Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-05 / 154. szám
1921. juntas 3. 9. oW*l BÄGSMEGYEX napló öröm az élet, Radion egymaga mos! Bölcs Kató élvezi az életéti Nem kínlódik rumplival, dörzsöléssel, — Radionra bízza a mosást. Az helyette elvégzi a munkát! Egymaga, Rádión? Igen! Csakis igy mossatok: »Radiont hideg vízben felöl' dani! Az előzőleg beáztatott szennyest az oldatba tenni, — 20 percig kifőzni, — öblögetni!« •A fehérnemű tiszta, vakítóan fehér lesz! Dörzsölés és rumplizás: haszontalan munka és vesződség! Tönkre teszi úgy a fehérneműt, mint a kezeket 1 Vagy tán: megszépít? Rádión oxigén által fehérít! Szavaltoltan mentes chlor és egyéb ártalmas vegyszerektől. Kíméli a ruhát! egymaga mos REGENY AZ ÁLMOK VÁROSA IRTA: CURT J. BRAUN Az eddig közölt folytatások rö vii tartalma: Heywoldt és Bendor. az »Álmok városá« -nak alapítói Helmer feltalálótól ajánlatot kapnak a nap energiáját kihasználó taláimány értékesítésére. Heywoldtot. a ki Bendor feleségének. Iránok szerelmese. éjszaka meggyilkolják. Fia. Werner, aki Amerikából érkezett haza. ismét összebarátkozik gyerekkori pajtásával. Renával. Bendor leányával. Néhány nap múlva ismeretlen tettes kirabolja a pénztárépületet. Ira. Bendor felesége eltűnik és Helmer találja meg az épülő csillagászati toronyba zárva. Ira elmond'a neki, hogy Bendor ölte meg Heywoldtot. Egy magándetektív. akit a nyomozással megbíztak, jelenti Rónának. hogy apja a gyilkos. A lánv a csillagászati toronyban megtalálja Irát. —• Sírj, Rena... — mondotta mély idegen hangon — sírj, amig még tudsz.. Rena felemelte könnyes arcát. A szemeiben rémület volt: — Ira, te tudod? Ira Bendor intett: — Tudom, gyermekem. Rena hevesen átölelte Irát. Fejét a vállára fektette és kétségbeesve zokogott. Ira nagy szemekkel bámult rá. Végtelen gyöngédséget érzett Jaques Bendor gyermeke iránt. Hozzáhajolt: — Rena... Kedvesem ... Rena felemelte a fejét. Ajkai remegtek. Könyörgött: — Mit tegyek, Ira?... Mit tegyek? — Semmit, testvérkém ... semmit. Egyikünk sem tehet semmit. Várnunk kell, hdgy mi llesz velünk. Rena panaszosan felnyögött. Aztán kibontakozott Ira öleléséből és hangtalanul kérdezte: — Ira, bizonyos vagy benne, hogy igaz? ... — Igen. Rena kétségbeesve nézett körül. Észrevette az ajtó előtt felhalmozott bútorokat, anélküli, hogy sejtette volna azok jelentőségét. Csak sokára kérdezte: — Miért vagy te itt, Ira? I*a fájdalmasan mosolygott: frórderri. Reaa.—. - . (26) A leány állhatatos maradt. — Mégis... miért vagy itt? — Azért... mert mindent tudtam. Csönd lett. Rena végre feltápászkodott. Kezet fogott Irával: — Isten veled, Ira. — Hová akarsz menni? — Nem tudom. Már semmit sem tudok. Engedj, Ira. Emegyek. Ira részvéttel simogatta végig a haját. — Isten veled Rena... én ittmaradok. Hosszasan egymásra néztek. Renát sirás fojtogatta. Remegő ajkakkal fordult meg és kiment. Örökkévalóságnak látszott, amig a folyosó végére ért. Már nem is csodálkozott azon, hogy itt olyan titkok tárultak fel előtte, amelyekre sohasem gondolt volma. Nem is volt ideje arra hogy gondolkozzék. Felért az ajtóhoz és belépett apja hálószobájába. Ekkor maga előtt találta apját... Jaques Bendor az ágy szélén ült felhajtott kabátujjal és a morfium-fecskendőt ép a bőrhöz illesztette. Amikor Renát meglátta, üveges szemei kitágultak. — Rena... — mondta rekedten. A leány mozdulatlanul állt, mintha lábai a földbe gyökereztek volna. Bendor egy ideig tanácstalanul nézte. Aztán felugrott és félelmetes hörgéssel támadt rá: — Rena, hol voltál? Szemei tébolyultan meredtek a szekrény mögé, a titkos ajtóra és Renárá. Halott halvány volt. Rena fáradtan ejtette le a fejét. — Lenn voltam, apám. Bendor lélekzet nélkül figyelite. Rá akart rontani, de amikor észrevette a leány tekintetét, félbenmaradt már megkezdett mozdulata. Álkapcsa mozgott. Beszélni akart, de nem tudott. Csöndesen néztek