Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-12 / 161. szám

15. oldal

BÁCSMEGYE1 NAPLÓ

1927 junius 12. .*

Most érik a búzával a diák, legyen hát a téma is az övé, aki alig alszik, mert mindent pótolni akar, amiről nyolc éven át kellett s mert agyon van a szegény terrorizálva.

— A főigazgató ur nagyon szigorul

A mostani helyzetet nem ismerem tapasztalatból, inkább a magam emlékeiből mesélek kis pajtásaimnak. Mi is féltünk a mumustól, de csak az illendőség határain belül, a kinevezéseknél azt vizsgálva elsősorban és körülbelül a másodikban is, hogy milyen szakos a főigazgató?

— Fehér Ipoly? Az fizikus. Ö irta a vastag tankönyvet is, amely kétségen kívül kitűnő munka volt.

Szeptemberben a diákbörzén csak igy kínálták a könyvet:

— Adok egy Fehér Ipolyi.

— Van ott még egy bekezdés — mondta egyszer a felelő diáknak.

— Azt kihagytuk — vágott a szavába a szaktanár, mert a tudomány újabb kutatásai megdöntötték az értékét.

Szörnyű merészség volt ez, a tanár tudott legalább is annyit, mint a nagyon elsőrendű főigazgató, aki azonban hallatlanná tette a megjegyzést, aminthogy ennél okosabbat nem is tehetett s azt mondta könnyed hangot imitálva:

— Menjünk tovább.

Volt egynéhány tanárunk, aki nem télt a látogatóktól.

— Az a fő, gyerekek, hogy ne veszítsétek el a hidegvéreteket, hanem bátran beszéljetek. A főigazgató végtére is csak fizikus.

Úgy mondta ezt, mintha sajnálkoznék rajta. Mit ért az az én szakmámhoz? Itt vagyok itthon, ő csak vendég benne.

Mikor aktán számadásra vonattam a történelemből, mindig forró véremet hidegre temperáltam és elkezdtem csinálni a históriát. Clemenceau és Wilson halálra szégyenük magukat. ha engemet akkor hallanak. Határozottan állítom, hogy megelőztem őket tájékozottságban. Korszakokat önkényesen felcseréltem — egy-két évszázad ide, vagy oda, nem jöttem zavarba — amit a franciák csináltak, azt ráiogtam az angolokra, viszont az angolok eljárásával a franciákat illettem, dobálództam a számokkal, egyszóval szakadatlanul beszéltem.

Herr Ödön tanár ur összefonta mellén a két karját, szúrós szeménél csak a hegyesre pödört bajusza volt gyilkosabb, de nem szólt semmit, már csak azért sem. mert Fehér Ipoly főigazgató ur állandóan igen szívélyeseket bólintott, szemmelláthatólag helyeselte az előadásomat. Amitől aztán még nagyobb bátorságra kaptam.

— Nagyon jól van, fiam, leülhetsz — mondta végezetül, majd odahajolt Herr tanár úrhoz és rajtam tartva a szemét, valamit kérdezett tőle. Nyilván hogy ki vagyok, minek hivnak.

Négyszemközt, vagyis inkább az osztályban magunkra maradva, a szaktanárom odalépett a padom elé, hosszasan fixirozott s azt mondta:

— Hát nem megmondtam, hogy fizikus!

A többit hozzám intézte:

— Te se halsz meg vízszintesen, annyi bizonyos. Azt se hidd. hogy a tudatlanságodért kapsz pardont. Nekem az is valami, hogy feltalálod magad. nem bukhatsz el az életben — de figyelmeztetlek, hogy az ilyesmit ürességgel, felületességgel nem lehet messzire vinni. Amit ma összehadartál, azt a legközelebbi órán elmondod tökéletesen.

Ugyan sosem kérdezett ki belőle, de tudta, hogy úgyis megtanulom.

