Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-23 / 172. szám

10. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. juníus 23 v A jégverte szolok kezelése Miután a jégverés a szőlőket úgy­szólván egész tenyészete alatt fenye­geti s azokban főként nyáron nagyon sokszor igen érzékeny károkat is okoz­hat, amely károk kihathatnak a jövő­évi terméshozamra, sőt a töke további életképességére is, időszerűk ismer­tetni: Mitől függ a károsodás mérve? és miben áll a rögtöni és további keze­lése az ilyen jégverte szőlőknek? A kár függ magától a jégveréstől, azaz, hogy sok vagy kevés volt-e a jég? Sokáig tartott-e, vagy rövid ide­ig? Aprók-e a szemek vagy nagyok? Kemények vagy puhák? Esővel kever­­ten vagy eső nélkül jelentkezett-e? Széllel jött-e vagy szél nélkül? A jég irányától, azaz függőlegesen e~ett-e, amidőn a kár nagyobb szokott lenni vagy rézsutosan, midőn kisebb a kár­tétel és csak egyoldalú. A jégvihar idejétől. Ha korán érke­zik, midőn a vegetáció még zsenge, ilyenkor nagyobb, ha később éri a sző­lőt a jégverés, midőn a hajtások már fásodtak, kemények és főleg lombosak, ilyenkor a kár kisebb lehet! Miután a jégverés ellen a szőlősgazda óvintézke­désekhez nem folyamodhat (eltekintve a viharágyuzástól, amely a háború ki­törése óta be lett szüntetve lőpor hiá­nyán, még azokon a vidékeken is, ahol azt sikerrel alkalmazták!), ha ezen ér­zékeny károsodás utoléri, csak arra van utalva, hogy az okozott károkat leg­alább utólag akként iparkodjék ellen­súlyozni, hogy a jégverésnek káros következményeitől szőlőjét a következő évekre megmenthesse. Kisebbmérvii jégverést, főként akkor, ha a jégverés a szőlőnek csak levélze­­tét sérti meg, a szőlő még kihever: ha azonban a jégverés nagyobbmérvü s at­tól a hajtások is szenvednek — miután a jégverte vesszőn, ott, ahol a jég an­nak kérgét megsérti, nemcsak a kéreg hal el, hanem az alatta levő háncs (eambinum) működése is megszűnik — a jégverés már sokkal veszélyesebb s kártétele nemcsak az azévi termésre, hanem a szőlőnek több évi fejlődésére is kihathat. Azért a jégverés által saj­tolt szőlő a birtokosának és kezelőjének mindig higgadt megfontolással és figyel­mes körültekintéssel kell magát arra nézve elhatározni, hogy a jégverés ál­tal bántalmazott szőlőjét miként kezel­je, > nem pedig — mint azt többizben alkalmam volt hallani — hogy a sző­lősgazda elkeseredettségében, látva azt, hogy szüretelni nem fog, elhatározta, hogy a szőlőjét ezévben további mű­velésben nem részesíti, »mivel úgysem hoz termést«, nem gondolva a jövőre. Lássuk most már, mik szolgálhatnak a kezelés tekintetében irányadókul? A jégverés a szőlőt az évnek bár­melyik időszakában érje is, mindeneset­re első és födolog arról győződni meg, hogy vájjon a kártétel csupán csak a lombozatra, avagy még ezek mellett a a vesszőkre is kiterjedt-c? Mert a to­vábbi kezelést eszerint kell irányítani. Ha a jégverés csak a lombozatra ma­gára, vagy legfeljebb ezzel együtt a fürtökre terjedt ki, úgy a lombozat le­hető pótlásáról, valamint a fejlődés kü­lönböző stádiumában levő megsértett fürtök ápolásáról kell gondoskodnunk. A lombozat pótlása történhetik néhány hónaljhajtás meghagyása által, azon­ban tekintettel arra, hogy a megsértett levél, valamint a fürtök is rendkívül ér­zékenyek és fogékonyak a különböző növényi (sryptoganicus) betegségek iránt (peronoszpora, lisztharmat, stb.), első dolgunk legyen jégverés után a permetezés és porozás. Ha a jégverés nagyobbmérvü és at­tól lehet tartani, hogy az egész szőlő a