Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-21 / 170. szám
1927 junius 21. BÁCSMKÜYEI NAPLÓ 9. oMal. KINTORNA Éái. -■ -WM — Jancsi, mért dobtad be Pistikét a vízbe? — kérdezi a mama kisfiát a pal'csi strandon. — Azért, hogy kihúzhassam. Tudtam, hogy máskülönben nem engednél újra a vizbe. * Az egyik szubotieai kereskedőnek a közelmúltban meghalt egy húsz év előtt Amerikába vándorolt nagybátyja. A kávéházban többen gratuláltak neki: — Hallottuk, hogy több ezer dollárt fogsz örökölni a nagybácsitól. A kereskedő legyintett. — A’, fenét! Semmit, És azt ,'s h t részre kell még osztani! * A kávéházban a héten nagy szenzációt keltett egyik ifjú költőnk megjelenése, aki hullámos, dús fürtéit tövig lcnyiratta. — Mi az — kérdezte valaki az újságírók asztalánál — már megint megváltoztattad a világnézetedet? * Buxbaum lázasan keresgél valamit a szobában s mivel sehol nem találja, a mit keres, rárivall a feleségére: — Asszony, micsoda dolog az, hogy a saját, lakásomban ily nagy rendetlenség van?* Az .asszony sértődve: Micsoda »lakásomba«, talán úgy mondanád, hogy »lakásunkba?« Na és mit keresel? A férj zavartan: — A »bajuszkefénket.« Rádió-műsor (A vára» melletti tzum a hnllámhoestt elentü Kedd, jnnius 21 Bécs (517.2): 11: Zene. 16.15: Délutáni koncert. 20.05: Hangverseny. Zagreb (310): 2030 Dal. és áriaest. 22: Tánczene. Prága (348.9): 10.50: Koncéit. 13.30: Börzehírek. 17: Délutáni koncert. 22.20: Tánczere. London (361.4): 13: Énekkoncert. 18 és 27.40: Tánczene. Lipcse (365.8): 16.30: Szimfonikus hangverseny. 20 15: Esti program. 22.1“: Zene. Hii.sjiiüli’i ii símül! iiji .eiuuea r dió nak n L.ü öziielel eu Ára 29 Din. S/ál tá utá vette! 7 23 KOSRA?H • X SU ’O ICA Róma (440): IV.20: Hírek. 17.45: Zene. 21.10: Színház. Zürich (494): 12.30: Koncert. 20: Olasz-est. 11.30: Koncert. Budapest (155.6): 9.30, 12 és 15: Hírek és • közgazdaság. 11: Gramofon zené. 19.30: Török zene. Eifel-torony (Páris. 2650): 20: Orosz koncert. 21: A népegyetem előadása. Chicht Kellemes az il'ata. Az iidilő iLat a mosást kellemessé tezi és m gizü'xleli a mosókonyh ban szokásos fullaszlo p iríi. A mo ott. uh : kellemes i.latu marad. ’Ut, 1 Schicht terpentin - szappan j.1-2jkr AZ ALMOK VAROSA IRTA: CURT J. BRAUN *37) BI-OXYNE 3 mp «la t fehér r gek főm»«. Az eddig közölt folytatások rti vii tartalma: Heywoldl és Bev.dor, az »Álmok városá«-nalí alapit át Helmer feltalálótól ajúnatot kannak a nap energidlát kihasználó lulaimdn.v értékesítésére. Heywoldtot, a ki Rendőr feleségének. Iráncl: szerelmese. éjszaka meggyilkolják. Fia, Werner, aki Amerikából érkezett haza. ismét összebarátkozik gyerekkori pajtásával, Renával. Bender leányával. Néhány nap múlva ismeretien tettes kirabolja a pénztárépületet. Ira. Bendor felesége eltűnik és Helmer talál ’a meg az épülő csillagászati toronyba zárva. Ira elmondd neki, hogy Bendor ölte meg Heywoldtot. Egy magándetektív, akit a nyomozással megbíztak, jelenti Rendnak. hogy apia a gyilkos. A iá-"1 a csillagászati toronyban megtalálja Irat. Werner