A látogatások befejezésével mégegyszer bejött az ostályba Fehér Ipoly és ünnepélyes szónoklatba kezdett:

— Kedves fiaim, főigazgatói jogkörömnél fogva a holnapi napot szünidőnek engedélyezem.

(Itt szünetet tartott, megtörölte vastag pdpaszemét, úgy folytatta.)

— Azaz nem kell iskolába jönnötök, ami azonban nem jelenti még azt, hogy teljesen megvessétek a könyvet. (A

hangja kezdett idegessé válni.) A jó diák a vakációban is tanul, ha mindjárt nem abban az intenzív mértékben, mint a kiszabott szorgalmi időben. így tesz a tisztességes diák, mert méltányolja azt a sok áldozatot, amit érette hoznak a szülei. (Újabb pápaszemtörlés, vibráló, papirvékony ajak.) De, sajnos, kevés a tisztességes fiú, a legtöbbje könnyelmű és felületes, az ilyen szünetet is arra használja fel, hogy csavarogjon. Mi lesz ezekből? Bitang, sehonnai, aki csak pusztítja a szüleit, aztán elzüllik a gazember ...

Ezt azonban már egyre fokozódó, mindjobban nekikerülő hangon mondta, szinte vonaglott, úgy felingerelte magát, aztán szinte futott az ajtó felé s úgy becsapta maga után, hogy belereszkettek a falak.

Mi pedig csak ültünk halottsápadtan, megmerevedve, teljesen képtelenül a

megértésére, hogy mi bőszltette fel a fődirektort — aki csak fizikus. Miért legyünk mi züllött gazemberek, ha szünetes napon kimegyünk a szabadba s ugrándozás közben teli tüdővel szívjuk magunkba a levegőt? Ez titok maradt mindörökre. Fehér Ipoly elvitte

magával először Pannonhalmára, ahol a Bencés-rend apátjává választotta — később pedig a sírba.

— Ki lesz az utódja, milyen szakos? — drukkoltunk azután.

Herr tanár ur, aki olyan becsületes őszinteséggel tanította a történelmet, hogy gutgesinnt-nek sohasem volt mondható, nemsokára megfelelt a néma kérdésre is.

— Platz Bonifác ciszterci szerzetes lett az uj főigazgató. Ne veszítsétek el, gyerekek, a lélegzeteteket — hiszen csak természettudós...

öreg riporter

Wilde Oszkár két szonettje E tenebris

Krisztus jövel, segíts, nyújtsd a kezed,

Mert úgy tusakszom itten, elhalóbban.

Mint Simon ama galilei tóban:

Az élet bora porba öntetett,

Szivem az éhség, Ínség fészke lett,

Mint puszta ország, hol csak sirató van.

Rám kárhozat, pokolkin vár valóban,

Ha majd számolni kell, Uram, neked,

»Ö alszik tán, vadászik, lovagol,

Mint Baal, kinek sötét nevét mogorván Papok kiáltják Carmel tar hegyormán.«

Nem, éj előtt meglátom valahol,

Bronzlábát, gyolcsruháját s az igazság Sebzett kezét, bus, fáradt emberarcát.

