Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-22 / 140. szám
1927. május 22. BÄCSMEGYEI NAPLÓ PALICS! Beszélgetés az első szerelmes párral — Mozi és táncterem a vizen — Valentino II. leragadt a frissen festett padra Palicsról, a mi különbejáratu házi fürdőnkről rémes hírek terjedtek el a városban. Rémesek! Többek között a piacon azt mesélik, hogy Paiicson nincs por, nincs szemét, nincs mocsárillat. Ez igazán elképesztő rágalom. Ilyent mondani a mi fürdőnkről, amelynek eddig éppen ezek a dolgok voltak a legjellemzőbb tulajdonságai, mert ha ezek történetesen nem lettek volna a könynyelmü szuboticai polgár összetévesztette volna — egy valódi fürdőhellyel, mondjuk Abbáziával, vagy Baden-Badennel. Nos és hová lett a por? Az amerikaiak felszívták, mellreszivták, direkt azért jöttek át az újvilágból, hogy élvezhessenek egy kis port. Por nélkül Palics olyan, mint a gyöngytyuk gyöngy nélkül. Mi is lenne, ha még ezt a speciális tulajdonságát is elvennék, vagy mi lenne, ha még egy sínpár épülne, vagy egy modern szálloda? Nem ez nem lehet. Kutyából nem lesz, szalonna, Palicsból nem lesz . . . ... de mielőtt beszélnénk, nézzünk szét az események színhelyén. Indulunk el és fedezzük fel Palicsot. — Na induljunk már! . . . ... Szóltam a villanyoskalauznak a Rudicsban, mert roppant untam már magamat. Pedig a türelem rózsát terem — de egyebet se mondja Karinthy. A villanyosra egyébként nem panaszkodhatott], minden baj nélkül ért ki Palicsra, csak egyet szégyeltem rettenetesen, hogy a konflis lovak mindig röhögtek, mikor elszáguldoztak a 63-as* számú villanyos mellett. De — lassan járj tovább érsz — gondolta bizonyára a vörösképü villanyos és nem törődött a paripák kárörvendő mosolyával. Mert a konflisló kidöglött, mire a fürdőhelyre ért, ezzel szemben a villanyosnak kutya baja se volt, az utasok viszont mire Pa- Iicsra értek úgy jártak, mint a konflisló (Lásd fentebb). De azért igazán nem panaszkodhatom, mert mindezért kárpótolt a régi szép látvány: Palics, a mi különbejáratu Miamink, amely oly zöld volt, de oly zöld, hogy nálánál már csak egyik utitánsam lehetett zöldebb, aki mikor leszállt a villanyosról, szivére tett kézzel mélabusan sóhajtotta: — Oh, újjászületett, szép modern, tiszta Palicsom! Rád se lehet ismerni! Éppen ezért szükségesnek tartom a köz érdekében kijelenteni, hogy rá lehet ismerni. Fel lehet ismerni a poíikáját, amely egy év alatt csak vénebb lett — csak . . . semmi egyébb. Attól pedig nem kell félni, hogy valaki Paiicson úgy érzi magát, mintha az olasz tengerparton lenne, attól se kell félni, hogyrosszul lesz az ember a kényelemtől . . . egyáltalán nem kell félni semmitől. Minden hir alaptalan. * Friss festékszag mindenfelé. Ez uj. első felfedezésem Pai'icson ez volt. Az utolsó szintén ez. Én voltam az expedíció negyedik tagja. Brenz ur, a neje és a kis Brenz szuboticai lakósok boldogan leheltek. Brenz ur az adóról beszélt. a felesége az uráról, a Brenz Dun<8 pedií fogott egy békát és egy hajtüvel ki akarta huzni a fogát. Bevonultunk. — Anyuka, ülj csak le erre a padra — nyafogott a Dundi. — De mért üljek le? — Majd meglátod! Anyuka leült. Apuka is leült egy csillogó fehér padra, mire a Dundika Így szólt: No most keljetek lel. Anyuka is felkelt, apuka is felkelt. — No most nézzétek meg egymást — vigyorgott a kis kölyök. Anyuka slafrokjának kellős közepe fehér volt, apuka tegetóf nadrágja szintén fehér volt a festéktől. — No, most már tudjátok, hogy miért ültettelek le benneteket — lötyögött a cuki kölyök — ki akartam próbálni, hogy fog-e a pad. Ebben a pillanatban rémes sikoltozás ütötte meg a füleinket. Sietve irányába futottunk