Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-15 / 123. szám
1927 május IS. BÁCSMBGTEX NAPLÓ T7. oldal Gárdonyiról Csak azért mentem a nyáron Egerbe, hogy meglátogassam Gárdonyi Géza sírját. Párádról, a tündérszép világból, — amelyet olyan oktalanul elfecsérelt az a szerencsétlen Károlyi Mihály, — társasautó vitt a bükkönyön keresztül a hires városba. Mintha játékos kedvében lett volna a természet, olyan csodálatos szépre formálta ezt a vidéket. Valósággal hintáztunk a szerpentlnutakon, hol toronymagasságból lehetett látni miniatűrré zsugorodott részeket, hol egy őzike bukkant ki a fák közül. Aztán apró falvakat hagytunk el, pendelyes gyerekek a házak előtt, zöldelő hegyoldal fgéri a bikavért. Gárdonyi sírja a vártetőn van, itt is épp olyan magányos, mint amilyen egyedülvaló volt az élete. Csak a teste! Ezt hirdeti a keresztfáján az egyszerű tábla. Lelkes nők voltak a társaságban, fiatal gyerekek, missziós nővérek, egy furcsafejü pap. A lányok körülállották a sirt és imádkoztak, az egyik torokbaszaladó hangon azt mondta: — Köszönjük szépen azt a sok gyönyörűséget, amit az Írásaival adott. — Érdekes, alig olvastam valamit Gárdonyitól — szólalt meg a pap. — Hogy lehet az, főtisztelendő ur, támadt rá a kis sereg. — Hát belekezdtem én néhányszor, de mindig abbahagytam, olyan egyszerű volt. Nem állhattam meg szó nélkül. — Az Isten áldja meg, hiszen épp az egyszerűséget vitte Gárdonyi a művészet legmagasabb fokára! — Mindegy, mégse szeretem. — Akkor kvittek az urak, folytattam, Gárdonyi se rajongott a papokért. Azt éreztem, tartozom ezzel az elégtétellel a szellemének. De megfizettem később is. Holdvilágos késő éjjel mentünk haza Patádra, a reflektor fényétől megzavarodik egy nyuszi, kivág a bükkösből és keresztülszalad az autó előtt. — Nem lesz szerencsénk! —sopánkodott a tisztelendő ur, nyúl ment át előttünk. — Lássa, feleltem neki, milyen igazságtalan az ember. Csak a maga szempontjaival törődik, másra nem gondol. Háta az ha szegény nyúl is azt mondja magában, hogy nem lesz szerencséje, mert pappal találkozott! A lányok kuncogtak, több szó aztán nem is esett, se Gárdonyiról, se a nyulról. ...írnak, hát Írnak sok mindent a halhatatlan Göréről, zárkózott lelkét mégis csak egyetlen ember ismerte: Csoór Gáspár. Őket még a gyerekkor kötötte össze, aztán később az ujságiráskodás szegény-kenyere Szegeden. Csoór a maga korának legnagyobb bohémje, nagy családdal ellátva, nagy nélkülözések között. Annyi adóssága volt, hogy szinte nála lakott a végrehajtó, nem győzte elhalaszttatni az egymásután kővetkező végrehajtásokat, ami azt jelenti, hogy a tőke egyre nő, a törlesztések csak a községekre mennek. Akkor kitalálta a módját, hogyan biztosítsa a megélhetését. Törvényesen elvált a feleségétől s azzal foglaltatta le ellátás elmén a fizetését. Ez a tétel megelőz igényben minden mást. Azért együtt laktak tovább is, épp úgy szerették egymást, mint az előtt, mindössze az élet brutalitásait kerülték meg egy kis formasággal. .Ez a Csoór Gáspár régen szakított az irodalommal, valami kis magánhlvatal menedékhelyén él most, de Gárdonyi leikéről, egyéniségéről, ő Írja a legértékesebb dolgokat. Azért talán még ő sem tudja egészen feltárni azt a sok rejtett érzést, gondolatot, ami ebben a kivételes emberben lakott. Szegedre, hogy elkerült onnan, nem Igen régen látogatott el Gárdonyi. Mikor megirta a »Bor«-t, örömujjongás fogadta, hiszen annyira el volt taposva a népszínmű útja, hogy üditőleg hatott ez a tiszta magyar történet Igazolta egyúttal azt is, hogy a népnek nem igen vannak nagy, bonyodalmas regényei. Inkább egyszerű kis novellák azok, mindennapi tagságukban talán szürkék is, azonban aki ért hozzájuk, ki