Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-18 / 167. szám

RÁCSMEGYEI NAPLÓ a kórházi munkában, sőt ki is járt. Dr. Vlasies elmondja, Pavlovics Sztana neki azt beszélte, hogy üldözik, mert szerb. Dr. Ivkovics-lvandékics Imre vádbe­szédében emlékeztet a vádlottnak arra a kijelentésére: »Tönkreteszem az igaz­gató és a gondnok karrié,rjét.« Meg­magyarázza, hogy a cikknek az a mon­data: »Mit szólnak a magyarok ahhoz, hogy a magyarosítást most Afrikába he­lyezték át«, szintén célzás az igazgató ellen, aki a cikk megjelenésekor afrikai utazást tett. Szigorú büntetést követel a tekintélyromboló rágalmazásért, kéri a perköltségek és kártérítés megítélését. Dr. Jónics vádlott kijelenti, hogy álli fásait sikerült bebizonyítani, de ha elíté­lik is, büszke lesz. A bíróság rágalmazás vétsége miatt nyolc -napi fogházra Ítélte és ezer di nár perköltség megtérítésére kötelezte a vádlottat. A büntetést három évig fel­függesztik. A főmagánvádlók képviselő­je és a vádlott felebbeztek. Daudet a fogházból is harcol Poincaré ellen A börtönben szerkeszti a royalista vezér az Action Francaist 4. oldal. Újabb iizenhatnapi fogház a kórház elleni sajtókampányért Törvényszéki tárgya'ás a szubotcai kórház kertjében Többször tárgyalta már a szuboticai bíróság azokat a sajtópereket, amelyek a Szuboticski Glasnik kórházi cikkso­rozata nyomán támadtak. Legutóbb a kórház orvosi termében tarto.tt a bíró­ság tárgyalást és egyik cikk miatt dr. Jónics Ivó orvost nyolc napi fogházra Ítélte. Pénteken a »Kcrcsztetés a kórházban« és »Pestit nr nacionáüs működése« cimii cikkekért felelt dr. Jónics. Az első cikk miatt dr. Ivkovics-lvandékics Pál igaz­­gató»íőorvos és Pesut Iván gondnok, a másodikért egyedül a gondnok emelt .vádat. A bíróság a tanúkihallgatások végett pénteken ismét kiszállt a k házba, ahol a kertben állítottak fel as - talokat a bíróság részére. Délelőtt ki­lenc órakor nyitotta meg Pavlovics Ist­ván törvényszéki elnök a tárgyalást és azonnal megkezdte dr. Malenkovics Szve­­tozár orvos kihallgatását. A tanú kije­lentette, hogy alorvos korában reá a kórház tiszta magyar intézet impresszió­ját tette és ezért a magánvádlót, Pestit gondnokot hibáztatták. A portás ma­gyar. a gépész is, a szülésznő is. A szerb betegek panaszkodtak, hogy velük az apácák rosszabbul bánnak. Egyizben a gondnok szemére vetette az alorvo­soknak. hogy »idejönnek jóllakni és még elégedetlenkednek.« A vádlott kérdé­sére kijelenti a tanú, tud arról, hogy egy Antim nevű bunyevác szolgának néni engedték meg a sertéstartást, mig a magyar alkalmazottaknak megenged­ték. továbbá, hogy a gondnok magyar szülésznőt protezsált. Vallomására meg­esketik. Pesut Iván a cikk állításaival szem­beír okmányokat mutat fel arról, hogy tagja a Narodna Odbranának és an­nakidején tagja Volt a Szerb-Bunyevác Nemzeti Tanácsnak is. Dr. Ivkovics-lvandékics Imre, a fő­­magánvádló jogi képviselője indítvá­nyozza Murányi Antun szolga, továbbá dr. Ivkovics-lvandékics Pál igazgató­főorvos kihallgatását, amit a bíróság el is rendel. Murányi Antiin kijelentette, hogy há­rom eve, amióta- a- kórházban szolgál, mindig tartott sertéseket és senkinek sem panaszkodott az ellenkezőjéről. Csu­pán jónics alorvos kérdezte tőle egy*' szer, hogy neki talán nem engedik meg a disznótartást. A vádlott indítványára a tanút megeskették vallomására. Dr. Vlasies Ladiszláv alorvos tanú­vallomása szerint Murányi Antim pa­naszkodott, hogy mások hizlalhatnak, ő pedig nem. A tanú nem tudja, hogy ez igaz volt-c és hogy »Antunt« a bunye­­vácsága miatt üldözték-e. Az igazgató-főorvos kijelentette ta­núvallomásában. hogy nem a gondnok adja ki a rendeleteket, sem az alkalmaz­tatások, clbocsájtások nem tartoznak a hatáskörébe. A gondnok csak az igaz­gató rendeletéit