Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-22 / 140. szám
24. oldal 1927. május 22 BÁCSMEGYEI NAPLÓ Szerencsés utasok Boldogok a kopott hazátlanok, a, régóta árvák, ax örök vándorok, boldogok a fanyar elátkozottak, boldogok a kirekesztett bűnösök, és boldogok a mindig utrakészek. Boldogok, akik mit se látnak, boldogok, akik semmire se várnak, boldogok, akik nem hisznek senkinek, boldogik, akik nem ismernek senkit, boldogok, akiket nem szerettek sehol, boldogok, akiknek nem súgtak titkokat. ök nem sajtolnak reményt a tegnapokból, ők nem kisérik zenével a holnap lidérceit, ök nem ostorozzák meg az oltárokat, ők nem kérdezik az úttól: hol a vég? ők nem jegyzik föl a tartozásokat, ök nem gyűlölik a gyengeségüket. Őket a csillag soha meg nem csalja, ők friss viharokra ejtik a vérüket, ök csak hintáznak a szélre szült tollakon, ők a talált sátrak vidám köszöntői, ök mécsben viszik magukkal az örömöt, ök mennek, mennek és bárhova érnek, szivük fehéren csak ennyit mond: itt völgyünk. BERÉNYl JÁNOS A gémeskut Irta: Tóth Ferenc fazekasmester V.-Becskerek Van nekem egy vasárnapi asztaltársaságom. A társaság meglehetősen vegyes, nyelvet és nemzetiségét illetőleg, nő meg a foglalkozást is, mert bár csaknem kivétel nélkül iparos, de majdnem valamennyi más és más szakbeli. Természetes tehát, hogy ilyen társaságban bő alkalom kínálkozik a vitára. A vitatkozások tulnyomólag német nyelven folynak — lévén a németek többségben — azután felváltva magyarul, szerbül, sőt egyéb nyelven is, némelykor párhuzamosan minden elfogadható asztailtársasági nyelven. Ez már azután csak akkor, ha már a második, vagy harmadik háromdeci ruzsicánál, vagy rizlingnél tart a társaság. De becsületére legyen mondva a társaságnak, bármennyire nagyok legyenek is közöttük olykor-olykor az ellentétek bizonyos kérdésekben, sértegetések, veszkedések nem történnek. Én, aki —■ a nevem után Ítélve — valamelyik Szvatupluk nemzetiségéből szármázhatom, aki dróttal, üveggel vagy fakanalakkal a hátán házalt, csak tót nemzetiségűnek vallom magam — jóllehet, egy szót sem értek tótul. Van az asztaltársaságnak egy nehéz ügye, amely lassan már tezgeri kígyóvá növi ki magát s félő, hogy nemzetközi konfliktussá válik. Az egyik asztaltársasági tag kutat akar csináltatni s megindul a tárgyalás a kérdés felett. Egyik csigás rendszert javasol, a másik pedig a kerekes mellett kardoskodik, viszont a harmadik a pumpás típust tartja a legjobbnak. A vita németül folyik, én keveset értek belőle s igy nem tudom megérteni az előnyét a másik felett, s őszintén szólva, a kutszakmába nem is vagyok jártas, nem akarok résztvenni a vitában. / Ez azonban nem megy, s most is mint számtalanszor az én véleményem is hallani akarják. Hát hogy lehet itt szakvéleményt nyilvánítani? Odahaza van egy gémes kutam, öregebb mint én — pedig már én se vagyok mai gyerek — ha ez a gémes kút nem volna jó már nem tartanám, de jó és tartom. Elő állok hát a szaktanácscsal: Gémeskut! Ez a legjobb az egész között! Nem akartam több szót vesztegetni erre a kérdésre, de nem úgy a többiek. Mivel tudom indokolni, hogy a gémes kitt valóban a legjobb, mikor az olyan primitiv s nem olyan komplikált, mint például a gumis, vagy a láncos Próbáltam a magam módján megmagyarázni a gémes kút előnyeit a többi hogy hiszen éppen ea az, hogy egyszerű és mégis jó, azért tudott évezredeken át fennmaradni. Dehogy gondoltam, hogy szavaimmal magvát hintem el