Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-10 / 190. szám

1927 julius 10 II. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ KÖN1VEK —— SH — Mankó Béla: A megújhodás Rocca professzor nevét és kísérleteit a magyar olvasó közönség nem igen is­meri, pedig a növényi életben már praktikus hasznát is látják kísérletei­nek. Rocca professzor tanainak lelkes magyar apostola dr. Hankó Béla most A megújhodás címen könyvet irt, amely tudományos felkészültséggel s a példák rengeteg sorával igazolja, hogy meny­nyire lehetséges az elveszett testrészek visszaszerzése és idegen testek átülte­tése, ha a test épségben maradt részé­ben még vannak olyan sejtcsoportok, amelyekben még szunnyad az ősi ala­kuló képesség. A mindvégig érdekesen megirt könyvet a laikus közönség is érdeklődéssel olvashatja. # Vödör László: Márciusi éjszaka Újságírói és' színpadi sikerek, jelen­tékeny novellák tették ismertté már ez­előtt a regénye előtt is Fodor László nevét. Ez a regénye egy-két pesti éjszaka, egy nyár s egy szerelem története. A szerelem egy gazdag pesti fiatalember és egy mulatóbeli táncosnő szerelme. A leány, aki egy éjszaka felismeri gye­rekkori pajtását, őszinte szerelemre lobban a fiú iránt. A fiú is szereti s egy boldog nyarat töltenek el együtt. Tisz­tán, ragyogón, derűsen. Közzéjük fu­­rakszik azonban a mult, a leány múltja, amely örökre elszakítja őket egymás­tól. A történet nem valami igényteljes, s nem túl izgalmas. Ennek a regénynek értéke nem is abban van, hanem a pesti éjszaka, a pesti mulató s a mulató kö­röl élők fényesen megformált rajzában. Számunkra ma már majdnem emlék az a Budapest, amit Fodor László rajzolt, de sorai nyomán megszépül az emlék. A Márciusi éjszaka könnyű, kedves folyamatos olvasmány, s aligha akar más lenni. Fodor László üj könyvét a Franklin-Társulat adta ki. * Szomory Dezső: Levelek egy barátnőmhöz szomory Dezső művészete egészen magában álló a magyar irodalomban: törvényt és szabályt nem ismerő, sem­mitől meg nem hátráló, különös tüzek­kel és zenékkel telitett művészet. Szí­nes zuhatag, amely aranyport és feke­te lombokat sodor s az ég sötét fényét harsogja vissza. Uj könyve még ereseb­ben ég a speciális izü Szomory-lirától, hiszen az iró legmélyebb líráját, gyer­mekkorának és ifjúságának vallomásait tartalmazza. Mindaz a sok hangulat, érzés és reflexió, mindaz a sok érde­kes élmény, amely egy gazdag lélek kaptáraiban felgyülemlett e régi idők­ből, kiárad e megragadóan szép és egyéni levelekben. Egy élet és egy if­júság regénye ez a könyv, a legszebb én-regények közül való. Az epizódok színes mozaikjai mögül egy magányos és különös arc süt át, az elfutó idő aranyfényü, súlyos világításában. A könyv az Athenaeum kiadása. Ára fűz­ve 66 dinár. Megrendelhető Literaria könyv- és lapterjesztő vállalatnál, Szu­­botica. /. Kessel: A véres puszta Ha az orosz polgári politikusok elő­re látták volna az események haladá­sának irányát, bizonyára nem robban­tották volna ki a forradalmat. Kerensz­­ki után a vörös uralom következett és ebből a vörös uralomból nőtt ki a ter­rorfiuk hírhedt szervezete, a legbarbá­­rabb kormányzati szerv, amely valaha