Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-21 / 139. szám
4. clđaJ. BÁCSMEGYfft NAPLÓ t927. május'21. Suboticán több az adé •mint amennyit a pénuügyi térvény e!:őir Külön iskola- és klllön útadói szednek A Rácsmegyei Napló pénteki száma ismertette a pénzügyi törvénynek az ipari és kereskedelmi alkalmazottak kereseti a'dóár-a vonatkozó 'intézkedéseit: Az uj kereseti adó, ha összesében nincs is annyi, mint a. r.egyedosztátyu kereseti adó volt, még igy is igen súlyos terhet ró, minden alkalmazottra, mert valójában azt jcie'nti; hogy minden szakképzett munkás, kereskedősegéd, önkormányzati és vállalati alkalmazott minden héten egy munkanapéi az álfám részére dolgozik. A másik sulyoá teher a kereseti adónál, hogy azért a munkaadó telel, tehát azt meg keil fizetni, mig eddig a. negydosz'tályu kereseti adót úgyszólván csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok alkalmazottjai fizették.-a többi-migánaikalniazöttoii a kincstár a• legtöbb* •esetben nem tudta az adót behajtani. ‘ Ha súlyos az ország csesz területén minden munkásra és munkaadóra ez az adó, még súlyosabb Szuboticán, ahol yz alkalmazottaktól kereseti adó dinén még többéi komi inch,* mint bariul az országban. Pénteki számuukeaa megírtuk, hogv a törvény szerint a kereseti adó progressziven emelkeű'K 3.5 százaléktól tiz százalékig, amihez rokkantadé, kamarai illeték, útadó s iparkamarai illeték s községi pótadó járul, erről az utóbbiról a törvény úgy intézkedik, hogy nem lehet nagyo.bb, mint az egyenes állami adó fele (az állami adó negyedrészének kétszáz százaléka) Az egész országban igy is számítják az adót. Ezzé! ellentétben a szuboticai adóhivatal másként értelmezi a törvényt még pedig úgy, hogy ez az adózókra még sérelmesebb. Az adóhivatal felfogása szerint a törvénynek az az intézkedése, hogy a községi pótadó nem lehet több mint az állami adó fele, nem vonatkozik a tartományi és egyéb önkormányzati adóra, mint aminő az útadó és az- iskolaadó. A: szuboticai adóhivatal fel is számit minden adózó terhére 25 százalék útadót s 25 százalék iskolaadót s ha a tartományi adókivetés meglesz. bizonyára külön tartományi adót is számolnak. A Bácsmegyei Napló pénteki számában közölt kimutatás szerint az az alkalmazott, akinek évi jövedelme 31.000 dinár, 2781 dinár 58 para adót fizet, ha nem Szuboticán lakik, ha azonban Szuboticán van alkalmazva, 2952 dinár 98 párát. A szuboticai adózók a pénzügyi törvénynek még egy sérelmes és hátrányos értelmezésével kénytelenek megküzdeni. A pénzügyi törvény szerint a községi pótadó rriár 1926-ra sem lehet több, mint az állami adóalap kétszáz százaléka. A városi adóhivatal ezt úgy értelmezi, hogy ez csak azokra vonatkozik, a kik adójukat még nem fizették be, azoknál azonban, akik nincsenek adóhátralékban, a többletet nem akarják betudni és javukra Írni. A bankárszövetség feliratban fordult a pénzügyminiszterhez és kérte, hogy adjon ki pótrendeletet a pénzügyi törvény értelmezésére. Nem kell hozzá csak egy kis pech s a pénzügyminiszter a szuboticai adóhivatal értelmezését fogadja el helyesnek s akkor az egtisz országban nagyobb lesz az alkalmazottak adója. R uirágos boltot a szerelem uiragoztatjo fel Uirágüzlet feledékeny emberek számára Amerikai mintára az egyik szuboticai virágkereskedés külön osztályt rendezett be feledékeny emberek számára. A virágkereskedés amúgy is jó üzlet Szuboticán, itt még virágzik a lovagiasság, a romantika, amely viszont a virágkereskedéseket virágoztat.a fel. A merész újításon egyelőre moso’yognak a városban, de az nevet