egymásra. — Apám... — mondotta Rena halkan. Bendor felnyögött. — Láttad Irát? ... Rcna bólintott; — Beszéltem Irával. És ma délután ittjárt egy detektív is. Apám,. valóban... igaz? Jaques Bender remegett. Ráncos arca görcsösen rángatózott. Megkapaszkodott kezével az Agy támlájában és kifeszitette magát. — Igen!... Igaz!... Én zártam lenn be azt a bestiát és.Gregor Heywoldtot én öl . . . — Apám! — sikoltott fel Rená. Bendor a szó közepén elhallgatott és lehorgasztott fejjel nézett leányára. Rena a szoba közepén állt. Remegett az izgalomtól. Apja összeroskadva, kitárt karokkal közeledett feléje. Rena futva menekült előle ... A folyosón senkit sem látott. Felsietett a lépcsőkön, felszakitotta szobája ajtaját és berontott. A szive hevesen dobogott: senki sem követte. Mégis bezárkózott. Két lépést tett, aztán lehanyatlott a szófára. A következő percben azonban már megint felugrott, a szekrényhez futott, kinyitotta annak ajtaját és sietve, válogatás nélkül kidobálta a ruháit Kis bőröndöt vett elő, abba belegyömöszölt mindent: ami kezeíigyébe került. Válogatás nélkül, amit épen ért. Becsukta a bőröndöt és fellélegzett. Kabátját és kalapját vette. Az ablakhoz futott. Künn szakadt az eső és vadul csapkodta az ablaküveget. Magára vette esőköpenyét, a bőröndöt a kezébe vette ... aztán hallgatózott. Minden csendes volt. Lerohant a lépcsőkön, mintha üldözték volna. A kapu zárva volt, de a kulcs benn volt a zárban. Nedves hideg fogadta. Becsapta maga mögött a kaput és futni kezdett a sötétben. Ut nélkül és cél nélkül. Valahová... El innen... Fénypontok cikkáztak fel előtte. Megállt és gondolkodott: itt volt a város... •szemben az étterem ... ott autók álltak . . . A zene foszlányai körültáncolták, mint kobőldók. Megállt és nyugodtan próbált gondolkodni ... Egy fához támaszkodott és rendbe akarta szedni a gondolatait... Mi lesz most? . . . El kellett innen mennie... igen el innen . . . Volt egy kevés pénze... ez kezdetben elég lesz... Bemegy a városba... valamelyik szállodába... aztán majd kitalál valamit... Elment a vendéglő előtt és kiért a széles útra, amely a kijárathoz vezetett. Futás közben valaki megérintette. Érezte, hogy valaki erősen megfogja. Felemelte a fejét és meglátta maga előtt Werner Heywoldt csodálkozó arcát. — Mi az, kislány? — kérdezte Werner. Kiejtette kezéből a bőröndöt. Rena visszatárrtorodott. Most- mindennek vége... Megingott és érezte Werner Heywoldt karjait; amelyek felfogták.' Fáradtan ellenkezett. Werner felemelte. Rena karjait Werner nyaka köré fonta és- arcát a férfiéhez szoritotta. — Werner... nem akarok visszamenni.:. segíts... vigyél magaddal... ne kérdezz semmit... —■ Werner egy percig gondolkodva megállt. Azután a karjaiban hazavitte Renát, mint egy fáradt gyereket. Kádió-müsok-----SB----(A várót melletti szám a hullámhosszt jelenti) Vasárnap, Junius 5 Becs (517-2): 10.30: Orgonakoncert. 11 és 15.30: Koncert. 18.30: Kamarazene. Zagreb (310): 20.30: Esti zene. 21,45: Hírek. 22: Tánczene. Prága (348.9): 16: Vegyes zenés program. 17: Koncert. 20: Vegyes program. Figyel j m! Figyelem! Nagy hangszóró vásár! Nagv rBrown“ . . . . ISO!-— din. Nagy ,Amp ion“ . . . . 1S00-— „ Kis „Amp ion“ . . . . 750*— „ Musioa pha, tölcsér né! 1 ,ü i 7( 0"— „ Forüs-dn o .... . 701,-- , Ingeién, pú-cellán . . 795— „ Dijt Ion bemutatás! Konrath d. d, Stíbotica London (361.4): 15 30: Énekes zenekoncert. 16.20: Hangverseny. 21.15: Nagy koncert. Lipcse (365.8): 11: Térzene. 16.30: Koncert. 20: Operaelőadás. 22.30: Tánczene. Róma (449): 10 és 21.10: Nagy hangverseny. 17: Jazzband. Berlin (483-9): 6.30: Koncert. 11.30: Hangverseny. 19.15: Operaelőadás. Budapest (555.6): 9: Istentisztelet a református templomban. 10: Nagymise. 12: Kamarazene. 16.15: Cigányzene. 17.45: Vidám est. 19: Katonazene. 20.30: »Aranykalitka« rádió operette. 21 -20: Dalok és chansonok, utána cigányzene.