is egy ország nyakán ült: a Cseka. A Cseka vaskeze uralkodik ma a sze­líd orosz földön. Aliig felfegyverezett, bőrkabátos legények ellenőrzik a volgai hajósok énekét és jaj annak, aki szót ejt a diktatúra ellen. A Cseka nem is­mer irgalmat. Dosztojevszkij, Ooncsarov, Csehov óta nagyot fordult az orosz föld sora. Eltűnt a cár és a Kreml ormán vörös csillagfény világol. De az orosz lélek örök, mint maga a természet és az orosz lélek nem változott. A durvaság, szadista kegyetlenség páncélja alól időnként ki-kivillan egy darab meleg emberi szív. Az orosz nép legmegértőbb ismerője, Kessel, — Zubov, a sánta, szürke geo­metria tanár — elvállalja egy terror­­rista csapat vezetését, de amikor embe­rei megkorbácsolnak egy ellenszegülő fiatal leányt, felébred a lelkiismerets, fellázítja a falut a rekviráló vörös csa­pat ellen, s ő maga áll a lázadók élére. Egy tizennégyesztendős leány az uccá­­ra kerül és meggyilkol egy öreg keres­kedőt, akinek a tárcája rubelektől duz­zad. Mikor gyilkosságáért a forradal­mi törvényszék elé viszik, a hajas ba­báját kéri vissza. Es a biró először ér­zi, hogy ö a bűnös. Erchov mérnök az őrültek házába menekül a vörös üldö­zök elöl. Egy dühöngő cellájába kerül és együtt tölt vele egy rémes éjszakát. Nagysokára, menekülése után találko­zik az uccán cellabeli társával; a két ember ráeszmél, hogy hajszolt bajtár­sak és egymás nyakába borul. Ilyen történetek váltakoznak a »Vé­res puszta« lapjain. Kessel, a Párisba emigrált orosz iró jól ismeri honfitár­sait és jól ismeri a csupasz emberi ösztönöket. Biztos kézzel, megértőn nyúl egyenest a szivek legmélyére, napvi­lágra hozza onnan a vérszomjas jósá­got és a jámbor kegyetlenséget. A könyvet a Pantheon Irodalmi Inté­zet adta ki. Ara fűzve 45 dinár, kötve egészvászon kötésben 70 dinár s a Mi­nerva könyvosztályában kapható. * Gaston Leroux: Hardigras. A nizzai »Bella Nissa« áruházban nagy a felfor-Magdeburgban színházi kiállítást ren­deztek, ahol többek közt bemutatták a modern színházak különböző válfaját, a rendezés fejlődését, a legújabb díszle­teket és kellékeket. A kiállításnak egyik érdekessége az úszó színpad volt, amely egy festői ta­vacska közepében ringatózott, zöldelő fák között. A nézőket, mig a színészek játszottak, a habok ringatták. Természetesen ezen a színpadon csak afféle könnyebb fajsúlyú darabokat le­het bemutatni. A súlyos mondanivaló, a nehéz, tartalmas drámák az uszószinpa­­dot elmerüléssel fenyegetnék. * Szegény bohócok! ök többnyire csak »mulattatnak, de nem mulatnak.« Éle­tük végén pedig — gyakran a közepén js — éhkoppon maradnak, nincs bete­vő falatjuk, koldulni mennek, Párisban erről beszélnek. Csak az utóbbi években a következő bohócok nyomorúságát látták. Foolit, a hires clown, miután kikopott a népszerűségből, kuktának állott be egy bárba. Társa Chocolat a legképte­lenebb nyomorúságban pusztult el. Gu­­gusse a kórházban halt meg, Boullen szénhordó munkásnak szegődött, mi­után a nevettetés mestersége nem hoz­ta meg mindennapi betevő falatját. Páris megalapította a Bohócok Men­­házát, hol öregkorukra legalább kenye­ret, tisztességes ellátást kapnak. A hires olasz bohócok, akiket