Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-19 / 168. szám
1927. junius 19. BÄCSMEGYET WÄPLÖ ffldaTy E> V Kiviritott a költészet a Szegedi-szőlőkben Saját verseit zenésiti Kubáik József a legújabb titkos költő Szubotica sivár zenei és irodalmi életében uj korszak kezdődik Kubáth Józseffel, a legújabban általam felfedezett univerzál-zsenivel, aki lelkes társával, Mayer Bélával zenét és verset költ minden vasárnap délután kettőtől félkilencig. Már kiskoromban szeretettel karoltam fel a tehetségeket és engedve a gyöngéd erőszaknak, tegnap délután kisétáltam a költők barlangjába. Kubáth Józsefék a Szegedi-ut egyik mellékuccájában laknak. Vörös cseresznyefák szegélyezik az utat a csinos, villaszerű házig, amely körül hatalmas gyümölcsös terül el. Nagyon szép és nagyon barátságos hely és nem is csodálom, hogy a cseresznyefák, ciprusok és ribizlibokrok között költői gondolatai támadtak Kubáth Józsefnek és társának, Mayer Bélának. Költői hely, színes, sugaras, illatos. A komondor hangja meleg bariton és a Stux urat trillázza szakadatlanul, két fehér macska szerelmesen összesimulva alszik a rózsafa tövében. A diófán most láttam évek után először sárgarigót. Belépek a kapun és belémcsimpaszkodik négy kisgyerek. A fehér nadrágO' mat egy perc alatt ökölnyi cseresznye' foltok díszítik. Bácsi, gyöjjön fel a fára — rikoltoZ' nak — és rázzon egy kis spanyolmegy' gyek Nagynehezen megszabadultam a gyerekektől és amikor egyedül maradtam, körülnéztem a helyszínen. A költőt nem láttam sehol. Egyszerre csak előttem termett egy fürdődresszes szőke óriás. Mindig ilyennek képzeltem el a goromba boxbajnokokat, a költőket pedig sovány, törékeny, sápadt, ideges embereknek hittem. Pedig a fürdődresszes óriás költő, zeneszerző és atléta volt egyszemélyben. Rámnézett és egy pillanat alatt újkapunak éreztem magam. De aztán ki derült, hogy alapjában véve a költő gyöngédlelkü, finom ember. — Mit csinál Kubáth ur egész nap? A költő megigazította a fiirdődresszt, amely egész lecsúszott a derekáig. Aztán összeráncolta a homlokát és szőke hajtftirtjeit bohémesen hátravetette és nyelt egy hatalmasat. Aztán hallgatott. — Nos? — Várjon, rendezem a gondolaaimat — szólalt meg a költő —• és láthatólag úgy csinált, mintha spekulálna! Tíz percnyi rendezés után Kubáth József nyilatkozni kezdett: — Hát (cseresznyét majszol és a magsai verebekre céloz) máma sokat dolgoztam. Reggel tornáztam, aztán megírtam egy verset »Idához« és belekezdtem egy nagy novellába. Eközben odaértünk a kerti kunyhóhoz, amely egyben a költő dolgozószobája is. Igen egyszerű helyiség. A polc tele van tejes csöbrökkel és virágcserepekkel, a sarokban egy családi teknő, középen egy kottaállvány a »Bözfi ne sir- Jon«-nal, a balsarokban asztal és egy láda (a költő szerint fotelt). Slussz. Ja — és egy viharvert petróleumlámpa egészíti ki a költői rendetlenségii »dolgozószobát.« — Zenéhez is ért? — Ó, hogyne értenék — mindenhez értek — a klasszikusokat télkézzel játszom. Zerkovitzot fejből tudom. Várjon csak. Ezzel felugrik és a teknő mögül előveszi a hegedűjét és megstimmeli. Közben beszél. — Kisgyerekkoromban a nagynénim zongoráján játszottam lábbal (mosolyog), mindig a billentyűkön sétáltam és már akkor megállapították rólam, hogy tehetséges vagyok. — De aztán áttértem a hegedűre, mert a tanárnőm megállapította, hogy nehéz a kezem stb., de hegedülni... ... És elkezdte szivettépően játszani az Akácos ut cimü dalt. Könnyeztem a meghatottságtól és alig tudtam rávenni, hogy hagyja abba, mert meghasad a szivem. — Hogyan szokott verseket Írni? — kérdeztem. — Szépen (?). Nagyon egyszerű a versírás — beszélt fellelkesedve Kubáth — próbálja meg. Én sose olvastam verseket és mindössze Petőfinek az Alföld cimü költeményét ismerem, mert negyedik elemiben azt szavaltam a nagyvizsgán. Leülök és Írok. Leginkább a szerelemről szoktam írni, a szerelemről általában és a méla éjszakáról. Akarja látni a verseimet? És ezzel a teknő mögül hirtelen előszed egy csomó papirost, melynek borítólapján szép kaligraíikus betűkkel ez áll: KUBÁTH JÓZSEF VERSEI 1926. és ezenkívül egy nagy zsirfolt. A költő, ugylátszik, versesfüzetén szokott reggelizni. Lapozgatom és a fiú feszülten figyel. Ideges és vár. — Szépek — mondom némi ellengőzzel. — Nekem mondja — 'vág közbe a költő önérzetesen — ezek a válogatott verseim, a selejteseket eldobálom. Fő a ritmus és a szótag. Én az ujjamon pontosan leszámolom a szótagot, igy sose tévedek. A rím az nehezebb, néha nem akar stimmelni. — És olyankor mit csinál? — Rágom a körmömet, amíg nem passzol, aztán ha kész, megzenésítem a Bélával. — Mi? — Zenét szerzünk hozzá. Sok kész zenedarabom van. Szeretnék egy daloskönyvet kiadni. Én heegdülök, a Béla pedig csellózik, különösen, ha eped a nője után. Kubáth József ezt halálos komolysággal mondta ki és elővette a verset, amelyet Mayer Béla irt hozzá — nem a nőhöz. így szól: JÓSKÁHOZ (Egy nyári est emlékére) Az est méla — békés nyugalom mindenfelé. Egyszerre csak két ifjú toppan a csend elé. Az egyik hegedűn halk melódiát játszik, Mig elmerengve maga elé néz a másik. Nézi a házikók világított ablakát, Hornén egy szép leányka tekint ide át. Béla, huzz egy simít, mondja erre gyorsan, Ne legyen szomorú az a virág ottan, De az árgyélusát, ni ott jön az apja, Inkább egy indulót, szaladós taktusra. A másik dühösen: ne légy olyan gyáva, Bob herceget inkább, az szebb, mint a láva. A vén fa halkan, szomorúan jajgat, A két fiú előre dűlve elhallgat. A költők egymásközt. Béla ir a Jóskához, Jóska ir a Bélához. Arról egyikük se tehet, hogy. nem születtek Vörösmartynak vagy Szabolcska Mihálynak. — Hány verset irt Kubáth barátom? — Úgy egy-két ezret, de csak fele van meg. Mindennap megírom az én egy-két versemet az »Ida-ciklus«, részére. — Szóval az Ida... — mosolygok jelentősen. Kubáth lesütötte a szemét és akkorát sóhajtott, hogy a függöny leesett az ablakról. — Itt van egy Ida-vers — szólt zavartan, mint a lírai költők általában, mindig zavarosak, ha szerelemről van szó. IDÁHOZ Ha szived vérezni és fájni fog S az életben csalódol. Hisz az élet útja Csupa tövisgöröngy. A reményt ne add fel S bízz a jövőben. A bánatot töröld szivedből. Meglásd, boldog leszel. — Látja — szólalt meg a költő — ezt két napig Írtam, de olyan is. — Olyan 'is — feleltem és visszaadtam neki a versesfüzetet, melyet ő gyöngéden visszatett a teknő mögé. — Tán szerelmes? — kérdem tapintatosan, ismerve a lirai költők érzékenységét. Igent int a fejével és nagy. kék szemeiben bánat fénylik. — Reménytelenül szeretek — sóhajt ő. — Ez az igazi költő sorsa — feleltem én és megkérdeztem, küldött-e már be verset az újságnak. — Küldtem és azt felelték, hogy tegyem le a lantot, de én nem tudok elszakadni a költészettől. És ezt el is hiszem a költőnek. Miért ne hinném el. Lassan kisétáltunk az udvar külső részébe, ahol a költő sporttelepe terül el. Nyújtók, korlátok, sulyok, ugrólécek hevernek mindenfelé. Mert az óriás költő amellett, hogy kiváló zenész, nem hanyagolja el a testkultúrát sem Naponta tornázik. Most is felkap egy hatalmas súlyzót, amely lehet vagy száz kiló és úgy labdázik vele, mintha két alma lenne. Aztán felkapaszkodik a nyújtóra és megcsinálja a »szalto mortalet.