Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-10 / 159. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. junius 10-Az anyós miatt... Egy házasélet tragédiája Május 3ö-án, amint már jelentettük, Ó-Palánkán, a nyílt uccán véres családi dráma zajlott le. A rnitrovicai származású Vesin Cséda uecai cukorkaárus töbh kósszurással meggyilkolta külön- j váltan élő feleségét, Zsófiát, aki ott a helyszínen meghalt. A gyilkost nyomban letartóztatták, önként adta meg magát az Odaérkezett rendőrnek, aki megláncolta és a rendőrséghez hozta. Másnap beszállították Noviszadra, ahol a vizsgálóbíró kihallgatta és elrendelte a vizsgálati fogságot. A gyilkos Vesin Cséda a vizsgálóbírónak a következő vallomást mondotta a jegyzőkönyvbe: ben járjak, de minden kérlelésem hiábavaló maradt. — Husvét másnapján újból felkerestem és mégegyszer megpróbáltam kérlelni, de ez is hiábavalónak bizonyult, sőt Lázár sógorom erőszakkal kituszkelt a házukból. Május 28-án utolsó kísérletre szántam el magam és mert ez is balul ütött ki, hazamentem és keservesen sírtam. — A kritikus napon, május 30-án reggel a korcsmába mentem és pálinkát ittam. Utána bevásárolni mentem az üzletem részére, de mert a szükséges anyagot nem lehetett megszerezni, visszatértem a korcsmába, ahol tovább ittam. Amikor jóval utóbb az uccára léptem ki, ott találkoztam a feleségemmel. Hogy újra kérleltem-e a feleségemet, vagy sem, nem tudom, arra már nem emlékszem, szintúgy nem tudom, vájjon mi módon öltem meg. Amikor este felébredtem, arra eszméltem, hogy a rendőrségi fogdában vagyok és hogy mellettem szuroriyos őr állott. A kést, amellyel a gyilkosságot elkövettem, arra szoktam használni, hogy azzal altét vágjak s az a legutóbbi vásár óta a zsebemben maradt. A gyilkos cukorkaárus teljesen megtört, egész nap sir... Páríiér, vagy kongnia? — 1923-ban Noviszadról Bácska-Pa lánkára költöztem, áltól cukorka árusításával foglalkoztam. Még ugyanabban az évben Szilbácson egy népünnepély alkalmával megismerkedtem későbbi feleségemmel és ott nyomban megállapodtunk, hogy egyelőre közös háztartásra lépünk. Visszatértünk Palánkéra, ahol 1925-ig tényleg közös háztartásban éltünk és csak 1925 végén esküdtünk meg. A lakodalom után feleségemmel annak anyjához költöztünk és ettől az időtől kezdve napirenden voltak köztünk az ellen tétek és civakodások, inig mindaddig zavartalan boldogságban éltünk. Anyó som folyton arra beszélte rá a lányát, hogy hagyjon el engem. Feleségem együttélésünk . ideje alatt megtanulta mesterségemet: a cukorka készítést és az anyósom azt akarta, hogy velem konkurrálion. Ezévi februárban feleségem engedve anyósom rábeszélésének, fölszólított, hogy hagyjam el a házukat, ami meg is történt. L:j lakásba költöztem, de naponta ott voltam a feleségemnél és kérleltem, hogy térjen visszÜ hoz zám. A feleségem nem akart. A községi bírót is megkértem, hcfcy beszé'je rá feleségemet a visszatérésre. A községi bíró megidézte az asszonyt és amikor az megjelent előtte én is ott voltam, térdre rogytam és kulcsolt kezekkel kő nyörögtem, hogy térjen vissza hozzám, de az asszony ez alkalommal is megtagadta kérésemet és. kijelentette, hogy egy. részeges férjjel nem akar együtt élni. Én azt feleltem, hogy hajtandó vagyok az oltár előtt szent esküt