hajtja végre. Az a bu­nyevác szülésznő, akiről a cikk azt ál­lítja, hogy elüldözték, rendetlenül, tisz­­tátlanul tartotta az osztályt és olyas­mit müveit, amit a kórházban nem lehe­tett megtűrni. Dr. Ivkovics-lvandékics Imre, a fő­­magánvádló jogi képviselője mondotta el ezután vádbeszédét. A cikkben fog­lalt súlyos sértésekért, amelyek az in­tézmény hírnevének is árthatnak, szigo­rú büntetést és kártérítést követel. Dr. Jónics vádlott védőbeszédében árra hi­vatkozik, hogy a cikket nem ö. hanem egy újságíró irta meg az ő szomoru ta­pasztalatai alapján. Állításai a tárgyalá­son bebizonyultak és ezért felmentést kér. A bíróság becsület elleni vétségben mondotta ki bűnösnek dr. Jónicsot és ezért nyolc napi fogházra ítélte, de a büntetést három évig felfüggesztette. Enyhítő körülménynek vette ,a bíróság, hogy a vádlott nacionalista rajongásá­ban, nem aljas indokból irta a cikket. Kötelezte ezenkívül ezer dinár perkölt­ség megtérítésére. Az Ítélet ellen a fő­­magánvádló képviselője s a vádlott felébbezcst jelentettek be. A második ügy tárgyalásán dr. Ma­lenkovics tanú azt vallotta, hogy a szó­beszéd szerint Petrovics Ljubica beteg leányt áttérhették a katholikus hitre és Ibolykának keresztelték. Pavlovics Szta­na súlyosan beteg nőt az igazgató min­denáron el akarta küldeni a kórházból. A betegnek katholikus templomba kel­lett járni, mert különben kevesebb!) ételt kaptuk. Dr. Murlinisz Joszip, a belgyó­gyászati osztály vezetője, taiuivallomá­sában kijelenti, hogy Pavlovics Sztana olyan kevéssé volt beteg, hogy segített Párisból jelentik: A letartóztatott Leon Daudet édesanyja tudvalevőleg levelet intézett Poincaré miniszterel­nökhöz, akitől számonkéri, hogy miért bán el olyan kérlelhetetlenül ifjúkori barátjának, Alfonse Duudet-nek a fiával. A levélben, amelyben Poincaré vála­szol Leon Daudet anyjának, többek közt. azt irta a miniszterelnök, hogy Daudet fia kétségbeesésében lett öngyil­kos, mert megtudta, hogy öröklött ter­heltség miatt, gyógyíthatatlan beteg. Daudet most a fogházból levelet inté­zett Poincaréhoz, amelyben eljárását wtfairnak minősíti és rámutat arra, hogy a küzdelem most közte és Poin­caré közt nem egyenlő fegyverekkel folyik, mert Poincaré a kormány élén áll, mig ö a tömlőé mélyén senyved. A párisi lapok közük Daudet levelét, de megjegyzik, hogy a »tömlöc mé­lyét« és a »senyvedést« úgy kell értel­mezni, hogy Daudetnek elég kényel­mesen rendezték be a celláját, hazul­ról hoztak süppedő' szőnyegeket, pulia kerevetet és egyéb bútorokat. A roya­lista vezér minden nap megkap minden újságot, előkelő étteremből hozatja élel­mezését és zavartalanul fogadhatja ba­rátait, sőt az Action Francais vezér­cikkeit, amelyek most is aláírásával je­lennek meg, a börtönben írja és tulaj­donképpen a fogházban szerkesztik most az Action Francaist. ’ :a! vetekszik: ti sváiei nevelőnő. Szü­­j lük álma és büszkesége. Ezek a lányok jólöltüzüttek, gazdagok, kényesek, ök lepik el az összes elegáns cukrászdákat, mozikat, színhazakat, hangversenyeket I és mindenüt ott vaunak, ahol reprezen­­í laliii, (Szórakozni, es pénzt költeni le­nti. Két szuboticai lánvismerősömet ke­restem fel az. egyik nagyon patinás ne­vű intézetben. Panaszkodtak, hogy sem­mit se tanulnak és ép ezért fel is mond­tak és otthagyják. Ezek az intézetek pazar eleganciával vaunak berendezve, valóságos luxus villák, kényelemmel és ízléssel és a nők. akik születéstől fogva hajlamosak az ilyen teátrális. nyilvá­nosság előtti életre, hamarosan bele­jönnek a kerékvágásba. A nag;, !:?