Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-04 / 113. szám

BaCSMEGTEI napló 4. oldal. Ki lesz az elnök ? Biróhiány a becskereki törvényszéken Becskerekről jelentik: A becskereki törvényszék birói kara már hosszabb idő óta fokozott, kimerítő és túlhajtott munkát végez, aminek az az oka, hogy nagyon kevés a törvényszéki bíró Becs­kereken. A biróhiányt az a körülmény idézte dő, -hogy az amúgy is aránylag kicsiny bírói létszámból három bíró már hosszabb idő óta hiányzik. Dr. Jovano­­vics Bogdán, a törvényszék volt elnöke már több mint egy hónapja meghalt, de állása még mindig nincs betöltve, ha­nem Bunks Ivó, a büntetötanáos elnöke végzi helyettesként az elnöki teendőket is. Ö az elnöke a büntető, polgári és há­zassági ügyek tanácsának és övé az adminisztratív munka is, úgyhogy való­ságos csoda, hogy mégis minden rend­ben megy a becskereki törvényszéken. Az elnöki álláson kiviil betöltetlen egy birói állás is, amely Trifunac Bozsidár törvénysz^íi bírónak államügyésszé történt kinevezése folytán üresedett meg, Draskovics biró pedig hosszabb idő óta beteg, úgyhogy az egész törvényszéken kilenc helyett csak hat biró dolgozik megfeszített erővel. Az elnöki állás betöltésére vonatkozó­lag még mindig semmi bizonyosat nem lehet tudni, de a különféle kombinációk még mindig felszínen vannak. Legtöb­bet emlegetik ma is Bunics Ivó nevet, valamint Kleiiovsck Karls, a járásbíró­ság vezetője és Gyorgyevics kikindai törvényszéki elnök neve van kombiná­cióban. Újabban felmerült Kopuszare­­vics szombori íőállamügyész neve is, aki hir szerint aspirál az elnöki állásra. De leghatározottabb formában emlege­tik Pavlovies Vojiszláv becskereki tör­vényszéki biró nevét, akinek a becske­reki birói karban a legtöbb szolgálati éve van. igen tekintélyes ember é,s nagy­hírű jogász. Ezeken kiviil szó van ar­­tóI is, hogy az elnöki állást takarékos­­sági szempontból hosszabb ideig nem töltik be, végül pedig, hogy beogradi jo­gászt, vagy bírót hoznak erre az ál­lásra. Ügyvédháboru Somborban Nem okirathamisitás, ha az Ügyvéd eltépi a szerződést Szomborból jelentik: Rendkívül érde­kes és Szomborban nagy feltűnést kel­tő háborúság fináléja játszódott le ma a szombori járásbíróság előtt. Az ügy szereplői Mayer Nándor dr. ügyvéd és Kollár Mátyás ügyvédjelölt, a Radics­­párt szombori kerületi választmányának titkára. Az előzmények még az 1925. évre nyúlnak vissza, amikor Kollár Mátyás százharmincezer dinárért megvette dr. Mayer Nándor ügyvéd testvérének* Mayer József lakatosmesternek szom­bori házát. A szerződés feltételei szerint Kollár a vételár felét azonnal, másik felét november hó 1-én tartozott volna kifizetni és a szerződés szerint Mayer Józsefnek november l-én ki kellett köl­tözni a lakásból. A megjelölt napig Mayer József tény­leg el is távozott ,a lakásból, de benne maradt a tőle időközben törvényesen el­vált felesége. A lakás tehát nem ürese­dett meg és Kollár megtagadta a vételár második felének kifizetését. Emiatt ösz­­szetüzés támadt, amelynek során dr. Mayer ügyvéd — testvérének jogi kép­viselője -r- Kollár előtt, eltépte a szerző­dést. Természetesen mindkét fél a má­sikat okolta a szerződés megszegéséért. Kollár magánjogi keresetet adott be a szerződés érvényben tartására, de bün­tető feljelentést is tett a szombori tör­vényszéknél dr. Mayer ellen csalás és okirathamisitás miatt, amit szerinte az ügyvéd a szerződés eltépésével követett el. Kollár az ügyvédi kamaránál