Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-02 / 151. szám
10. olda! BÁCSMEGYEI NAPLÓ 19 >7 funíus 2 Modern titánok harca A világtröszt terve a ra'aonaSrtékesitésre Az egész világot érdekli most annak a szervezkedésnek a hire, amelynek a színhelye az elmúlt napokban az amerikai Kansas City városa volt. A né- j met gabona-, ipari- és tőzsdei köröket is rendkívül élénken foglalkoztatják ezek a hírek, amelyek szerint az Egyesült-Államok, Kanada, Argentina, Ausztrália, India, sőt Oroszország termelő és agrárkereskedelmi tényezői közös értekezletre gyűltek össze, hogy egységes megállapodásra jussanak a felsorolt országok gabonatermésének értékesítésénél. A gabonaértékesitő világtröszt gondolata a kanadai mezőgazdasági termelők köréből pattant ki, s ott a legutóbbi években hatalmas eredményeket érve el, kezd világmozgalomá fejlődni. Kanada, az úgynevezett gabona-pool révén a szervezkedés alapját már megvetette. A kanadai farmerek öt évre kötelezték magukat, hogy egész termésüket átadják a pool-nak értékesítés cédából, amely szervezet már a gazdák felét egyesíti és a művelési terület kétharmada fölött rendelkezik. A pool megerősödésének és sikerének az a nyitja, hogy az elmúlt években tagjainak biztosítani tudta a világpiaci árak alapján kiszámított átlagos egységárat. Bebizonyosodott, hogy a gabona világkinálatának kevés kézben való egyesítése és koncentrikus irányítása hatalmas piaci fellépést biztosit a gazdák és a mögöttük álló nemzetgazdasági érdekek javára. A termelők igy nincsenek a világpiaci spekulációnak tehetetlenül kiszolgáltatva, hanem a kínálat szabályozása által az árirányitást maguk veszik kezükbe. Nagy visszhangot keltett a gabonaszervezkedés az Egyesült-Államokban. Itt a gazdák főleg a belső piac szempontéból tartják fontosnak azi értékesítés szabályozását. A gabonaárakat edidg a csikágói tőzsde árjegyzéke szabta meg, amelyben azonban nagyon elhatalmasodtak a spekulativ momentumok. Erre vezetik vissza azt az óriási leromlást, amit az amerikai gazdálkodás rentabilitása mutat.A National Industrial Conference Board számításai szerint az amerikai mezőgazdaságban invesztál töke 1920—1925-ig csak 1.7 százalékkal kamatozott! A mezőgazdasági eladósodás tehát állandóan növekedőben van és a föld értéke rohamosan süllyed. A termelők érdekének megvédése céljából már régebben szövetkezetekbe tömörültek az amerikai gazdák. Oroszországban a gabonatermelés tudvalévőén állami kényszergazdálkodás befolyása alatt áll. Az orosz gabonaexportot az állami monopol-központ bonyolítja le s a piacokon csak egyetlen orosz eladó szerepel, mélyítek érdeke azonos a termelőkével. Hogy ezt az állapotot továbbra is fenn kívánják tartani, azt a világgazdasági konferencia legutóbbi tanácskozásán Ossinszky szcvjetdelegátus is hangsúlyozta, aki rámutatott, hogy a monopólium fenntartása beletartozik a szovjet gazdasági rendszerébe. Argentínában oly rapidül fejlődött az utóbbi években a gabonatermesztés, hogy a raktározási alkalmak és lehetőségek nem tudtak lépést tartani a szükséglettel. A termelőket ez arra kényszeríti, hogy aratás után nyomban értékesítsenek. Miután pedig az argentínai termés elhelyezése csak az exportkereskedelemben biztosítható, a termelők teljesen ennek vannak