Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-08 / 188. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. juiius 8 Byrdet és társait szivére ölelte Páris Beszélgetés a hős oceánrepülővel, akinek első dolga az volt, hogy egy divatos kalapot vásárolt magának 9,Szívesebben jöttem Párisba, mint az északi sarkrau Paris, július hó. Az idei nyári szezon az óceán-repülés, jegyében indult. Parisban azt tartja a közhit, hogy minden második amerikai gyereket pilótának ad a mamája, csakis ezzel lehet megmagyarázni ezt a nagy forgalmat Newyork és Páris között. Még alig hevertük ki a Lindberg körüli frenetikus izgalmakat, befutottak Berlinbe Chamberi.n és Levine, inig most egy egész truppot harangoztak be a lapok: Byrdet, az északsarki utazót és társait, Acostút, NoviUćt és Balchent. Egy átvirrasztott éjszaka a bourgeti repülőtéren , Az elmúlt hét csütörtökének este tiz órájára jelezték Byrd gépének, az »Arnerica«-nak érkezését, de már kora délután kimentem Bourgetba. mert négy órára várták a »Miss Columbia«-!, Chamberlinékkel. Az óriási repülőtéren csak újságírók és fotográfusok lézengtek és néhány kivi«vay, akik igy jóelőre biztosilettem levő asztalnál francia pilóták üldögéltek. A pilóta olyan, mint az újság, ró. Ú is csak a szakmájáról szeret beszé ni. — Ha igy megy sokáig jegyezte meg az első — a benzinre valót se keresd: meg ezek az amerikaiak, — Sose féltsd őket! Elég szégyen, hogy közülünk niég senki se repülte át uz óceánt. Lassan beaikonyodott. A bourgeti mező felett kigyuitak a repülőtér fényszórói és széles, vakító kévékben hasogatták az evet. Csudálatosán szép látvány volt. Megeredt az eső és a zápor a fényszórók, tiizében úgy hatott, mintha izzó gyöngyök potyogtak volna az égből. Egy angyalnak elpattant a coilier.ie. Közben egymás után érkeztek az autók, taxik és az utazási irodák borzalmas túrakocsijai amelyek zsúfolva vo'tak amerikaiakkal. Kijöttek lelkendezni a n ’t'v honfitársak elé. A tömeg uőttön nő. főleg sok a nő. akik Kérjük a publikumot, maradion csendben. hogy jobban ügyelhessük a közeledő aeroplán jelzéseit. Áh itatós csönd támad. A percek ólomlábon vánszorognak és a síiket, misztikus hallgatásba egy cgzaltá't hang elkelt bele: — Hullom a motor berregését! Mindenki fülel, neszei, kémlel, de semmi1 se hallanak, fis ekkor megszólal a rádió öblös tölcsérje: — Az »America« tudatjo velünk, hogy eitöröti a kompasszuk és a vaksötétben elvétették az irányt. Paris teleit vannak, zuhogó csőben és nem tudnak leszáUni. Drámai pillanatok. A tömeg pánikba tör ki, szivvel-Iélckkel drukkolnak ByrJ- éit és társaiért. Egyesek a vezetőséget szidják, mások rémhíreket terjesztenek, amelyek bámulatos gyorsasággal vernek gyökeret a megrémült lelkekben. Ilyen babonás, ködös éjféli órában mindem e’.'hisz az ember. Mini a villámcsapás, úgy sújt le a rádió: . Byrd és két társának autogrammja a Ilársmegyei Napló számára futták maguknak az első sorokat az esti premierhez. Tolongásról persze szó sem volt. senkinek se taposták le a tyúkszemét, senki elől nem vették el a kilátást, csak a fotóriportereket nem lehetett kibírni. Minden percben másutt ütötték fel a masinájukat, a legérdekesebb, a leghatásosabb pillanatban akarták íotografálni és amikor az égbolton feltűnt a kis fekete pont, extázisba estek. A Miss Columbia szinte az orrunk előtt állt meg, elsőnek Chamberlin bujt ki, kecsesen meghäjolt, épp hogy nem pukkedlizett. — Vive Lindbergh! — kiáltotta