Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-02 / 151. szám
KÖZGAZDASÁGI A BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Buzatermő országok: a világháborúi előtt és után :ita a novisza^ Európában és különösen Középeurópában az utóbbi években észlelt általános gazdasági válságot indokolatlan mezőgazdasági válságnak tekintik, mert a mezőgazdáknak nincs annyi jövedelmük, mint a mennyiök a háború alatt és az azután következett első években volt. Ennek természetes következménye, hogy a mezőgazdák távolról sem olyan tó fogyasztói az ipari termékeknek, mint Amilyenek a »kövér« esztendők idejében voltak. A mezőgazdasági termékek rentabilitásának visszaesését többféle körülmény idézte elő. A legfontosabb ik azonban kétségtelenül a következő volt: a gabonavilágforgalomban megváltozott a gabonát termelő országok részesedése a gabonatermelésben a háboruelötti állapottal szemben. A különböző mezőgazdasági országok ma egészen más mennyiségeket termelnek és fogyasztanak gabonából és főleg búzából, mint a háború előtt. Egyes országok lényegesen többet termelnek, mások viszont hasonlíthatatlanul kevesebbet,, mint a háború előtt, ezzel Szemben aránytalanul többet fogyasztanák, mint a háború előtt. A mezőgazdasági országok közül Oroszország és Románia voltak azok az országok, amelyek a legnagyobb menynyiségü gabonával látták el Közép- és Nyugat-Európát. Ebben a két országban most a nagybirtokrendszer uralkodik. Ezenfelül a kisgazdák túl vannak terhelve adókkal. A nép tömegek a háború előtt rosszul táplálkoztak és búzát alig fogyasztottak. Így Oroszországban fejenként 77 kiló és Romániában 69.9 kiló búza jutott, mig Kanadában 266.6 és Franciaországban 216.6 kiló évenként. A nagybirtokosok és a kisgazdák a termelt búzát kivitelre eladták. A nagybirtokosok azért, mert a termelt mennyiségű búzát nem használhatták fel saját szükségleteikre, a kisgazdák pedig azért, mert túl voltak terhelve adókai és más közterhekkel és bogv ezen kötelezettségeiknek eleget tegyenek, kénytelenek voltak a búzát még saját szájuk elől is elvonni, vagyis állandóan kevéssé voltak táplálkozva, úgy hogy Oroszország és Románia a többi országok buzabehozatalának negyven százalékát szállították. De Amerikából is igen. nagymennyiségű búza jött Közép- és Nyugat-Európába. Fszak-Amerikában az Egyesült Államok a középes nyugateurópai buzabehozata! 14 százalékát fedezte, Kanada 7.5 százalékát, Argentinja 17.13 százalékát, vagyis öszszesen 39.5 százalékot, szóval majdnem annyit, mint amennyit Oroszország és Románia együttesen szállított. Ezek az úgynevezett uj mezőgazdasági országok, a termőföldek kiapadhatatlan, természetes termékenységével. Országok, ahol aránylag kevés terem, hektáronként 7.3—12.7 métermázsa, de amelyekben hallatlan nagy földterületek vannak és amelyeken igen kisszámú emberkéz dolgozik, mert az emberi munka a tengeren túl drága, ellenben a munkát gépek végzik, mert azok viszont ott olcsók és ahol nincs szükség arra, hogy a földek mesterségesen megtermékenyittessenek ezek az * országok nagy felesleget halmoztak össze, miután Kos zics Mirko egyetemi kereskedelmi és iparka n saját szükségletüket fedezték. Olcsó viziforgalom lehetővé tette, hogy ezek a gabonafeleslegek az európai piacon megjelenhettek. A világháború lényegesen megváltoztatta ezt az arányt. Mindenekelőtt Oroszország teljesen el lett vágva az európai piactól. Oroszország termelése már a világháború alatt erősen csők kent, mig a fogyasztás viszont folyton emelkedett, mert a mozgósított tömegeket a fronton és a hadtápvonal mögött jobban kellett tápiám és mert nagy mennyiségű gabona a közélelmezési raktárakban tönkrement. Később, 1917-ben kitört a forradalom, amely a mezőgazdálkodásban a birtokviszonyokat