legjobban, aki utójára nevet, már pedig a kereskedőnek nincs oka a busuiásra. Egész csomó klienst szerzett magának a feledékeny emberekből, akiknek sohasem jut az esziikbe idején egy fontos rokon, jóbarát, vagy jóbarátnő ncvenapja, születésnapja. házassági évfordulója. Az ötletes virágkereskedő dossziét vezet a feledékeny kuncsaft minden hozzátartozójáró■, viszonyairól és családi ünnepségeiről. és például a felesége születése napján hatalmas csokorral állít he a virágárus lány a nagyságos asszonyhoz, aki meghatottan köszöni meg férjének a kedven figyelmességet. — Egy cserép íuksziát parancsol? — kérdezte előzékenyen a virágos ember, amikor a boltba léptem. Nem. beiratkozni jötte;:-. A kereskedő rohant a noteszáért, amely fekete volt, akár az algebra tanáromé' és fel egyezte adataimat. — Nem cserélik össze a címeket? Elhárító mozdulatot tett a kezeivel. — Ki van zárva! Veronika kisasszony december 13-án reggel njyr’c órakor az ágyán fogja találni a tulipáncsokrot. A számlát utólag prezentáljuk önnek. — Jól megy az üzlet? — Elég jói, há’-a isten (lekopogj.(.) Csak nehéz a pénzeket behajtani. Van egy pasasunk, akire sokat ráfizettünk. Ostromolt egy hölgyet az én bőrömön. — ? — Naponta küldetett a nü lakására verbénákat, szegfűket ős jácintokat. A. .nő sokáig tartotta magát, az ostrom el húzódott, aztán két hét múlva egyetlen rohammal... — ? — Azóta nem je’entkezik a nyomorult és most úszik itt egy vagyonnal, illetve én úszom ... — Milyen virág a legnépszerűbb? — Az orgona. Most a rózsát viszik, hiába, a rózsa mindig divatos marad. Házassági évfordulókra csupa bimbócsokrokat adtunk cl. — Bimbót? —1 Igen, direkt szigorúan kikötötték, hogy 25 szál bimbóból álljon a csokor. Valószínűleg szimbólum akar ez lenni, vagy mi. — Legjobb kuncsaftjai persze a fiatalság köréből kerülnek ki? — Dehogyis! Mind nős emberek, családapák. A fiatalember nem bírja az iramot, spórol, vagy legfeljebb két szál Nóra Irta : Uly Jinos Üde leányhang csengett he a félig nyitott ajtón. — Nóra. ne felejts cl apának orvosságot adni tízkor! Már odakünn az előszobában hallatszott duruzsoló beszélgetése a vőlegényével. Csak a parfümjének édes, izgató illata maradt itt. Nóra ráhajolt a munkájára a varróasztalon. Már csak néhány öltés és kész a selyem estélyi ruha. A gyöngyös, ezüstös díszítés ott szikrázhat valamelyik bálterem mámoros izzásában, mint egy kigyult virág. Mindenki repül, száll kifélé ilyenkor este, csak őt tartja itt ez a rabmunka és a beteg odabenn. A kic.si az mehet, repülhet boldogan. Neki férjhez kell mennie. Ezért dolgozik Nóra éjféíbeliajió egész napon át, meg hogy annak a nehéz betegnek megkeresse az orvosságra valót. Kelengye és orvosság!... Két furcsa, idegen szó egymás melleit!... A kisebbiknek kelengye, apának orvosság!... Azután ősszel Klári esküvője! A tü fáradtan hullott ki a kezéből. A nyaka körül éles, gyötrő szorítást érzett. Az egész napi meghajlásban fájdalmas zsibbadtság álmosodott a derekába. A kimerültség megvonaglásában kihúzta magát a nagy tükör előtt. Nézte a száját, amelyik olvan ritkán nyílik mosolyra. Fölfigyelt. Apa mintha nyögött volna odabenn. Nem. Csak úgy rémlett neki. Nem hal! ö már mást, csak sóhajt és nyögést, tüpercegést és varrógépzakatplást. Kibontotta, szétterítette a suhogó ruhát. A gyöngyök, ezüst bitterek zizegve meséitek Nórának. Ragyogó, káprázatos estükről, amelyeken mámor, boldogság^ kacagás terem. Csői*!... Szemem!..".’ Mosoly suhant át az arcán. \ ruha . mindjobban parázslóit a kezében. Az izzása már szinte elviselhetetlenné vált. Hirtelen kibontotta magára tapadó ócska rongyait. Az öltözködés gyorsan ment. Néhány perc múlva ott állt félig nyitott szájjal riadt-csodálkozón a varrószoba nagy tükre előtt, amely eddig csak finom paríőmös, szeszélyes dámákat látott, nem ilyen halovány, szomorú varrólányt. Fájdalmasan megnyíló mosoly játszott az ajkán. A vállai fehérsége kacérul ingerkedett a villámfénnyel. Még sohasem figyelte a vállait. Ahogy most <a ruha mély kivágásából kibuknak, olyanok, mint két büszke hattyú. Jaj, de ezek a rettenetes harisnyák sphogyse illenek,- ehhez a ruhához. Odafutott a húga szekrényéhez. Izgatottan kapart ki belőle egy pár finom, pókhálós selyemharisnyát. Két könnyű kis báli cipő is akadt. Nagyszerűen illettek a ruhához. Most már mulatott a játékon. A tükörben figyelte a nevetését. Milyen jól áll a mosoly az arcához!... A fáradt szomorú vonások fölhajnalodé uj izzásba lobbantak, a ruha forró páncélja szinte meggyuiíotta a testét!... Királynő vagyok! — suttogta önfeledten az egyedülvalóság biztos érzetében — és föloiroslott boldogságában tapsra verte a • tenyerét. Most már csak egy kis pirosító hiányzik. Hamar... Van ez is valahol itt a tükörfiókban. Klári itt szokta magát ruzsozni. Valaki megállt a szoba ajtajában. A rozzant öreg padló hirtelen megnyikkant. Nóra ijedten nézett vissza a tükörbő! A szája elfehéredett. — A doktor nr!... Bocsánat! Az orvosnak mosolyra húzódott a szája. — Én kérek bocsánatot. Nóra kisasszony. hogv megzavartam és magára ijesztettem... Klári kisasszony engedett be, mikor elmentek, nem akartam zavarni a munkájában, tudom, hogy mindig sok és sürgős dolga van!... Benn voltam az öregurnái... írtam u.i orvosságot. Ezt kérem holnap meghozatni. ma még maradhat a régi!... Éjidre be lehet adni a csillapitószerbőü Nóra két, kereszfbetett kezét ott pihentette meztelen mellén. Az arca égett. — Megbocsát doktor ur, de... felpróbáitam ezt a ruhát. Látni akartam, hogy fog benne pompázni, ragyogni a megrendelője! Kicsit elkapott a gyerekes hiúság, kicsit megrende’őnek képzeltem magam! Kacagott. Fehér fogai megcsillantak a villáin.fényben. A doktor leült egv kis háromszögletes piüsspuffra. Szakadt szélű fekete kemény kalapját forgatta a kezében. A tekintete letévedt kitaposott, sáros cugos cipőire. — Én meg tudom érteni Nórács-ka! Mi dolgozó emberek, mindig vágyunk valami follángoló. boldog uj életre... Azt hisszük, hogy az élet annyi minden gyönyörűséget, jutalmat tartogat , számunkra ismeretlen tarsolyában. hogy nem győzzük majd habzsolni, ha egyszer hozzájutunk! Nóra leült a doktorral szemben. A melle ijedten pihegett a kivágott ruhában. A doktor közelebb huzódott hozzá. — Higyje el. Nóra kisasszony, én is olyan agyonhajszolt, munkában égő ember vagyok, mint magácska. Jól esne néha egv kis mulatság. szórakozás, de mikor olyan rettenetesen kell a pénz! Vidéken lakik öreg édesanyám, szegény, senki -se gondol rá! Én vagyok az egyedüli támasza. Éppen úgy ... mint maga. Nórácska. az apjának és a bugának ... A doktor Nóra keze után nyúlt. A tüforgatásba belefáradt kéz engedelmesen lapult meg a doktor meleg kezében, mint egv didergő, ijedt kis veréb. Talán nem is tudták, számot nem adhattak volna róla. hogv közeledett egymáshoz két szomjas szái egyetlen, mély izii csókra ebben az elcsöndesült varrószobában. ahol gazdag úri ruhák apró kacagó selyemfoszlányai hevernek szertcszórtan a padlón, hirdetve a munka izzó csatázását az élettel. Nóra eltakarta az arcát a csók után. i A szája tikkadtan hullatta a szavakat, j . — Az. orvosságot, ttgy-e