Vita nuova

szilárdabb összefüggést akart teremteni a dinasztia és Magyarország között. Abból indult ki, hogy ami a dinasztiát erőssé teszi, az Magyarország fennmaradását is szolgálni fogja, a magyar érdek azt követeli tehát, hogy erősítsük a dinasztia hatalmi állását. Retrospektive most a magyar tragédiával igazolja — kicsit fájdalmas könynyüséggel — koncepciójának helyességét, bár ennek a tételnek legalább ilyen tiszta meggyőződéssel íormulázható meg ellentétele is: a dinasztia érdeke a magyarság nemzeti és szociális kívánságai kielégítését követelte, mert — Kristóffy szavával — ha volna integer Magyarország, nem kellett volna Károlynak Madeirába mennie. Kristóffy a hatvanhetes kiegyezés mérlegére tesz minden programot és cselekvést. Apponyit elitéli azért is, mert a 67-es megegyezés természetes fejlesztéséről beszélt. Súlyos hibának tartja az egyházpolitikai reformokat, mert elidegenítették a 67-es alaptól az alsópapságot. Egyik reformtervében addig ment, hogy a magyar törvényhozástól el akarta venni oktroj utján, ha másként nem lehetett volna, az adó és újonc megajánlás jogát. Nem lehet Kristóffy történelmi szerepét kisebbíteni, amit az általános választójog kormányprogrammá deklarálásával betöltött. Ahogy az egykorú vezércikk mondta: »ő volt az első miniszter, aki a Habsburgok monarchiájának oromzatára ki tudta tűzetni a népjogok lobogóját.« Ám éreztethette volna-e az általános választójog a politikai nemzetet átformáló hatását, ha a nemzeti élet legfőbb megnyilatkozásai hozzáférhetetlenek maradtak volna, még az általános választójog parlamentje számára is. Mit ér az általános választójog parlamentárizmus nélkül. Az újabb példák szerint még parlamentárizmussal sem mindent.

Bámultam a tengert, a véghetetlent,

Orcám, hajam locsolta már a hab,

Nyugat felé az alkony ezalatt Kigyult, szelektől sirt a végtelen csend.

A partra szállt lármás, sirály-sereg fent.

»Jaj — szóltam — én csak but kaptam, sarat, Aranymagot, gyümölcsöt ki arat E bus mezőn, amely vajúdva ietreng?« Szakadt-hasadt csupa lyuk volt a varsám.

De beledobtam mégegyszer a harsány Tengerbe, várva, hogy mit ád a sors.

Egyszerre aztán — ó csoda! — a gyors Vizen, sötét, csúf múltamból, a ködből Egy gyönyörű ezüst-test tündökölt föl.

Eorditotta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Magyarország kálváriája

Kristóffy József emlékiratai

Kristóffy Józsefről az utolsó szót a történelem fogja kimondani, irta vezércikkében Rákosi Jenő abban a konsternált hangúkban, melyben a magyar politikai élet Kristóffynak Ferenc Ferdinánnál tett látogatását fogadta. Ez a hatalmas nagyformátumú ötvennégyives kötet mintha előkészítő irat lenne a történelem itélőszéke számára. A vádnak és védekezésnek, a támadással védekezésnek és védekezve támadásnak mindenesetre impozáns megnyilatkozása ez a nagyszabású munka, amely hajlithatatlan következetességgel állítja a dinasztia egyedül üdvözítőnek vallott politikáját a magyar történelem utolsó két évtizedének minden fordulata mellé.

Egy politikai pályának története, mely »Magyarország Kálváriájá«-nak címét viseli, mindenképpen súlyos vezekiésnek tűnnék fel. Kristóffy arra vállalkozik, hogy igazságot tegyen: igazságot akar szolgáltatni másoknak, de igazsáogt követel magának is. Az ő igazsága ma még kibékíthetetlen a közérzülettel. ám ne tagadjuk, hogy a közérzület Ítélkezésénél a megfelebbezhetetlenség nem szokta szolgálni a benső igazságot. »Mit bánom én, ha sárral szennyezitek is be nevem, hisz én mentettem meg a köztársaságot!« — mondotta valamikor Danton s mondhatja vele mindenki, aki csak lelkiismeretének nyugalmával Vértezheti magát a gonosz félreértések vádaskodásaival szemben.