alaposan megváltoztatta, de megváltozott a termelés módszere is és végül megváltozott a mezőgazda Sággal foglalkozó tömegek fogyasztási mennyisége is. A paraszti Oroszország ma nem rendelkezik a múlt nagy búza feleslegeivel a kivitel számára, amely felett Oroszország nagybirtokosága rendelkezett,, de nines is. meg a/.parancsoló szükségessége, hogy annyit termeljen. A paraszti Oroszország ma már mindinkább vegyes: mezőgazdasági és irari. országgá íe'iödik, mely maholnap — tek;nt«.ttel a jelentékeny saját ny£rsterményeire — önmagát lesz képes ellátni. Az 1925—1926. évi nagyarányú orosz gabonakivitel hatalmas blőffnek bizonyult és amellett mesterséges utón tettek ara kísérleteket, hogy könnyű szerrel külföldi fizetési eszközökhöz jussanak, amelyeket részben propaganda, részben pedig az ipari termelés újjáépítéséhez szükséges gépek beszerzésére fordították. Romániában az agrárreform gyökeresen megváltoztatta az azelőtti buzafeleslegkivitel szociális alapjait. A paraszt jobban táplálkozik ami a tengeri fogyasztás fejenkénti mennyiségének visszaesésében jut kifejezésre. Amig most kukoricából egy-egy főre csak 173 kiló jut, addig a háború előtt 206 kiló jutott, úgy hogy ma Oroszország és Románia a buzavüágsziikséglet fedezésében csak bárom százalékkal vesz részt. Ezzel szemben a fejlődés Amerikában egész más irányt vett. A búzaárak dollárokban a háború alatt rohamosan emelkedtek és Európa sokkal többet fogyaszt, mint annakelőtte. Oroszország és később Románia nem tudták már ezeket a nagy mennyiségeket termelni. Ezenkívül búzával kellett ellátni a hatalmas amerikai iparban dolgozó munkásnieltek búzát, fokozott termelést végezszázalékkal növekedett. Mindezek a körülmények arra késztették az északamerikai Egyesütt Államokat, Kanadát és Argentínát, hogy a búzatermelést fokozzák' még azokra a területekre is, amelyeken a termelés annakelőtte az alacsony termelési árak miatt nem volt érdemes. De azokon a felületeken is, amelyeken addig is termeltek búzát, fokozot termelést végeztek bár, a fokozottabb termelés mindinkább drágább. Az északamerikai Egyesült.. Államok tanár ara főtitkára ennek következtében 20 százalékkal, Kanada 119 százalékkal növelték búzatermésüket Argentínában a búza bevetési felület csak jelentéktelenül nagyobbodott meg ezzel szemben a termelés mégis 33 szászazélakkal növekedett. Amerika részesedése ma a világ búzatermelésében és kivitelében igen jelentékenyen megnövekedett. 1909—1913, években a terinelés28 százalék volt. ez a számarány 1920 -1924. években 40 százalékra emelkedett. A kivitel viszont 33 százalékról 88 százalékra szökött fel. Ez a fokozottabb termelés csak addig volt érdemes, amig a búzaárak maga sak voltak. Csak Kanada maradt részben független a búzaárak emelkedésétől, mert ott a beültetett területek kiterjesz tése normális körülmények közt ment végbe. Kanada búzatermelésének előtörése az európai gabonapiacokon rendkívül kedvező hadikonjunkturális viszonyok nélkül is lehetséges volt. A világháború befejezése után az európai és amerikai munkástömegek vásárlási ereje nagy mértékben csökkent, mert a háborusiparban a szokatlanul nagy kereseti lehetőségek megszűntek. De hiányoztak a katonák milliói, harcosok a frontokon és a hadtáp vonalakon, akik az intenzív és, koncentrált kenyérfogyasztás bázisát képezték. Hasonlóképen ezek. a tömegek voltak a konzerv, cipő- és ruházati cikkek legnagyobb fogyasztói. Mindezeken kívül Észak-Amerika és Anglia deflációs va lutapolitikája sokban okozója volt a dől jár- és fontárak esésének. Ezzel szemben Franciaország és Belgium inflációs politikája csökkentette Amerika buzatermőképességét a világpiacon és ez is sokban hozzájárult ahhoz, hogy Észak-Amerika Egyesült-Államaiban mezőgazdasági