Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-29 / 147. szám

1927. május 29 BACSMBGYEI NAPLÖ 11. oldal, amint szökött, bevallja, Hogy pusztán ä szándékkal vétkezett mostani ura ellen, akinek hálás, hogy őt, az egykori sze­retőjét elvette s megkéri Ademaret, hogy egyszer és mindenkorra hagyja el a házát. A gróf, aki kihallgatja ezt a be-Hogy lettem színésznő? Az Annales cimii folyóirat fönti kér­dést intézte a különböző 'Színésznőkhöz. Cecile Soréi, az ünnepelt tragika ezt a választ küldte: — A kislányt először is — végzet­szerűen — elvezetik a színházba. Ez az előadás jelentéktelen, valami ünnep­napon történik egy közönséges bódéban, aranyfüstös díszletekkel, vagy holmi tós színházban, szokványos darabot mu­tatnak be századrendü színészek. Se­baj, ez már a színház, a varázslatával, igézetével, minden bubájával. Az áb­rándra hajlamos nézők feledést kapnak. Minden művész csak erről álmodozik. Alkalom arra. hogy cselekedjék, mű­ködjék, kifejezze magát. Ha valaki érzi, hogy meg van benne a képesség és magával tudja ragadni a nézőket, ha valaki vágyakozik a tömegre, akkor elő­ször mozdul meg benne a született mű­vész ösztöne. Ez a nagy-nagy vonzó és veszedelmes tömeg azonban olyan, mint a tenger. Aki hivatott, az mindé-ORVOSI DOLGOK —no— A napfény gyógyító hatása ■szélgetést, az örömtől és zavartól kipi­­rultan lép ki rejtekhelyéről. Felesége lábai elé borul. Az megígéri neki, hogy egész életében csak őt szereti majd — ez lesz a bűne —■1 és egész életében hü lesz hozzá — s ez lesz a bünhődése. nekelőtt arra vágyakozik, hogy föllép­jen a színen, mozogjon a tömeg szeme előtt s a tömeg ihlete és eszménye le gyen. A kis színésznőt többé nem lehet megnyugtatni. Minden cselekedete, min­den gondolata csak arra vár, hogy ki­­elégüljön. Hiába beszélnek neki jó há­zasságról, rendezett életről s azokról a veszedelmekről, melyek sarkában leske­lődnek: ez a gyermeklány többé tudni sem akar a megvetett biztonságról. — Lehet valaki gyönyörű nő, rendki vül értelmes, rendkívül zseniális is, ha nincs benne ez a delejesség, akkor sem­mire se viszi. Az igazi színésznő előtt nincs akadály, nincs távolság, tervét mihelyt megfogant benne, törik-szakad megvalósítja. Delejessége megszünteti az egymásnak ellentmondó elemeket, a si­kere érdekébe állítja. Nem szabad hin­nünk, hogy az a színésznő, aki »beérke­zett« azért jutott célhoz, mert segítették: azért érkezett be, mert a munka öntuda­tával, képességével s könyörtelen aka­raterővel született SZÍNHÁZI kistükör színpadi világosító Irta: Somlyó Zoltán Ti csak a rivaldát látjátok: szikrázva hogy’ égnek a lángok!... Hogy' vakít tündérfényben égve operett-hercegnők nyakéke... Hogy' süt a nap sugár özön je Kacaj-trillára, hulló könnyre... S hogy' száll az éj, a mély, az ében, a díszletek szűk erdejében... Ezt mind a fény szürke királya: a világositó csinálja! Kezében fénycsóvák hevernek, mint egy száműzött Jupiternek. Erkélyre hágó Rómeónak ő ád sápadthomloku holdat. Mély vágy az ö kézéiül árad fehér kebléből Julidnak... S ő hinti el a rivaldán át a hajnal szökeszin sugarát. Ö az alkony, ö a derengés... déli verő s esti merengés... Villany pazar tengerét ontja. S otthon, ha nyoszolyáját kibontja, álmos-szegényen hull le rája kis olajlámpa gyenge lángja... & A szerelem és házasság komédiája A. Rossato és Gian Capo kedves víg­játékot irt a fönti tragikus címen, mely (Dosztojevszki regényének címlapján ol­vasható. Itt csak a