és az egyik kanyarodó mögött megpillantottuk a Szerencsétlen Fiatalembert, aki vadonat uj kangam nadrágjában gyanútlanul rácsücsült a padra és — természetesen odaragadt, mint a légy az enyves papírhoz. — Ez disznóság, piszokság — ordított az elegáns fiatal gyógyszerészgyakornok és zsebkésével iparkodott leberetválni a nadrágjáról és a kabátjáról a fehér festéket — Fel kell jelenteni — adta meg az écát egy jóképű Valentino II. és ezzel hátat fordítva csak ennyit mondott: — Nézzék! És valóban csikós divatnadrágján halvány-fehér esik volt. Csendesen ö is beleült. Csendesen még sokan beleültek. — Mért nem Írják ki, hogy tilos leülni — kérdeztem az egyik közelben lézengő munkástól. — Mért? — húzta össze ravasz mosollyal a szemöldökét — ez olyan próba, amerikai próba. Tegnap este befestettünk negyven padot az erdőben és reggelre huszonkilencről eltűnt a festék — de senki se jött panaszra. Ez is uj volt-Paiicson. Hiába, aki egyszer Palicsra megy ott is ragad. * Tovább bolyongtam. Mindenfelé napszámosok, munkások láthatók. Most végzik az utolsó simításokat. Felgereb’yézik a sétányokat és felkaparják az erdő bokrai és fái közül az évtizedes, megkérgesedett levélréteget. A föld kinyílt pórusain keresztül iiae szag árad ki. Végig sétáltam a főbejárattól a tóig vezető utón. A friss kavics ropogott a talpam a'att, vagy mit mondjak — muzsikált a talpam alatt. Igazán talp alá vló — ez a kavics, de. a fülem, a fülem nem bírja ezt a jazzt. Bemenekültem az erdőbe és elhatároztam, hogy interjút csinálok az első szerelmes párral, amelyik utamba kerül. Csinos fitos fruskák suhantak el mellettem, letelepedtek a fűre és és uzsonnáztak és aztán cigarettára gyújtottak és tele tüdővel szidták a Vardart, amely nemcsak az ő gyönge kis tüdejüket eszi meg, de még a Jakab bácsiét is. Az első szerelmespárra a fenyves erdő mögött bukkantam rá. Pedig itt nem ritka a szerelmes pár, annyian vannak, ahány pad van. Bekopogtam a bokorba. — Szabad — felelte a férfi. — Nem szabad — mondta a nő. Aztán bemutatkoztam. Ök is. Éva és Samu. Érdekes: Éva és Samu. — Maguk az első szerelmespár — kezdtem az interjút — gratulálok? A nőnek nagyon tetszett, hogy ő az első szerelmes pár. Beszélt: — Tizenkilencéves vagyok, a papám feleségnek szánt és polgáriba járatott, most irodába járok, szabad időmben sportolok. — Fürdött már? — Nem, azazhogy tavaly, őrültje vasyok a jazznak és a charlesztonnak. — Szerelmes? — Nem! — Hát akkor mit keresnek itt? — Beszélgetünk. Hogy miről? Mindenről. A modern lány mindenről beszél és közben csókolózunk, mint a varrólányok, de nem vagyok szerelmes. Az igazi szerelmesek nem csókolóznak. Ugy-e Samu? De ezt ne Írja meg — tette hozzá osicseregve az első szerelmes Éva. A Samu egy akácfalombon éppen a női hűséget próbálgatta: Szeret, nem szeret, szeret, nem... — Én szerelmes vagyok — vágta ki első szerelmes Samu — és rámutatott arra a szívre, melyet a földre rajzolt Sétabotjá'vai — ezt a padot négy évvel ezelőtt lestoppoltam, diszkrét hely, itt egész nyugodtan beszélgethetünk. Láttam azonban, hogy zavarom a fiatalokat, az Évát és a Samut, az első palicsi szerelmes párt, de még megjegyeztem, hogy az uj fürdőigazgatóság tüzzel-vassal fog küzdeni a szerelem ellen és külön erkölcsrendőrséget szervez. — Akkor becsukhatják a fürdőt — jegyezte meg csendesen Samu és forró pillantást vetett a modern Évára, aki rövid sportszoknyában, etonfejjel, iveit piciny ajakkal, feszes selyemblúzban ült a pádon és a fákat fürkészte. Bizonyos, hogy almát keresett. Én pedig csendesen kisétáltam a Paradicsomból és megtekintettem az ingyenfürdőt. Semmi uj. A tóparton négy közismert szuboticai