Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-05 / 154. szám

2. olaL } '27 jttnius 5 BÁCSMEGYEI NAPLÓ Mit szólna Protics Sztoján? Klicin Mita, a bácskai tartományi vá­lasztmány elnöke levelet intézett hoz­zánk, amelyben a maga álláspontját fejti ki a nemzetiségi nyelvnek a tar­­tománygyüiésen való használata kérdé­sében. A levelet egész terjedelmében közöljük, mert nincs semmi ok arra, hogy Klicin Mita nagyon vitatható, de kétségkívül jóhiszemű álláspontját a ju­goszláviai magyarság meg ne ismerje. A levél szószerinti szövege a követ­kező: Tekintetes Szerkesztőség! Hivatkozással tisztelt lapjának f. é. május 29-iki 147. számában »Mit szól­na Protics Sztoján« címmel megirt cikkra ■— anélkül hogy a sajtótörvény­re való utalással kérném — tisztán az igazság érdekében kérem a következő nyilatkozatom szives közlését. Igaz, hogy ellene voltam annak, hogy a bácskai tartománygyülésen más nyelven lehessen tárgyalni, mint az államnyelvem Én nem éltem rabu­­üsztikával, hanem csak az alkotmány­ra és a törvényes rendelkezésre hi­vatkoztam. Az alkotmány 3. szakasza értelmé­ben ebben az államban a szerb, liorvát és szlovén az államnyelv. Az alkot­mány 16. szakasza szerint a nemzeti­ségi kisebbségeknek biztosítva van az elemi iskolákban anyanyelvűk haszná­lata, de az alkotmányban nem foglal­tatik más rendelkezés, hogy az önkor mányzatban lehetséges volna a hivata­los nyelv mellett más nyelvet is hasz­nálni. A tartományi és járási önkormány­zatról szóló törvény 6. szakasza sze­rint minden tartománygyülési képvi­selőnek a hivatalos nyelvet írásban és szóban kell bírnia. Ennek folytán a tar­­tománygyülésnek nem lehet olyan kćp­­viselötagja, aki a hivatalos nyelvet ne tudná, de nem is szabad egyik képvise­lőnek sem kijelentenie, hogy nem bírja az államnyelvet és ezért más nyelven kívánja magát kifejezni. Amelyik kép­viselő ezt kijelenti, az okot adna a köz­­igazgatási bíróságnak arra. hogy man­dátumát megsemmisítse, mert nincs meg a törvényben a tartománygyülési képviselőkre előirt kvalifikációja. A tartománygyűlés megnyitása al­kalmával valamennyi jelenvolt tarto­­máirygyíilési képviselő kérdésemre ki­jelentette, hogv tudják az államnyelvet, sőt valamennyi képviselő az esküt is a hivatalos nyelven tette le. Csak egy hónappal a letett eskü után jutott eszé­be néhány képviselőnek, hogy nem bír­ja az államnyelvet. Ha egyes képvise­lők a jelöltetésük alkalmával elhallgat­ták. hogy nem bírják az államnyelvet, ezzel a fennálló törvényes rendelkezé­sek ellen vétettek. Ilyen eljárásnak nem lehet az a következménye, hogy a tar­­tománygyülés is megszegje a törvényt, csak azért, hogy egyes képviselők meg­tarthassál:. mandátumaikat. amelyhez hiányzik a törvényben előirt képesíté­sük. Ennek csak az a következménye lehet, hogy lemondanak mandátumuk­ról, ha beismerik, hogy az államnyelvet nem tudják. Akik azt kívánják, hogy más tisztelje a törvényeket, annak el­sősorban kötelessége azt megcseleked­ni, még ha az saját mandátumára is vo­natkozik. A bácskai tartománygyiilés egyhan­gúlag kimondotta, hogy a nyelvkérdés eldöntésére nem illetékes. Magyarorszá­gon is ezt a kérdést nem a megyegyü­­lések. hanem az országgyűlés döntöt­te el. Az 1868. évi és a nemzetiségekről szóló 44. törvénycikkeket, amelyre né­hány képviselőtársam hivatkozott, a magyar országgyűlés alkotta és az az egész országra bírt érvényességgel. Ná­lunk is a hivatalos nyelv kérdését, a nemzetiségi kisebbségek anyanyelvének az iskolákban való használatát a nem­zetgyűlés az alkotmányban rendezte. A nemzetgyűlés a tartományi és já­rási önkormányzatról szóló törvényben nem rendelkezett arról, hogy a tartomá­nyi önkormányzatban a hivatalos nyel­ven kivül más nyelvet is szabad hasz­nálni és nem adott a tartománygyülés­­nek