valaki és a kisded tömeg utána harsogja: —■ Vive Lindbergh! Ezt nevezik a franciák »Unom kitolásnak«. Szinte megdöbbentően hideg fogadtatás. A fotográfusok csak egy-egy felvételt csinálnak. Spóroltak a lemezekkel. ' A repülőgép oldalán ez áll nagv betűkkel: NEWYORK—BERLIN Ezt szinte provokációnak tekintették. — Aítrí nem maradi Berlinben? — kiabálták a pilóták felé, akik mit sem értettek a francák dörmögéséböl és barátságos olvadékonysággal odamosolyogtak a tömegre. De azért bizonyára nekik is feltűnt a hűvös lelkesedés á berlini, bécsi és budapesti forró sikerek után. A párisiak nem tudták megbocsátani, hogy előbb Berlinbe mentek és legutoljára Párisba! — Szinte érthetetlen — mondták egymásközt a jó franciák — hát nem többet ér Paris tapsa a bocheokénál? — Biztos német ez a Chamberlin — jelentették ki az újságírók — hisz a nevében is benne van Berlin. A hivatalos ceremónia igen kimért, szinte kínosan nyúlfarknyi volt. Az üdvözlő beszédek után még egy döfést kaptak. Odavezették őket Lindbergh emléktáblájához, hogy élvezzenek. — Itt szállt le először az önök nagy honfitársa! — magyarázták neki. Chamberlin fanyar mosollyal olvasta a márványlapba vésett sorokat: CHARLES LINDBERGH APRÉS AVOIR TRAVERSE L'ATLANTIQUE ATTERRIT ICi LE 22 MAI 1927 Állítólag ezen a helyen tette a lábát először francia területre Lindbergh. (Az ő talpuk alá bizonyára nem tesznek semmit.) Chamberlinék nem sokat kíváncsiskodtak tovább, autóba szálltak és elrobogtak Páris felé. A kis incidens. á »Miss Columbia« megérkezése hamarosan feledésbe merült, az újságírók visszavonultak a közeli korcsmákba. ahol csöndes diskurzusokkal és írással ütötték agyon az időt. A melvékony selyemharisnyában, kivágott cipőben ácsorognak a nedves füvön. Az idő lassan mn.ik. az emberek kínjukban összebarátkozuak egymással, néhányat! visszavont! mik a korcsmákba, de őrszemet hagynak künn. akinek meg keil esküdn . hogy nyomban értük jön. ha »történik valami. De semmi se történik. Az eső is unalmas, a fényszórók játéka is és tiz órakor megszólal a rádió hangszórója: a rossz idő miatt csak éjféltájban érkeznek meg a repülők. Puff!, Arn azért senki se zúgolódik. Pompás Idegei vannak ennek a népnek. Vicceidnek és ícitiirt gallérokkal, vagy az esernyő alatt tovább dideregnek az éjféli ködben. Éjfél. A bourgeti rádió, amelynek leadóállomása is van. jelenti: —- Halljuk a repülőgép motoriát! A tömeg felujjong, de az ujágirók. akik okultak a Lindbergh-esetből. még bizalmatlankodnak. A rádió ismét megszólal : — Byrd keresi a bourgeti repülőteret. hívja, — S. 0. s. B vidék segítséget kérnek! — S. 0. s. Aztán minden elnémul, Katasztrófa! A bourgeti leadó keresi őket. de nem kap választ. — Biztos lezuhantak Paris vaíame- Ivik need iára! Rettenetes szerencsétlenség! — jósolják a pesszimisták és az erekben megfagy a vár. Soha ilyen intenzív rémületei nem ereztem még. mint ezen az é szakán. A tömegszuggcszeió iskolapéldája volt ez. Az idő nem aku : mit'ni. Három óra után jelenti ü hangszóró: • Byrdék Ver-sur-Mernél a tengerbe zrhuniak. Úszva érték el a partot, ahol ni aluli au találtok rá tik a környékbeli hidászok. Semmi bajuk nem történi. Egyetemes sóhaj és fellélegzés. Már nem bán ink a hiábavaló virrasztási, az eső: fő, hogy az »America« utasai megmenekültek. Virrad. A tömeg álmos, leragad: szemekkel, ásiíozva rohamozza a taxikat, autóbuszokat 6; a fagyos pénteki hajnalban megindulunk vissza a város felé Páris