szerelem és a házas­ság komédiájáról esik szó. Luciani grófnak el kell utaznia, ott kell hagynia szép kedvesét a velencei szálló­ban, melyben a fürdőévad alatt laknak. Véletlenül azonban vissza tér útjáról s amint a szobája küszöbére ér, gyanús suttogást, mozgást .hall. Szobájában egy férfi van, aki szökni akar. A gróí lesbe áll, látja, hogy innen hahyátthomlók me­nekül Ademare marchcse. Kedvese eddig a napi^ példás, hü sze­rető volt, nem is csalta meg barátját so­­ho. Ezúttal sem csalta meg, mert gyors visszajötte megakadályozta benne. Lu­ciani ezt nem tudja és csak arra gondol, hogy a nő hét évi együttlét után íöl­­szarvazta. Nem vetélytársára haragszik, csak a kedvesére. Ademare nem tarto­zik neki sem őszinteséggel, sem gyön­gédséggel, sem hálával, barátnője azon­ban igen. Ezért elhatározza, hogy megöli. A kedves nőcskének esze ágában sincs, hogy milyen sötét tervek forranak a gróf agyában, mert nem tudja, hogy le van leplezve. Luciani készül a gyilkos­ságra. De előbb egy ügyvéd barátjához fordul tanácsért. — Jól ügyelj arra, amit teszel — fi­gyelmezteti az ügyvéd. — Ha megölöd, fegyházba kerülsz. Hiszen a szeretőd. Ha feleséged volna, ilyen tettenérés ese­tén nyugodtan megölhetnéd, az esküdtek bizonyára fölmentenének s a hallgatóság megtapsolna. így azonban tiz évre is be­csukhatnak. A gróf hiába veti ellen, hogy az ő fél­tékenysége, fájdalma, szerelme éppoly mardosóan iszonyú, mint egy férj félté­kenysége, fájdalma, szerelme. Az ügyvéd folyton ezt hajtogatja: — Neked nincs jogod igazat tenni. Csak a férjnek. — Ha igy van — válaszol a gróf — akkor feleségül veszem. Nőül is veszi annak rendje és módja ezerint, hogy végrehajthassa bosszú­ját. Természetesen nem lőheti le felesé­gét egy oly bűnért, melyet pár héttel azelőtt követett cl. Meg kell várnia, mig a nőt újra tetten érheti. Ezért összehoz­za őt Ademareval, résen áll, hogy kellő pillanatban — kezében a pisztollyal — nekitámadhasson. De a nő megsejti, mi­ben sántikál a férje. Ez a gróf állandó­an izgatott, sötét szókat mormog, el­rendezi ügyeit, mintha valami iszörnyü eseményre készülne. Ezek nyomra ve­zetik. Házába hívja Ademaret s mikor megtudja tőle, hogy férje kileste őt, Földünk és a földön élő minden ember állat és növény életenergiája a naptól származik. A patakok esése, ,a folyók fo­lyása, a szél áramlása, a gépek műkö­dése, minden mozgás a naptól nyeri mozgató erejét, az emberi és állati táp­lálkozás is csak a nap erőforrásainak kihasználásával válik lehetővé. A napsü­tés: maga az élet. Egészségünk megóvá­sának egyik föfeltétele a világosság. A napsugár. A sötétség minden élő orga­nizmus halálát jelenti. Már a régiek is felismerték a napsugár gyógyító hatá­sát és tudták, hogy az emberi és állati szervezeteknek »napenergiára« van szüksége. A nap életet ad, fénysugarai meg­ölik a baktériumokat. A tüdővész szívós bacillusa a legna­gyobb fagyoknak is heteken keresztül áll ellen, a hó alatt megél, szaporodik és csak száz fokra hevített vízben pusz­tul el. A gümős bacillusok szublimál oldatban napokig, erős karbólos oldata ban órákig élnek, azonban közvetlen napfény behatására pillanatok alatt sem­misülnek meg. A bacillusok nem szere­tik a világosságot, amely lassan bár, de biztosan megöli őket, ellenben kedve­lik a nyirkos sötétséget, a szellözetlen helyiségeket, ahol feltűnő gyorsaság­gal szaporodnak el. A napsütésből minden ember, szegény és gazdag kiveheti a maga részét. A ki­váltságosak