Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-15 / 123. szám

BÍZ

Sí Z

A nagyfogu egér meg a gazdag veréb

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy faluban egy derék parasztember. Istenfélő, derék ember volt, aki szerette embertársait. Isten meg is áldotta földjét, másnak háromszorosát, négyszereset hozott az elvetett mag, neki pedig tízszereset is. Learatja a derék ember a búzáját, kévékbe rakja és minden tizedik kévét félrerakja:

— Ez a szegény felebarátaimnak megy, — mondogatta.

Meghallotta a veréb ezt a beszédet és teletorokból elkiálltotta magát:

— Csip! Csip! Csip! Egész kéve búzát adott ki a gazda!

Minden szegény testvér a részét megkaphatja!

— Csitt Ne kiabálj olyan nagy hangon! — súgta oda rágicsáló egér koma. — Ne hallják meg összes testvéreid, felfalják az egészet nekünk semmi sem marad.

Nehéz volt hallgatni a csacska verébnek, de mit volt mit tenni? Az egér sokkal erősebb volt nála, egy-kettő felfalhatta volna. Hár csal: kirepül a learatott rétre és odaül az egérhez, úgy mondja halkan:

_Adj nekem egérke, hadd vilgyem a fészkembe! Én a

csűrben a tető alatt, te pedig a deszka alatt, elélünk mi kettecskén, gazdálkodunk bővecskén.

Beleegyezett az.egér. Bementek mind a ketten a csűrbe és együtt éltek. Eléltek egy esztendeig, még egy második esztendőt is éltéi etek pompásan, de már a harmadik évben roskadozott a h bár, a gazda másikat épitett, a régiben pedig egyre kevesebb lett a mag.

Látta ezt a falánk egér, forgatta a dolgot a fejében és elhatározta hogy inkább egyedül fogyasztja most már a búzát. Kapta magát és összevissza rágta a padlót az egész csűrben, a magok mind leestek a padló alá. Az egér is belehajt egy lyukba. Mikor hazajött a veréb, nem látott se egeret se magot. Eltűnt minden.

Nézett a veréb mindenfelé, nézdegélt, keresi a magokat, sehol sem lát egyetlen magocskát sem. Odaáll a veréb az egérlyuk elé és kopogtatott.

— Köp, köp, köp! Csip, csip, csip! Itthon van az egér ur? — Feleli az egér: — Mit csiripelsz itt? Menj innen, úgy is fáj a fejem!

Morgó Mackó esetei

lila: Kábái: i.ivire

Harmickettedik fejezet,

CMtelyben a nemzetes ur és Muncurkó sötét éjjel kétkerekű kordén utaznak, Morgó uram a hátán cipeli a vasúti bakteri, a végén pedig megismerkedünk a szomjas falusi kováccsal.

Ott hagytuk el Morgó nemzetes urat és Muncurkót, amikor a kalauz egy kis állomáson kitessékelte őket a vonatból és minden holmijukat utánuk dobálta. Az egész délutánon keresztül a sírnék mellett kellett szaladgálniok, amig mindent

összeszedtek. Mikor elkészültek, nagyot lélegzettek.

— Éhes vagyok, papa, — mondta Muncurkó.

Éhes volt bizony a nemzetes ur is és azt nem is tartotta szükségesnek külön elmondani, mert hiszen Muncurkó is hallhatta, hogy a nemzetes ur gyomra is úgy korog, mint valami rossz gramofon.

— Fáradt vagyok, papa, — szólalt meg újból Muncurkó.

lkát bizony fáradt volt a nemzetes ur és a lábai olyan nehezek voltak, mintha ólomból valók lettek volna.

— Hát majd nézünk valami szállás után, — vigasztalta a nemzetes ur Muncurkót, — remélhetőleg ott kapunk valami ennivalót is.

Megálllott az állomás épülete előtt s bár majdnem kinézte a szemét, semerre sem látott falut. Aztán megfordult ás a másik irányba kémlelt, de arrafelé sem látta a falut.