tudja válogatni kazalból is az aranyszemcséket. Im^ natvan bi»ar. .het»U-tatta a Nemzeti Színház premierje után Szegeden az uj darabot. Tóvőlgyl Margit, Kesztler Ede, Ferenczy Károly játszották a főszerepeket, Gárdonyi Géza szerint is jobb volt az előadás, mint a Nemzetié. Odafönn, akármilyen elsőrendű szereposztásban ment, nem tudták a nyelvezetet s az »0« betű ravaszságaihoz szokott szegedi fül vitával hallgatta még Újházi Edét Is. A szegedi premier után az újságírók sürgönyöztek Gárdonyinak: — óriási siker, gyere, nézd meg a darabodat. Gárdonyi azt válaszolta: — Jövök! A legközelebbi vonattal megérkezett és két hétig Szegeden maradt. Volt, persze, hegyen-völgyön lakodalom, állandóan terített asztal, barátkozás. Azt mondja azonban egyszer évődés közben Tömörkény. — Mégis csak vakmerő ember vagy te, Göre, hogy ilyesmibe bele mertél fogni. — Bele mertem, dünnyögte Gárdonyi. — Mert hogy mit értés* te asszonyt dolgokhoz? — Volt is neked feleséged! Gárdonyi épp a pipája füstjét nézegette nagy gyönyörűséggel, meg se mozdult, úgy mondta nagyon csöndesen. — Hát már hogyne lett volna! Volt, ö. m. a f. Nemsokára Fiúméban találkoztunk, ahol szintén elég jeles kompánia került egybe. Ott volt éppen Petelei István, Erdély fáradt, beteg nagy írója is, a társaságot Garády (Gauss) Viktor, ez a sokoldalú tudós-lró toborozta össze s hozzánk tartozott Alberti Kerner, a külföldi útra induló nagy tenorista. Vig poharazással telt az idő, Gárdonyi sűrűket hallgatott, csak a poharát ürítette mindig fenékig. A tenorista biztos volt, csak szopogatta az italt.de amikor Gárdonyi vizespoharat kért, odahajolt hozzá. — Nicht wahr, Herr Gárdonyi, Sie haben geschrieben Bor? — En. — Sie versteh'en auch sehr gut! Bob. Nőismeret? Irta: Baedeker A legkevésbbé csalhatatlan emberismerők közhiedelem szerint: az orvosok és az írók. (Persze nem a Bovaryfajta községi és körorvosok, és. nem az Ohnet- meg a Courths-Mahier-féle regénykészitők, hanem a céhük kitűnőségei.) A doktorok, mert betegekkel van dolguk, akik könnyen árulják el előttük a gyöngéiket — az erkölcsieket is. — s az Írók, mert mélyebb nézésüek s át látnak azon a vékony álarcon, amely a köztünk legőszintébbnek az ábrázatát is maszkírozza. Orvos és iró igy szerencsésen működhetik együtt, harmóniában egészítheti ki egymást s egyné mely emberrejtély kiderítése körűi hasznos szolgálatokat tehet azoknak, akiknek érdekük hogy e rejtélyek ne ma radjanak azok. Előttük, ha mindakettö pszikológus — s ha nem az. akkor nem jó orvos és egyáltalában nem iró — nyitott könyv az ember. Az amatőr-detektivek is leginkább ezeknek a sorából rekrutálódnak. Természetesen nem a nyomokat szimatolló Sherlock Holmes-ok hanem a lelki motívumokat kutató Rou letabille-ek. Az a vizsgálóbíró, aki bonyolult bűnesetekben segítségül hivna maga mellé egy doktort meg egy Írót, okos dolgot cselekedne s valószínűleg gyorsabban bogozná ki a rejtélyt s előbb, fejezhetné be a vizsgálatot, mintha csupán a maga bölcsességére van utalva. Ha végigtekintünk azokon a pitavall érdekességü és jelentőségű bünpörökön, amelyeket szorgalmas és lekismeretes, de sokszor elfogult vizsgálóbírók előmunkálatai alapján tárgyait te és helytelen verdikttel, néha éppn »Juztizmord«-dal fejezett be egy szintén becsületes és jóhiszemű birákból álló törvényszék, akkor szinte kedvet kapunk követelni, hogy ott, ahol életről és háláiról van szó, ne csak jogászok, de orvosok és Írók is hozzájárulhassanak a döntéshez. Nem véletlen tünet, hanem törvényszerűség, hogy a legfeltűnőbb kriminális ügyekben, ahol valami nem vótt rendjén, irók voltak azok a közbecsörrentők, akik jóvátenni iparkodtak, amit a nélkülük hlrtelenkedő igazságszlogáltatás