tönkretett hajtásokat természetes ösztönénél fogva és a gyökérnyomás következtében úgy, ahogy a szegény megsértett növény képes, pótolni igyek­szik és újból kihajt ott, ahol tud, mely gyakori esetben a szőlő augusztus, sőt szeptember havában újra virágzik. Ez a virág, sajnos, már a jövő évi termés lenne. Ebben az évben természetesen már nem bir beérni. Ebben az esetben a tőkét már olyan kezelésben kell ré­szesítenünk. amely által azon a jövő évi fát és termést biztosíthatjuk. Ha a nagyobbmérvü jégverés korán éri a szőlőt, olyankor a fakadó rügyek, vagy a már kifejlett hajtások tönkre­mehetnek. Ilyenkor a szőlő ebben az évben termést már fog adni és ilyen esetben csak a jövő évi tcrrnöfa bizto­sítására gondolhatunk, azért úgy metsz­­szük meg az ilyen jégverte szőlőt, hogy a megrongált hajtásokat kiindulási pontjuk alatt tőben eltávolítjuk. Az el­távolítás után a tőke alsó részeiből még az évben hajtásokat fogunk nyerni, amelyekből, ha azokat kellőkép ápol­juk, hogy gyorsan növekedve beérhes­senek, őszre olyan vesszőket nyerhe­tünk, amelyekben a jövő évi termést biztosítottuk. Ha a jégverés valamivel későbben, tellát akkor, amidőn már a fejlettebb lombozat a tőke alsó részeit védi, következik be, úgy megtörténhe­tik, hogy az azévi hajtások alsó 2—3 szeme épen marad. Ilyen tőkének ezen épen maradt részét nem fogjuk levág­ni tőből, hanem az az azévi hajtásokat 2—3 szemes zöldcsapokra metsszük vissza, miáltal azok a csap szerepét ve­szik fel, még az évben kihajtanak s kel­lő gondozás mellett őszig annyira ki­fejlődnek, azaz annyira beérnek, hogy azok a jövő évi termővesszőkké vál­nak. * Ha a jég olyan későn jön, mikor már a szőlő hajtásai magasak és erős lom­bozatot fejlesztettek s igy a jég csak a hajtások fiatalabb felső részét veri el, ilyen esetben a hajtásokat csak rész­ben — valamivel azon vonal alatt, ameddig a hajtásokon a jégverés kár­tétele terjed — vágjuk vissza, melyek­nél őszig erős hónaljhajtások fejlőd­nek s azok őszig kellőleg be is érnek. Nem egyszer történhetik, hogy a jég a fenti esetekben is nem egészben, ha­nem csak részben rongálja meg a tökét, különösen gyakoriak az cgyoldalról jö­vő jégverések, amelyek olykor, kivált ha már erőteljes a lombozat, annak egyik oldalát érintetlenül hagyják, mi­ért is a visszametszést ilyen esetekben sohase alkalmazzuk azonnal, hanem a jégverés után 3—4 nap múlva amikor már a kár mérve jobban megítélhető, mert lehet, hogy egyes tőkében fogunk még több olyan ép hajtást találni, ame­lyeket, meghagyhatunk s azon még az évben termést, a jövőre pedig termő­­fát nyerhetünk. Ha a jégverte szőlőt metszetlenül hagynánk s annak fejlő­dését csak a természetre bíznánk, úgy azok a tőkék a jégverés után felette nagyszámú hónaljhajtásokat hozná­nak, amely körülmény pedig — amint azt már fent is láttuk — igen kárté­konyán hathat a tőke további életké­pességére. Fontos gazdasági és politikai tárgyalások Becs—Budapest—Prága—Beograd között Nagy ellentétek az osztrák-magyar kereskedelmi tárgyalásokon — Benes Karlsbadban tárgyalni fo * Seipellet Ausztriának a k'sántánt­­hoz való közeledéséről — Diplomáciai körökben njból jugoszláv* magyar biztonsági szerződés megkötéséről beszélnek Bécsböl jelentik: A kulisszák mögött a dunai utódállamok kormányai között fontos diplomáciai tárgyalások vannak folyamatban, amelyek, úgy lehet, telje­sen meg fogják változtatni Középeuró­­pa konstellációját. Ausztria jelenleg két szomszédjával folytat kereskedelmi tárgyaíásokat. Ma­gyarországgal a napokban a