válság ütötte fel a fejét, miután Kanada az Egyesült-Államoknak különben Is állandó és erős versenyt támasztott. Kanada mindnagyol b kimeríthetetlen földfelületeket ven be a meTögazdasági megmunkálásba és igy olcsóbban tud termelni, mint az Egyesült-Államok, ahol már régóta nem lehet egyetlen méter megmüveletlen területet találni. Jugoszláviában a mezőgazdaság válsága legjobban a Vajdaságot kezdte ki, mert ez a tartomány a többinél sokkal lobban van a gabonatermelésnél és kivitelnél érdekelve. Tekintettel arra, hogy a világpiacon a gabonatermelés és kivitel súlypontja Európából Amerikába tolódott el és inert az egyes európai országok is bizonyságot tettek arról, hogy képesek búzatermelésüket lényegesen fokozni és ezáltal magukat a buzabehozataltól függetleníteni — mint Olaszország, Németország és Franciaország — igy a kisebb kiviteli országok számára is megnehezedett a világpiacon való helyzetük, mert azoknak világpiaci helyzete kevésbé áttekinthető és mindinkább bizonytalanabbá vált, annál is inkább, mert az amerikai vetési területek hallatlan megnövekedése következtében az évi termelés legkisebb hullámzása is igen érzékenyen hat Isi. Felvetődött a kérdés, vájjon a gabonatermés kivitelét iorszirozzuk-e, mert a világpiacon a helyzet nagyon leromlott. A megítélésnél figyelembe kell venni a mi termelési szervezetünk és gabonakereskedelmünk teljesen primitív voltát. De megfontolandó az is, nem-e volna lehetséges az eddigi gabonakiviteli feleslegeinket idebenn az országban — a városok és ipari központot^ fejlődése következtében — elhelyezni/vagy az iparfejlesztés mellett — miután ez a mezőgazdaság érdekében is van, mert az ipari munkásokban a legjobb belső fogyasztókat kapjuk — nem-e kellene arra förekedni, hogy intenzív állattenyésztésre térjünk át. Mindezek gazdasági politikánknak legfontosabb és legaktuálisabb kérdései. Drágább lesz a vasút A közlekedési miniszier hivatalosan bejelentette a tarifaemelést Beogradbó! jelentik: Amitől már hoszszu idő óta fél az ország gazdasági élete, az rövidesen be fog következni. A közlekedésügyi miniszter hivatalosan is bejelentette, hogy a vasúti tarifát fel fogja emelni. A tarifaemelést augusztus 15-ikén fogják életbeléptetni. A hivatalos jelentés szerint az augusztus 15-iki tarifaemelést azzal indokolják, hogy a kereskedők még a bolt szezon alatt régi eredetű ügyleteiket lebonyolítsák, viszont az uj exportkampányhoz már uj árakat kalkuláljanak. Nagyon érdekes időben törtémk a tarifaemelés elrendelése, mert hivatalos köreink állandóan a tarifa csökkentéséről mondottak beszédeket. De nemcsak a tarifapolitika, hanem az adópolitika terén is enyhítéseket helyeztek kilátásba, pedig az eddigi adócsökkentések tulajdonképpen a százmillió dinárt sem érték el. A közlekedésügyi miniszter bizonyára a tarifaemeléssel nem a minisztérium jövedelmét akarja fokozni, hanem a közlekedésügyek deficitjét akarja fedezni. A hivatalos kommüniké szerint az 1926—27-es esztendőben az államvasutak gazdálkodása nagy deficitet mutat. Mivel a kiadások csökkentése nem tudta a deficitet eltüntetni, szükséges tehát, hogy a tarifát emeljük fel. A parlamenti pénzügyi bizottság most állította fel az úgynevezett állami bizottságot, a melynek kimondottan az a célja, hogy a nagyfokú takarékossági intézkedéseket tegyen. Kíváncsian várja az ország közvéleménye, hogy tud-e majd ez az állami bizottság a közlekedéspolitika terén olyan meg. takarításokat eszközölni, hogy a további tarifaemelések feleslegesek legyenek. A vasúti tarifaemelésnek eddig csak egyetlen előnyé lesz, hogy a külföldi áruforgalomban a vízi forgalom fog emelkedni. Különben a tervezett tarifaemelés miatt a különféle gazdasági korporációk nagy demonstrációra készülnek.