Kristóffyt Csanádmegye adta a poli-Kristóffy a történelmi erőket az egyéni felelősség súlyával méri s szavaknak, nyilatkozatoknak, hallgatásoknak tulajdonit történelmet átformáló hatást. Túlságos közel marad az eseményekhez, semhogy történelmi perspektívából tudna ítélkezni, bár politikai perspektívája a tragikus alaptól eltekintve kétségtelenül nagyvonalú. Magyarország tragédiáját egyéni felelősségekre töredli szét. Érdekes összeállítani azok névsorát, akik bünéül rójják fel — könyve különböző fejezeteiben — az ország összeomlását. íme egy hiányos összeállítás: Tisza Kálmán és Tisza István. Kossuth Lajos — akit egyébként sok tekintetben félreért, nem látja, hogy Kossuth ellenforadalmárból lett forradalmár — Apponyi, Andrássy, a, nemzeti ellenállás, Károly király, Ferenc József, Körber, a külügyminiszterek, a debreceni újságírók (306. lap), Rákosi Jenő, a fiatal zsidó generáció, még Ferenc Ferdinánd is (543. lap) sőt még a Mindenható is, aki nem hosszabbította meg Kossuth Ferenc és Ferenc Ferdinánd életét (601. oldal).

Tagadhatatlan, hogy mint leleplező irás is egyike ez a könyv a legérdekesebbeknek. Ebből tudjuk meg, hogy csak egy két példát említsünk — hogy a darabont-kormánynak a törvényhatóságokhoz intézett kiáltványát Eötvös Károly, a vezérlöbizottság tagja irta. A világháború kitörésének, helyesebben a világháború siettetésének okát Kristóffy abban látja, hogy a szarajevói merénylet szálai olyan helyre vezettek cl. melyet minden áron, még a háború kitörésének árán is fedezni kellett a legmagasabb katonai köröknek. Ha Kristóffy nem maradna adós ennek az állításnak bizonyításával, világtörténelmi szenzációvá válnának emlékiratai. Ebből a könyvből tudjuk meg azt a mély ellenszenvet, ami Ferenc József és Ferenc Ferdinánd között az érintkezést is az utolsó években kizárólag Írásbeli érintkezésre szorította. »Térdenállva könyörgök Felségednek, hogy ne járuljon hozzá a plurális választójoghoz« — irta egy alkalommal a volt trónörökös. Máskor meg: »Levetem uniformisomat és cilinderben megyek sétálni a K&rtnerstrassen, ha Felséged megadja a katonai engedményeket« — fenyegetőzött Ferenc Ferdinánd.

Könyvének talán legérdekesebb réhetes, aki a pragmatica sanctio-nál szó- sze, melyben Kristóffy a »műhely« rosabb s ji hatvanhét^ (^ésnéj_mui!klsságát és, szerepék iria.jneg. - ja

tikának. Az a megye, mely először vásárolt gőzcséplőt Magyarországon, mely először választott zsidó főügyészt s melynek parasztgazdái döntötték el — Justh Gyulán keresztül — az egyházpolitikai reformok sorsát. Községi jegyzőből lett belügyminiszter, v. b. 1.1. s Ferenc Ferdinánd legbizalmasabb tanácsosa, valóban merész ivelésü pályafutás áll a »darabont« belügyminiszter háta mögött. Ibseni sors az övé s ibesni tragédia, igazsága szembehelyezkedett az egész, majdnem az osztatlan magyarság tömegmeggyőződésével s el kellett buknia, mert elhanyagolható mennyiségnek tekintette mindig annak a tömegnek akaratát és világfelfogását, melyet kormányozni akart. Ez az állandóan merev szembenállás a nemzeti közérzülettel szinte mellékessé teszi annak vizsgálatát, hogy mik voltak Kristóffy törekvései és igazságai s milyen forrásból táplálkozott ez a közérzület; aki szelet vet, vihart arat s ez a vihar akkor is elsodorja, ha hite szerint a felfrissülés és megtisztulás igéinek hirdetésével mozdította is meg a történelem áporodott levegőjét.

Kristóffy volt az első politikus, aki az általános választójognak, a nemgetiségi törvény végrehajtásának s a földreformnak követelésével jelölte meg a szociális tartalom nélküli közjogi követelésekkel homokba fullasztott magyar politika kivezető útját. Kristóffy volt a legortodoxabb hatvan-I

Főigazgatói látogatás