Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-29 / 147. szám

1Q27, májú» 29.

17. oldaL

RACSMEGYKI NAPLÓ

A Csamo]evic8-fé!e szerb bevándorlás Bácskába

Bácskát, fő!?? annak Újvidék körüli részét a török invázió előtt magyarok lakták, de ezeket a törökök elseperték és a török hódoltság idején erre a területre szerbek kezdtek letelepülni, amit bizonyítanak a régi magyar puszták elszilávositott nevei. Baksafalva helyén Baksics, Mertályos helyén Mrtvályos, Vásáros-Várad helyén Varadnia, Keménd helyén Kamendin, Zajol helyén Szálleyó kétségtelen bizonyítékai annak, hogy ezeket a pusztákat akkortájt ■pár szerbek lakták,

De nagyobb számmal csak Csamojevics pátriárka idejében és kezdeményezésére jöttek szlávok erre a vidékre. Az ipeki érsek vezérlete alatt 40.000 szierb család vándorolt ide be.

A Csarnojevics-féle bevándorlás okai és körülményei felöl eltérő történelmi feljegyzések vannak, de egyben valamennyi egyetért, hogy ez a bevándorlás döntő befolyással volt Újvidék és a Dél- Bdcska fejlődésére, A II, Brankovics György fejedelem által szított mozgalom a Balkán-népek sorában lelkes visszhangra talált és mindnagyobb méreteket öltött és azt a béesi pdvar is szívesen támogatta, mert a délszláv népekben legmegbízhatóbb és leghűségesebb szövetségeseket ismerte fel, A szerbek körében nagy hajlandóság volt a császári seregekkel való együttmü«ködésre.

Ruvarao Uüarion esperes, a hires történetíró szerint II. Brankovics György fejedelemnek 1689-ben történt elfogyása leverőleg hatott a szerbekre, de különösen Csarnejevics Arzén pátriárkára, aki Brankovics Györgyben Szerbia felszabadításának egyik főtényezőjét látta és nem is titkolta efeletti elkeseredését, amit a bécsi udvar mindenképpen enyhíteni akart. A esászár Szerbia felszabadításáért folyt hadjáratában főleg a keresztény rdjdkra támaszkodott és azok segítségével akarta a törököket lerverni.

I. Lipét császár 1690 április 6-ikán kiáltványt Intézett Szerbia, Albánia, Mőzia, Bulgária, Szilisztria, Illíria, Macedonia és Raszcia népeihez, amelyben azok népéit az osztrák seregekhez való csatlakozásra szólítja fel. Az ekképpen megerősödött esészári seregek győzelmesen nyomultak előre Szkopljéig és Sztípig. A császár ugyanekkor lehelet Ír Qsaraojeviesnek, melyben megköszöni addigi hűségét és arra kérte, hegy bírja rá az albánokat és szerbeket, hogy rázzák le a török igát. Ez a felhívás akkor kelt, amikor az osztrák seregek szerencsecsillaga erősen lettmőben volt és Boszniától Erdélyig terjedő harcvonalon a törökök előnyomultak,

A legtöbb történetíró szerint a szerbek Lipót császár ezep kiáltványa alapján jöttek Magyarországba,

Ruvarae szerint, akinek következtetései és megállapításai leginkább valószínűnek látszanak, Lipót császár segítségül Hívta ugyan a szerbeket, de nem bírta rá őket, hegy hazájukat elhagyják. A szerbek eszerint »Visszatérési szándékkal« Jöttek Magyarországba.

A szerbek Csarnojevicg vezetése alatt jöttek Magyarországba és a Maros környékén, Buda és Szent-Endre táiékán, a Szerénységben, Szlavóniában és a Bácskában telepedtek meg, Egyes történetírók szerint Aradon, Szegeden, Pécsett, Mohácson, Székesfehérvárt, Budán, Szent-Endrén, Egerben, Nagyváradon, Győrött. Komáromban, Esztergomban és csak később jöttek a Bácskába.

Lipót császár 1690 augusztus 2I-iki diplomájában szabad vallásgyakorlatot biztosiéit nekik. A háború a tótok ellen azalatt Yáltozó szerencsével tovább folyt.