kiszolgáltatva. A nagy raktárak érdekeltsége arra törekszik, hegy nyomban a termés átvétele után az egész kínálatot a piacra dobja. Ez igen drasztikusan szokta éreztetni hatását, különösen jó termésű években, amidőn az argentínai készletek olcsó és tömeges kínálata felborítja a többi gazdaország kalkulációját. Jellemző az argentínai gazdák tehetetlen és függő helyzetére, hogy ezideig nem mertek nyíltan a kanadai mozgalomhoz csatlakozni, hanem kényszerűségből uszályihordozói annak az értékesítő rendszernek, amelynek ma teljesen ki vannak szolgáltatva. Kanada, amint ma divatosan mondják: »barátsági szerződést« ajánlott fel Argentínának, de csak csupán egyik kezében tart olajágat, mert megüzente, hogy renitencia esetén kész frontot csinálni Argentina gabonaértékesítése ellen és ezt a versenytársat le fogja törni és ki fogja szorítani a világpiacokról. Igy harcolnak a modern titánok... Hogy Kanada úttörő lépését. Európában milyen komolyan veszik, azt bizonyítja a német gabonapiaci és tőzsdei körökben uralkodó nagy izgatottság Ezek a körök attólí félnek, hogy a ki sebb, föképen európai termelő országok szintén követni fogják Kanada iniciativáját. Az európai iparos államok fogyasztását tehát közelről érdekli, ha ez a szervezkedés Európára is átterjed s az értéke sitést egy kézben egyesíti. Ez a körülmény mindenesetre azzal az eredménynyel járhat, hogy gyökeresen átalakítja az európai gabonakereskedelem egész mai szervezetét. Anglia állt az első helyen az orosz külkereskedelmi mérlegben Anglia és Szovjetoroszország közölt a diplomáciai viszony megszakítása előtt jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le. 1924—25-ben az orosz kiskereskedelmi mérlegben az Egyesült Államok érték el a legnagyobb eredményeket, de már 1925—26-ban Anglia érte el a vezetőpoziciót. 1925—26-ban 42.4 millió font sterling volt az angolorosz forgalom, amelyből az orosz kivitelre 22.2 millió font sterling esik. Az orosz-angol külkereskedelmi mérleg Oroszország javára volt aktiv, mégis a pénzügyi mérleg összeállítása Anglia javára mutatkozott aktívnak, mert a különféle tranzakciók, bankproviziók három-négy millió fontot hoztak. Az orosz-angol kereskedelmi kapcsolatokat Angliában az Arcos társaság bonyolította le, az Arcos szállított Angliába mezőgazdasági terményeket, naphtát. Az angol-orosz kereskedelmet angol és orosz bankok financirozták. A Midlond bank tiz millió frankos kölcsöne az utolsó napokban hiúsult meg. Orosz részről Londonban két bank is működött. A Moscow Narodny Bank Ltd. és a Bank for Russian Troae Ltd., amely bankok különösen az angol szövetkezetektől kaptak nagyobb hiteleket. Kölcsönös Interjú dr. Krajacs Ivánnal Becskerekei» Krüjaes volt kereskedelmi miniszter nyilatkozata a Bánát gazdasági viszonyairól — Az angol-orosz konfliktust nagyon komolynak tartja Krajacs — Jugoszlávia Anglia me lé áll ür. Krajacs már nem akarja megszüntetni a bínáti kere-ketfelmi és iparkamarát Becskerekről jelentik: Vasárnap reggel egy előkelő megjelenésű idegen jött be a becskereki Rózsa-kávéházba és leült egy tükör alatti kispáholyba. Magas, idősebb ember, őszbevegyülő és feketeben végződő hegyes szakállal. A Bácsmegyei Napló munkatársa azonnal felismerte az előkelő idegent azokról a