eg" nagy nemzetközi -konfliktusnak. Sch. veszi át a szót és történelmi dokumentumokkal bizonyítja a gémes kút évezredes múltját. Amikor a magyarok átjöttek a Kárpátok hágóin a sik Alföldre, már akkor volt gémes kiút. Tehát a gémes kút egyidejű a magyarok bejövetelével. A többség természetesen megsértődött, hogy mer valaki egy ilyen barbár találmányt a fejlett technika újabb müveivel szembe állítani. Ki meri a nagy német elmék alkotásait felmérni a barbár hunok primitív tákolmányaival stb. Le voltam — azaz le voltunk — győzA tengeri betegségről sokat hallunk, olvasunk, de csak a kiváltságosok és a kivándorlók dicsekedhetnek e;l azzal, hogy már átestek ezen az »előkelő« nyavalyán. A bácskai portenger lakóinak egyenlőre be kell érniök a ringlispil, hajóhinta, autóbusz és a vicinális okozta »tengeri betegséggel«, mialatt a külföldiek már azzal dicsekszenek, hogy repülőgépen kapták meg a — tengeri betegséget. A tengeri betegséget a tenger hullámzása folytán keletkezett hajómozgások idézik elő. Enyhe formában jelentkezik a betegség, ha a hajó hosszirányú tengelyében bukdácsol fel és alá, súlyosbodik a baj, ha a himbálózás hossz és kereszttengelyben egyidőben, jobbrabalra, előre-hátra történik. Ez a ringás bolygatja meg a kisagyve'őben székelő egyensulyközpontot, refleksz utón izgatja a vágusz ideget, amelynek izgatása fokozott gyomormozgásokat vált ki. Ezzel egyidőben az érmozgató idegeknél és a hasi szervek beidegzésénél is zavar keletkezik, aminek következményeképen vérszegénység áll elő az agyban és vérbőség a hasi szervekben, A betegség előidézésében nagy szerep jut az idegrendszer gyengeségének és a beképzelésnek is. Előfordul, hogy gyenge idegzetű utasok már a parthoz erősített, lehorgonyzóit hajón is megkapják a betegséget mihelyt meghallják a hullámok csapkodását. Hisztériás nőkön kitör a /tengeri betegség, ha a hajóraszálláskor kátrányszagot éreznek. Az ideges alapon fellépő félelem még a behajózás előtt is beteggé teheti az utast. A tengeri betegségre való hajlam a legtöbb esetben előre is kimutatható: első sorban azok a nem sportoló, ideges, vérszegény hölgyek hajlamosak rá, akiket még egy autóút is.beteggé tesz, akik a vonaton se tudnak utazni háttal fordulva a menet irányának. Csecsemők, kis gyermekek, öregek mentesek a tengeri betegségtől. Azok, akik a ringlispilen nem szédülnek, akik a hajóhintán, körhintán jól érzik magukat, akik jól tűrik a száguldó vonaton és autón való utazást, sportolók, atléták, szél-tornászok, automcbilisták. repülők kevés hajlamot mutatnak e különös betegséggel szemben A betegség egyszeri kiállása még nem teszi az embert immunissá, még nem nyújt mentességet a további rosszullétekkel szemben. Nagy viharok alatt bizony az edzett tengerész, hajópincér sőt a hajóskapitány is megkaphatja isméteken a tengeri betegséget. A hosszujáraíu tengeri hajók matrózai a hajó összetett mozgásaira reflektórikus, kiegyensúlyozott mozgásokkal reagálnak és a mozgást épugy megszokják, mint a beteg a rosszízű orvosság-mérget. A nagy occánjáró, »úszó város« fedélzetén kevésbbé fenyegeti az utast a tengeri betegség, mint a tengeri öblök apró-csitri parti hajóin. Nyílt tengeren, nagy viharban, toronymagasságu hullámok között az oceánjáró is csak könnyű, dióhéjnagyságú játékszernek tűnik fel. A tengeri betegség tünetei sáppadtsággal, szédüléssel kezdődnek. A beteg alatt mozog a padló, szemei eictt forognak a tárgyak, tótágast állnak a