is fel­jelentette 'dr. Mayert, akit a noviszadi ügyvédi kamara fegyelmi választmánya egy évre eltiltott az ügyvédi gyakorlat­tól és irodája részére ügygondnokot ren­delt ki. Minthogy a törvényszék is ma­rasztaló ítéletet hozott, dr. Mayer úgy a törvényszék Ítéletét, mint az ügyvéd' kamara fegyelmi választmányának ha­tározatát megfelebbezte és a tábla, vala­mint a kúria ügyvédi tanácsa megváltoz­tatták az alsófoku bíróság, illetve a fe­gyelmi választmány határozatát és dr. Mayert teljesen rehabilitálta, Dr. Mayer erre feljelentést tett Kollár ellen hatóság előtti rágalmazásért. A feljelentést kedden tárgyalta a szombori járásbíróságon Ivanicsevics Nikola já-Szóíiából jelentik: Szörnyű családi dráma játszódott le a napokban Szófiá­ban: Kolcsakov Dija gyógyszerész fél­­tékenységí rohamában valósággal lemé­szárolta feleségét, a horvát származású Lichter Teréziát és a holttest mellett agyszélhtidés következtében meghalt. Kolcsakov gyógyszerész első felesé­gének halála után intim viszonyba ke­rült a csinos horvát nővel, akit később feleségül vett. A fiatalasszony hamaro­san féltékenységre adott okot és férje magándetektívekkel figyéltette minden lépését. Az összegyűjtött adatok alap­ján azután válópert indított felesége el­len, de az egyházi bíróság nem mondta ki a válást. A felbomlott idegzetű ember ekkor otthon tőrrel rohant a feleségére A következő helyreigazító közleményt kaptuk: Nyilatkozat Tisztelt Szerkesztő lir! Kérem a sajtótörvény 26. és 27. -pont­ja alapján »Djordjevics Dragoszláv kari rierje és bukása« című cikk alkalmából, amely a Bácsinegyei Napló ez év má­jus el sei számában az 5-ik és 6-ik olda­lon a 2—3—4. és az 1. hasábon jelent még, a jövő számban leközölni a követ­kező helyreigazítást: Hogy a Bácsmegyei Napló tisztelt ol­vasói pontosan legyenek informálva az igazságtalanságokról, sértésekről és becsmérlésekről, amelyekkel illettek az említett cikkben és amelyek miatt be­pereltem a szerkesztőséget, helyreigazí­tom a következőket: Nem igaz, hogy a múlt csütörtöki *ün­­tetésben a szuboticai polgárok ezrei vettek részt. Igaz az, hogy bizonyos sze­mélyesen érdekelt emberek a város pe­rifériájáról jelentéktelen csőcseléket te­reltek össze, amelyben a többek között városi napszámosok, napszámosnők, lif­tesek, sőt még folyosótisztogatóasszo­nyok is voltak. Mindenki tudja ezt, aki csak ott volt a helyszínen. Nem igaz, hogy abban a csőcselékben voltak és ténylegesen részt vettek an­nak a kilengéseiben olyan emberek, a kik még néhány nap előtt nekem bizal­mi nyiatkezatot írtak alá. Igaz azonban az, hogy a kirendelt és a hipnotizált cső­cselék lármájára és hűhójára figyelme­sek lettek egyesek az említett barátaim közül, akik hozzászegődtek, de nem azért, hogy segítsék méltatlan munkájá­ban, hanem azért, hogy spontán ellen­­demonstrációt teremtsenek és hogy oda­kiáltsák: »Éljen Djordjevics« — »Le a korrupcióval!« — »Le a kártyajátékte­remmel a városháza épületében!« — »Le a hamisítókkal!