elrontott: a Cates és Sirven esetében Voltaire, a Dreyfus-éban Zola. Az eszlári zsidókat, akiknek a pőréből is kicsihija hogy kegyetlen Ítélet és szomorú bírói tévedés nem lett, ezeket a szegény ördögöket is nem Eötvös Károly a prókátor, húzta ki a slamaaztikából, hanem Eötvös Károly, az iró, akit nemcsak az ügyvédi honorárium csábított a sakterek védelmére, de az Írói érdeklődés Is. Az emberismeret, ez írói erény, Itt több mint a törvényisméit, ez a jogászi előny. Nők dolgában is eképpen áll a dolog. Legalaposabban ismeri őket az orvosuk, rendesen jobban mint a férjük és mindig jobban mint a szeretőjük. Ezen a pályán csak u iró versenyezhet vele, — ez iró, «ki tájképet is azért rajzol, hogy lehetőleg szép pózban és előnyösen heverset, novellát, regényt a nőről ir az olvasónőinek. Tudják ezt e szeretetreméltó teremtések, és rokonszenwel méltányolják. Levelekkel ostromolják azokat az Írókat, akik foglalkoznak velük s véleményt tanácsot arcképet dedikációs könyvet emlék,sorokat. autogrammot, szerelmet szóval mindent, ami érdekes és értéktelen, kérnek tőlük. Némelyiknek a lakására is belebbennek s azzal a bizalommal konzultálják, amelyiyel a gynekológushoz szoktak fordulni, s azzal a különbséggel, hogy nem fizetnek — ha csak a szerelmükkel nem — néki. Ami pedig a doktorokat illeti, azok, a kik divatban vannak, legalább is annyi egészséges nővizitet kénytelenek fogadni, mint beteget. Éppen az huzza, csábitia hozzájuk az egészséges és beteg nőket, hogy nöismerőknek a hírében állnak. A lepkének s a fénybogárnak az esete ez, — addig röpdesi a fényt körül, amíg a tüzbe beleszédül. Azzal az ürüggyel fordul a doktorhoz, hogy kiváncsi a véleményére, de azzal a taszitó érzéssel, mely a doktorra kiváncsi. Ilyen esetekben az orvos, ha az egészséges beteg csinos és tetszik neki, szívesen kezeli vaíamely képzeleti betegség elmén, mig ha nem nyerj meg a tetszését, akkor azzal főzi le, hogy egészséges mint a makk. ami pedig olyik nőre úgy hat, mint a legnagyobb becsületsértés. Orvossal és Íróval szemben azért olyan kevéssé elfogulatlan a nő (egészen másképpen fordul hozzájuk mint egyéb férfiakhoz), mert fél tőlük. Gondoltja hogy ismerik a testi organizmusát s a lelki sztrukturáját, szégyenli hát előttük : hibáit, amelyeket azok valószinüleg vi lágosan látnak s innen a törekvés, még inkább szinészkedni előttük mint mások eíőtt. Persze ez az Iparkodás kudarcot vall nálU-k, mert ez a két ur alaposan ismeri benne a nemet, amelyhez tartozik, s őt is mint annak képviselőjét. Senkitől se fél annyira mint tőlük s igy természetes, hogy hozzájuk vonzódik s feléjük törtet a legjobban. Könnyebben vetkezik le ellőttük, mint bárkimás előtt, mert hiszen ezek — gondolja j— úgy Is pőrén látják. S ha nem teszi, a patriarkális öreg doktor s az impertinens fiatal iró hasonló kedélyességgel mosolyogja és tromf ólja te: nosco te, mi aselle. Ez ugyan kissé brutális kifejezés, mert hű fordításban azt jelenti: ösmerlek, szamaraoskám. Ám, ha brutális is, az okos nő nem haragszik meg érte. Tudja, hogy ö bizony a tudós doktor bácsijával s « kedvenc Írójával szemben: szamaraoska. Ez az okos kis szamár persze azt ambicionálja, hogy imponáljon e két urnák s mert ez sehogyse megy, ők imponának neki. Hát még, ha az orvos egyszersmind iró vagy az iró mellesleg doktori Akkor lesz csak hatodik nagyhatalommá az ilyen fémjelzett veszedelmes nőszak értői Az ily kivételes egyéniség előtt kertek, «rumira megcsappant, Ivogy az aztán valóban meztelen# áü az ember és elintézésük végett nem volt érdemes De ■ nő. aktról art ásította vakéd hogy nem látott még két egymáshoz hasonlót, de két egymástól különbözőt se, olyannyira komplikált ember, hogy