•"­­kurrenda is rákényszeríti az intézeteket, hogy minél többet és csábítóbbat nyújt­anak és talán ez az egyik íőoka an­nak. hegy a lattsannei nevelőintézetek legnagyobb része mindent csinál, csal: open nem neveli u rájuk bízott gyere­- két. Ezek a fiuk. lányok idővel talán elfogadható golf és tenniszbajnokok lesznek, megtanulnak kifogástalanul bánni a késsel, villával és a kezeikkel, felszerelik őket egv csomó udvarias frá­zissal. sliffel. kívánságokat ejtanak beléjük és azt, hogy a gazdaság nekik a természettől kijáró, kivételes ado­mány. De a családi életről erőszakkal leszoktatják őket. Ez a szerencsétlen nevelési szisztém teljesen ellentétben áll a benszülött lakosság takarékos, gazdaságos természetével. Svájci anya a világért se adná honi intézetbe a gyermekét. Ezek a világ minden tájá­ról összeverődött lányok és fiuk azon­ban legnagyobbrészt nehéz milliókkal rendelkező apákat tudnak a hátuk mö­gött és igy bírják is az iramot. Az úri élct_ alaptételét:, sok pénzt kidobni ész­revétlenül, hamarább megtanulják a francia nyelvnél és a gáláns költekezé­si versengésben u.iabb és uiabb rekor­dokat állítanak fel. Azok. akik itt él­nek. talán nem is tudják, hogy milyen boldogok, hogy vannak poros vidéki városok, álmos boltok, redakciók, iro­dák. amelyeknek a mélyén havi 1500-ért gürcölnek reménytelen fiatal lányok, akik sohasem fogják a svájci hegyek között legeltetni fáradt tüdeiüket. Saját autó, saját villa és a hókoszo­­ruzta hegyek szinte a házhoz szállítva. Ez oly természetes nekik, akár egy szegfű a gomblyukban, fís a levegő. Erről nem lehet jellemzőt Írni. Legfel­jebb mintát küldeni, minden ujságpél­­dánvhoz mellékelni egv szipoan'tásnyit, hogy fogalma legyen róla az olvasó-: nak. hogv mért oly drága a svájci va­luta. a legnemesebb svájci valuta: a levegő, amivel csak gazdag emberek olajozhatják a tüdejüket. Tamás István Önálló listával vesz riszt az érd -yi magyar párt a választásokon Az erdélyi németek pártja kisebbségi b okk mega'ak tása mellett foglaltak állást Kolozsvárról jelentik: Az erdélyi magyar párt már megkezdte az előké­születeket a közeli választásokra és csütörtökön a pártvezetőség ülést tar­tott* amelyen gróf Deliden György, az elnöki tanács tagja beszámolt buka­resti tárgyalásairól. A részletes beszá­moló után Bethlen grói előterjesztést tett arra, hogy a magyar párt önálló listával induljon a választási küzde­lembe. Hosszabb vita után a pártvezetőség elfogadta az előterjesztést és igy a magyar párt önálló listát áliit fel a vá­lasztásokon. A párt a legközelebbi na­pokban fogja megejteni a jelöléseket. Ezzel 'Szemben az Aradi Közlöny bu­karesti Jelentés alapján azt az érdekes liirt közli, hogy a választásokra ki­sebbségi blokk van alakulóban, a ma­gyar és a német párt bevonásával. A lap szerint a német párt egyik vezető tagja úgy nyilatkozott, hogy a német párt központi vezetősége egyhangú ha­tározattal elvileg a magyar párttal va­ló szoros együttműködés mellett fog­lalt állást. Ezután — mondotta a nyi­latkozó németpárti politikus — most csak az van hátra, hogy a magyar párt hasonló határozatot hozzon. Min­den kilátás meg van arra, hogy a többi kisebbségek is hozzánk fognak csatla­kozni, mert most már mindenki be fog­ja látni, hogv milyen óriási herdereje van az egységes kisebbségi blokknak. 1927. junius 18. Róma ünnepli De Pinedot Újabb expedíció indult Nungesser és Co’i felkutatására Rómából jelentik: Pontosan a megje­lölt időben, csütörtökön délután öt óra­kor érkezett De Pinedo ezredes repülő­gépén a Santa Marian az ostiai repülő­térre. A gépet több olasz repülőszakasz követte, amelyek az utolsó útszakaszon elkísérték De Pinedot. Óriási tömeg fo­gadta lelkesen az olasz repülőt és meg­jelent a fogadtatáson az aostai herceg, Mussolini, a kormány több tagja, a kül­földi katonai attasék és sok előkelőség. >• «Amikor' De Pinedo kilépett gépéből, Mussolini megölelte és az olaisz kor­mány nevében melegen üdvözölte. De Pinedo azután Mussolini jobbján autón vonult