Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-01 / 110. szám
/ 981 Mondjátok meg inkább Mi az újság arra? Aztán megyünk szépen Én jobbra, ti balra«. »Nagy vagyok már ahhoz Szűk a kapu nékem Tündérföldön én biz’ Nem járhatok régen. »Tessék besétálni Itt van a bejárat Tünflérország földjén Mindenfelé járhat«. Tündérkapu sárkány kidugott első feje már a közvetlen közelében ontotta magából a tüzes szikra-esőt... Aliig maradt annyi ideje, hogy a kardjához kapjon. És egyetlen suhintással lenyisszantotta a nyakáról a förtelmes sárkány főt. Aztán egymásután levágta még a sárkány öt fejét, ügy hogy valahányszor egyik fejét kidugta, lenyisszantotta éles kardjával... . — No, most már jöhet az utolsó! — mormogta elégedetten. Amilyen buta szerencsém van, majd csak elbánok azzal is. S belépett a barlangba. Szinte visszatántorodott a szemébe káprázó nagy fényességtől. De nem is annyira a fényesség kábította el, mint inkább a magas ar3nyemelvényen trónoló királykisasszoiiy csodálatos szépsége.. . Mert pillanatig sem volt kétsége, hogy az elrabolt királykisasszonyt látja maga előtt... Erre vallott az a körülmény is, hogy az arany trónus előtt a hetedik sárkányfő áradozva ostromolta a szépséges királykisasszonyt, hogy szánja el magát végre és legyen a felesége .... A nagy udvarlásban a belépő Matyit észre sem vette és Matyi sietett a királykisasszonyt jelekkel figyelmeztetni, hogy el ne árulja a jelenlétét egyetlen szemrebbenéssel sem ... Majd fölemelte hirtelen a sokat próbált buzogányt és hátulról olyan félelmetes erővel sújtott a legnagyobb és legrutabb sárkányfőre, hogy egyetlen nyekkenéssel elterült A szépséges királykisasszony tehát, hét évi raboskodás után meg volt mentve végre. Ezután már csak a fényes esküvő következett... S a szerencsés Tétlen Matyi talán még most is boldogan kormányozza Árnyország felerészét, ha azóta meg nem halt. Nosza, nekiesett az éhes Tétlen Matyi az evésnek és abba se hagyta amig egész kis tisztást nem »irtott« a terjedelmes cserjésben. No, maradt ott azért harapná aló még elég... Matyi be is rendezkedett mindjárt az általa hevenyészett tisztás közepén, hogy de már innét azután igazán el nem mozdul, amig a hamut is mamunák nem mondja. Igen ám, csakhogy egyik éjszaka süni sötét felhők gyülekeztek a szemhatár fölött s negyedórával később olyan orkán támadt, amely az egész cserjést pehelyként söpörte magával. A nyomában száguldó zivatar aztán még a legapróbb törmeléket is elmosta ... Ez a sorozatos megpróbáltatás Matyi lusta agyát is gondolkozásra kényszeritette végre s rövid töprengés után rájött, hogy hiába, munka nélkül legfeljebb csak ideig-óráig élhet az ember, — az állandó tétlenséggel együtt járó bizonytalanságra azonban egy egész életet fölépíteni mégsem lehet. S most már azzal a szilárd eltökéltséggel indult útnak, hogy ha törik, ha szakad, de becsületes munkát keres valahol. üjabb hét napi és hét éjszakai vándorlás után megérkezett Árnyország fővárosába. Ezt az országot azért Irvták Árnyországnak, mert a hét éves királykisasszonyt elrabolta a szomszédos hegységben tanyázó hét fejű sárkány és már több mint hét éve a fogságában tartja. Azóta az egész ország gyászt visel érte, de az ősz uralkodó szomorkodott természetesen a legjobban. S amikor Tétlen Matyi je'entkezett előtte, hogy fölajánlja a szolgálatait, a bánatos király neki sem mondhatott egyebet. mint amennyit előtte már annyi idegen lovagnak és porlepett vándornak mondott, hogy tudniillik: — Ha igazán szolgálatot akarsz tenni fiam. köss az oldaladra fringiát, kusz föl a hétfejü sárkány barlangjához és szabadítsd ki a fogságából az én szépséges leányomat. Abban a percben a leányom már a te feleséged s egyúttal vele kapod ráadásul a fél országomat. Matyi nem sokat tétovázott. S bár nem volt túlságosan bátor, most az egyszer elszántan vágott neki a borzalmas útnak. Hét nap. hét éjszaka mászta a hegyet, mikor végre a barlang nyílása előtt állott. De abban a pillanatban hányát is vágódott menten, olyan bősz orditás hasította át a levegőt. S amint magához tért, a 184 c'ei kény vagy Ibikéin! laian még sem gnodolod a dolgot olyan komolyan!? Ne haragudj és ne is vádolj, mert az ilyesmi mint a miről te panaszkodsz, megesik néha az ilyen nagy postaforgalomnál, mint a minő a mienk. Légy engedékeny és türelmes s meglátod minden rendben lesz. JVleséid és verseid pedig nagyon is figyelembe lesznek véve. Mindenre sor kerül! Remélem soraim megnyugtattak? Szervusz, te kis haragos pajtás. — Köriig Irén. ügyes leányka vagy. Gyakrabban is Írjál. — Horváth Erzsébet. Nem értem a panaszod. Kérésed teljesíteni fogjuk. — Kovács Ibolya. A rejtvényed kissé sántít. Próbálj hibátlant faragni. — Gizella. írd meg édesem a másik neved is, mert igy nem tudom, hogy kinek küldjem a jutalmat. — Grabinszki Erzsiké. Lesoványodásra legjobb tanács a sok séta és munka, napközben nem feküdni és mértékletesen táplálkozni. Próbáljátok igy csinálni. Az eredményről majd értesíts — Glied Bözsike. A verset kíváncsian várom. Katits Annusba. Dehogy nevetlek ki, sőt a legkomolyabban veszem Írásod, mivel végtelenül dicsérendő az, hogy oly szépen Írsz magyarul, írjál gyakran s meglátod, mennyire bele fogsz jönni. Mi örülünk az ilyen kedves kis vendégeknek. — Singer Elza és Gergely Kató. Vallásosságtok nagyra becsülöm és nem veszem rossz néven, hogy előbb nem irtatok. Ügyesek vagytok. — Német Mihály. József testvéredet figyelmeztetjük, hogy ne csúfolodjék, mert ez nem testvérhez illő dolog. Testvéreket a szeretet és megértésnek kell egymáshoz fűzni. Egymás hibáit el kell nézni és azokat jóakaratulag egymásnak kijavítani. Józsi fiam, légy megértő testvéred iránt. A gyermekek jósága a szülők legnagyobb boldogsága, mig a csintalan és ros— "13- gaviseletü gyermekek fájdalmat okoznak szüleiknek. i ö ö i ö i ö ö Beküldő: Ney Mancika A q^nSMEGYEI NAPLÓ vasárnaoi innyonmellfiklata uholíca, li)27. május 1. 18 OSTQRTA «J9 GYERMEKEKNEK. Nézzetek csak Ide no, A kis coca milyen Jó. Röf-röl mama Mesét mond, Neki ez sohsem nagy gond. 192 177