« Emlékszem, kisdiákkoromban (óh, régi szép idők) egy vágyam volt: megcsinálni a szaltót, de sose sikerült... — Hopp ugrik elém hirtelen a Józsi — tudok egy társasjátékot. Nagyszerű hihihihahabrühühü. Nagyszerű hihihi — és majd megpukkad a nevetéstől — szabadalmaztatom, mert ezerszer jobb, mint a kereszt és képrejvény. Mondja, tudja maga, mit jelent az, ha a kiskorúak bírósága erkölcsösnek nyilvánítja az m betűt? —Fogalmam sincs. — Maga naiv, hát merénylet m erény lett, érti már, briihühü, ugy-e jó? Kubáth József költő, zenész, box- és birkozóbajnok, rejtvényköltő egy perc alatt a következő rémes tésztát adta be nekem. Mi az, akit a föld alatt keresztellek? A megfejtés: Neveletlen. (Neve lett lenn.) De van olyan »képtelen« képrejtvény is — meséli a csodagyerek — amely még ennél is bölcsebb. Majdnem megvertek érte, mikor elmeséltem. A rejtvény a kövekező: —• Mi az, ha a szobaasszony elbúcsúzik a szobaurtól, aki nála evett? Egyszerű a megfejtés: Pá kosztos. — Hogy fedezte fel ezt a világmegváltó uj őrületet? — Csak úgy véletlenül a cseresznyefán. Nem is nagy kunszt pá kezdetű szavakból rejtvényt csinálni. Nehezebb volt az itt következő rejtvényt megcsinálni. — Mi az, ha egy vadkannak három rendes lába van, de a negyedik lába egy r betűből áll? Gondolkozom, de hiába. ; —- Kandeláber — böki ki Józsi. < — Miért? — Mert kan de láb r. Vagy mi az, ha a SzAND nehézsúlyú birkózója birkózás közben legyűri ellenfelét? Egyszerű a megoldás. Tepertő. (Tepert ő.) Ez sem rossz — mondja. — Milyen hivatalos közeg volt Vilmos császár kocsija elé fogva? •— Poroszló. (Porosz ló.) — És mi az, ha egy almát kettévágnak? Felelet: (Fele lett.) És igy tovább, de én már nem bírtam tovább hallgatni ezt a szellemes társasjátékot, hanem melegen megráztam a derék tehetség kezét és gratuláltam neki. SZEGEDI EMIL Westend Uj vezetés alá kerül a purkersdorfi szanatórium Mint Bécsből jelentik, a hires purkersdorfi szanatórium, amely egyike Középeurópa legkiválóbb gyógyintézeteinek, julius elsejétől kezdve uj vezetés alá kerül. A szanatórium igazgatását két igen előnyösen ismert szakember, dr. Max Berliner és dr. Karl Feller főorvosok veszik át azzal az elhatározott programmal, hogy ezt az évtizedek óta fennálló intézetet gyökeres reformokkal fogják hozzáidomitani az uj idők követelményeihez. A purkersdorfi szanatórium, amelyet a bécsi Parszanatóriummal együtt a néhai Zuckerkandl professzor alapított, nagy és kies park területén fekszik és nyolc villából áll. Ez a nagyszerű fekvésű, modern komforttal berendezett és a gyógykezelés gazdag apparátusával felszerelt intézet tetemesen bővül fejlődési lehetőségekben azáltal, hogy olyan illusztris orvos és elsőrangú adminisztrátor áll az élére, mint dr. Max Berliner. Dr. Max Berliner eddig a bécsi Parkszanatórium igazgató-főorvosa volt és úgy szuggesztiv orvosi egyéniségével, mint az igazgatás terén tanúsított erélyével és leleményességével kitűnő hírnevet szerzett. Szakkörökben osztalamil elismert képességei számára a purkersdorfi szanatórium uj és az eddiignél sokkal szélesebb területet kínál és mindenki, aki az ő kvalitásait ismeri, meg van róla győződve, hogy vezetése alatt a Bécs melletti gyógyintézet fel fog virágzani. Igen értékes munkaerőt nyer a purkersdorfi szanatórium dr. Karl Feilerben is, aki sokáig volt a judendorfi szanatórium igazgató-tulajdonosa. Dr. Berliner és dr. Feiler múltja garancia arra, hogy a purkersdorfi szanatórium, amelynek a neve ezentúl Westend-szanatórium lesz, minden tekintetben meg fog felelni a gyógyulást vagy üdülést kereső közönség legkényesebb igényeinek is. Mióli szii'íM, 1-8 lámpáig a legszebb kiv télben, tökéletes tiszta vétellel, Philip s-lámpákkal Mailer Béla oki. gépószmárnBknél Subotica, Petiogradska ul. 8. ist6
