Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-19 / 168. szám
22. oldal 1927. jünius 19 BÁCSMEGYEI NAPLÓ vételért 120 dinár a gyorsfényképésznek, 6X10= 60 dinár taksza a személyleirási lapokra. Ha ezek is megvannak, kiállítják az útlevél-kérvényt. 5 dinár taksza és az útlevél kiállításáért előre befizetendő 60 dinár készpénz és 250 dinár okmánybélyeg. Ezt is leszurkolta Földnélküli János és most már nyugodtan meg is pihenhetne, mig az útlevél megérkezik. Ugyde, az argentiniai konzulátuson külön, spanyol és szerb nyelven kiállított bizonyítványokat is be kell majd mutatnia, hogy vízumot szerezhessen. Az útlevélre való várakozás ideje alatt, tehát, ezeket kell kijárkálnia Földnélküli Jánosnak. Kell két spanyol nyelvű erkölcsi bizonyítvány. Róla és az asszonyról. 2X25= 50 dinár taksza. Egy spanyolnyelvü foglalkozási bizonyítvány, arról, hogy állandóan milyen foglalkozást üz a családfő. 25 dinár taksza. Kell hat darab spanyolnyelvü orvosi bizonyítvány. A család minden tagjáról külön-külön. A tisztiorvosnak legalább 200 dinár honorárium és 6X20= 120 dinár taksza. A spanyol nyelven is kiállított bizonyítványok mindegyikét hitelesíttetni kell a tartományi főispánnal is. Minden hitelesítésért 10 dinár taksza. 9X10= 90 dinár taksza. A két erkölcsi bizonyítványt még külön hitelesíttetni kell a belügyminisztériummal és a külügyminisztériummal is. 2X2X10= 40 dinár taksza és a hitelesítést kérő beadványokra 4X5= 20 dinár bélyeg ... Kész! Csak ennyi az egész! Hitelesen és pontosan jegyeztük fel Földnélküli János tennivalóit és kiadásait. Túlzottan optimisták és objektivek voltunk most. Csak a törvényes illetékeket számoltuk fel. És azt vettük alapul, hogy Földnélküli János egy nagyon szerencsés ember, jó összeköttetései vannak, sehol sem kell várakoznia, minden ajtó azonnal kinyílik előtte, nehézségeket sem támaszt elébe senki, gyorsan, célirányosan és célegyenesben tolják előre az ügyét mindenütt, minden fórumon, még a magas minisztériumban is. Sehol sem merülnek fel előre nem látott kiadásai, útiköltségeit sem számoljuk fel, jóllehet, az ügyészségnél, főispánságnál, minisztériumoknál való eljáráshoz utazni is kell. Kizárólag a szabályszerű illetékek lerovása után mindössze, csekély 1460 dináriába került a pirosfedeles útilapu. És egy kis fáradtságába. Meg egy kis türelembe. Igazán bagatell, szóra sem érdemes! Ennyit csak megér Földnélküli Jánosnak az, hogy nyakába akaszthatja a koldustarisznyát és elindulhat a világ túlsó felére, munkát és kenyeret keresni?!... Békeidőben 1 koronát fizetett Földnélküli János egy kivándorlási útlevélért. Ez az 1 korona, aranyparitásra átszámítva ma 5 dinárnak felelne meg. Ezzel szemben , Földnélküli Jánosnak, igen jutányosán számítva, 1460 dinárt kell leszurkolnia, mielőtt átlépné a határt. Nem nehéz kiszámítani, hogy a kivádorlási útlevél megszerzése csekély 35.200 percenttel drágult meg a nincstelenek számára is!... Ha Jugoszláviában a gazdasági és pénzügyi krízis ismeretlen fogalom lenne; ha a munkanélküliség réme nem fojtogatná a kétkézi dolgos emberek százezreit; ha az állam minden dolgozónak munkát, minden éhezőnek kenyeret tudna biztosítani és csak azért foganatosította volna a 35.200 percentes utlevéldrágitást, hogy a létfentartásukban biztosított embereknek megnehezítse a veszélyes, kockázatos kivándorlást; akkor erkölcsi bázisa volna ennnek az árdrágításnak. Azonban, a kivándorlás megnehezítése nem célja az államnak. Csak eszköze. Eszköz: az illetékbevételi rovatok gyarapítására. Miután pedig Földnélküli János az összes előirt szabályoknak mindenben, pontosan megfelelt, sőt, az összes törvényes illetékeket és az esetleges mellékes