bútorok, imbolyognak az emberek. Az utas lassankint elveszti egyensúlyát, görcsö! nem fejeztünk be. Az még nem1 volt el! döntve mert hogy a gémes kút már ott I állt a rónán a magyarok bejövetelekor, I az még nem b/zonyit semmit, azaz bizo- I nyit, de azt bizonyítja, hogy az a géjmeskut már állott előbb is, és azt nem ja barbár magyarok találták ki, hanem a 'nagy Szvatopiuknak müveit népe, az én őseim. Majdnem levágtak — persze a magyarok — hogy hogy merek ilyet állítani, mikor a gémes kutat a világ úgy ösmeri mint magyar találmányt, mint j magyar spcialitást. A kút azóta elkészült s nem lett belőle gémes kút. A nagy vita azonban nem dőlt el: Ott volt-e már a gémes kút j az alföldi rónán . a magyarok - előtt is, 'vagy ők hozták magukkal Ázsiából. sen kapaszkodik minden kezeügyébe eső tárgyba, mint a kocalovas a ló sörényébe. Testén csakhamar kiüt a hideg verejték és reszketés, főfájás, elesettség után rövidesen kellemetlen hányinger, majd hányás gyötri. Az utas, aki az imént, a tükörsima tenger hátán túláradó örömmel gyönyörködött a tenger kifogyhatatlan szépségeiben, e percben még élénken udvarolgatott a hölgyeknek és csak úgy duzzadt az egészségtől, most minden energiájától megfosztva, megsemmisülve kuporodik egy sarokba, behunyt szemekkel; szótlanul gubbaszt, mozdulni, beszélni nem mer és kimondhatatlanul gyűlöli a tengert, Az erőlteted hányás üres gyomor mellett is Többször ismétlődik, később a beteg teljesen legyengül, már megkapaszkodni sincs ereje, a hajó ide-oda dobálja: kétségbeesetten várja a »végzet beteljesedését«. A tengeri betegség néha napokon kérésziül tart és ilyenkor a szervezet tökéletes összeroppanásához, a »haldokláshoz« hasonló állapothoz vezet. Egészséges szervezetű ember azonban sohase halhat meg tengeri betegség következtében: ha a hajó kikötőbe fut és a »beteg« a rég óhajtott szárazföldet érzi lábai ■alatt, mintegy varázsütésre, egyszerre — meggyógyul. Nagy és gazdag irodalma van a tengeri betegségnek. Orvosok, orvostanárok, utazók Írják le a betegséget és mindegyik ajánl valami biztos szert a baj megelőzésére. A tengeri betegség elleni szerek egész légióját ismerjük és éppen ez bizonyít amellett, hogy az igazi orvosságot csak ezután fogják fel/ aidin':. A baj megelőzésére ajánlják, hogy az utas már a behajózás előtt is mérsékelten táplálkozzék és a hajó éttermében kedvező időjárás esetén se lakjék jól. Tengeri betegségre hajlamos, vagy attól félő utas kajütje mindig magasan, a fedélzet alatt legyen, lehetőleg a hajó közepén, a hajó hosszanti ingadozásának tengelyében. Az utas minden idejét a friss levegőn töltse, sétáivá, illetve nvugngyon fekve, mélyen fektetett fejjel. háttal a menet irányának. Ebben a he'v7etb<m "vöm'örködjTc a felkavart b.ebe's, to-ja gos hullámverésben, a hátrahagyott uszályban és víztömegekben. Csak esővel vegyes viharban menjen a kajütbe, ahol azonnal feküdjék le és tekintetét egy'pontra szegezze, amig álom nem jő a szemeire. A ringó hajó fedélzetén fekvő utas a hájó emelkedésénél mély belégzést, leszálláskor pedig kilégzést végezzen. Erős fizikumú utasnak a következő módszert ajánljuk vihar esetén a tengeri' betegség leküzdésére: a fedélzeten kapaszkodjék meg egy karfában, vagy kötélben és a hajó mozgásait kisérve, formálisan hintázzék, leguggolva és feliegyenesedve, mintha a hintázásával fokozni akarná a hajó hintázását is. Amerikai utasok a gyomrukat f'anell pólyákkal szorítják le és sokat