néha még az ilyen kivételes tehetségű »szakférfiú« se tud eligazodni rajta. Olykor neki is rejtély marad egy-egy asszony, akivel a sors összehozza. * Volt egy ismerősöm, aki universae medicináé doktor lett, praktizálni is kezdett, de aztán — mert a nem közönséges novelláiról tehetsége már néhány diadalt szerzett neki — áttért az Írói pályára. Ez volt a legkiválóbb emberis-, merő s különösen a legtökéletesebb nőértő, akivel valaha találkoztam. Az írásaiban Balzac-ra emlékeztető csathatatlansággal festette és goncourt-szerü analízissel boncolta a modern nőket, akik-’ nek a társaságában is fenomenális sikereket aratott. Fiatat leányok és fiatal asszonyok pirultak a tekintetétől, amely! a lelkűk mélyéig hatolt. Érdekes volt mindannyinak. Körül raj zották s a módszerére kíváncsiskodtak. A legszüzlesebb leányka éppen úgy, mint a legkacérabb asszony megkérdezte tőle, hogy mit tart róla, amely kérdés tudvalévőén valamely flörtbeli tranzakciónak a sokatigérö kezdete. Leveleket is garmadával kapott Minden novellájának a megjelenése után tucatszámra jöttek az interpellációk, tudakozódások, polémiák, ellentmondások, magasztalások, sóhaltozások és szerelmi ajánlkozások. Ezekből az Írásokból újabb novellákat konstruált s amint egyik-másik anonim levélirónője később — levetvén az inkognitóját — bevallotta, sőt olyannak tudta festeni a jeles szerző, amilyennek maga tartotta magát s aminőnek av környezete Ismerte. Egyik fővárosi újság óriási havi tlszteletdljjal kínálta meg, ha hetenkint a szerkesztő postájában válaszol a hozzá és a laphoz érkező női levelekre s azokra, amelyeket férfiolvasók intéznek a nők problémája ügyében a szerkesztőséghez. Az ajánlatot elfogadta s az eredmény szenzációs lett. A lapnak három hónap alatt megduplázódtak az előfizetői, — olyan rekord, amelyet Lloyd George-nak, Clémenceau-nak vagy Rákosi Jenőnek a munkatársi viszonya se idézett elő azoknál az újságoknál, amelyek e kitűnőségeket szerződtethették. Ilyen sikerei voltak a kitűnő férfiúnak, akit az egész országban a legcsalhatatlanabb ember- és nőismerőnek tartottak. Pályaválasztók, házaesulók, üzletbetársulók is gyakran keresték föl a tanácskérésükkel, s ott, ahol a konzultált grafológus nem tudott jó tanácsot adni, Ott is bevált a jeles iró és doktor megfelebbezhetetlen bölcs Ítélete. Annál nagyobb csodálatot keltett, hogy ezt az embert, akit ezeren meg ezeren dicsőítettek az éleslátásáért, akibe száz meg száz nő lett szerelmes abban a tudatban, hogy a lelke-teste úgy Is nyitott könyv az ő mindenttudó elméje és mindentlátó szeme előtt, ezt az embert egy napon hűtlenül elhagyta a felesége egy férfiért, aki nem volt se orvos, se iró, s akinek nem volt több nőismerete, mint egy érettségiző diáknak. Szerencsére a barátom filozófus elme volt, nem akasztotta föl, sőt valami nagyon el se búsulta magát, s csak ennyit mondott: — A nőket lehetetten kiismerni. Belenyugodott az esetébe, sőt meg is irta azt egy művészien fölépített mesternovellában, amelyet többen olvastak, mint bármelyik régibb alkotását, — nem a tökéletességéért, hanem mert tudták, hogy az a saját esetének a leikéről való lehengerelése. Az fró maga napirendre tért az afférje fölött, de a publikum nem bocsájtotta azt meg neki. A közönség elvárja a patikustól, aki hajnövesztő szereket gyárt, hogy ne legyen kopasz, s az Írótól, aki nőismeretben dolgozik, hogy a nők ne járjanak túl az eszén. A kitűnő ember sokat vesztett a népszerűségéből. Könyvei, amelyeket a válása után irt, már nem fogytak oly rohamosan, mint a régiebbek, s a hetilap kiadója fölmondotta a szerződését, mert a szenzációs szöktetés óta a női levelek száma, amelyek a szerkesztőséghez érmunkatársat fUptg.