kiadásokat is lerótta: Földnélküli János megtette kötelességét, — Földnélküli János mehet!... (p. o.) ORVOSI DOLGOK — na— Betegápolás Betegápolónak születni kell. Nem mindenki alkalmas erre a nehéz feladatra, amelynek kellékei: sok szívj óság, nagy türelem és még nagyobb adag emberismeret. Az orvosnak nyílik a legtöbb alkalom különbséget tenni jó és rossz ápoló között. Már egy-egy mozdulat, arckifejezés, hanghordozás is elárulja: ki való a betegágy mellé és ki Tiem. Mindjárt előre is bocsájtjuk, hogy betegápolásra kizárólag nők alkalmasak. A férfiak türelmetlen, rossz betegek, még rosszabb betegápolók. Ideges, ingerlékeny nők se valók erre a pályára. Az ideges hivatásos ápolónők türelmetlenek, nincs egy helyben való maradásuk, különböző címen, gyakran hagyják magára a beteget. Tapasztalat szerint az anya a legjobb ápoló. A betegápolás művészete az emberszeretetben gyökeredzik. Most nem a háború önkéntes ápolónőire gondolunk, akik szórakozásból, divatból és kalandvágyból ápolták a sebesülteket és a »beteg« katonákat, hanem azokra a hivatásos ápolónőkre, akiket rátermettségük önfeláldozásuk valósággal predesztinál erre a szent hivatásra. A kórházi apáca-ápolónők közös nagy hibája, hogy a vallásos túlbuzgóság mellett nem jut idejük az — ápolásra. Az orvos nem tanulja a klinikán a gyakorlati betegápolást — ennélfogva keveset is ért a betegápoláshoz. Én még nem láttam olyan orvost, aki maga is jó ápoló lett volna. Az ápolónő ne legyen se nagyon fiatal, se nagyon öreg, ne legyen szerelmes se az orvosba se a betegbe. Személyéből sugározzák a tisztaság, az egészség, a jókedv. Beteges, gyenge fizikumú ápolónők teljesítménye nem kielégítő. A jó ápolónő nem fél, nem undorodik a betegtől, a fertőzött sebtől, de felesleges módon nem piszkitja be kezét. A kezek tisztántartása tehát az első kellék. Ha látod, hogy az ápolónő a tenyerére fektetve tartja a beteg utcai -cipőjének talpát, a mikor a cipőt lesegiti, ebből az egy fogásból megtudod, hogy az ápolónőből hiányzik a higiénikus érzés. De ugyanezt a fogyatékosságát árulja el akkor is, ha a frissen leszelt kenyerét a szék, vagy pad ülőkéjére teszi, ha a beteg ágyaszélén ülve étkezik, ha össze-viszsza fogdossa a gennyes kötszereket azon a címen, hogy úgyis megmossa utána a kezét. Az ápolónő ne legyen babonás, ne legyen bőbeszédű. Óvakodjék az ilyen kijelentésektől: — Ugyanezzel a betegséggel ápoltam X. y.-t is, de meghalt szegény hat héten belül . . . Vagy: — Az istenért, csak oltani ne hagyja magát! Boldogult bátyám még ma is élne, ha nem oltották volna az orvosok, j A bates ápolója sohase igyekezzék i I magát olyan színben feltüntetni, mintha ö többet tudna mint egy diplomás orvos. Ne kritizálgassa az orvos rendeléseit, mert ő csak az orvos egyik végrehajtó közege. Ne mondjon véleményt az orvos receptjére, a gyógyszerre, ne ajánljon a páciensnek a kezelő orvos helyett I egy »jobb orvosin, aki biztosan meggyógyítja őt. Az orvosság sohase használ, ha a beteg bizalmatlanná válik orvosával szemben. Ha szeszélyes a beteg, igyekezzék kedvében járni és ne erőszakolja saját hóbortos szeszélyét a betegre. A gyógyíthatatlan beteget ne világosítsa fel bajának veszedelmes voltáról. Az ilyen beteg sohase hiszi, hogy halálra van Ítélve: a remény sugarai néha még utolsó óráit is megearauyozzák. Az ápoló kötelessége a szomorú igazság — elhallgatása. Az életben gyakran fordul elő, hogy az orvos, a tanár »lemond« a beteg életéről és a beteg gondol egyet és — meggyógyul. Már most, ha a beteg meg tudja, hogy a halálos ítélet ki van mondva fölötte, elveszti minden étvágyát, visszaesik, nem eszik, a kedélye és erőbeni állapota teljesen leromlik, holott