ünnepel Szombaton délelőtt tiz órakor a Matin palotája előtti rádió végigbembölt a boulevardokon: — Egy amerikai újságíró meglátogatta Byrd családját, a feleségé: és három gyermeké;. A gyerekek az asztal móllett ültek, egy térkép körül és kis zászlócskákkal mutatták az asztalon, hogy merre, jár az apjuk. Hm. A nép elérzékenvült. A vizbeesís és a halálküzdelem már előzőleg nagy hatással volt a párisiakra, Íme, mégse olvan könnyű mulatság átrepülni íz óceánt! A bőréi kockáztatta az. ember. És most ez a megható családi idill! Eyrdnck Páris látatlanban előlegezte azt. a szimpátiái, amit Lindbergh naiv, gyermeki mosolyával nyert meg. A sárost fellobogózták. a középületeken francia és amerikai zászlók lengenek, mint a nemzeti ünnep alkalmával. Paris ölelkezik a pilótákkal A caeni vonat fél egykor futót: be a Gare S;. Lazareva. A perionon a polgári és katonai hatóságok képviselői várakoztak és az újságírók. Itt volt Chamberlin és Levitte is. akik szerényen hdtrahuzódtak. mintha csak merő kiván- I C'dságbó! jöttek vo'.na ki az állomásra, akár a többiek, bámulni és éljenezni a levegő hőseinek. Mintha ők át se repülték volna az óceánt. Kint az uccán, a csepegő esőben a pályaudvar előtti téren pedig beláthatatlan messzeségben, ernyők alatt tolongott Páris. A forgalom teljesen elakadt. A villamosok se előre, se hátra nem tudtak moccanni az embargo ürübőh Még tiszta szerencse. hogy hétköznap van és nem érnek rá a párisiül;. mi lenne itt, teremtő Isten, vasárnap! Az igazi tömeg most dolgozik, vagy ebédel .sietve, azok, akik az állomás körül ácsorognak. az ebédidejükből csíplek le egy félórát, hogy áldozhassanak a bámészkodón szenvedélyéin /.: I. vet szenvedélyesen bámészkodni csak Parisban tudnak. Az emberek »e1- másztak az autók tetejére. a villamosokra. gázlámpákra, a szomszédos paloták erkélyei, ablakai csordultig vasinak fejekkel, megannyi kosár uhun > és cgv épülő ház gerendázatán. a vövürlu:zó kötelekbe fogózva csüngnek a -i- i viáró'ól leszorultak. — Vivéül les Heros! A vonat berobogott. Bvrd é« társai fehér vászon egyenruhában vannak. Szegény pilótákat irgalom nélkül meg rohanják. Ledarálják a dicshimnuszokat. kezet ráznak, mosolyognak Byrd ezalatt folyton a mozdony füstiéi bámulja. Az állomás e’őtt áll az amerikai követség három autója, begyömöszölik őket. a fotográfusok elkeseredetten küzdenek a létért (nekik egzisztenciális kérdés egy jó felvétel) és a legszívesebben fülön fognák ezt a négy amerikai repülőt, hogy ne mozogjanak az exponálás alatt. A rendőrök kordont vontak. egymás kezét fogták, mintha lán> lánc-eszterláncot akarnának játszani, de alig horkan fel az első vivát. a rendőrkordon úgy szétszakadd, akta c cérna — Vive Byrd! — Éljenek a hős amerikaiak! Kalapok, botok, esernyők emelkednék a levegőbe. Az amerikai misszek ököllel dolgoznak, ambiciózusan és szakértelemmel. De azért nincsenek becsületsértések vagy gorombáskodások. — Vive Byrd! És felbomlik minden rend. A lelkesedés az őrjöngésig fokozódik. Puliié gurblizó operatőrjét, aki esztelenül az ut közepére állt. eltapossák, mint egy legyet. Mi is a tömeg? Én, te. ő. mi. ti, ők, ezer, tízezer röhögő arc. amely egyetlen érzést tolmácsol és egyetlen indulattá fonódik össze: — Vive Byrcl! Byrd me gil le tőd often hunyorog ki az autóból, mig a társai leereszkedő, lámpalázas mozdulatokkal integetnek a tömegnek. Határozottan zavarban vannak. Pedig Byrd az északsarki útról visszaérve már szerezhetett