legfeljebb válogathatnak a kiimákban. Olyan klímához kötött nap­sütés, amely mindenféle betegséget meg­gyógyít, — nincs. Ha minden ember tisztában volna a nap gyógyító és bak­tériumölő tulajdonságával, egyszeriben a felére csappanna le a fertőző megbete­gedések és halálozások statisztikája. Az olcsó és mindenki számára hoz­záférhető napfürdözés az utolsó évek legfőbb divatja lett. Ezt a divatot az or­vosok diktálták, de a döntő csatát akkor nyerték meg, amikor a női nem is magá­évá tette a divatot. Hölgyek, akik vala­mikor óvták a napfénytől hófehér tes­tüket. akik napernyőkkel és széles szal­makalapokkal védték arcbőrüket, ma bátran kifekszenek a napra. A habfehér, vakító női test egyszerűen kiment a di­vatból és átadta helyét a barnára le­sült, edzett egészséges női testnek. A szeplőktől rettegő nők száma is egyre fogy: a napkurázó sports ladyt nem te­szik csúffá a szeplők. A napiürdő áldásos hatása mellett eltörpülnek a kozmetikai ellen­érvek. Napfény behatására fokozódik az anyagcsere, javul az étvágy, tökéle­tesedik a tüdők gázcseréje, szabályo­­zódik a szívműködés, egyenletessé vá­lik a vérkeringés, feljavul a sejtek és a belső szervek működése, megedződik a szervezet a hűtésekkel szemben. A nap­­fürdővel járó izzadás megszabadít ben­nünket a kártékony fertőző baktériu­moktól, a tiszta ózondus levegő, a pihe­nés felmérhetetlen haszonnál jár a lég­zőszervekre. Nem utolsó .sorban jön a napfénynek idegrendszerre gyakorolt megnyugtató hatása se. Napsütésre élén­külnek a szervezet oxidációs folyamatai vérböek lesznek a nyálkahártyák, vérbő lesz a börfelület is. tisztul és szaporodik a vér. Napkuránál döntő fontosságot tulajdonítanak a sugárzás erősségének, a szelek fordulásának, a légnyomásnak és a levegő nedvességének. A strandfürdők előnye, hogy a nagykiterjedésü vizek szabá­lyozzák a légkör hőmérsékletét és a le­vegő páratartalmát. A napfürdőnél há­rom tényező összmiiködésétöl várjuk a gyógyító hatást. E három tényező: a hősugárzás, a fényhatás és a kémiai su­garak hajtóereje. A fényhatást növeli a víztükör, a légkör, a hó és jégmezők visszatükröződése is. A napfény gyógy­­hatása kiimák szerint változó. A magaslati napfény gyógyhatása néha csodával határos. Ezer méteren fe­lüli gyógyhelyek nyári napsütése erős, rövidhulámu sugarakból áll, amelyek ibolya és ibolyántúli sugarakban rendkí­vül gazdagok. Télen kevés a kémiai su­gár, de annál több az úgynevezett össz­­sugárzás. A középeurópai kiimát a nyári hónapok alatt nagyjából egyenlő erejű .sugárzás jellemzi, a téli összsu­­gárzás je'entéktelen. Az alföldi klímá­nak fő előnye hogy nyáron a levegő hőmérséklete szélsőséges ingadozások­tól mentes, hátránya, hogy nedves és tisztában légköre elnyeli a gyógyha­tású ibolyántúli .sugarakat. A tengerparti napsütés hatásossága a jelentékeny ultraviolett sugárzásban rejlik, amely télen vészit ugyan erejé­ből, azonban hősugarakban ilyenkor is gazdag. A tengerparton nagy hőmérsék­leti ingadozások alig fordulnak elő, a levegő párateltsége is csak r.zezónon­­kint változik. A napkura alkalmazását a különböző betegségek határozzák meg. A nap. hő­hatását olyan betegségeknél vesszük igénybe, amelyeknél izzadást, vérbősé­ge akarunk előidézni. Meleg napsütésre hősugarakra van szükségük a mellüri izzadmányban, tüdőtubtrkulózisban reu­mában , vesebajban, asztmában és elhá­­josodásban szenvedőknek. De segít a nap jótékony melege krónikus nöibajoknál,• ideges