Heywoldt. aki mindenről nem tud semmit, feleségül veszi Rendi. A nászúiról hazatérve a detektív Wernerrel is közli, hogy Rena apja a gyilkos és hogy erről Rena is tad. A fiatal férj elkeseredésében elűzi feleségét. Helmer bevallja Bendorv.ak. hogy találmánya csalás és így egész vagyonából kifosztotta, feleségét, Rendi pedig megszökteti. — Ébredjen végre fel! Bendor lassan felemelte a fejét. Önkénytelenül is mosolygott, de ez a mosoly olyan volt, mint egy fébolyodottnak a nevetése: — Peters . . . mondja . . . van célja a maga életének? . . . Peters nagyol nyelt. Nem értett már semmit. Bendor arca elernyedt. Gondolkodott, És csak hosszabb idő után folytatta nagyon halkan. — Peters ... ha az embertől elrabolják életének a célját . . . akkor . . Pelers . . . akkor az élet már nem ér semmit. Peters összecsapta a kezét. — Bendor ur — kiáltotta — ne filozofáljon most! Gondoljon inkább a gyűlésre! Bendor erőtlenül bólintott. — Igen, a gyűlésre gondolok! Hogyne! Peters ráförmedt: H'szen maga részeg 1 Bendor falán nem is hallotta. Mereven nézett maga elé . . . Az autó éles kanyarodót vett a csarnok elé. Keskeny hátsó bejárathoz értek. Az autó ajtaja kinyílt. Peters kiemelte a kocsiból Bendort és előre vonszolta. A kapus kinyitotta a bejárat-ajtót. Peters megkérdezte: 1. Terpentint tartalmaz. 2. Jól kézbeillő nagy szappanalak. 3. Kelle vés az illata. 4. Kivágható meseképek. 5. A csomagolás megvédi. 6. Különösen viíágosszinü, — úgyszólván a íe sóbbrendü „Schich “-sztppan. „Schicht“ te pentin-szappan fertőtlenít! 7. — Helme? itt van már? A kapus tagadókig válaszolt. Peters egy pillanatra elengedte Bendort és zihálva rohant vissza az autóhoz. — Halló . . . halló . . . Azonnal menjen Helmerért! , . . Úristen, hát az egész világ megbolondult már? . . . Keressék meg Helmert. Hívják fel a laboratóriumot! Bendor az ajtónak támaszkodott és félig csukott szemekkel hallgatta. . . Hclmer . . . igen . . . Megkeresni Helmert . . . Keserű nevetés-fojtogatta. . . . Megkeresni Helmert . , . Reszketve émélte fel a kezét. — Peters! — Mi az? Bendor fátyolos szemekkel nézett rá — Kerestesse meg Helmert . . . Különben, jöjjön ide Peters . . . Megtartjuk a gyűlést nélküle is. Anélkül, hogy Választ várt volna, megfordult és előrement az épületbe. Itt hátul néhány kis mellékhelyiség volt. A vékony faajtók mögül behallatszott a gyűlésén megjelentek hangzavara Néhány ezer embert várt ott kint rá és Helmerre. Néhány ezren, akik kiváncsiak voltak, akik pénzt adtak és akik pénzt akartak adni. Néhány ezren, akiknek mozgása olyan atmoszférát teremtett. amely mint a villanyáram behálózta az egész épületet. Bendor a tükörbe nézett. Ijedten meredt a'tekintete a tükörképre. Peters belépett és megállt mellette, Bendor felemelte a kezét, a tükörre mutatott és idegen hangon mondotta. — Nézzen oda Peters . . . ilyen egy halálraítélt . . . Peters értelmetlenül bámult rá. Bendor furcsán vigyorgott és aztán akadozva, monoton hangon folytatta: — Peters . . . felpukkant egy szappanbuborék ... és nem maradt belőle