A török nagyvezér hadműveletei célpontjául Belgrad várát szemelte ki. 1691 október l*én 40.000 gyalogossal ostrom alá vette a várat és miután felrobbantotta a puskaporostornyot, behatolt a várba. A főváros elesta meghiúsította a szerbeknek régi hazájukba való visszatérési szándékát és lehetőségét, mire a bécsi udvar elhatározta állandó leteleetíáwkfcfc^62á lagassáfi e, ciá.azái; &&&

kívánságát fejezte ki, hogy a szerbek a Duna és Tisza közti területen teleped, jenek meg.

Ez a Duna-Tisza közti telepítés volt ezen a vidéken a legnagyobb telepítés, mely az, összes bácskai kolóniákat létesítette. Csarnojevie* inkább a Szerérnségbe és Kunságba akarta a szerbeket telepíteni, de a császár ragaszkodott a Duna-Tisza közéhez, ami azután 1694 végén végbe is ment és a szerbek megalapítják a Pét érv aradi Sáncot és a karlócai béke után Újvidéken már tényleg katonai sáncok léteztek, melynek lakói szerb katonák voltak. A határőrvidék szervezése a XVIII. század első két évében ment végbe. Az almásiak falujukat elhagyva 1717— 1718-ban Újvidékre jöttek és Itt részben polgári alattvalók. részben granfesárok lett de. Onnan van a ma is érvényben levő Almási-ueca elnevezés g erről nevezték el az almási templomot. Az almásiak bevándorlása volt a második nagyobb bevándorlás. A bevándorlás a további években természetesen folytatódott.

A harmadik nagyobbmérvü telepedés 1738-ban történt Belgrád eleste alkalmából, amikor a törököknek újból sikerült Belgrádot hatalmukba keríteni. Ekkor jöttek ide a belgrádi kereskedők és történetírók feljegyzései szerint Újvidék alapját ezek a belgrádi kereskedők vetették meg. 1739 szeptember 18-ikán létrejött szomorú béke Belgrádot ismét a török uralom alá juttatta. Csarnojevics újra engedélyt kapott a belgrádiak idetelepítésére.

A morál vidékéről

rta: Baedeker

Együtt voltunk néhányat! és kivételesképpen nem politikáról és nem nőkről volt szó, hanem erkölcsi kérdésekről és morálpedagógiáról s egy barátunk beszélte.

*

Amint tudjátok, inast tartok. Nem fényűzésből. Inkább; takarékosságból. Mondhatom nektek, akik kétkedve néztek rám, hogy ez semmivel se drágább, mintha gazdasszonyt, házvezetőnőt vagy bármiféle más »olcsó női munkaerő«»t alkalmaznék a helyébe, Mert az inasom becsületes.

Arra a közbeszólásra, hogy ez hihetetlen. az a megjegyzésem, hogy éppen nem az, — csak ritka eset. Arra a kérdésre pedig, hogy nem is próbált-e meglopni, kénytelen vagyok igen-nel felelni. Meg akart lopni és mégis derék, becsületes fiú, amiben egyébaránt nekem is van némi érdemem. Amint majd látni fogjátok.

A dolog igy történt.

Egyszer, amint elmentem hazulról, otthon felejtettem a kulcsaimat, Szerencsére már egy félóra múlva rájöttem és visszasiettem értük,

(Ha valamivel később veszem észre, most nem volna mit elbeszélnem nektek.)

Amint beérek a dolgozószobámba, ott találom Fercsit, amint az Íróasztalomon manipulál, Az egyik fiók ki volt huzva s a fiú az irományaim közt rurkált.

Nem számított rá, hogy jövök, s összerezzent, amint megpillantott.

■ Nem szabad kíváncsiskodni, —

figyelmeztettem.

Pirulva s ijedten tekintett rám. Szó nem jött ki a száján, de a nézésében volt valami kegyelmetkérő esengés.

Tudtam, hogy eltulajdonitási szándékká! nyúlt a kulcsaimhoz, de jónak láttam butábbnak és jobbhiszemünek mutatkoznom, mint aminő valójában voltam, s ekképpen folytattam:

—- Nem szeretem a kiváncsiakat. Aki kandi természetű s a mások titkaiba akarja magát belopni, az nem megbízható ember, az valószínűleg torkos is, a torkosság pedig igen könnyen fajul tolvajlá&sá* Sehogyse tetszik nekem, hogy ilyen hajlandóságaid vannak... A leveleim érdekeltek, ugy-e? Szeretnéd tudni, hogy kik azok, akik a gazdádnak írnak?