talán mégis felgyógyult volna! Egy beteget mindig csak egy személy ápoljon, mert, ha egyszerre többen segédkeznek a beteg körül, akkor egyik a másikra hárítja a — mulasztásokat. Egy valaki legyen felelős az orvos rendeléseinek betartásáért és az az egy figyelje a beteget, hogy be tudjon számolni a kezelő orvosnak a baj megnyilvánulásairól: fájdalomról, lázról, görcsökről, ájulásokról, a beteg öntudatáról és igy tovább. A helyes betegápolás tanának első paragrafusa: a betegszoba tisztántartása. A betegszoba világos, napos, levegős, könnyen szellőztethető, pormentes, minden lármától mentes legyen. Legalkalmasabbak e célra a délre, vagy délnyugatra néző ablakokkal ellátott udvari szobák. A betegszobából távolitsunk el minden felesleges porfogó holmit, függönyt, szőnyeget, bútordarabot. A szoba padlóját naponta fel kell mosni. Ezzel nem csak a portalanításnak teszünk eleget, hanem a nyári meleg napokon hűvösebbé is tesszük a szobát. Kánikulában szalmába helyezett jégdarabokkal, az ablakra feszitett vizes lepedővel, frissen tört zöld gályákkal, hidegvíz vagy fenyőillat szétpermetezésével hűsíthetjük a betegszoba hőmérsékletét. Elővirágot csak nappal tartsunk a szobában, mert éjjel a virágok mérget lehelnek ki magukból. Tavasszal és télen ne függönyözzük le az ablakokat, ne zárjuk ki a napfényt: a világosság a napfény baktériumölő hatására szükségünk van. A betegszobát rendesen csakis kcresztlmzattal »euggal« lehet kiszellőztetni. Meleg időjárásnál a beteg éjjel-nappal nyitott ablakok mellett aludhatik: a friss levegő még senkinek se ártott meg. Nem lehet eleget helyteleníteni a szellőztetést pótló kiíüstöléseket. A betegszoba hőmérséklete átlag 18—20° Celsius legyen. Télen a betegszobák ideális fűtése cserépkályhfval történik. A vaskályha szárítja, pörköli a levegőt: amig tüzelünk, tulmeleg a szoba, ha meg abba hagyjuk a tüzelést, a levegő lehűlése hirtelen áll be. Vaskályhával való fűtésnél tegyünk a kályha tetejére mindig forró sósvizzel telt edényt. Világításra legelőnyösebb a villanyvilágítás, hátrányos a sok levegőt elhasználó, kellemetlen szagu petróleum lámpás: helyette inkább stearingyertyát égessünk, amely kevesebb oxigént vesz el a betegtől. A betegágy lehetőleg matracos vaságy legyen. Az ágyat úgy helyezzük el az ablakkal szemben, hogy a beteghez mindkét oldalon hozzáférhessünk. Ne adjunk a beteg feje alá merő szereiéiből négy öt párnát, ne takarjuk nyáron is dunnával, ne adjunk rá az ingen kivid más fehérnenifít, vagy ruhadarabot, a borogatásokkal ne viiesitsitk át az ágyát ' és vigyázzunk arra, hogy a dereka alatt a lepedő ne legyen tele száraz kenyérmorzsával. A lepedő mindig sima legyen. Különösen hosszantartó betegségeknél ügyeljünk erre. hogy ezáltal megóvjuk a beteget egy kellemetlen, rosszul gyógyuló bajtól: a fölfekvéstöl. Az alsó fehérnemű ráncaitól is kaphat fölfekvést a legyengült beteg.. Ha a keresztcsont táján, a tomporon a fölfekvés kezdetét jelző fájdalmas pir jelenik meg: a baj továbbterjedésének sósborszszes ledörzsölésekkel és gummipárna alkalmazásával vethetünk gátat. A súlyos beteg ágya mellett tartsunk készenlétben egy összehajtható fekvőszéket is, hogy legyen mire fektetni a beteget arra az időre, amig ágyát kiszellőztetjük, frissen áthúzzuk, rendbehezzuk. Hogyan ültessük fel a beteget, ha nehéz légzés, köhögési roham lepi meg, vagy étkezni akar? A legegyszerűbb fogás abból áll, hogy jobb kezünkkel a beteg fejpárnája alá nyúlunk és bal kezünkkel a vállát támogatva ültetjük fel. Sürgős esetben nyúljunk egyik kezünkkel a tarkó alá, a másikkal fogjuk meg a beteg karját. Kövér beteg felültetése néha két- személyt is igénybe vesz: ezek közül