semmi. Mereven a tükörbe nézett és tovább beszélt. — Peters . . . látott már maga nagy színészeket játszani? . . . Peters . . , most következik az én nagy jelenetem, Peters alig figyelt rá. Állandóan az órát nézte izgatottan. Az épület hirtelen megremegett. A vékony ajtó mögött a csarnokban ezer láb kezdett dobogni. A hallgatóság türelmetlen volt. Peters elsápadt. Bendor fölkapta a fejét, mint egy komédiás, aki a sikert várja. Gépiesen az ajtóhoz ment és kinyitotta. * Zavaros köd táncolt előtte, amelyből ezer kiváncsi arc bontakozott ki. A csarnokban volt. Egy pillanatra csend lett, amikor belépett. Mindenki elhallgatott. Jaques Bendor reménytelenül állt az ajtóban és körülnézett. Előtte pódium emelkedett- Az volt a benyomása, mintha koszorúkkal volna díszítve. A háttérben hirtelen néhány tenyér tapsra verődött össze. Mások is tapsolni kezdtek. Ez az üdvözlés neki szólt Jaqnes Bendor elűrébb.iött, tébolyult mosolygással hajtotta meg magát és Peterst kereste. A cégvezető most jött he, megállt mellette és izgatottan suttogta: — Az Isten szerelméért, nem kezdhetjük el a gyűlést Helmer nélkül! Jaques Bendor összevont szemöldökkel nézett rá. — Dehogy nem! — mondotta. — Kezdhetjük! Maga előtt látta az emberek nyüzsgését, akik előre tolakodtak. Kiváncsi ráirányított szemeket látott, jegyzőkönyveket, ceruzákat. Lassan felment a szónoki emelvényre megtániaszkodott mindkét kezével és végignézett a közönségen. Fájdalmas volt ezeknek pillanatoknak a gyötrődése. Hiszen már csak egy tönkrement összetört semmi volt ... de ebben a percben legalább a komédiás nagyságát érezte. Kinos pillanatok múltak el. Lenn mind nagyobb csend lett. Az első taps elhangzott. Mindenki a szavait leste. Azok csak késtek. Jaques Bendor várt. Valami különös dologra lett figyelmes: szemben egy ajtó előtt nyüzsgés támadt. Látta, hogy több ur lépett be, akik a portással tárgyaltak és azután különválva a kijáratoknál helyezkedtek el. Lassan niegíorditotía a fejét. Annál az ajtónál, amelyen bejött, Peters egy ismeretlen emberrel vitatkozott élénken, aki elállta ezt a hátsó kijáratot. Lenn nyugtalanság támadt. A hosszú szünet kinossá vált. Jaques Bendor kiegyenesedett és felemelte a kezét. Mély csönd lett. Beszélni kezdett. — Uraim . . . A torkát köszörülte. A hangja gyenge volt és rekedt. Alig hallhatták távolabb az első soroknál. Maga is érezte ezt. Az asztalon egy pohár viz állt Ezt egy hajtással kiitia. Aztán ismét előrehajolt és félig csukott szentekkel nézett le a nézőtérre. — Uraim — mondotta és most valamivel jobban ment a beszéd — azért kérettem önöket ide. hogy egy uj találmányt mutassak he önöknek . . , (Folyt, köv.) L ndau Juiis'ta táncintéretíben a szílnid i diá itánckur u. junius 20- n hé'főn d. u. 6 rakor magUe .död l . Fé't őzeknek »-a1« 8 -rakor. — Két hénapos tanfolyamok. — At oktatások hetenként né y.«er fait ínak mer. — ?-őe dékek felvétetnek áPau«34nn jn itt* h 1-ig. A palfcsi téneku us jutiu* lié t-én kefcd d !;. Landau Jalkka t ncintézeie Suto’icán Pasié-va ul c i 0. \