« stb. stb. A cikkíró, aki folyton hangoztatja, hogy tárgyilagos, egyetlen egy szóval sem említi ezt az ellentüntetést, sem azokat a jellemző közbekiáltásokat, ame­lyeket azok a polgárok tettek, akiket kihívott ez az igazán ízléstelen, méltat­lan, szégyenteljes és előre megcsinált tüntetés. A cikkiró, akit különben személyesen is igen jól ismerek, azt mondja, hogy az ossz’ szuboticai polgárság az emlí­tett tüntetés hatása alatt áll, ami iga* rásbirö. Az izgamas jelenetekben bővel­kedő tárgyalás után a járásbíróság Kol­lár Mátyást bűnösnek mondotta ki ható­ság előtti rágalmazás vétségében és ezért háromszáz dinár pénzbüntetésre Ítélte, de az Ítéletet a büntető novella alapján felfüggesztette ,a biróság. Kollár az ítélet ellen felebbezést je­lentett be és igy az ügy újra foglalkoz­tatni fogja a felsőbb bíróságokat. és keresztülmetszette a torkát, majd a tőrrel az asszony egész testét összeka­­szcbolta. A megejtett vizsgálat harminc­három tőrsziurást állapított meg a holt­testen, amely mellett holtan feküdt Kol­csakov gyógyszerész is. Az első pilla­natban azt hitték, hogy a gyilkos gyógy­szerész megmérgezte magát, de utóbb a boncolásnál kiderült, hogy Kolcsakovot a gyilkosság után agyszélhüdés érte. Levelet is találtak, amelyet az állam­ügyészhez cimzett a feleséggyilkos gyógyszerész és az egyházi biróság, valamint a papság elleni szavak után ezzel fejezte be: »Azt hittem, hogy vé­gül a jó fog diadalmaskodni, de csalód­tam. A tőrhegyben van a végső diadal« is. Igaz azonban az is, hogy mindenki, aki. személyesen és politikailag nincsen érdekelve, mindenki, akinek ízlése és érzéke van, elítélte ezt a méltatlan tün­tetést. ■ mint Szubotica város szennyfolt­ját. Legyen a cikkiró tényleg tárgyi­lagos és érdeklődjék vélemény iránt azoknál, akik nem állnak szoros össze­köttetésben. ennek a Sz.ubotieán tényleg nem látott komédiának a szervezőivel és az ő köreikkel. Kérdezze meg a cikk­iró négyszem között az én lojális politi­kai ellenfeleimet is és meg fogja tudni, hogy mit gondolnak ök mint emberek erről a »vállalkozásról« amellyel egyes emberek engem akartak agyonütni, de ahelyett önmagukat tették lehetetlenné. Érdeklődjék és meg fogja tudni min­denütt, hogy ezzel a tüntetéssel éppen az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak, amire a rendezők mint az em­beri lélek rossz ismerői nem is gondol­tak. Meg fogják tudni például azt hogy ve­le csak nagyobb fontosságot adtak an­nak az embernek, akin bosszút akartak almi, mert ilyen tüntetésekben semmi­­esetre se részesítenek jelentéktelen em­bereket. Egy politikai párt vezére (akinek a nevét érthető okokból nem közlöm) ki­jelentette szóról-szóra: »Amikor fel­szólítottak engem is, hegy a pártom ne­vében aláírjam Vukicsevics miniszterel­nökhöz intézett táviratot, megtagadtam, hogy megtegyem. Megtagadtam, hogy bármiképen részt vegyek a rendezett tüntetésben annál az egyszerű oknál fogva, mert azáltal még inkább emel­kednék egy politikai ellenfelünk tekin­télye. — Ha ugyanis ilyen fáklyás tün­tetést rendezitek hűhóval, lármával és zenével, akkor az egész világgal tudat­ják, hogy az az ember, aki ellen ren­dezik, tényleg valaki, hogy tényleg je­lentőséggel bír, még pedig nagy jelen­tőséggel. Egészen mellékes az, hogy a politikai ellenfelei azt kiáltják: »Le a Djordjeviccsel!«, mert egészen termé­szetes, hogy ők mint politikai ellenfelei azt kiáltják. Az ö nagyságának az eme­lésére azonban az éppen annyi, mintha a barátai olyan diszfelvonulást és zenés tüntetést rendeztek volna, amelyen azt kiabálják: »Éljen Djordjevics!« Ameny­­nyiíe nagyobb politikai fontossággal bir egy ember, annyira erősebben kiáltják a barátai, hogy »éljen«, az ellenfelei pe­!927. ttfáfor 4. -dig, hogy »le vele«. Az, aki nem jelent semmit, csendben, barátai sóhaja és részvéte és ellenfelei szidalmazása nél­kül távozik. Az ilyen emberre vállat von­va mondják: »volt, de nincs többé«. — Emiatt nem akartam részt venni sem­miképen sem abban, amit egyes embe­rek rendeztek ezekben a napokban.