némi prakszist magának. Ugvlátszik nem akar primadonnáskodni. Csak ugv suttyomban örül. Vin got és nemzetiszinii szalagokat szór az autókra. Különös egv néo. Égés., i magdónak akarja azt, akit ünnepel. Egybeforrni vele.. Talált szét is szednék ezer darabba, ha ez nem fájna Byrdnek, Ám fáidalmftt-jgt^g.sn akarnak neki okozni. Az »afófflfelől egy elegáns magánautó forduDT^a térre. Az ucca szélén t dongó tömeg összetéveszti az amerikaiakkal és viharosan éljenez: — Vive Byrd! Aztán, amikor kiderül a tévedés, röhög ezer torokkal, mint egy nagy gyerek. — Lássuk a pilótákat! — adja ki valaki a jelszót és a következő pllanatban már megindul az attak. Az autók elakadnak és a nép felkapaszkodik Byrd kocsiéira, Páris a keblére öleli kedvenceit. Byrd szívből nevet, de az amerikai követ, aki pedig a Lindbergh-i viharokat is megúszta épkézláb, ijedten hátra húzódik. Roppsz! Az ablakot benyomták és kezek százai nyúlnak be rajta, mint a mozirémdrátna jelenetekben és a vereiteltes, remegő ujjak végigmászkdlnak Byrd arcán, kabátján. A tömeg kéjben úszott. Rendőri erősítés érkezik és végre, negyedórás ácsorgás után elindulhatnak a Hotel Continental felé. Byrd még igy szól a köréje csoportosuló újságírókhoz: — Ezért a lelkesedésért érdemes volt élve megmenekülni! A mondatot tolmácsolják a publikumnak. Újabb éljen a köszönet érte. Chamberlin és Levine, akik gyalogszerrel sodródtak a tömegben — amely a tyúkszemeiken táncolt, a nyakukba kapaszkodott és féllábbal a derekukon állt — némán hallgatták a konkurrencia igéit. Aztán nyeltek egyet. Mindketten egyet. Ez a Byrd mindent learatott, letarolt Párisban a szemük láttára. »Egyetlen kívánságom, hogy végre jól kialhassam magam« — mondotta Byrd (A gép ott hever még a Ver-sur-Mer-i fövényen, halottam de a kötelességét elvégezte: a négy pilótát áthozta Európába. Itt ül. velem szemben a kicsi, karcsú, törékeny férfi, a Continental szalonjában. zsibongó újságírók között, akik kérdésekkel zaklatják. Nem tud franciául, \Vli tehouse. az amerikai helyettes követ tolmácsolja a válaszait. Künn. mint távoli mennydörgés, idönkint felzug a tömeg él jent: vive Byrd!. de a vastag függönyök és diszkrét dupla ajtók letom- Pitanak minden neszt. A feje félig ősz. Tatán ezen az éjszakán fehéredéit meg? A fényképei koromfekete hajjal ábrázolják. Az emelvényen hárman ülnek: Byrd, Novilile és Baleken. Acosta ágyban maradt. Eáj a lába.) Uraim —* mondja a követ — Byrd ur köszöni Franciaországnak a kitüntető, meleg fogadtatást. Régi tisztelője a francia nemzetnek... -— és jönnek a kompi'.inotitek. Az újságírók titkon unatkoztak. Istenei;. m van azon megepo. hogv egy ,áegeit .zerelrnes Párisba? Ez oy terri'é'zoUs! Csuk az a Chamberlin olyan dekadens, beteg ízlésű, hogy Páris helyűt Berlint választotta. — Franciaország örökké büszke lesz rá. hogy a hős amerikai repülők Parist tisztelték meg ... bókolt vissza a szindikátus elnöke és vit'ósdgos ndvii'irssági verseny kezdődött: ft> tud sziliből. c'képesstvbbrn gyönyörül mondani a másiknak! Azt talán mondani se kell. hogy az újságírók b'rták tovább szuszszál. A hivatalos nyilatkozatok után a sajtó elvonult, csak néhány karrikaturaraizo'ó maradt a helyszínen, akik a repii’ők mohijával bajlódtak. Kelen Imre a Bácsmegyci Napló számára rajzolja la pilótákat. Baleken elmosolyodik: I — lev nézek én k. ? Három kérdés felelet három Byrd fáradtságára való tekintetűi három kérdést, engedélyeztek íejenkint az