be Rómába és az egész útvona­lon óriási néptömeg ünnepelte a dúcé­val együtt a fellobogózott uccákon. Az autók egész sora a Palazzo Chigi elé hajtatott, ahol De Pinedo Mussolinival együtt felment a külügyminisztériumba és ott újabb üdvözlések voltak. Este egész Róma ki volt világítva, a lapok pedig ünnepi cikkekben méltatják De Pinedot, aki negyvennégyezer kilomé­tert tett meg a balszerencsétől üldözve. Rámutatnak a lapok arra, hogy De Pi­nedo nem sportbravurt akart, hanem az volt a célja, hogy gyakorlati tapasz­talatokat szerezzen. Pinedot az összes olasz városok ünnepelni fisiák. Mint Quebecből jelentik. Nungesser és Coli után nagy erővel folytatják a kutatást. Az a terület, ahol a fényjele­ket észrevették, nehezen közelíthető meg és ezért határozott hírek csak né­hány napon belül Várhatók. A francia repülök felkutatására ötventagu expe­díciót szerveztek, amely csütörtökön in­dult el San Germainbó! és az expedíció támogatására a québeci kormány egy hidroplánt küldött. Neueletlen gyermekek közt a lausannei neuelőintézetben Hattyúk Ć5 gőzösök a genfi tanon Lausanne, junius hó Már a vasúti állomáson kezdődött. A hordár erőszakkal visszaadott 5 szan­­tirr.ot. mert az neki nem jár és a jegy­árus mind'en áron lebeszélt a második osztályról, mondván, hogy a harmadik ép oly kényelmes és elegáns Svájcban. Itt lenézik a bőkezű gavallért, mert a pazarlás szerintük ésszerűtlen és ab­ban. hogy valaki szórja a pénzt, nem találnak semmi csudáfatra méltót. Leg­feljebb. kinevetik. A német erély és okosság párosult itt szerencsésen a francia temperamentummal. Az -olasz perfidéria után valóságos megkönnyeb­bülés ez a barátságos közvetlenség, a mit először gyanakodva fogad a sokat csalódott utas. akit Itália bravúros mailre d'hoteljei koppasztottak le mes­terien, de aztán megkönnyebbülten lé­legzik fel. Itt nem nyúlnak váratlanul a zsebedbe, nem ismernek semmiféle luxusadót és a városban egész nap egyetlen koldussal se találkoztam. # Ó, Lausanne-t muszáj óval kezdeni, hosszú óval, esetleg kettővel is. az se lenne túlzás. Éppen olyan, mint ahogy a svájci csokoládék után elképzeltem, fehér sipkás havasok a messzeségben és a hegvek tövében nyugodtan terpeszke­dő: a iólakott város, amelynek egy nagytőg.vü tehén a védjegye és szim­bóluma. Lenn, a ragyogó tópartján örök nevetéssel sorakoznak a tornyos vil­lák. megannyi modern várkastély és a dús zöld parkok ugv simulnak köré­­jiik. mint női nyakra a boa. A tó, amely­ben édes a halál, a tó, amely oly ma­gától értetődőn kék, akár a kedvesünk szeme, a tó itt lapul a lábaim előtt és röhög, mert hattyúk ós gőzösök csik­landozzák a hátát. A hófehér hattyúk i dausznak a csónakomhoz és farkas­szemet néznek velem. Kicsit levelező­lap izii ez a jelenet még csak a telihold hiányzik és egv adag mélabu a szeme­imre. A csolnak neve Angelika, ki tudja mit jelentett ez a levendula illatos női név a halásznak, aki bérbe adta nékem a négyü'éses dióhéjat? Inkább, a tavat keresztelték volna el Angelikának, vagy valami más, hasonló kifejező, poétikus névre a szürke Lac Léman. vagy hely­­határozó »genfi tó« helvett. De ez a tó nem törődik a nevével, csak nevet szé­les szájjal, akár Lindberg, az óceán re­pülő és az áhitatos lélek itt nem felfelé fordítja a szemeit, hanem lefelé, a vízre, anre' kékebb az égnél is. Lausanne a nevelőintézetek főváro­sa. Az uccán lépten-nyomon portyázó íeánv és fiú ,falkába botlik a .irókelő. Önkéntelen is a 'legelésző báránycsor­dák jutnak az eszembe, azokat terelik ilyen zsivajjal, halihóval egyik vidék­ről a másikra. Husz-harminc. tarka selymekbe ö'tűzött leánycsapat vándo­rol a posta felé, elöl egy száraz vén­­kisasszony. a hires svájci specialitás, amely a másik csudával, a svájci sajt-

Next

/
Thumbnails
Contents