« A cikkiró folyton hangoztatja az én bizonyos politikai haldoklásomat és minden erejével igyekszik meggyőzni arról engem is és az egész világot. Ál­lítja már azt is, hogy régen megmon­dotta nekem, hogy eljön az idő, amikor nem fogják fogadni a köszönésemet az uccán azok, akik azelőtt tőidig hajoltak előttem. Én meg azt mondtam neki: nemcsak, hogy nem vagyok halott, hanem most élek igazán, büszkén és harcosan. Miért is volnék tulajdonképen halott? Azért, mert pillanatnyilag nem vagyok pozí­ción és mert a politikai és a személyes ellenfeleim hallatlanul kompromittálták magukat azzal a tüntetéssel? Nem jelent semmit az, hogy nem va­gyok pozíción annál az oknál fogva, amelyet most szerénységből nem emlí­tek. — Az a tüntetés pedig nemcsak, hogy nem ártott, hanem dlenkezöleg: megtette azt, hogy az -egész érdektelen világ csodálkozva kérdi: »Hát mi ször­nyű rosszat és gonoszát is tett az a Djordjevics ez alatt a három év alatt? Kit csalt meg, kit tett tönkre és kit fosz­tott ki; vájjon kihasználta-e a pozíció­ját arra, hogy meggazdagodjék; vájjon durván fogadott-e és küldött-e el fele­ket, avagy ellenkezőleg előzékeny volt-e a végletekig a legnagyobb úrral szem­ben éppen úgy, mint a legszegényebb munkással; vájjon nem dolgozott-e és nem henyélt-e, vagy pedig dolgozott a leghálátlanabb viszonyok között a fizi­kai és a lelki végkimerülésig? stb.? Eze­ket kérdi az érdektelen világ, amellyel én mindig számoltam és épen ezért igaz­talan teljesen a cikkiró állítása ama bi­zonyos politikai eltűnésemről. Nem fontos a cikkírónak az az állítá­sa sem, hogy valóra vált az ő Jóslata, mert csak most, azután az igazságtalan­ság után, mi azzal á szomorú tüntetés­sel esett rajtam, küldenek igazán üdvöz­leteket és fogadják tőlem az uccán és mindenütt, az én házam pedig, mint nemrég a hivatalom, gyülekezőhelye lett a személyes és politikai barátaimnak, a kik tudják, hogy mi előzte meg az en felváltásomat és hogy mi lesz a követ­kezménye. Ennyit a nyilvánosság részére, a töb­biről, a sértésekről és a becsmérlések­ről, amelyekkel illettek az említett cikk­ben, a cikkíróval a biróság előtt fogunk beszélgetni. Fogadja Szerkesztő Ur különleges tiszteletem kifejezését: Dragoslav Djordjević Minthogy a törvény értelmében meg­jegyzéseket fűzni a helyreigazításhoz nem lehet, a nyilatkozatra vonatkozó észrevételeinket más alkalommal tesszük meg. Titokzatos olasz röpcédulák Több zagrebl lakosnak Torinóból jugoszlávellenes röpiraíokat küldtek Zagrebból jelentik: Az utóbbi napokban több zagrebi lakos Torinóból levelet ka­pott, amelyhez egy röpcédula volt csa­tolva. A 'eveteket *'aiószinüleg olasz propaganda iroda küldte szét és a röp­cédulákon a következő szöveg áll: »Szerb, horvát, szlovén királyság? Mi­csoda hazugság! Már nyolc éve létezik ez az állam, de a hadügyminisztérium­ban, a. külügyminisztériumban, a belügy­minisztériumban és a miniszterelnöksé­gen csupa szerb uh A szerb, horvát, szlo­vén királyság szuverén akarata — szerb.« A címzettek a leveleket beszolgáltatták a rendőrségnek, amely a belügyminiszté­riumhoz továbbította. Harminchárom törszurással ölte meg feleségét egy féltékeny szófiai gyógyszerész A gyilkosság után agyszélhüdés következtében meghalt Gyorgyevics Dragoszláv karrierje és bukása A volt polgármester helyreigazító nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents