Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-16 / 165. szám
iCOZCAZDASACI A BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Nem lesz komlótuliermelés Komlószakkörökben az utóbbi időben sok vita folyik arról, vájjon beáll-e Ju goszláviában a komlótermelésben túl termelés, amelynek azután főleg a Vaj daság gazdasági életére kellemetlen kihatása lesz. Koszics Mirkó dr. egyetemi tanár, a noviszadi kereskedelmi és iparkamara főtitkára erről a kérdésről a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának: — Jugoszlávia komlótermelése a tavalyihoz képest tényleg megkétszereződött, ami a belföldi piac szempontjából mindenesetre erősen mérlegelendő körülmény, de a világpiac szempontjából úgyszólván semilyen jelentőséggel nem bír. Jugoszlávia komlótermelése a világ komlótermelésében a nyolcadik helyen áll és alig teszi ki néhány százalékát a világtermelés öszszességének és igy a jugoszláv termelés megkétszereződése nem jelent semmit és még akkor sem billentené fel a mérleget, ha történetesen a termelést a tavalyi termelés háromszorosára tudnók emelni. — A világtermelés az utóbbi években főleg Bajorországban és Csehszlovákiában többizben fellépett peronoszpora és más betegségek okozta rossz termés miatt jelentékenyen kisebb volt, mint szokott lenni, más esztendőkben. Ez a körülmény természetesen erős kihatással volt az árképzödésre és ennek következtében a komlótermelés a legvirágzóbb mezőgazdasági ággá fejlődött és különösen a Vajdaságban a komlótermelés nem remélt fellendülést vett. Eleinte óriási nyereségeket értek el és ha a verseny le is szorította az árakat, a komlótermelés ma is a mezőgazdaság legjövedelmezőbb ága. Meddig lesz ez lehetséges? A feketénlátós szerint addig, amig a peronoszporasujtotta vidékek: Németország és Csehszlovákia megszabadulnak a betegségtől és régi helyüket a világpiacon újból elfoglalhatják és ezáltal a mi termelésünket ismét a falhoz szőri :hatják. Ez a számítás természetesen beválik, abban az esetben, ha sikerül a peronoszporát leküzdeni. De a mezőgazdaságban mai állapota .szerint a peronoszporát, ahol egyszei befészkelte magát, nem lehet kipusztitani mert az krónikus betegség, azért fél nek a mezőgazdák annyira a fellépésétől. Ahol ez a betegség befészkelte magát, ott a komlótcrmelöknek meg kel! adniok magukat. Németországban és annakidején Kanadában úgy akartak a bajon segíteni, hogy a régi kultúrákkal felhagynak és uj területeken kísérleteznek. Kiirtani a betegséget, ahol egyszer fellépett, nem lehet. Segiteni csak akkor lehetne, ha egy olyan orvosságot sikerülne feltalálni, amely a peronoszporát elpusztítaná. — Azzal érvelnek, hogy a komlötci - melés. annak bizonytalansága miatt, kockázatos. Természetesen kockázatos, mint a gabona, vagy mis vetemény termelése, de semmivel sem inkább vagy kevéshbé kockázatos. A mezőgazdaság sikere a dolgok természeténél fogva a mezőgazdák hatalmán kívülálló körülményektől függ. Egyetlen vihar elpusztítja mindazt, amit gondos és szorgalmas munka heteken át teremtett. — Jóslatokba bocsájtkozni tehát a komlótermelésnél, mint a mozögazoaság többi ágánál sem lehet és a komlóárak alakulása, mint a gabonánál, többé-kevésbbé a spekuláció áralakulásától függ. Bizonyos, hogy oly horribilis hasznot ' a komlótermelésnél, mint annakelőfte lehetett, nem lehet többé elérni és erre alig van kilátás, de ez legkevésbbé sem sajnálatos. — A túltermelés veszélyének kérdésére határozottan nem-mel kell felelni. Ami a termelt komló minőségét és azt a kérdést illeti, hogy a mi komlónk a világpiacon megállhatja-e a helyét, azt más körülmények befolyásolják. Egy bizonyos: meg kell fogni az emeltyűt. A mezőgazdasági politikára nagy feladatok várnak, ki kell oktatni a komlótennelőket, még pedig, vándortanitók utján, a földek gazdaságos kitermelésére, az alkalmas földterületek gondos kiválasztására, a komló kezelésére, a közbeeső kereskedelem kikapcsolására és közvetlen kapcsolatokat kell teremteni külföldi piacokkal, termésünket felvevő állomásokkal, — mindezek olyan feladatok, amelyek kivétel nélkül sürgősek és fontosak, hogy azokkal azonnal el kell kezdeni és minden pesszimizmust indokolatlanná tennének. — Még egyet: a komlótermelésnek nevelőhatása van, mert a komlótermelő nemcsak termelő, de egyúttal kereskedő és spekuláns is egy személyben. Emellett a komlótermelés számos más gazdasági ágat foglalkoztat, mert a komlótermeléshez drót, zsineg, rudak kellenek és mindezek az ipari és kereskedelmi foglalkozási ágak felvirágzanak. Meg kell állapiam azonban, hogyha az ezidőszerinti gazdasági válság a Vajdaságban még sokkal súlyosabb volna, úgy nem volna meg a mostani komlótermelésünk. — Jóslásokba senkise bocsájtkozzék. A komlótermelés jövedelmezőség! eshetőségei tisztán a világgazdaság konjunktúrájától függenek, de az bizonyos, hogy azok a vészkiáltások, melyek a túltermelés veszélyéről szólanák, mindenesetre koraiak és jól cselekednénk, ha a mezőgazdaság ezen jól jövedelmező ágának fokozására nagyobb gondot fordítanánk. A gummiliáboni Anglia érintetlen gazdasági pozíciója s a kauumk^gumml Kaucsukblokád — A csodálatos hevea-ía — A kanosukba fulladó világ — A Slevansoa-Biil: a nagy hadüzenet — A dollárkirályok offenzivája az angol gummi világuralma ellen Amerika Libériából akarja megdöntenl az angol kaucsukültetvényesek monopóliumát Anglia megnyerte a háborút — és eB vesztetté a tengerek uralmát: Amerika vette el tőle. Anglia győzött és elvesztette ipari és kereskedelmi világdiktaturáját: az uj diktátor Amerika. Anglia és barátai, kik Amerika segítségévei megnyerték a háborút, örök adósaivá váltak Amerikának. A szén, az acél, a szövő-fonó ipar korlátlan uralmából Angliának csak a kéfhiillió munkanélküli maradt meg. A legutóbbi nagy küzdelem, melyben Anglia már csak osztozni akart Amerikával a petróleum világuralmában, ugyancsak Amerika győzelmével végződött. Utolsónak a kaucsuk-gummi maradt. Anglia tehát ehhez görcsösen kapaszkodik. A kaucsukkal egyelőre az a szerencséje van Angliának, hogy Amerika is kénytelen idegenben termelni a kaucsukot. Angliának 1885 óta emberfeletti erőfeszítésekkel sikerült vezető pozícióját a kaucsuk világpiacán megőriznie. ■ Megfeszített kísérleti munkákkal végigpróbálta a londoni füvészkerttöl kezdve valamennyi gyarmatát, mig sikerült a kaucsukpalántákat meghonosítania. Amerikának ugyanezt a ma gas iskolát kell még végigfutnia: most kezdi a libériái partokon. Hanem mindamellett: Anglia helyzeti előnyétől eltekintve szinte teljesen tehetlen e harcban Amerikával szemben. Igaz ugyan, hogy egy esetleges kaucsukblokáddal egyelőre rettenetes helyzetbe tudná hozni Nagybritannia az amerikai ipart. Hiszen ha meggondoljuk, hogy az Egyesült Államokban állanak a világ legnagyobb kaucsukgyárai (magában az ohioi Akron városban a világ hatszázezer tonnányi nyerskaucsuk összfogyasztásából kétszáztizezer tonnát dolgoznak fel és más Egyesült Államok-beli ipartelepeken további százkilencvenezer tonnát ha ehhez hozzávesszük, hogy egyedül az autógummiiparban évenként 20 millió közönséges pneumatikot, 10 millió luxuspneumatikot és 40 millió belső gummit gyártanak az amerikaiak, elgondolhatjuk, hogy. Anglia blokádja az egész amerikai