Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-15 / 164. szám

1927. június 15.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

3. oldal

Albániában nő az elégedetlenség az olaszok ellen

A Frani.f rter Zeitung cikke a jugoszláv-albán viszonyról

Németország legtekintélyesebb lapja, a »Frankfurter Zeitung« tiranai tudósitója, Joseph Rath tollából érdekes cikket közöl a jugoszláv-albán viszonyról. A cikkíró miután nagy tájékozottsággal és objektivitással ismerteti Jugoszlávia belpolitikai helyzetét, foglalkozik az olasz-albán paktummal.

— Ki az a naiv — Írja — aki elhiszi, hogy egy Balkán-államot meg lehet békés utón hódítani, paktumokkal, fél tucat szerződéssel; ki az ,a naiv, aki Albániában úgy értékel egy szerződést, mint más államokban; ki hiszi, hogy Albániát könnyű volna birtokba venni, ha az albánok nem tartanák meg a szerződést? Tiranában ó'ö európai diplomaták azt gondolják, hogy egy valóban független és önálló Albánia lehetősége — csak látszat. A Balkán-államok tiranai képvise’ői azonban másként gondolkodnak. Maga az. olasz diplomácia is kevésbé oly optimista, mint ahogy általában hiszik az emberek. (A tiranai paktumnak sem ők voltak tulajdonképen a szerzői, hanem — az angolok. Az angol ügyvivő kényszeritette rá a tanácstalan Achmed Zogut, hogy a szerződést az olaszokkal aláírja és a parlamenttel ratifikál tassa.)

— Mit akar nia Olaszország Albániában? Az állítólagos petróleumot, a legendás ezüsttárnákat, az álomba ütő »kincseket«? Aki ismeri Mussolinit és tudja, hogy a fasizmus álma: régi római imperium visszaállítása, az előtt teljesen világos, hogy Albánia látszólag tisztán gazdasági okkupációja a Balkán fegyveres meghódításának kezdetét jelenti. Bizonyítja ezt, hogy az utak, melyek kiépítését az olaszok tervbe vették, elsősorban stratégiai-utak lesznek, melyeken a fásizmus Jugoszlávia ellen akar masírozni. Erre vall az is, hogy Északalbániában az olaszok gazdasági katasztert készítenek, mely valójában nem lesz más, mint az országrész katonai katasztere. Mert nehezen hihető, hogy

az alapjában szegény Északalbánia olyan gazdasági erőforrást jelentene az olaszok számára, hogy csak a kataszter elkészítésére egy millió aranyfrankot áldoznának. De szabad-e, lehet-e valakinek hinni Albániában? Semmiesetre. Nincs pártja nincs olyan szociális rétege, melyben az olaszok föltétien bízhatnának. A jugoszlávok különben máris kezdik visszaszerezni az elveszített szimpátiát, különösen az albán értelmiség körében, mely az olasz protektorátussal egyáltalán nincs megelégedve. Az olaszokkal szembeni csalódás bizonyos mértékben már a kormányt is hatalmába kerítette. Achmed Zogu tisztán látja, hogy az olaszok a tiranai paktum dacára, titokban tárgyalnak ellenfeleivel, akik külföldön élnek. Az albán köztársasági elnök sokáig várt arra, hogy valami közeledés jöjjön létre Jugoszlávia és Albánia között. A jugoszláv kormány azonban eközben Achmed Zogu ellenfeleivel keresett érintkezést, ugyanazokkal, akik az olaszokkal is tárgyalásokba bocsájtkoztak, hogy segítségükké! kerüljenek hatalomra. Achmed Zogu barátai remélik, hogy Marinkovics jugoszláv külügyminiszter még egyszer kísérletet tesz arra, hogy Achmed Zoguval ismételten baráti viszonyt teremtsen.

— Van egy kérdés, melyben az egyébként darabokra szakadt Balkán egységes és ez: olaszellenes propaganda Albániában. Ebben megegyezik Görögország, Bulgária és Jugoszlávia; rájuk támaszkodik a macedón forradalmi csoport, mely áz utóbbi időben Albániában élénk olasz-ellenes tevékenységei fejt ki. Az ő vezetésük mellett lassan, de kikerülhetetlen törvényszerűséggel épül a front Albániában a fasizmus ellen. Nem annyira Achmed Zogu személye itt az ok, mint az a háromezer olasz, aki ma Albániában szállást készít a fasizmusnak. Olaszországot egy nap kellemetlen meglepetés éri Albániában.

ságiró egyetért, azonban eltérőek a vélemények abban a tekintetben, hogy Stresemann igyekezett-e London és Moszkva között követiteni, vagy pedig Chamberlain iparkodott a német külügyminisztert a szovjetellenes blokkba bevonni. Mindez csak kombináció, de nagy a valószínűsége annak, hogy

Chamberlain kísérletet tett arra, hogy Streseniannt sarokba szorítsa és rábírja arra, hogy válasszon London és Moszkva között.