az egyik elől a kezeket fogja, a másik hátul támasztja alá tenyereivel a beteg nyakát és vállát, illetve hátát. Idősebb betegeket csak végső szükségben fektessünk ágyba. öreg egyének igen könnyen kapnak fekvéses tüdögyuladást és azért leghelyesebb. Ha kényelmes karosszék helyettesíti náluk az ágyat, (jondoskodjunk a beteg gyakori helyzetváltoztatásáról. Gyermekeket ne fektessünk nedves, nyirkos fal mellé. Fertőző bajoknál ne csináljunk a betegszobából valóságos gőzfürdőt, a rpatics« név alatt összefoglalt. kiütéses betegségeket ne titkoljuk cl a hatósági orvosok előtt, nem kell irtózni a lakás dezinficiálásától. Lázas, fertőző betegektől ne vonjuk el a friss vizet: annyit adjunk nekik, amennyit csak megkívánnak. Tüdőbajosoknak viz helyett tanácsos hideg tejet nyújtani esetleg ásványvízzel keverve. A betegápoió tanulja meg a pontos hömérözést és már az orvos megérkezése előtt is vezessen pontos láztáblát, amely nagy segítségére lehet a diagnózis felállításánál. Ne hőmérőzzük a beteget minden félórában, ne fárasszuk, ne izgassuk öt ezzel felesleges módon. Teljesen elegendő a napi háromszori hőmérőzés, amit lesoványodott betegnél a szájban a nyelv alatt végezzünk. A hónaljhőmérés tíz a szájhőmérés öt percig tartson, utána a hőmérőt gombos, vastagabb végénél fogva lerázzuk. Az emberi test normális hőmérséklete harminchét fokon alul van, a legmagasabb lázas hőmérséklet negyvenkét fok Celsius. A láz a szervezet védekező és gyógyító folyamata. Magas láz mérésénél ne veszítsük el a tejünket, hanem sűrűbben alkalmazzuk az orvos által előirt borogatásokat, lemosásokat. A betegápolónak meg kell tanulnia a pulzus tapintását is. Leghelyesebb, ha ezt saját magán, vagy más egészséges egyénnél tapasztalja ki.- Egészségesek jót verése percenként.: Oft--30 között ingadozik. Gyermekeké lényegesem maga- I sabb, öregeké alacsonyabb. Az ápolónő bizonyítványa: a beteg — nyelve. Amilyen tiszta, ápolt a nyelv, a száj. olyan jó az ápolónő is. A nyelvet különösen lázas, öntudatzavarokkal küzdő betegeknél kell gondosan háromszázalékos borsavoldattal tisztogatni, a szá- I jat gyakran kell öblittetni, a kicserepezett ajkakat olajjal, vajjal, zsírral kell kenegetni. A betegek diétájánál mindig a kezelőorvos előírása legyen mérvadó. Az ápoló ne ismerjen itt jószivü »engedményeket«, mert erre a beteg könnyen ráfizethet. Különösen lázas, fertőző betegségekre áll ez a szabály, amikor a diéta tisztán folyékony és pépes italokból, illetve ételekből álljon. Az ápoló kezeinek dczinficiálására legalkalmasabb a szappan, melegvíz és a körömkefe. Dezinficiáló oldatra nincs szüksége. A szappan ne legyen illatos pipere szappan, hanem tiszta háziszappan. Külön kell pár sorban megemlékeznünk a tüdőbetegek ápolásáról. Erről a ránk nézve oly fontos témáról már többször irtunk és nem győztük hangsúlyozni azt, hogy tuberkolózisban, különösen a köpködő nyílt tuberkulózisban szenvedő egyének mellett az ápolónak egyszersmind felügyelőnek, rendőrnek is kell lennie: vigyázni a köpet megsemmisítésére. A betegnek nem szabad a padlóra köpnie, de a fertőző köpet felfogására zsebkendőt, vagy rongyokat se szabad használnia. Rongy helyett legfeljebb papirost, vagy papírvattát adjunk a betegnek és ezeket a papirosokat gondosan tüzeljük fel a használat után. Tüdőbajosok szobája lehetőleg napos, délifekvésű, portalan, szellős, tágas szoba legyen. Az ápoló szimpatikus egyénisége, megértése, vigasztaló, biztató szava éppen tuberkulózisnál talál leginkább érvényesülésre. A hires Nothnagel professzor mondta, hogy a beteg gyógyítása körül az orvosé a felelősség a gond, a betegápolóé az önfeláldozó, emberfeletti munka. Dr. Munk Arthur