tenni, hogy egy korty italt sem fogok többé inni és mindent megteszek, hogy kedvé Sajó b la : Móric 7- i nro d A nagy tornácon ültek az ispánoknál a kerek asztal mellett. A malom még folytón köhög s a békák kurutyoltak a tóban hangulat volt. — Van ezek közt egy operaénekes szólt a segéd.iegyző. — Kvart, bela, kassza — felelt az szorgalmasan Csöndes tanyai Kétszázezer di túr pítrbt rváitságoi: s 135.000 dinár perüölt éget köteles Űzetni a püspök égnek a város A szuboticai törvényszék érdekes és elvi je.entőségü polgári perben hozott ítéletet. A felpetes Budanovich Lajos püspök, az alperes pedig kzabotica város volt. Budanovich Lajos, mint a Szent Teréz-tegnpiom plébánosa, még 1922 december havában keresetet ordított Szubotica város ellen, amelyben kérte, hogy a párbérváltság összegét 30Ö.U0U koronára emelje fel a bíróság. A plébániához tartozó hívek ugyanis, mint mindenütt, párbér-kötclesek voltak, ezt a párbér kötelezettséget a város, mint kegyur, még 1726-ban, Mária Terézia ideiében megváltotta és fizetett a plébániának ezer rénes tor utol és adta azonkívül az összes kegyúri illetményeket, többek között száz lánc fö d haszonélvezetét is. A háború kitörésének első évében, az akkori p’ébános, Vojnics Dezső, felfolyamodott a városhoz és kérte a párbérváltiág összegének felemelését. A város teljesítette is és az forintot évi 5000 koronára kérelmet a ezer rénes emelte fel. Szubotica ro á tiszti adott kereset szerinte ez a bér-vá'tság, város képvise'ctében a ügyészség ellenezte u vabemegitélését azért, mert kereseti összeg nem párliaricm kongnia illetmény és mert Jugoszlávában nincsen helye valorizálásnak. A felperes a kalocsai káptalan levéltárából készült okmányokkal és a »cavissza. Akkor jött fel az irodából a gyakornok. — Fusson körül maga is Rgressy —kacagott rá nagy fekete szemeivel a Baba. — Egyedül nem, kézit csókolom, de ha velem fut! — Én már szaladtam egyet, maga is csinálja meg. — De akkor velem jön? — Csak fusson, ne alkudjon. A fiatalember nekiindult s mint egy nonica visitatio« jegyzőkönyvével igazolta, hogy a város, mint kegyur, az ezer rénes íor ntot, illetve az 5000 magyar koronát párbér-váltság címén fizette a mindenkori plébánosnak, amit igazolt az a körii meny is, hogy éppen ezen oknál fogva, mert a párbér meg lett váltva a kegyur által, a hívek pár. bért nem fizettek. Hivatkozott a fe peres arra Is, bogy a Vajda ág legtöbb városában, ahol a városok töltik be a kegyúri tisztet, ezt a párbér-váltságot lényegesen felemelték, így pl. Apatin, Szoihbör, Noviszad városok 50—60.000 dinárra emelték fel a régi párbér-váltságot. Csak egyes városok Utasították el a lelkészek ilynemű kérvényét. Ezért volt kénytelen felperes a bírósághoz fordulni és a biróság döntése elvi jelentőségű ebben a kérdésben, itt nálunk Jugoszláviában. Ebben a perben ité'kczett szerdán a szuboticai törvényszék polgári tanácsa. amelyben Puvlovics István törvényszéki elnök elnökölt és a tanács tagjai Léiner Antal és Gyorgyevics Jován törvényszéki bírák voltak. A felperest Ifkovics-lvandékics Imre ! dr. ügyvéd képviselte, míg a város képviseletében Brenner József dr. je'ent meg. A megtartott tárgyalás után a törvényszék arra az álláspontra helyezkedett. hogy az ilynemű szolgáltatás a kegyur által párbér-váltságot képez s mint ilyen a megváltozott viszonyokhoz- l e makacs —>szólt az ispánná. •— Muszáj kezit csókolom nagysága: asszony. Az ispán mérges volt s kiitta az utolsó poharát az urakkal, de fel sem állt ülve maradt. Azok elmentek, a hölgyek a kertkapúig kikiséríék őket.