karikatnrákról, amelyek róla nemrég még sűrűn megjelentek a beegradi lapokban és odalépett a magános ur páholyához: — Ugyebár dr. K'ajacs miniszter úrhoz van szerencsém. — Igen, az vagyok. Mivel szolgálhatok? Bemutatkozom, megmondom, hogy újságíró vagyok és az aktuális problé mákról szeretném megkérdezni a véleményét. — Milyen lapnak dolgozik? — kérdezte. — A Bácsmegyei Naplónak. — Nagyon örülök, tessék helyet foglalni. Ismerem az Önök lapját. Tessék Kérdezni. Leülök dr. Krajacs Iván volt Radicspárti kereskedelemügyi miniszter asztalához. Krajacs Iván hosszú időn át volt a kereskedelmi és iparügyek minisztere, nagy közgazdasági koncepcióról tett tanúságot és a bánátiaknak arról emlékezetes, hogy az nj kamarai törvény tervezetében tervbe vette a bánáti kamara megszüntetését. — Mi járatban van a miniszter ur Becskereken? — Tisztára magánügyben jöttem — felelte dr. Krajacs. Még sohasem jártam erre. Miniszter koromban készültem idejönni, de nem jutott rá időm, őst jobban ráérek, hát eljöttem pótolni a mulasztást. Kijelenthetem, hogy nagyon meg vagyok lepve. Nagyon szép város, forgalmas, élénk. Látom, hogy ez a város csakugyan a Bánát gazdasági centruma. Fontos államérdek volna ezt a várost gazdaságilag nagyon kifejleszteni. Hallom, élénk külkereskedelmi forgalma is van és jelentékeny gabonaexportot bonyolít le. És különösen azért iontos, mert két országhatár van a közelében. A Romániával és Magyarországgal kiépülő gazdasági kapcsolatok nagy szerepet juttatnak ma a Bánátnak és különösen gazdasági centrumának Becskereknek. — És mégis meg akarta fosztani Miniszter ur a Bánátot a kereskedelmi és iparkamarájától?! Fenn kell tartan a bánáti kamarát — Csakugyan kár lett volna — ismerte be Krajacs miniszter. — Különben az csak egy tervezet volt, egyáltalában nem volt végleges, még sokat változtattunk volna rajta. Mindenesetre megígérem Önnek, hogy ha még egyszer miniszter leszek, biztosítani fogom a becskereki kamara fennmaradását. — Kellene Önöknek itt a Vajdaságban egy erős egységes akciót indítani ennek a területnek közgazdasági kifejlesztése érdekében. Itten még igazi, nagy fejlődési lehetőséget látok és sok orvosolható baj, amelyet egységes és erőteljes közgazdasági akcióval lehetne megvalósítani. — Jankovics Kosztának, a bánáti kamara elnökének eszméje egy közgazdasági párt megalakítása. — Ez nem volna jó. Ahhoz nincsnek tömegeik. De egy országos pártnak volna talán kilátása. És mennél több kereskedő, gyáros, iparos jutna be a parlamentbe, annál jobban volna az ország gazdasági érdeke képviselve. — Ez igaz, de egy országos közgazdasági párt nem életképes, mert minden tartománynak mások az érdekei és kívánságai. Ekkor megérkezett egy másik ur, Krajacs kísérője, szintén zagrebi ember, Krajacs bemutat: — A Bácsmegyei Napló munkatársa, Nagyon érdekes beszélgetést folytatunk. Ö is bemutatkozik, de a nevét nem tudtam megérteni. Aztán folytatjuk a beszélgetést Bánát gazdasági helyzetéről. Krajacs kezd engem interjúvolni: milyenek a viszonyok itt közgazdasági téren. Elmondom röviden a bajokat. Gyenge a vasúti hálózat. A Bácskával csak Sántán ésSuboticán keresztül közlekedhetünk. Milyen jó volna egy vasúti hid a Tiszán át Novibecse és Sztaribecse között. Aztán a súlyos adóterhek. Egy