sétálnak a fedélzeten fel és alá. Az angolok a vihar alatt, előtt és után szorgalmasan fogyasztják a whiskyt szódával. Szerintük ennél nincsen jobb orvosság a tengeri betegség ellen. Hosszujáratu óceángőzösökön állandó hajóorvosokat alkalmaznak, akik mindenre tudnak valami jó orvosságot adni, csak éppen a tengeri betegséggel szemben tehetetlenek. Nagy vihar esetén a hajó utasai betegen fetrengenek, a lukszushajó inkább járvány kórházra emlékeztet, de valamennyi utas közül a legbetegebb a — hajóorvos. A hajó orvosok újabban érzékeny utasoknak mindjárt a behajózás után atropin oltást adnak a tengeri betegség megelőzésére, később brommall, vt-ronáTal, valeriána készítményekkel, somniacetinnel igyekeznek a betegséget leküzdeni több, kevesebb sikerrel. Az óceánjáró gőzösök gyógyszertára tele van tengeri betegség elleni gyógyszerrel, ame'yek közül még az angol Moíhersill-fé'.e Seasick Remedy nevű titkos szer a leghatásosabb. Ez a szer is atropint tartalmaz, de nincs kizárva, hogy hatásossága ügyes reklamirozáson és autószuggesztión múlik. Valószínűnek látszik, hogy a tchnikusok előbb fogják megépíteni a tengeri betegséget kizáró, simajáratu hajóóriást, mint az orvosok a várva-várt gyógyszert felfedezni. Az óceánjáró hajó óriások ma már valóságos úszó szanatóriumok. A tengeri utazások gyógyhatásban felülmúlják a legjobb szanatóriumokat is. A por és bacillusmentes levegő, a kémiai sugarakban gazdag napsütés, az állandó szabad levegőn való tartózkodás, a tenger meg nem unható örök változatossága, ezek mind együttvéve igen • sokféle betegségnél hatnak gyógyitólag. Aztán a tengeren se dúl örökké vihar és a legnagyobb vihar után is kisimul a tenger tükre és olyan lesz, mintha olajjal volna leöntve. A tengeri utazás nem való lázas, fertőző betegeknek, epilepsziásnak és áldott állapotban levő asszonynak, de tiltsuk meg a szervi szívbajban szenvedőnek is. Viharos tengeri ut és a vele járó tengeri betegség végzetes lehet tüdő és gyomor vérzésre hajlamos betegekre, Dr. Műnk Arthur Szerb testvér ne vondd vissza a kezed Kováts Antal, a temerini tanító-költő, a szerb-magyar barátságnak kíván szolgálatot tenni alábbi versével: Szerb testvér, ne vondd vissza a kezed; Nem illik a vak gyűlölet neked. Jobb lelket lehelt beléd a teremtő; Szebben beszél a Régmúlt s a Jövendő, S a sir, mely közös hősöket takar, — Melybe ölelkezve borult a harcban Vitéz apád s apám, a hős magyar: Mint a dicső Múlt örült unokája, A gyűlöletet nemző vak Jelen. A Fruskogóra áldott venyigéje, Kedvgerjesztő gerezdje szülte végre Kedvedet s az enyémet is. A napsugaras égbura alatt. S ez volt gyilkosa bánatunknak, Na szerencsénk szekere elszaladt. A Telecska dombja, Tisza-Duna Köze termelte ontotta Aranyba érő dús kalászodat, Hol ösztökés ekével a paraszt, Magyar, szerb — most is együtt szánt ugat. Itt ettük a halat, kalácsot, Amit sütött, amit halászott Apánk, anyánk századok óta, S itt ostromolta az eget a nóta A buzatarlón és a csolnakon. A te dalod is oly kesergő, Vagy eget-földet megremegtető, Ha kedved mint lepányvázott csikó, Szilaion karójáról elszakadt. Itt peng kesergőn a lambura, S itt sir epedve a kis furulya. Vérünk viharzik s hogyha összecsap, A tüzes barna lány s a barna asszony Magyar vagy szerb, amire észbekap, Kólót vagy csárdást elrakunk vele, Hogy ősanyánk, a föld is reng bele. (Temerin.) KOVÁTS ANTAL ve! Győzött a többség! De a vitát mé ORVOSI DOLGOK «•na— Tengeri betegség