felhatalmazást arra, liogv ezt a maga hatáskörében rendezhesse. Maga a belügyminiszter, akinek a nemzetgyűléstől törvényes felhatalma­zása volt, hogy a tartománygyiilés ügy­rendiéről szóló szabályrendeletet meg­alkossa, aki tehát eszerint a törvény­nek legilletékesebb magyarázója, egyik szakaszban sem rendelkezik, hogy a tartománygyülésen a hivatalos nyelven kivül más nyelvet is lehessen használ­ni. (De az ellenkezőjéről sem — a szer­kesztőség megjegyzése.) Ezeken a tényeken alapult az én ál­láspontom és indokolatlan volt néhány képviselőnek hivatkozása az 1868. évi 44. törvénycikkre, mert ezt a törvényt a magyar országgyűlés alkotta és a Magyarországon használható nyelvek­ről szól. Ez a törvény közjogi kérdé­seket rendezett. Az imperhim megvál­toztatásával ennek a törvénynek érvé­nyessége megszűnt. Ez a törvény ame­lyet a magyar országgyűlés alkotott meg. előírja, hogy a hivatalos nyelv a magyar. Nálunk pedig az alkotmány 3. szakasza értelmében a szerb, horvát és szlovén a hivatalos nyelv. Ezekután nyilvánvaló, hogy az 1868. évi 44. te. ellentétben áll a mi alkotmányunk ren­delkezéseivel és ez a törvénv nemcsak az imperium megváltozása következté­ben lett hatályon kivül helyezve, ha­nem az alkotmány 142. szakaszának rendelkezése folytán is. mely hatályon kivül helyezett minden törvényt, amely ellentétben áll az alkotmánnyal. Ez a mi államunkban a nyelvhasználat tekin­tetében a törvényes álláspont. 1-ehet azt kívánni, hogy a nyelvkér­dést nálunk is az 1868. évi 44. tcikk szelemében, különleges törvénnyel ren­dezzék. de nem lehet állítani, hogy az 1868. évi 44. tcikk nálunk is érvényben van. miután az az alkotmány rendel­kezései következtében hatályon kivül van helyezve és a tekintetes Szerkesz­tőség saját beismerése szerint is Ma­gyarországon sem volt »sclia teljesen végrehajtva és legfeljebb papíron adott jogokat.« Ezek alapián elleneztem azt, hogy a tartomány-gyűlés rendezze a nyelvkérdést. Nem áll tehát, hogy rabulisztikával él­tem volna, mert én az álláspontom meg­­vüágitásánál csak az alkotmányra és a törvényes rendelkezésekre hivatkoz­tam és seholsem jelentettem ki, »hogy sohasem fog akadni szerb politikus, aki a nemzetiségek számára annyi jogot és szabadságot biztosítana, mint amennyit — legalább papíron — a magyar tör­vény biztosított«, hanem azt jelentet­tem ki, hogy én a törvények kijátszá­sára és letiprására nem vállalkozom és nincs olyan képviselő mandátum, me­lyet én kész volnék a fennálló törvé­nyek és rendelkezések kijátszására és letiprására elvállalni. Nem á!1 az sem. hogy a noviszadi ke­reskedelmi és iparkamara elnökének ál­lásfoglalása mögött álltam, amikor az állítólagos magyarellenes nyilatkozatát megtette. Tény az. hogy ezt a nyilat­kozatot a radikális képviselőklub nevé­ben tette és hogy ez a nyilatkozat nem volt magyarellenes, hanem csak meg­védte a törvényes állapotot és elítélte azokat, akik azt kívánták, hogy a tör­vényes rendelkezéseket szegjük meg. Nem áll, hogy Protics Sztoiánnak, a halott vezérnek, eszméit megtagadtam és nem igaz az sem, hogy én bárhol is kijelentettem volna, hogv a nemzetiségi kisebbségek képviselői a helyi (közsé­gi) önkormányzatban az anvanvelvet nem használhatnák. Hogy Protics Sztoján hogy véleke­dett a nyelvek használatáról, arról az íí alkotmánytervezetében vannak bizo­nyítékok. Protics Sztoján alkotmányter­vezetének 5. szakasza igy szól: »A szerbek, horvátok és szlovének király­ságában a hivatalos nyelv a szerb, hor­vát. Szlovéniában a szerb és horvát mellett a hivatalos nyelv jellegét bírja 1 szlovén nyelv is. Szlovéniában a fe­leknek. ugv mint a közhivatalnokoknak is jogukban áll az egész királyság te­rületén a szlovén dialektust is használni. ■\ parlamentben megtartandó beszédek a szerb, horvát és szlovén nép bármely dialektusát használhatják.