részvénytársaság több adót fizet, mint' amennyi a jövedelme. — Igen, ezt tudom, sajnos, — szól közbe a miniszter. A tartományi székhely — És a tartományi székhelyt is elvitték Becskerekről — mondom. — Ugy-e, az nagy kárt okoz Becskereknek? — kérdezi élénken. — Gazaságilag? — Bizony nagyot. A forgalom csökkent lényegesen. És a népnek, amely Becskerekiiez közel lakik, mindenért Beogradba kell utaznia, vonaton, hajón. A Rózsa-kávéház előtt megáll a kis vonat. Meglepődve nézi. — Ez az érdekes. Egész rendes kis vonat keresztül a városon. És hány kilométeres a pályája. — Körülbelül száz kilométeres. Egészen a román határig közlekedik. »Közel van az idő...« Áttérünk a mezőgazdasági problémákra. — Ezen a téren sokat lehetne javítani a viszonyokon — mondom. — Ugyebár? Én is azt hiszem. És hogyan gondolja ön ezt megoldani? — interjúvol tovább a miniszter. — Gépek, fajmag, műtrágya, a mezőgazdasági ipar fejlesztése. A nagybirtok megszűnt, a dobrovoljácok nem vesznek traktort. Krajacs odaszól a társának: — Ugy-e, milyen érdekes? A traktor nagyon olcsó — felel a szavaimra — 30—40 ezer dinár részletfizetésre. — Állami támogatás és kezdeményezés kellene — mondom. — Csehszlovákia egymilliárd csehkorona értékű műtrágyát osztott ki ingyen és a föld kétszérannyit terem, mint a miénk. — Közel van az idő, amikor a kormány kezébe veszi a gazdasági élet irányítását. Minden más kérdés háttérbe szorul, csak a gazdasági problémáik lesznek az irányadók. Erre nemannyira a belátás, mint a viszonyok kényszere fogja rászorítani a kormányt. Én a magam részéről mindent megtettem, ami tőlem tellett, az ország gazdasági éle-, tének megkönnyítésére. Kilenc kereskedelmi szerződést kötöttem, míg előttem egyet sem senki. Sok fontos gazdasági törvényjavaslatot készittem el. Többek között, ami a Bánátot érdekli, kidolgoztam egy tervezetet a közraktárakról és az volt a tervem, hogy az első közraktárat Becskerekem építtetem fel, a másodikat Pancsevón. Sok, nagyon sok tennivaló van és a viszonyok olyan súlyosak, hogy ezek mindennél előbbrevalók. Ezután Krajacs vette át a kérdező szerepét és a bánáti politikai viszonyokról éideklődött. És megkérdezte, hogy milyen templom van a főtéren. Megmondtam, hogy katolikus, majd ismét az újságíró kérdezett és a volt miniszter felelt: Az olasz feszültség — Mit gondol. Miniszter ur, lesznek választások? — Az attól függ, hogy a diplomáciai konfliktust sikérül-e békésen likvidálni. Ha a külpolitikai feszültség megenyhül, akkor választunk. — És mi a véleménye, van-e kilátás erre? — Azt hiszem, igen. Valószínű, hogy Marinkovicsnak sikerül békésen lebonyolítani az Olaszországgal szemben fennálló bonyodalmakat. »Jugoszlávia Anglia mellé áll« — És az angol-orosz konfliktus nem érinti Jugoszláviát? — De még mennyire érlntí. Ez a probléma igen komoly. Nagyon valószínű, hogy az orosz-angol konfliktus robbanáshoz fog vezetni. Most a miniszter barátja szólt közbe: — Én úgy tudom, hogy Anglia feltétlenül háborút akar kezdeni Oroszországgal. Oroszországban a gazdasági helyiét rohamosan javul, különösen mezőgazdasági téren és mennél tovább vár Anglia, annál nehezebb lesz a mai orosz rezsimet megdönteni. — Lehet — mondja Krajacs miniszter. — És ez esetben Jugoszlávia az angolok mellé fog állam.