A fiú reszketett, küzködött magával, földre szegezte a szemét, amelyet aztán hirtelen elhatározással fölvetett, s megszólalt;

— Nem, nagyságos ur, nem a leveleit kívántam olvasni.

— Hát?

— Nagyságos uram, bocsásson meg. Bevallom úgy, ahogy van. Meg

akartam lopni.

— Nem hiszem, Fercsi. — mondtam neki ellent. — Mért mutatod magad rosszabbnak, mint amioő vagy? Én jól ismerlek, s tudom, hogy képtelen vagy ilyen eltévelyedésre. Valid meg Inkább a tiszta igazságot. Láttad, hogy női irásu leveleket kapok, s szeretted volna ösmernl a tartalmukat.

'ámmrnL4ímÉm:M

menekülést, de a teljes magábaszállást is, s elhatároztam, hogy ha megmarad a gyónása mellett, továbbra is a szolgálatomban tartom. Ellenkező esetben útjára engedem.

— Kérem, nagyságos ur, — sikongott belőle a megbánás, — nagyon fáj a lelkiismeretem, amért ily bűnre vetemedtem. Pénzre volt szükségem, el vagyok adósodva, s gondoltam, a nagyságos urnák annyija van, hogy meg se érzi, s én ott szerzem, ahol érem, Ha már tolvajjá sülyedtem, nem akarpm a vétkemet azzal is tetézni, hogy rádásul hazudjak is. Csak arra kérem a nagyságos urat, ha jó szívvel van hozzám, ne jelentsen föl a bíróságnál, s ha elkerget, ne adjon rossz bizonyítványt. Sose teszem többé, amit tenni akartam és áldom Istenemet, hogy haza tetszett jönni, mielőtt a pénzt a fiókból kivettem,

— De hiszen ott csak értéktelen írások és levelek vannak,

— Lehet. De én ezt nem tudtam. Abba’ voltam, hogy a nagyságos ur itt tartja a pénzét.

—- Elhiszem neked, hogy sose teszel többé hasonlót, s ezért nem adok rossz bizonyítványt, de egyelőre jót se, mert nem bocsáitalak el. Megmaradhatsz nálam. És elvárom, hogy ezentúl jól viseled magad ... Mennyi pénzre van szükséged?

— Óh, nagyságos ur!

— Beszélj bátran, szívesen segítek rajtad,

Aránylag kicsiny összeget mondott, amelyet nyomban átadtam neki azzal a kikötéssel, hogy azt félesztendő alatt havi részletekben fogom a fizetéséből levonni,

Feresi nálam maradt és nem bántam meg. Egy ideig restelkedett előttem; pirult, ha ránéztem, s elfogultságában néha apró ügyetlenségeket is követett el, de lassankint visszanyerte a lelki egyensúlyát, s a legjobb inas lett, aki csak képzelhető.

Sose láttam nálánál boldogabb embert. De becsületesebbet és megbízhatóbbat se. A becsületessége tudatos, ami értékesebb a csak ösztönösnél. Számtalan próbának vetettem alá, sőt egyenesen kisértéseknek tettem ki és mindig becsületesnek bizonyult, akár a Vajda János angyali Ábelje, aki akkor se tud bűnt elkövetni, ha akar.., Azóta négy esztendő múlt el s Fercsi még csak egy cigaretta erejéig se károsított meg.

#■

Valaki gúnyosan közbeszólott:

— Be kellene ajánlani tagnak az úri kaszinóba.

S az elbeszélő komolyan folytatta. *

Ha csupán becsületesség kvalifikálna erre a tisztességre, Fercsi ez egyesületben jogosabban állná és ülné meg a helyét, mint nem egy nagyságos ur, aki Ott gőgösen és szélesen terpeszkedCük, Kár gúnyolódni az eset fölött .amely napnál világosabban bizonyltja, hogy nem minden inas tolvaj egyszersmind, csakúgy, mint ahogy kétségtelen, hogy nem minden kaszinótag, aki inast tart, egyszersmind »félelem és gáncsnél- Inasok te Jobbak a1

hírüknél, s ha olyfk meg is öli a gazdáját, s nem egy közülük meg is lopja az urát, azért mégse törvény. Hogy ha valaki inas. már azon okból rossz fiú is.