« z az egész, ami az ő alkotmányter­vezetében a nyelvkérdésről szól. Ebben az alkotmánytervezetben nincs rendel­kezés hogy a nemzetiségi kisebbségek az iskolákban anyanyelvűket használ­hatják pedig ezt az alkotmány megen­gedi. Protics alkotmánytervezetének 22. szakasza csak annyit enged meg, hogy a nyilvános iskolák mellett a törvényes keretek közt magániskolákat is lehet felállítani. Ami az én tartománygyülési man­dátumomat illeti, megjegyzem, hogy az én listám 1542 szavazatot kapott és a tartománygyülési választások idejében a noviszadi magyarságnak nem volt több, mint körülbelül 500 választója, akiknek többsége a Davidovics-pártra szavazott, mert ezen a listán magyar nemzetiség, képviselőjelöltek is voltak. A szocialisták is kaptak magyar sza­va zatokat, mig az én listámra nem sok tr.agyar választó szavazott, mert a bel­ügyminiszter a választás napjáig nem nevezte ki városi képviselőkké azokat a szeméiyeket, akiket a magyar pár hozott javaslatba és mert az en listá­mon egyetlen magyar nemzetiségű je­lölt sem szerepelt. Miután köztudomású hogy az utolsó nemzetgyűlési választások alkalmával a magyar párt alig kapott több szava­zatot mint körülbelül háromszázat, azt lehet ebből megállapítani, hogv az én listám magyar szavazatok nélkül is legalább egy jelöltet behozott volna, ennélfogva helytelen a szemrehányás e tekintetben. Megjegyzem azt is, hogy a választások előtt tőlem senkisem kí­vánta, hogy a tartománygyülésen a nemzetiségi nyelvek használata mellett szavazzak, dacára, hogv a törvény ezt nem engedi meg. Ellenben a magyar párt vezetői, ak­kor, amikor a noviszadi képviselőtestü­letbe kinevezendő magyar tagok név­sorára megtették javaslatukat, kijelen­tették. hogy csak azokat jelölték, akik az államnyelvet bírják, hogv azok a tárgyalásoíkon a hivatalos nyelven ve­hessenek részt. A Bácsmegyei Napló cikkében fel­veti a kérdést, hogy mit szólna Protics Sztoján, ha élne? A válasz nagyon egy­szerű. Protics Sztoján azt mondotta volna: tiszteljétek a törvényeket és ne szegjétek azokat meg. Ha valamelyik törvénv nem jó és nem felel meg a nép érdekeinek, helyettesítsétek azt egy más törvénnyel, de csak azon a mó­don, hogy azt az alkotmány előírja. És vajon mit szólna Protics Sztoján azon nyilatkozatomra, hogv én is vol­tam a fekete listán a magyar imperium alatt? Ezt sem vo-'.na nehéz eltalálni, ő is volt valaha Szerbiában fekete lis­tán. sót a maga politikai meggyőződé­séért rabláncot is hordott. Én semmilyen fekete listának nem vagyok barátja és ellene vagyok annak, hogy azokat ül­dözzék akik nem bűnösök. — de a rendőrségi előírások nem tartoznak a tartománygyülés hatáskörébe. Nem áil a Bácsmegyei Napló azon állítása sem, hogy »mi a fekete lista, fekete könyv intézményét nem ismertük, csak a Bach-korszak jellemzésére meséltek ró­la. »Békeidőben Magyarországon is volt fekete lista, amelyen magyarok és nem magyarok is szerepeltek. Engem a szerb egyházi nemzeti kongresszus bé­keidőben két ízben (1902-beu és 1907-ben) egyházmegye; iskolai előadó­nak választott még és mindakétszer­­megtagadta a magyar király "fnegyá­­lasztatásom jóváhagyását — mert a fekete listán rajta voltam. Protics Sztoján sem tenne most mást a fekete lista miatt, mint »vállvonoga fással« felelne, mert a fekete lista rend­őri titok. Ki tudia. ki mindenki van ezen a fekete listán, de semmiesetre sem Prágából jelentik: Péntek délben Olmütz közelében gyakorlatozás közben két katonai repülőgép össze­ütközött. Az egyik repülőgép azon­nal lezuhant és Kolarik nevű pilótáját a szó szoros értelmében agyon­­nyomta. A másik repülőgép néhány másodpercig még a levegőben volt, majd szintén lezuhant és kormányo­sa az esés következtében meghalt. Ennek a