fájdalmaknál, könnyű szívbajok­nál, neuraszténiánál is. A kémiai napsugarak gyógyító hatását mirigy-tuberkolózis, skrofulózis, angol­kór, izületi betegségek, vérbajok és anyagcsere bántalmaknál vesszük igény­be. A nap baktériumölő hatása főként bőrbajoknál, rosszul gyógyuló alszárfe­­kélyeknél, bőrtuberkulózisnál, gümős se­beknél érvényesül. Nem ajánljuk a napkurát lázas, vérzésre hajlamos tüdőbajosok­nak, legyengült, lesorvadt betegeknek, érelmeszesedésben szenvedőknek, guta­ütésre hajlamos egyéneknek, súlyos szív és idegbajosoknak. Lázas, fertőző bajban szenvedő betegnek a szobában van a he­lye. Nyitott ahlak közelében az ágyban fekvő beteg is kiveheti a maga részét a napsütésből. Napkurára .legalkalmasabbak a homo­kos talajra épült, széltől védett strand­fürdők. A napfürdözés mindig lassú át­menetű legyen, kerüljük a börfelület ösz­­szeégetését, óvakodjunk a forszírozott, versenyszerű lesülési rekordok felállítá­sától. Napkurára a déli órák a legalkal­masabbak, amikor a nap állása eléri a legmagasabb fokot. Kerüljük a napsuga­rak ablakon, lepedőn, vagy védőfátyo­lokon való átszűr ését, »gyengítését,« mert a szűrő eljárások éppen a legbe­csesebb kémiai sugaraktól fosztanak meg bennünket. Tilos a napkura alatt a testet zsiradékokkal, olajokkal kene­­getni, nem tanácsos felöltözve, vastag ruhadarabokba burkolva napkurázni. A szemet védő sárga szemüvegek viselése indokolt és helyes. Érzékeny egyének, kopaszfejü emberek helyesen teszik, ha a fejre és a tarkóra alkalmazott vizes borogatásokkal kerülik el a napkurázás alatt oly gyakran fellépő fejfájásokat. Fejfájás, szédülés ellen a legjobb védel­met a nedves, dús hajfürtök nyújtják. A napkura ailatt tanácsos a testet időn­ként hidegvizes lemosásokkal, tussolás­­sal felüditeni. Ma a beteg szervezet nem képes az erős napsütést elviselni, szó­ba jöhet a beteg testrészek besugároz­­tatása is. Ezeknél a részleges napkuráknál a beteg védett, árnyékos helyen pihen és csak megbetegedett testrészét tartja ki a napra. A részleges napfürdő első sorban tuberkulótikus végtagoknál, meil­­üri gennyedéseknél jöhet számításba, főként a végtagok oly gyakori csont­­tuberkulozisánál, de hasznát látjuk a végtagok reumás és gyulladásos termé­szetű megbetegedéseinél is. A napszurástól való félelem teljesen indokolatlan ho­lott éppen ezt a határt nem ismerő féle­lem tartja vissza az embereket a napku­­rátó>!. A napkurától való félelem sokszor jó kifogás azok számára, akik rosszul tűrik a napot, féltik a bőrüket a szeplő- 1 tői, májfolttól és akik a napkura helyett szívesebben tracosolnak, kártyáznak hű­vös, befüggönyözött, zárt helyiségben. Furcsán hangzik: a napszurást tulajdön­­képen nem is a napsütés okozza. A fé­lelmetes napszurás az által keletkezik, hegy a börfelület höleadása valamilyen okból meg van nehezítve és főként ak­kor következik be, ha tikkasztó nyárj melegben, felhős égbolt mellett a légkör nedvességgel van telítve. A »vér kiszá­radása«, a napszurás azokat a felöltö­zött egyéneket fenyegeti, akik ilyen kö­rülmények között tömegben, zárt sorok­ban gyalogolnak, vagy ácsorognak. A tömeg testkipároígása fokozza a légköri nedvességet, a test hőleadása a nagy izzadás után lehetetlenné válik, a vérsa­vó mennyisége csökken, az agy vérellá­tása tökéletlen lesz. A fürdő kosztümben napkurázókat sohase fenyegeti napszu rás veszélye, ha a napfürdőzés elemi szabályait szem előtt tartják. Dr. Műnk Arthur

Next

/
Thumbnails
Contents