megbeszé­lések ideiglenesen megszakadtak, a ma­gyar delegáció Nickel követségi taná­csos vezetésével visszautazott Buda­pestre, hogy referáljon a magyar kor­mánynak. A magyar delegáció a napok­ban ugyan előreláthatólag újból Bécsbe jön, azonban a megegyezésre nincs sok kilátás, mivel az osztrák kormány a magyar gabona vámját nem ukarja mérsékelni. A másik állam, amellyel most Ausz­tria kereskedelmi tárgyalásokat folytat: Csehszlovákia. A csehszlovák-osztrák tárgyalások eredménnyel kecsegtetnek, mindazonáltal nincs kizárva, hogy a csehszlovák-osztrák kereskedelmi egyez­mény megkötése őszig fog elhúzódni. A Bécsben tárgyaló csehszlovák delegá­ció jelenleg Prágában tartózkodik je­lentéstétel céljából. A csehszlovák-osztrák gazdasági szer­ződés megkötésének őszig való elodá­zását a két országon kívül álló diplo­máciai okok teszik szükségessé. Diplo­máciai körökben néhány nap óta pozi­tív formában beszélnek arról, hogy a jugoszláv-magyar biztonsági szerződés megkötése küszöbön áll és Mussolini a budapesti olasz követ utján közölte Bethlennel, hogy nincsen kifogása a magyar-jugoszláv közeledés ellen. Prá­gai kormánykörökben a magyar-jugo­szláv közeledés hire nagy nyugtalansá­got kelt. A csehszlovák kormány ezt Ausztriának cseh érdekkörbe való tere­lésével akarja ellensúlyozni. A két . or­szág vezető államféríiai között Julius végén fontos megbeszélések lesznek. Seipel kancellár ugyanis ekkor cukor­bajának gyógykezeltetése céljából Kanlsbadba utazik, ahol találkozni fog Bcnessel. Diplomáciai körökben a küszö­bön álló karlsbadi találkozóról külön­böző verziók keringenek. Az egyik hir szerint Ausztria közeledni fog a kis­­antanthoz. Mivel azonban ez a közele­dés ellentétben állana a Németországhoz való csatlakozás programjával, a cseh­szlovák kormány a maga részéről né­met orientációba fog kezdeni, illetőleg különböző fontos koncessziókat fog Berlinnek felajánlani. A német-csehszlo­vák közeledés előjelei már mutatkoznak a jelenleg folyó német-csehszlovák ke­reskedelmi tárgyalások során, amelyek gyors tempóban haladnak előre és a prágai kormány a német követelések túlnyomó részét eddig a lehető legna­gyobb előzékenységgel teljesítette. A nacionalizmus és a politika teszi versenyképtelenné Jugoszláviát a világgazdaságban Dr. Koszics Mirkó, a noviszadi keres­kedelmi és iparkamara főtitkára rend­kívüli szaktudására jellemző cikkben foglalkozott legutóbb a Dácsmegyei Naplóban a búzatermő országok hely­zetével és azt a kérdést vetette fel, hogy miután a búzatermelés súlypontja Eu­rópából átterelődött Amerikába, Jugo­szlávia mit csináljon gabonafclcslcgé­­vel és nem volna-e célszerűbb áttérni az állattenyésztésre. Ehhez a kérdéshez szólva elsősorban azt az elvet kell leszögezni, hogy nem az fontos, hogy a Vajdaság és az egész ország gabonát termel-e vagy állatot, hanem az, hogy jól tudja a világpiacon elhelyezni, amit termeli. Ennélfogva olyan technikai gazdasági felszereléssel kell termelnie, hogy a világpiacon ver­senyképes árakkal versenyképes minő­ségekkel jelenhessen meg. Megjelenhe­tünk a világpiacon komlóval, gabonával vagy állatokkal, lényeges az, hogy ami­vel megjelenünk, az úgy árban, mint minőségben elsőrangú, versenyképes le­gyen s.hogy amit kapunk érte, az ne áldozat, hanem érték legyen. A világ­­gazdasági helyzetben a nacionalista ál­lamoknak épp az a hibájuk és Közép­­curópa háborús és háboruutáni nagy gazdasági leromlásának is épp az az oka, hogy ezt a tételt elfelejtve, nem ter­melni, hanem hasznot huzni akartak és