- Mikor visszajöttek az ispán még mindig ott ült. de már u. üveg bor volt előtte. — Nincs kedvem lefeküdni — mondta • — Volt-e bál a télen Baba? — kér ispán. —- Ne beszélj olyan sokat 7— mondta a káplán t — .siessünk, mert. nekem éjfélkor el kell menni. A puli kutya ült a negyedik széken s csillogó szemmel leste a gazdája minden mozdulatát. — Elmenni? — szólt az ispán s leütötte az alsóval az ászt. — Ideggel prédiákcló. — Reggel még messze van. A fiatal asszony kacagva fűtött ki a szobából a bugával. A kicsit végre sikerült elaltatni s örült, hogy szabad és tele volt kedvvel és örömmel. Ránézett az urára, akinek egy méh megcsípte délután a .szeme hóját s most furcsán be volt dagadva a félszemc. — Maga egész japán lett. Az. ispán ránézett a feleségére. — Hát még ha a másikat is megszitratom s mind a kettő benő. Az asszony megborzongott. Iszonyú módon félt a méh tői. — Juj. A férfiak nevettek s újra osztottak, Írták a téteket s nem volt Idejük még oda se figyelni. — Gyere baba, fussunk körül. Elfutottak a kert kerek utján és eltűntek a bokrok mögött mint teller tündérek. Pár perc múlva lihegve értek sportfiu. me’lére tett öklökkel lendült el. — Csak nem versenyezek vele — szólt a fiatal asszony — ez elszalad, Debrecenig meg se áll. A gyakornok kipirulva ért vissza. — Na most jöjjön velem. A lány kacagva süpedt hátra a nagy japán kerti fotelban. — Csak azt akartam, hogy egyszer körülfusson maga is. A fin lógatta az orrát. — Ejnye. A puli meg se mozdult a széken. Neki az volt a dolga, hogy addig ott üljön, mig a gazdája kártyázik s ezt oly odaadással csinálta, hogy még a füle is. a farka is a szőreszála is figyelt s a nyelvecskéje féloldali lógott, mintha nyálaznl akarta volna a gazdája helyett a kártyát. , A segédlelkész kivette az óráját, felállóit és szólt: — Nahát én megyek. Kezit csókolom. Ne menjen még — szólt kedvesen az ispánná — minek megy mán ilyen hamar, még semmi idő sincs. —■ Reggel prédikáció. — Ó tud maga beszélni. Az ispán nyújtózott. — Nem adok kocsit. — Nekem muszáj elmenni. És én azt se bánom. Legalább egy órai séta, kigondolom a prédikációt, no. dezte a gyakornok. —- Hogyne, tollas bál! — szólt frissen a kislány. — Egyse volt? — Nálunk? Megszállt területen? Az ispán nem figyelt rájuk, csak ivott szorgalmasan. — Nincs kedvem lefeküdni nekem se — szólt az ispánné. Az ispán megint ivott. Olyan kielégítetlen volt, hogy a puli, nyugtalanul kezdett ugrásra készen állani. Érezte hogy valami lesz. Az ispán ránézett a kis kutyájára. — - Sajó. A kutya feszülten várt. — Eredj hozd vissza a vendégeket. A kutya abban á pillanatban ugrott is le a kertbe. — Még mit nem talál ki — szólt nevetve az ispánné. aki úgy látszik ugyanarra gondolt. — Nem hiszi? Visszahozza. — Dehogy. — Majd meglátja. Nevetve vártak. Baba egész piros lett, mint a bazsarózsa, úgy nevetett. — EgreS'Sy nem akar szaladni? — Na megálljon csak. — Könnyű magát jégre vinni. — Nem könnyű, csak egyszer ugrottam be. De egészséges a. ’ képest felemelhető. Igaz ugyan, hogy , Jugoszlávában valorizálásnak még nem ' ad helyet a bíróság törvényes intézke-i dés hiányában, csak a felsőbiróság ho- I zott a legutéb határozatot, mely szerint j tartási, élv mezisi ügyekben a tartásidő felemelésének van helye. I A bíróság, tekintettel arra. hogy több törvényes intézkedés van már arra j nézve, bogy a magyar korona dinárra átszámítás ék és a dinár tízszeresen vétessék, kimondotta hogy a Szebotl!ca városa, mint kegyur á'tal eddig fizetett 5000 korona 5WW dinárra ízám'tas: sók pt és ennek tízszeresére vagyis 50 0 0 d'nár évi párhér-váVáK fizetésre kötelezte a várost. 4 év e vissza neiiő'cg. fdebbezís’T való tekintet níkflL A bosszadahras perben tX'.Qt'O dinár I perlő ;rég mc" t te: s ennek fzeté. ére j is a varrtat kötelezték.»iimurm." -------A püspök fái Hnszonné ycz?r ti már kártéritéers j kötelezte az egyháztanács ilerian vosaot püspököt: Vrsacról jelentik: Múlt év decemboré; ben nagy szenzációt' keltett dr. Pctroj vies Branisziáv járásbirósági elnök, ! görög-ko'eti szerb püspöki epiiron ler mondása. Dr. Petrovics lemondó leVe. lében jelentette a felettes egyházi ha- i tó.ságnak, hegy Rodonics flórian piis- I Pck a vrsaci püspöki paicta parkját tel, jesen elpusztította, a fákat mind kivágatta és azokat értékesítette. Miután neki mint epitronnak erről tudomása nem volt és a felelősséget nem hajlandó viselni, lemondott tisztségéről. Az egyházi főhatóság dr. Petrovics jelentése után azonnal megindította a vizsgálatot és egy bizottság szállott ki, begy megállapítsa, hogy megfelelnek-e a valóságnak az epitron vádjai. A vizsgálat befejezése után az egyháztanács megállapította, hogy Radonics Ileriort püspök az egyháztanács engedelmo nélkül átlépte a püspöki haszonjog határát, miáltal jelentékeny anyagi kárt okozott. Ezeknek figyelembevételével az egyháztanács azt az Ítéletet hozta, hogy Radonics ilerion püspök köteles 24.000 dinár kártérítést fizetni, ez év végéig <t püspöki paTota parkját teljesen rend- 1 behozni és újból belásitám. Az egyház!tanács ítélete nagy feltűnést keltett. — Jól tud szaladni Egressy. — Be is szaladok a városba. — No szaladjon. — De maga is velem szalad. — Van eszembe... Én nem iszom [ afinyi tejet. I — Nem iszom többet, j — Kész a kun? — Elég vót négy hétig. A lány nevetett. — Nem vágatja le a baját? — Ha maga levágatja, én is. Aháhy' szer én nyiratkozom, évente négyszer. ; De magán kipróbálhatná -a pusztai bor; béiy is a bubifrízurá: — Bubi már vau. — Vagy eta. — Eton. — Az fiufrizura, lány csak eta lehet. Úgy Csiiveregtek éppen, mint a mn- I darak a fákon. I Az ispán rintkožva hallatta őket ! s ivott. Egyszer csak lárma van a távolban. — Már jönnek. A nők felugrottak s ebbe mentek az uraknak. Hát jön a két fiatalember, a káp'án j és a segódjegyző, A Faja egész ide az I asztalig kisértc őket. I —A fene egye meg a kutyádat, az árok- i ha guggoltam, ott fogott el — mondta I a káplán és csak úgy töriilgettc magáj ról az Izzadságot. Széttépett volna, ha vissza nem fordulok. • I Az ispán nem is nevetett, csak oszí tott. — Ne beszéljetek annyit. A kis kutya már ott vblt a helyén a gazdája mellett s lihegett. Az ispán osztás közben ránézett. — Jó van Sajókám. A kutya vinyogott és nyálavéknya csörgött. Röhögött