második repülőgépnek a Bécsből jelentik: A posta-, táviró- és telefonalkalmazottak szociáldemo­krata szakszervezete és a kormány közötti tárgyalások nem oszlatták el az ellentéteket, úgy hogy a szakszervezetek szombaton összehívták a bizalmi férfiakat, akik a sztrájkról fognak dön­teni. A hangulat a technikai unióban és ál­talában a munkásság körében olyan elkeseredett, hogy számolni kell az­zal, hogy a posta-, táviró- és teleion-al­áll meg, hogy ezekem ó* listákon mind­azok szerepelnek, akik d nemzetiségi ki­sebbségekhez tartoznak, ment ezesetbea nem volnának elég fekete listák, ha­nem vastag fekete könyvre volna szük­ség. Nem kívánom, hogv bárkit is ül­dözzenek azért, mert valaki a nemzeti­ségi kisebbségekhez tartozik. Alkot­mányunk szerint minden állampolgárnak szabad mozgás, titkos választójog és anyanyelvinek használata az iskolák­ban biztosítva van. De Magyarországon máskép áll a dolog. A magyar országgyűlésen egy Malasics nevű szocialista képviselő ja­vaslatát tárgyalták, amikor a vitában résztvevő gróf Bethlen István, a ma­gyar kormány elnöke f. évi május 5-én kijelentette, hogy Magyarországon 399 olyan község van, amelynek joga van nem magyarnyelvű iskolát felállítani, de ilyen iskolát eddig csak 48 község­ben állítottak fel. (Lásd Deutsches Volksblatt f. é. május 7-iki számát.) Én nem vagyok ellene, hogy, a nemze­tiségi kisebbségeknek »ne legyen joga beleszólni, hogy adófilléreikkel mi tör­ténjék«. mert joguk van titkos szava­zattal képviselőt választani és válasz­­szanak olyan személyeket, akik az ő érdekeiket és a törvényben elismert jo­gaikat meg tudják védeni. Nem ellenzem, hogy a nemzetiségi kisebbségek tagjai »kapjanak utlevele­­ket« még kevésbé vagyok azért, hogy »szabad prédája legyenek felelős és felelőtlen kilengéseknek«, mert akárhol is történik ilyesmi, a törvények és az erkölcs nevében mindig felemelem a szavamat és minden kilengést el fogok Ítélni. Én minden hivatalos hatalommal való visszaélést elítélek. Épp ezért nyíltan megmondom, hogy Protics politikája az volt. amit ma én képviselek. Egyáltalán nem volt ok ar­ra, hogy olyan kijelentést tegyenek a számba, amelyeket soha és sehol netn tettem. Én mindig a rendet, a munkát és a törvényességet védtem mindenki­vel szemben. Ez volt Protics Sztoján­­nak is a politikája. Tisztelettel: Klicin Mita, a báoskai tartományi választmány elnöke. Klicin Mita álláspontja — szerintünk — nem törvényes álláspont s ellenkezik netftesak Protics Sztoján szellemével, hanem ellenkezik a Tornics Jásák, Polit Miháíyok fradiciőivai is.' Egyelőre csak ezt szögezzük le azzal, hogy alkal­munk lesz — ismételjük — jóhiszemű állásponttal szemben, amit azonban csak a tényleges hatalom s nem a törvény szankcionál, a magunk álláspontját ki­fejteni. figyelője, Manhardt pilóta ejtőer­nyővel kiugrott a gépből, azonban az ernyő beleakadt az ernyő lége sava­rának egyik szárnyába és kiszakadt, úgy hogy Manhardt többszáz méte­res magasságból lezuhant és agyon­­zúzta magát. A súlyos szerencsétlenség okának megállapítására megindult a vizs­gálat. mely azonban eddig nem járt eredménnyel. kalmazottak sztrájkja keddre virradó éjjel kitör. A sztrájkra való kilátás bár komo­lyabb, mint eddig bármikor is volt, a postavezérigazgaíóság és a kormány mindent elkövet an­nak érdekében, hogy a sztrájk elkerülhető legyen, mert szombaton kezdődött az ünnepi bét Bécsben, amelyre már tömegesen érkeztek külföldiek és a pünkösdi ünnepekre való tekintettel is ezré­vel özönlenek Becsbe a külföldi vendégek. Összeütközés a levegőben Súlyos repü.őszerencsétlenség Csehszlovákiában hvom halottal Hétfőn éjszaka kezdődik az osztrák postás-sztrájk Lehetetlennek látszik a megegy zés a kormány és a postai alkalmazottak között

Next

/
Thumbnails
Contents