gazdasági életet katasztrofális helyzetbe sodorná Egészen bizonyos azonban, hogy egy kaucsukblokád esetén Anglia eddig hűséges fegyvertársa, Hollandia, amely a kaucsuk világárpolitikában eddig igaz támogatója volt Anglia könyörületnélküli áremeléseinek, nem tudna ellentállni az amerikai tőke szirénhangjainak és alaposan kihasználná százezer tonnányi kaucsuk-termelésével az amerikai kaucsukellátás üzleti monopóliumának nagy lehetőségeit. A blokádnak ennek folytán nem le- Amerikát semminő kényszereszközökkel sem lehet a harc abbahagyására kényszeríteni... »Még tíz év és Amerika felszabadul az angol kaucsukiga alól«, mondotta Mr. Harvey S.- Firestone az amerikai újságíróknak. Már pedig ha Mr. Firestone, az Egyesült Államok legnagyobb pneumatikgyárosa, Ford legintimebb barátja mond valamit, arra az egész világ fel szokott figyelni. Mr. Firestone e nyilatkozata lobbantotta fel újra azt az immár évtizedes háborúságot, mely a legnagyobb kaucsuktermelő Anglia és a legtöbb kaucsukot fogyasztó Egyesült Államok között folyik. Az amerikai autóipar nem lehet el kaucsuk nélkül. Az amerikai gyárak az egész világ termelésének kétharmadát dolgozzák fel. A nyersgummi ára az utóbbi években a háború utáni ár ötödrészére esett ugyan, de mihelyt Amerika növelné a kaucsuk fogyasztását, Anglia helytelenül megkísérelné a kaucsukárak emelését, tekintet nélkül a gummi olcsóságára. Az amerikai ipar már régen megpróbál védekezni az angol ársrófolás ellen, de a kaucsukfa sepi a Philippinákon, sem Középeurópában nem akart megteremni. A gummifa ugyanis csak bizonyos temperaturáju és állandó csapadéku helyen terem meg. A gummifa a »hevea« Brazíliából származik. Már Aum rika meghódítása előtt ismerték, az ŐS' lakó indiánusok az őserdőkben vadon tenyésző heveafának azt’ a; tulajdonságát, hogy ha a kérgét megkarcolják, egy tejszerii nedyet bocsát ki magából, mely a levegőn rugalmas maszszává keményedik. Az indiánusok ci* j pöket és labdákat készítettek az igy nyert gumimból. 1736-ban két francia utazó, Laa Condamine és Fresneau mu] tátják be ezeket a készítményeket a párisi Tudományos Akadémiának. így kerül a kaucsuk Európába. De az ipar csak 1823-ban kezd érdeklődni iránta. Ekkor fedezi fel Mac Intosh, hogy a nyers gummit terpentinben fel lehet ol! dani. A szövő-fonóipar a vízhatlan ruhák gyártásánál kezdi alkalmazni, de a kaucsuk ipari jelentősége valójában csak 1840-ben kezdődik, mikor is az I amerikai Gooyear felfedezi a vulkanizációs eljárást. A világ guinmiszükségletét azonban akkoriban még Brazília teljesen fedezni tudta. 1878-ban hozott el az angol Wickham az Amazon völgyéből hetvenezer hevea-magot a londoni Kew. Gardenbe kísérleti célokra. A 70.000 mag közül csak kétezer fogamzott meg és ezeket a palántákat szállították azután a maláji félszigetre és Ceylonba, ahol a világ legnagyobb kaucsukültetvényei vannak. Ez a 2000 palánta ma évi négyszázmillió font sterlinget 140 billió korona hasznot jelent az angol ültetvényeseknek 1909-ben kezdtek konkurrálni Brazíliával az angol ültetvényesek, mikor is Brazília nem tudta egyedül kielégíteni a világnak a biciklipneumatik felfedezése óta (1890) egyre növekedő és az autógyártás fellendülése óta tnegtizszeresedett nyersanyagigényeit. 1919 óta Anglia teljesen kezébe ragadta a vezetést és egyedül a holland ültetvények jelentettek tnég konkurenciát az angol kaucsuktermelök számára. A háború alatt a kaucsuktermelés annyira fejlődött, hogy a háború után óriási árukészleteket halmoztak fel abban a reményben, hogy a háború után az ellenséges államok is nagy fogyasztókként fognak jelentkezni