Azok, akik szeretik magukat beavatottaknak feltüntetni, azt mondják, hogy

Oroszország körül fog kifejlődni a harc a Népszövetség mostani ülésén

Oroszország körül folynak a tanácskozások Genfben

Titkolódznak a népszövetségi ülésre egybegyült / államférfiak

Párisból jelentik; A párisi lapok Qenfbe kiküldött tudósítói a népszövetségi tanács első üléséről azt jeentik, hogy eddig még kézzelfogható eredményt nem adtak a tanácskozások, de megnyugtató tünet, hogy ninden oldalról a locarnói politika szelleme érvényesül és a nagyhatalmak külügyminiszterei meghitt tanácskozásokon tisztázták az általános politikai helyzetet. Ez nem jeenti azt, mintha Németország és ^ranciaország közt teljesen elsimulak volna az ellentétek, sőt egyes apók tudni vélik, hogy az első tanácskozás Briand és Stresemann között meglehetős barátságtalan volt.' áind a ketten élénken panaszkodtak gynnásnak és kölcsönös szemreháyásokkal illették egymást. A német irodalmi külügyminiszter nincs megelégedve a locarnói politika gynevezett visszahatásaival és Inátkozott Brianddal szemben arra, ogy

ha a szövetségesek továbbra is ilyen mostohán bánnak Németországgal, akkor megnehezítik helyzetét, mert így nem sikerül leszerelni a kiengesztelödés politikájának nacionalista ellenségeit. Briand viszont utalt arra a sok hibára, amit Berlinben követtek el s amelyek Franciaországban nagy salódást keltettek.

Qenfi jelentés szerint talán még sohasem volt olyan nagy. a titkolódzás a Népszövétség tájékán, mint a mostani tanácskozás alkalmával.

Semmit sem lehet megtudni a vezető államférfiak tanácskozásából, akiket a világ részéből összesereglett irók és hírlapírók ostromolnak különböző kérdéseikkel. A párisi újságírók faggatására, hogy mit végzett Briand a Stresemannal folytatott tárgyalásokon, a francia külügyminiszter a következő szellemes választ adta:

— Ha ezt önöknek meg tudnám mondani, akkor nem volna szükség arra, hogy még egyszer tanácskozzam a német birodalmi külügyminiszterrel, pedig elhihetik nekem, hogy még három-négyszer kell vele beszélnem.

A hírlapíróknak egész raja vette körül a francia külügyminisztert és igyekezett sarokba szorítani, Briand azonban kitért a válaszadás elől és csak a következőket mondotta:

— Ne várják tőlem azt, hogy még segíteni fogok önöknek abban, hogy elhamarkodott közléseikkel megzavarják a megkezdett tárgyalásokat.

Ilyen körülmények között a Géniben jelenlevő hírlapírók csak találgatásokra vannak utalva arra nézve, hogy

Briand és Stresemann a megtépázott locarnói politika uj megalapozásáról tanácskozott.

Ehhez nem is kell nagy fantázia, a mint hogy azt sem nehéz kitalálni, hogy

Stresemann és Briand között

elsősorban Szovjetoroszországról volt szó.

Ebben valamennyi nemzetiségű ui

és ez a probléma a népszövetségi tanács kulisszái mögött minden más kérdést háttérbe fog szorítani, még a jugoszláv-albán konfliktust is.

A népszövetségi tanács kedd délelőtt rövid nyilvános ülést tartott, amelyen Stresemann jelentést tett a kiviteli és behozatali tilalmak és korlátozások tárgyában egybehívott nemzetközi értekezletről. A tanács elhatározta, hogy az értekezlet öszszeülésének időpontját 1927 október 17-re tűzi ki és arra meghívja a Párisban székelő nemzetközi kereskedelmi kamarát is. A konferencia elé kerülnek a világgazdasági konferencia határozatai és egy kidolgozott terv, amely a kiviteli és behozatali tilalmak végleges megszüntetésére irányul.

Rablógyilkosságot követett el

egy tizenhatéves leány

Egn kosár mialt megö't egy nyolcéves kislányt

Debrecenből jelentik: A hajduszoboszlói rendőrség jelentést lett a debreceni ügyészségnek, Hogy a város határában levő Kősuly-patak meárében halva találták Nagy Margit nyolc éves kislányt. A vizsgálat megállapította, bogy a gyermek rablógyilkosságnak esett áláozatul.

A párját ritkító bűncselekményt egy tizenhat éves hajduszováti leány követte el, akinek nevét fiatal kora miatt nem adják ki a hatóságok. A gyilkosságot vallomása szerint azért követte el, mert meg akarta kaparintani Nagy Margit kosarát. Elmondotta a tizenhat éves rablógyilkos leány, hogy a kislánnyal a

patak deszkapallóján találkozott és csakhamar szóváltás támadt köztük. Nagy Margit nem akarta átadni neki kosarát és ezért az öt méter magasságban levő deszkapallóról a vizbedobta, ahol a kislány megfulladt.