mint rendesen. tiz diakor! A doktor megforgatta szakadtszélü keménykalapját a kezében. szegfűt vásárol, ami már dorbéizolás-számba megy. Az igazi gáláns lovagok a nősek. Naponta rendelnek. —- Persze a feleségüknek udvarolnak? A kereskedő pokoli kacaját hallatta és belém kapaszkodott, hogy el ne dőljön a röhögéstől. — Jaj de vicces! Egy férj. aki a feleségének küldöz virágokat hétköznapokon! Még vasár- és ünnepnap se! Még karácsony-busvétkor se! Ellenben... — A más feleségének? — Igen. Hat nem nevetséges ez? Ahogy én innen a virágospult mögül látom a dolgokat, tiszta agyrém az egész. A saját asszonyuk époly szimpla, mint a felebarátjuké, de manapság valami donzsudn-mánia veti erőt a tisztességben megősziüt többszörös apákon is. Ezek a kopasz nőcsábászok nemhogy igyekeznének kimászni a csödn'.bö1, hanem még adósságokba és lovagias afférokba keverednek asszonyok miatt. __ A feledékeny emberek nem felejtenek cl fizetni is? _ Nem lehet, mert esziikbe juttatjuk. így is vannak kellemetiensegeiiik. Az egyik fél időközben összeveszett őnagyságával és most hallani se akar a csokrok honoráriumáról. Gorombáskodik velem és azt üzente, hogy megver, ha tovább zaklatom. Aki a virágot szereti... _ Az rossz ember is lehet. É.s soméig. — Az ön üzletét a szerelem virágoztatja fel. __ igen _ nevetett szerényen, mint az ibolya — amint látja, szerelemből is meglehet élni. Azért ennek a feledékenyek számára készült virágosboltnak megvannak a maga árnyoldalai is. Milyen kinos zavarba jön a szórakozott adakozó, amikor X. elvált asszony felelősségre vonja, amiért házassági évfordulójára csokorral lepte meg? Vagy amikor a boldogtalan apának a kitagadott fiú születésnapjára küld virágot? Avagy mikor X. kisasszonynak, hajdani ideáljának—aki közben férjhez ment — az ura lelövi féltékenységi rohamában a rozmaringokért, amelyekkel az első viharos ej emlékére kedveskedett a feledékeny csábitó? Tsln. — Igen, tízkor! És... ha nem tud aludni a beteg, akkor a csillapítóból egy fél port... ha nagyon rosszul van. egy egész port. * A rúzs ott hevert a tükör alacsony fiókpárkányán. Már nem volt ideje a szájához emelni. A doktor meglepte. De már nem is kell. A csók édes, boldog mámora-izzó pirosán csillogott az ajkán. Nézte ezt a remegő, -boldog kis szájat, amely most kiviritott a szomorúságból, min-t egy árva. eldugott kis virág, amelyet most ér először a nap éltető meiege. A beteg odabent megmozdult. A nevét mondta halkan, nehéz-hörgőn: — Nóra! Szent Isten, a gyógyszer! Tiz óra már elmúlt! Futott be apához. A beteg riadt-tátován meredt rá. Igaz. a ruha meg rajta van!... A fáradt, beteg ajak remegve nyílt szóra: — El akarsz hagyni?... El akarsz menni? Te is? Hát c-s-ak eredj! Alig tudta lecsititani az öreget. Fájdalmas. könyörgő zokogással borult az ágyra. — Dehogy is hagylak el, apa... apácska! Hogy hagynálak! De az öreg elfordult a fal fe’é. Kitörő sírása fölbuzogott belőle és rázta, tépte gyenge testét. Nóra kifutott a másik szobába. Lerángatta magáról a ruhát. Hamar magára kapkodta a másik egyszerűt. — No. itt vagyok apácska!... Csak tréfáltam! Meg akartalak lepni! Dehogy is hagynálak itt! Az öreg visszafordult a faltól. Könynves tekintetében mosolv csillant. Ványnyadt. hosszú, sovány kezét végigsimította Nóra baján. — így szeretlek!... így tetszel nekem! Bevette az orvosságot. Utána megbékelten pihent el. Nóra átment a varroszobába. A ledobott ruha ott iievert a földön. Megbocsátóan emelte fel és az ajkához szorította. Apának nem történt baja... És a doktor__a doktor... holnap is eljön.