— Mit nézdegél az ur? — szólalt meg akkor a vasúti bakter, aki éppen akkor jött ki az állomásról.

— Hát csak azt nézem, hogy messzire van-e a falu?

— Lehet úgy vagy két és fél órányira, — felelte a bakter és egy hegyeset köpött.

— Fiáker van-e, amely odavisz?

— Dehogy van. Nem is láttak még ezen a vidéken sohasem fiákért. Hanem ha szerencséjük van, esetleg beviszi magukat valami paraszt szekér, ha netalán erre téved. De hát mit is keresnének a faluban?

— Hát mit keresnénk? Szállodát, ahel szobát és vacsorát találunk. Holnap szeretnénk aztán tovább utazni.

— Mondok én valamit, — szólt a bakter, — ha holnap úgyis tovább akarnak utazni, akkor hagyják itt a csomagjai-'

Állatok beszéde

Bárány mondja: bé, bé, bé, finom a fü eléggé.

Kecske mondja: mek, mek, mek, jó káposztát szeretek.

Telién mondja: mu, mu, mu, itt a tej, nem savanyu.

A ló mondja: nyi, nyi, nyi. ülj hátamra kis Sanyi.

Liba mondja: gá, gá, gá, elmegyek én világgá.

Gólya mondja: klepp, klepp , klepp, gólyamadár a legszebb.

Cica mondja: má, má, má, van egér, fáj fogam rá.

Kutyus mondja vó, vó, vó, a húsos csont., jaj de jól Malac mondja: röf, röf, röf. belém böllér bicskát döf.

A tyuk mondja: kot, kot, kot, s közbe tojást már adott.

Csacsi mondja: iá, iá, iá, sok gyerek lesz csacsivá.

Minden állat amely él, a saját nyelvén beszél, de többet nem mondok már, nem vagyok én nyelvtanár.

é

jében érlel magvait és most ime, ezek a bogyók megnövekedve, megpirosodva kínálják magukat. Még néhány perccel ezelőtt "senki se látta a piros gyümölcsöt. József sietve szakított le néhányat és megkínálta velük a sebesültet. Az alig bírt mozdulni, de amint beleharapott, egyszerre felélénkült az arca. Jóízűen elfogyasztotta a gyümölcsöt és amint ette, fokozatosan tért vissza arcára az élet piros szino. Egyszer csak felült és átszellemült arccal magasztalta annak jóságát.

— Csodálatos érzés járja át egész testemet! — mondta Mintha csak a paradicsomban volnék!

Nemsokára talpra állt s látható megerőltetés nélkül, járni kezdett. Ámulva látták az isteni csodát. József felkiáltott : — Legyen tehát ennek a gyümölcsnek névé: paradicsom, és félre borulva, hálaimát rebegett az Urnák, aki ismét csodát tett a benne bizók kedvéért. Imáját igy fejezte be:

— És engedd meg, ó Uram. hegy ez a drága gyümölcs az egész vi'ágon elterjedjen és mindenütt ott legyen, ahol hasznára lehet az embereknek.

íme, ez a paradicsom legendája.

Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Kikötő.

Jól megfejtették: Komlós Csöppi. Robicsek Ibi, Kassa Mariska, Voda Palkó, BergI Szlávko és Babuska, Pioker Feri és Zoli, Imre Margit. A jutalmat Voda Palkó Zsabaj nyerte el.

ÜZENETEK:

Stern Samu. A rejtvényed majd átnézem és ha jó, leközöljük. — Palfaikovics Magda. A rejtvényeid kis Magda nem jók. Előbb vizsgázz le és azután próbálj jó rejtvényeket csinálni. Voda Palkó. A rejtvényeid most sem jók. Palkó törd a fejed, tudsz te jobbat is csinálni. — Pioker Feri és Zoli. Legyetek türelmesek, egyszer rátok is sor kerül, majd meglátjátok. — Csdnyi Feri és Kaica. Rosszul fejtetted meg a rejtvényt. — Lukács Laci. A kért Habostortát majd elküldöm. femmo-