a hatalmi és jogi kérdések naciona­lista szempontok szerint taglalásában elszegényedtek, lerongyolódtak. A ha­talmasnak azonban könnyű a naciona­lista frázisokat pufíogtatni, de nehéz a szegénynek, akinek üres a gyomra és korog a hasa. És ez tériti most lassan­ként észre az államokat. Anglia nacionalista, de nacionalizmusá­ban mindig számítás van. Ezzel szem­ben például a jugoszláv nacionalizmus még mindig az üres jelszavaknál tart, holott kétségtelen, hogy sem a Vajda­ságban sem az egész országban nem le­het igazi magas gazdasági kultúra, inig a zöld asztalnál nem gazdasági hanem nacionalista, sőt álnacionalista szempon­tok döntenek. Ehelyett rendszeres mun­kára és békés együttműködésre van szükség, hogy ne maradjunk le a nagy akadály-világversenyről. Hiszen most még azt is. aki haladni akar. lefékezzük, gyávává, bátortalanná tesszük. A mai helyzet a gazdasági pusztulás felé ve­zet és akár gabonát termelünk, akár állattenyésztéssel foglalkozunk, egyfor­mán versenyképtelenné leszünk, mert a termelést megdrágítja a politika, amely ezerféle korlátozásokban és elviselhe­tetlen adókban jut kifejezésre. Ha pontosan a fordítottját csináljuk annak, amit eddig tettünk, akkor kez­dődhetik egy uj reneszánsz és akkor le­het majd arról vitatkozni, hogy mi fe­lel meg legjobban termelési viszonyaink­nak és akkor minden kétséget kizáróan elsősorban Koszics Mirkó lesz az, aki­nek ennek a kérdésnek elbírálásában döntő befolyása lesz. Nagymélykuti Ferenc, Szénát Világgazdasági problémák a kereskedelmi kamarák stockholmi nemzetközi kongresszusán I Stockholmból jelentik: Junius 26-ikán kezdődik Stockholmban a kereskedelmi kamarák nemzetközi kongresszusa, amelyre eddig Európából és Ameriká­ból több, mint kétezer résztvevő je­lentkezett. A kamarák ezidei kongresz­­szusának különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy elsőizben vesznek raj­ta részt Németország delegátusai. A kongresszus programja igen nagy­szabású és felöleli a világgazdaság majdnem összes jelentősebb problémáit, Mindenekelőtt azzal a kérdéssel fog a kongresszus behatóan foglalkozni, hogy milyen nemzetközi intézkedésekkel kel­lene a nemzetközi árucsere akadályta­lan lebonyolítása elé ma még tornyosuló nehézségeket elhárítani és a vámpoliti­kát, amely ma kinai falként veszi kö­rül az egyes országokat, olyképpen megváltoztatni, hogy az ne hátráltassa a nemzetközi áruforgalmat. A kongresz­­sztis ezenkívül a pénzpiac, a nagyipar, a kereskedelem, valamint a vasúti és tranzitóforgalom speciális problémái- I nak egész seregét fogja tárgyalás alá venni. A kereskedelmi forgalom és az árucsere elé tornyosuló akadályok el­hárításáról Etienne elemental (Páris), Roland W. Boydcn (Newyork és dr. Kctzcnber (Frankfurt a. M.) fognak re­­ierálni. Külön erre a célra megalkotott albizottság a genfi világgazdasági kon­ferencia eredményeit fogja megvizs­­jgálni. A rengeteg kérdés között, amely I tárgyalásra kerül, kiemclendők még I azok a tanácskozások, amelyek a nem- I zetközi kartcllekre, az iparnak egyes ] államokban való szubvencionálására, a váltó- és csekkjogra és az iparnak és kereskedelemnek különböző jogi kér­déseire vonatkoznak A kongresszus a stockholmi ország­­í gyűlés palotájában fog ülésezni. Az el­ső napon a kormány és Stockholm vá­ros vezetősége fogja a kongresszus résztvevőit üdvözölni, a tulajdonképpeni munka csak a második napon, junius 27-ikén kezdődik. VÁMHITEL­ÁRULOMBARD-kölcsönt nyújt a Kereskedelmi és Iparbank 364i Suboticm 4

Next

/
Thumbnails
Contents