Veletek együtt belátom én is, hogy a Feresi egyénisége inkább kivétel, mint szabály. De engedjétek meg, hogy egy pillanatra dicsekedjek. Az én egyéniségem is kivétel. Ha minden inasttartó úriember úgy fogná föl a közte és a szolgája közti viszonyt, mint én, akkor ez a viszony egészségesebb lenne és kevesebb inas lopná meg a gazdáját. Az inasok az életben nem olyan elmések, mint a Moliére vigjátékaiban és nem olyan aljasok, mlna az Octave Mirbeau regényeiben, hanem átlag olyanfélék, aminő Qil Bias volt a Lesage ilycimü remekében. Ez se éppen római jellem, nem is riad vissza apróbb inkorrektségektől, de kompíy és javulásra képes karakter. Ha az ember az inasát (s minden más szolgáját) nemcsak fizeti és dolgoztatja, de oktatja és neveli is, akkor nem lesz ritka jelenség az olyan becsületes és becsülettudó inas, aminő az enyém vagy a Lesage-é volt.

A közmondás különben is bölcsen állítja, hogy: amilyen az nr, olyan a szolga. S mivelhogy gyakran azokról ítélnek meg bennünket .akik szolgálnak nekünk, arra kell törekednünk, hogy azok se legyenek épp »utolsó emberek«, — ahogy Jean Jacques Rousseau jellemezte őket, aki maga is jnaskodott egy ideig. Persze nincs módunkban mindig kitűnő cselédet fogadni, de ha magunknak van egy kis morálunk, módunkban van őket erkölcsileg javítani. A nagy pedagógus mondása egyébként, ahogy idéztem, csonka. Teljességében az igy hangzik: »az inasok utolsó emberek —- a gazdáik után«. S ebben a formában a brutális állítás csakugyan találó minden oly esetben, ahol a gazda nem törődik az alárendeltje moralitásával vagy szonika elkergeti azt, ha valami inkorrektségen kapja. Valamikor familiárisnak, családhoztartozónak nevezték és tekintették a szolgát, s akkor bizony nem volt közömbös a gazda előtt, hogy a familiaris-a milyen erkölcsű.

Most is igy kellene lenni, ha már muszáj inasnak, cselédnek és egyéb szolgaszemélyzetnek, s általában olyan lealázó viszonynak lenni, aminő a gazdáé s azé a szerencsétlené, aki vagy zsarnoka vagy rabszolgája néki, ahelyett, hogy az embertestvére lenne. Talán nincs messze az idő, amikor vállalatok és ezeknek a révén gépek fognak gondoskodni azoknak a kiszolgálásáról, akik e célból most embergépeket kénytelenek alkalmazni, de addig, amíg ez a jobb korszak jön, a gyakori cselédváltoztatás helyett jobb volna a cselédeink morálját javítani, familiäres-ként kezelni őket s a cselédszobát tanulószobává

avatni. •

Ha ezt a fiút akkor, mikor lopni akart tőlem, egyszerűen elcsapom, valószínűleg elzüllik vagy notórius tolvajjá lesz, aki nemcsak a gazdája feledékenységből elhagyott kulcsával, de álkulcsekkal is nyitogatná a szekrényeket, —- a nevelési rendszeremmel, amelyet ti talán komikusnak találtok, megmentettem őt a társadalomnak.

*

Valaki megszólalt:

— Mondasz valamit. Gyávaság és kényelemszeretet, hogy olyan könynyen bocsájtjuk el a személyzetünket, ahelyett, hogy az erkölcsi javításán munkálkodnánk. De hát ez az erkölcsnemesités vájjon a mi hivatásunk-e?

A Fercsi gazdája határozottan felelt rá.

#•

Igenis, a mienk. Nemcsak kenyér- és munkaadók, de morális lények is vagyunk, akik csak úgy érezhetjük igazán jól magunkat, ha morális lények társaságában élhetünk. Magunknak Is tartozunk azzal, hogy ez utóbbinak mentül több erkölcsileg egészséges tagja legyen. Ü én úgy