Fratel. tini néven ismernek s gyakran ingyen előadásokat rendeznek a kórházakban a beteg gyermekeknek, jelentős összeg­dulás. Hardigras, a gazember Hardig­ras, akit «oha még emberfia szeme meg nem pillantott, az éjszaka folyamán mindenféle értékes holmit tüntetett el az áruraktárból. Supia ur, a tulajdonos, a rendőrséghez fordul. Ennek az eljárás­nak a következményeképen egyre újabb felsülések érik. Megindul a bonyodalom. Az ármányos csirkefogó, Nizza és vidékének kedvence rengeteg borsot tör az áruház tulajdo­nos és a rendőrség orra alá. Mikor Su­pia egy herceghez kényszeríti a lányát, az esküvő előtt megszökteti, majd is­mét visszahozza a leányt. A dolog azon­ban tragikusra fordul. Egy ismeretlen valaki beleszól a játékba és csakhamar hullák és eltűntek jelzik Hardigras lép­teinek nyomát. Megindul a legizgalma­sabb hajsza a gyilkos után. Tűzvész, falvak lázadása, egy valóságos katonai hadjárat megindítása irtán derül csak ki az igazság. A népitélet végez a bű­nösökkel és Hardigras boldogan zárja karjaiba Toinettát, az áruház tulajdono­sának leányát. Gaston Leroux kitünően érti a mesterségét. Az olvasó szeme mo­hó érdeklődéssel száguld az események láncolatán. Sehol meg nem áll, sehol nem lankad, sehol közönségessé nem vá­lik. Zseniálisan felépített, irodalmi nívó­jú müvet ad Leroux. A fordítás Peterdi István munkája. A címlap Fiora Margit rajza. A könyvet a Regény Híesterei közismert sorozatában a Pantheon Iro­dalmi Intézet R. T. adta ki. A Hardigras ára fűzve 65 dinár, vászonkötésben 88 dinár s megrendelhető a Minerva könyv­­osztályában. gél járultak hozzá a bohócok a tnenhá­­zának felállításához. * A Secolo írja: Az Angyali Kapu Rómában a Vati­kán és az Angyelvár között van. Ehhez a kapuhoz kedves történet fűződik még abból az időből, mikor Olaszországban a cenzor vörös ceruzája garázdálkodott. A Teatro Tordinonában Verdi Ernani­­jára készültek. A szövegkönyvben sze­met szúrt a cenzor urnák ez a sor: — A hárfák angyali hangjainál... A cenzor így szólt: — Az angyalok csak maradjanak az égben. Ne profanizáljuk őket. Énekel­jék igy: »A hárfák összhangzatos hang­jainál.« Pár nappal a cenzor e kijelentése után IX. Pius pápa szokásos sétájára indult. Komornyikja megkérdezte tőle, merre parancsol menni. — Az Angyali Kapuhoz? — Csöndesebben — intette a pápa a komornyikot. — Ha meghallaná a cen­zor ur, bajunk támadna. Mondjuk egy­szerűen, hogy az összhangzatos Kapu­hoz megyünk. * Shawt és Depewet együtt ünnepelték. Diszlakomát rendeztek tiszteletükre. A pecsenyénél fölállt Shaw, körülbelül öt percig olvasta beszédét, nagy sikere volt. Aztán Depew állt föl s mivelhogy nem készült igy szólt. — Én meg Shaw megállapodtunk, hogy kicseréljük beszédeinket. Tuda­tom önökkel, hogy Shaw az imént az én beszédemet olvasta föl s köszönöm, hogy olyan melegen fogadták. Sajnos az ő beszédét elvesztettem. Nem tudok belőle egy kukkot sem. Csak arra em­lékszem, hogy meglehetősen unalmas volt. Másnap Shaw-val találkozik egyik tisztelője. Ezt mondja neki: — Sir, igazán önfeláldozó kartárs, hogy elmondta Depew beszédét. Azt hallottam, hogy Depew tehetséges iró. De tegnapi beszéde egyszerűen mi mien i kritikán alóli szamárság volt. | Kezében a görcsös somfabottal, kar­ján a nemzetiszin szalaggal ácsorgott a paradicsomi szigeten, akár egy eleven tilalomfa. Körötte fü nőtt, rigó fütyült, virágok illatoztak, szabályosan. Vizipus­­kák locsolták a gyöp nyáriasan nyírt zöld haját. Nyiratkozás után fejmosást kapott. A csősznek nem volt semmi dolga. Pokolian unatkozott. Suhintgatta botját, kihivóan pödörintette szürke bajuszát. A kutya se hederitett rá. Odaállt egy-egy játszó gyerekcsoport mögé, lesbe, hátha akad valami pákosz­­tos lurkó, akit fülön csíphetne. De a mai gyerekek nem bontanak rendet. Illem­­tudóan beszélgettek a kavicsos utakon, ök a levegőben szerettek volna garáz­dálkodni ötezer méter magasságban agy hárommotoros repülőgéppel. A család­apákat sem izgatta a kisebb-nagyobb kihágás. Amelyik manapság tartalmasabb élményre áhítozik, az ilyen andalító nyári délutánon inkább otthon marad s kiirtja családját. Én nézegettem a folyam csendéletét. Lüktető mélyén narancssárga lélekvesz­­tök surrantak. Evezősök vezényszóra mártogatták a hullámokba hosszú lapát­jaikat. Homlokukat fehér kendők kötőt- - ték körül. Római rabszolgákhoz hason­lítottak. Egy darabig gyönyörködtem ebben, aztán fölkeltem. Bizonyos idő múltán a menyország is unalmassá válik. Tekin­tetem találkozott a csőszével. Még min­dig petrezselymet árult, ásitozott. Megesett rajta a szivem. Körülnéztem, hogy mit tehetek az érdekében. Egy oszlopra szörnyű magyarsággal ez volt írva: A virágokat sértegetni tilos! Ennélfogva odamentem egy orvosi ve­ronikához s a halványkék virág fülébe kiabáltam: — Marha. I A csősz figyelni kezdett. Egy fordulónál másik hirdetőtábla ri­­vallt rám: Aki a gyöpre lép, az a törvény teljes szigorá­val büntettetik! Ez kellett nekem. Szórakozottan bal­lagtam az utón, mint aki elmereng vala­min, majd egy pillanatban borzougó kéjjel ráhágtam a gyöp peremére, de csak az egyik lábammal. A műveletet többször megismételtem. Éreztem, hogy hátam mögött a csősz már emelinti botját, kitátja száját. — Hé — kiabált egyszerre, közvetlen a hátam mögött. — Mi az? — hebegtem, jól tettetett zavarral. — Tilos a gyöpre lépni — szólt ha­ragosan, de hangjában valami kellemes izgalommal. — Nem tudtam — rebegtem bűnbá­nóan. — Hát nem látja? — mondta s gör­csös somfabotjával a táblára matatott, oly hivatalosan, hogy gyönyörködtem benne. Olvasni kezdtem a hirdetőtáblát, tel­jes odaadással, akár Tolsztojt szoktam. Gyanakodva, de elégedetten nézeget­tük egymást. Mindaketten föl voltunk villanyozva. Úgy szép az élet, ha zajlik. Kosztolányi Dezső JÜogaska Slatina (Rohltsch-Sauerbr unn) a 'egnagyobb és a legmodernebb világfürdő az S.H.S. királyság területén. Gyomor-, bél-, májr, vérbaj, em ‘sztési zavarok, hólyagbántalmak, stb. ellen. Külföldi látogatók az S.H.S. vasuta­kon 50 százalék kedvezményt kapnak. Különösen mérsékelt árak az elő- és utósze­zonban. Felvilágosítással szolgál minden kül- és belföldi utazási iroda és a Fürdőigazgatóság 5289 Rogaška Slatina (S.H.S.) SZÍNHÁZI kistükör Úszó szín paO Bohócok menhelye — Angyali kapu — Shaw és Depew pohárköszöntője

Next

/
Thumbnails
Contents