A fiatal rablógyilkos leány jobbmódu gazdálkodó családból származik és vallomása szerint azért akarta megszerezni a kosarat, mert azt hitte, hogy abban értékes holmik vannak. Miután azonban a gyilkosság után meggyőződött annak ellenkezőjéről, a kosarat eldobta. A gyilkos fiatalkora leányt letartóztatták.

Morfiummal megmérgezte magát egy szuboticai uriasszony

Néhány órával anyja temetése után öngyilkosságot követett el és életüalál közt fekszik a kórházban

Szuboticáu kedden a kora reggeli órákban, az ötödik kör, Zagorszka-ucca 7. számú házban öngyilkosságot követett el Hcrtcr Etnilrié. született Polgár Ilonka harminchétéves szuboticai fodrásznő. Herternének a Szokolszka-uccában van jómenetelii. forgalmas hölgyfodrásziiz- Icte és az öngyilkosság hire nagy feltűnést keltett Szuboticáu.

Polgár Ilonka hónapokkal ezelőtt elvált férjétől és ettől kezdve egyedül vezette üzletét. Az asszony idős édesanyjával a Zagorszka-ucca 7. számú házban lakott. Az öregasszony, akit Hcrterné rajongóan szeretett, vasárnap meghalt, ami teljesen összetörte Herternét és egyre azt hangoztatta, hogy öngyilkos lesz, mert nem tud anyja nélkül élni. Hétfőn délután temették el Hcrterné édesanyját és az asszony a temetési szertartás alatt többször elájult. Ismerősei, különösen lakószomszédja, Puskás Vincétié, aki előtt már régen hangoztatta Herterné, hogy nem tudja túlélni attyja halálát, komolyan aggódtak és. a temetés után állandóan az egzaltált aszszony mellett maradtak.

A félájult asszony, amint hazaértek a temetőből, idegrohamot kapott és nem mert bemenni abba a szobába, ahol édesanyja meghalt. Puskás Vincéné felajánlotta Herternének, hogy töltse nála az éjszakát, amit az asszony elfogadott és nyugalomra tért.

Puskásné, aki hosszú ideig virrasztott, mikor látta, hogy Herterné elaludt, maga is visszavonult és lefeküdt.

Hajnalban tlégy órakor arra ébredt fel Puskásné, hogy valaki járkál az udvaron. Ijedten kisietett és az udvaron egy pádon ülve találta Herternét, akit kérlelni kezdett, hogy feküdjön le és pihenjen. Az asszony azonban nem akart lefeküdni, mire Puskásné bement a szobába és egy kendőt hozott ki.

Herterné ezalatt visszatért a szobájába és magára zárta az ajtót. Puskásné megrémülve odasietett, de zörgetésére nem kapott választ. A kulcslyukon betekintett és látta, hogy Herterné meggyujtott két gyertyát és írni kezdett. Puskásné újból zörgetett és kérte az aszszotiyt, hogy engedje be, majd az ablakhoz ment, ahol megjelent Herterné is, aki csak ennyit mondott:

— Legyen nyugodt és feküdjön le, ne legyen izgatott, én is mindjárt lefekszem.

Puskásné erre megnyugodott és újból lefeküdt és a fáradságtól mély álomba merült. Hat óra felé ébredt fel és nyomban Herterné ajtójához sietett. Zörgetett, de választ nem kapott, újból betekintett, de senkit sem látott, csak az égő gyertyákat és leveleket az asztalon. Puskásné fellármázta a lakókat és a házigazdát, majd értesítették a rendőrséget és a mentőket.

Elsőnek a posztoló rendőr érkezett meg. aki azonban nem engedte, hogy az ajtót feltörjék, ómig ki nem jön a bizottság. így telt el fél óra, közben a mentők is megérkeztek, de a rendőr nem engedett senkit a szobába. Végül is betörték az ablakot, amelyen keresztül a mentők behatoltak a szobába.

Herterné az ágyon feküdt eszméletlenül, de még élt. Az asztalon üres morfiumos üveg. melyet az utolsó csöppig kiürített a szerencsétlen asszony és az égő gyertyák között három levél feküdt. Ezalatt lakatost hivatták és felfeszitették az ajtót és a mentők kocsira tették Herternét, akit a kórházba szállítottak.

Az öngyilkos asszony három levelet hagyott hátra. Egyiket a rendőrségnek címezte és kéri a hatóságot, hogy ne boncolják fel. öngyilkossága okául anyja halálát hozza fel, továbbá volt férjének és egyik férfi ismerősének szívtelen magatartását említi, ami szintén hozzájárult, hogy ilyen végzetes lépésre szánta el magát. Második levelében megköszöni Puskásné jóságát és kéri, hogy anyja mellé temessék. A harmadik levelet egy szuboticai férfihez irta.

A mentők a közkórházba szállították az eszméletlen asszonyt, ahol gyomormosást végeztek rajta, de állapota súlyos és élet-halál közt lebeg, mert mint megállapították, nagymennyiségű mérget vett be.