úriember versenyt pecázott. Szótlanul nézték a vizet, ahol tavaly még potyafürdött ezer ember és ahol most négy kacsa lubickolt. — Átkozott kacsák elűzik a halat — dünnyögte az egyik ur, akit látszólag nem izgatott az egész újjászülető Palics, sem a mögöttük le-íöl hullámzó szines női hadsereg. Ültek szótlanul és a horgot nézték, melyet lassan ringatott a szellő. Az egyik pecás felkelt, bevonta a horgot és bosszúsan elindult a zenepavilon felé. És egy őrizetlen pillanatban belenyúlt a zsebébe — és mit tett? Régi dolog: Kivett a zsebéből egy huszonötcenti hosszú döglött halat, ráfüzte egy drótra és dagadó kebellel haladt el a hölgyek sorfala között. ¥ A osónak-kikötőben Mihály bácsi dolgozott. Festette, illetve keresztezte a csónakokat. A csónak a régi marad — csak a neve lesz uj. Eltűnnek a Lili, a Kárász és a többi népies keresztnevek és helyette Chicago, Florida, Yam-yam és más amerikai nevek kerülnek a kor- j hadt csónak derekára. Csak ebből desrül ki, hogy Palics gaz-I dát cserélt, Mihály bácsi azonban el- > ragadtatással beszél a Jövőről, amikor j majd motoros csónakok röpitik a 16 egyik feléről a másikra a vendégeket. — Gyünnek a vitorlások is, juhh do szép lasz este — rajong az öreg csóna.kmester — ha a viz tele lesz vitorlással és lámpionos kis házakkal. Tudja-e az ur, hogy kávéház és mozi épül a vizen. Hm lesz itt minden, ha Isten segít jövőre, de egyszerre nem lehet mindent. Az idén jó lesz ez a pár helyes csónak is. Mihály bácsi lassan pingálta a csónakot nem sietett — amerikázott. * A Strand-fürdőn találkoztam a Ponttyal. Kidugta a fejét a vízből és rámnézett üveges szemeivel. Lecsaptam rá és kérdésekkel ostromoltam: — Mit szólnak a halak a motorcsónakokhoz? Oda lesz uraságotok éjszakai és nappali nyugalma, vége lesz az aranyéletnek, mert mozi épül a vizen, jazzband furulyázik éjféltől reggelig, nyaralók épülnek, sinpár készül, szépségverseny, filmváros, a szennycsatornákat is máshová vezetik. A Ponyt csak mosolygott, de nem felelt, néma volt, mint a hal. Behúzta fejét és elúszott a nádas irányában. Egész biztos vagyok, hogy egy szót se hisz az egészből. A kabinokat tatarozzák. Betömik az indiszkrét nyílásokat, a női szakaszon. Sok embernek veszik el a kenyerét ezzel, mert tavaly a palicsi sihederek albérletbe adták ki a hasadékokat — kiváncsi idegeneknek. A Strandon nem lesz semmi újítás az idén. Csak rendbehozzák a homokpartot. kibővítik a vendéglőt és kosál kekkel rakják tele a partot. Uj. A hölgyek viselhetnek dreszt is — épugy, mint az amerikai hölgyek. # Arra a hirre, hogy Palics világfürdővé arrivál, a lakás árak gyönyörűen emelkednek. Egy akkora lakásért mint egy koporsó 1000 dinárt kérnek a boldog palicsi víllatulajdonosok. Érdeklődtem egy palicsi háztulajdonosnál, aki a következőket mondotta: — Érezhető az érdeklődés és előreláthatólag az 1927. év uj korszakot jelent a fürdőhely történetében (dollárkorszakot). Mi minden helyet lakássá alakítottunk át. A fáskamrát egy bankhivatalnok vette ki, a pincében én magam lakom a nyáron, a szaletnit 500 dinárért kiadtam egy fiatalembernek, a mosókonyhában egy tanítónő lakik. — Mit szól a tervekhez? — Bah. Szépek, de elég lesz ha negyede megvalósul. Elsősorban a régi javításokat fejezik be. Újításra csak a jövő évben kerül a sor. Akkor lesz tűzijáték. velencei éj és sok egyébb a közönség szórakoztatására szolgáló újitás. Képzelem mit kérnek majd akkor egy szobáért a palicsi villatulajdonosok. (sz. e.) „ER ICSSON* rádiók és ^alkatrészek „PHILIPS“ rádió'ámpák és egyenirányitók „CORN ALIT" skálafejok, mikrodiálok kaphatók MALLER BÉLA oki. gépészmérnöknél Subotiea, Petrogradska ul. 8
