Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-12 / 120. (121.) szám
A BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Gazdasági Páneurópa Wandervelde belga külügyminiszter, a belga nacionalisták vezére irta az alábbi cikket a »Nord und Süd« cimii német folyóiratba. Csak nemrégiben ünnepelték Európa nemzetei Wienben Beethovent. Európa országainak képviselői, a civilizáció zászlóvivői a háború óta most tehettek először tanúságot, egy ünnepélyes alkalommal, kultúrájuk fundamentális egysége me)lett. Azonban a wieni ünnepségek alatt, akik azon résztvettek és onnan felejthetetlen benyomásokkal távoztak, nemcsak a pompás muzsikának hódoltak nem tudtak teljesen elmerülni a nagy zseni mindent egyesitő gondolataiba. Politikáról is volt szó. Az emberek azt kérdezték, mit hoz a közeljövő, mit várhatunk a genfi gazdasági konferenciától. Alig szükséges felsorolni azokat a jelentős tényeket, amelyek a háború utáni állapotokat jellemzik. Európa elszegényedése, amely különösen a hadviselt államokat sújtotta, de a semleges országokat sem kímélte meg; a kereskedelmi összeköttetések megnehezítése blokádok áltál, később a békekötés után még valutaingadozásokkal tetézve; a nagy piacok majdnem teljes Atünése, mint Oroszország és a jövőben találj Kina; a tulprodukció az ipari üzemek túlságos szaporodása folytán. Mindezek az okok és az Egyesült- Államok iparának túlereje hozzájárulnak ahhoz, hogy Európában a konkurrencia nehéz helyzetbe kerüljön. Európa minden állama bevezette a magas védővámpolitikát és azok az államok, ahol ez már a háború előtt is megvolt, lehetetlen magasságig emelték a védővámokat. Röviddel ezelőtt egy európai térképet hoztak nyilvánosságra, amely az «saves államok közötti vámkorlátokat, azok ‘magassága szerint szemléltetően mutatja. Ez a térkép valósággal rettentő. A kis államok természetesen jobban mégsinylik ezt az általánossá vált vámpolitikát. Ausztria, Belgium és Csehszlovákia esetében ez a vámpolitika legalább az önállóság gazdasági kifejezője. Azonban ha közelebbről nézzük ennek a védővámpolitikának a következményeit. megállapíthatjuk, hogy káros hatásai általánosak. Ha a dolgok tovább isi ebben az irányban fejlődnek, Európa és vele együtt az egész világ zsákuccába jut. Akkor pedig félő, hogy az emberek újra arra az ideára jutnak, hogy a szabad utat ágyukkal készítsék dó. Ilyen gondolatmenet mellett csak két megoldás között választhatunk: vagy tovább haladunk a tulságba vitt nacionalizmus gazdasági utján, amely a végén könnyen katasztrófához vezethet, vagy eltöröljük a háború utáni rendszabályokat, a vámkorlátokat leépítjük a folytonos emelés helyett és átformáljuk azokat a gazdasági páneuropéizmus céljaira, amely szükséges előfeltétele a politikai Páneurópának. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzeti protekcionizmust egy kontinentális védővámszisztemával pótoljuk. Vagy megmarad Európa vámhatárokkal páncélozva és igy nem tudja a versenyt felvenni a többi kontinenssal, vagy a sorozatos (széria-) produkció és tömeggyártás szükségessége a kormányokat eddigi kereskedelmi politikájuk megváltoztatására fogja kényszeríteni ék ezzel a közeledési politikával a kereskedelmi forgalomnak szabadabb utat biztosítanak. Ennek a politikának a si-Budapestről jelentik; Grsics Gyura Jogoszláyia uj budapesti kereskedelmi attaséja a Pesti Naplónak a következő nyilatkozatot adta: — Hogy Magyarország és Jugoszlávia egymásra vannak utalva, ez olyan közhely, amelyet nem érdemes megismételni. Ilyen vagy-ehhez hasonló frázisok I hangoztatásával ne vesztegessünk tehát ! időt, vizsgáljuk meg inkább, hogy ez az egymásra utaltság hogyan jut kifejezésre és hogyan hasznosítható a gyakorlati élet szempontjából Éveken át a jugoszláv kereskedelmi és,, ipari testületek Noviszadon székelő szövetségének voltam a , főtitkára és , ebben a minöségprtiben bizonyos áttekintést szereztem' a viszonyokról, különösen a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatok gyakorlati vonatkozásairól. — Azt láttam például, hogy Magyarország Jugoszlávia felé irányuló exportja az utóbbi időkben egyre hanyatlott, mégpedig olyan államok javára, amelyek Magyarországnál sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak a jugoszláv fogyaszd tópiacon. Ebben, véleményem szerint, nem a viszonyok, hanem k'záróleg a magyar exportörök a hibásak akik nem elég gyorsak, nem mozgékonyak nem tudnak alkalmazkodni a vá'tozott idők igényeihez. és csak igy történhetett meg, hogy ilyen' rohamos mértékben engedték át a teret német és cseh versenytársaiknak, akik ismétlem, sokkal kedvezőtlenebb körülmények között indultak a versenybe. — Hogy egy kiragadott példát mond- I jak állításom igazolására, itt van a leg- I hatalmasabb magyar fém- és gépipari j érdekeltség, amelynek cikkei annyira be vannak vezetfe és olyan közkedveltségnek örvendenek Jugoszlávia egész területén, hogy szinte elképzelhetetlen volt ennek a cégnek csaknem teljes kiszorítása a piacról. Pedig ez történt. A vállalat ugyanis egy kis noviszadi kereskedőt hízott meg képviseletével, akinek Jugoszlávia nagy piacain; Beogradban, Zagrebban és Ljubljanában nem is voltak kapcsolatai. Ez a »vezérképviselő« elhelyezett néhány mezőgazdasági gépet abban a szűk körben, ahol.ő mozgott, Jugoszlávia egyéb területeit pedig harc nélkül engedte át a cseh és a német konkurenciának. meg kell még említenem, hogy a fogyasztóközönség nálunk rendkívül konzervatív és ragaszkodik ahhoz a cikkhez, amelyet egyszer megismert és megszeretett. Az említett vállalat gyártmányai azonban sehol sem voltak láthatók, igy volt kénytelen a jugoszláv közönség más cégek gyártmányait megszokni, a melyek pedig a .jugoszláv talajviszonyok kerétől nagy mértékben függ a megértés más kérdésekben is. Egy gazdaságilag felosztott Európa nem lehet békés Európa. A protekcionizmus elleni küzdelem egyben karc a békéért is. ismerete nélkül készültek. így előzte meg, igy szorította ki a magyar cégeket a külföldi konkurrencia a többi cikkekben is. — Azt hiszem, hogy ezen a helyzeten csak kölcsönös jóindulattal lehet változtatni, akkor, hogyha megértjük egymást és igy próbáljuk összhangzásba hozni közös érdekeinket. — Jugoszláviának például nagy természeti kincsei vannak, amelyeket az eddiginél nagyobb mértékben kiván elhelyezni Magyarországon, mégpedig a közvetlen árucsfcreforgalom alapján és nein úgy, ahogy eddig történt. Itt van, hogy egy példát mondjak, a jugoszláviai komló, amelyik legjobb minőségű és bátran felveheti a versenyt a saazi komlóval. Ennek ellenére j'ugoszláv komlót nem lehet eladni Magyarországon, de a magyar komlóimport nagyrésze mégis jugoszláviai származású a csehek közvetítésével, akik ráütik a küldeményekre a maguk márkáját. — Hogy a normális kereskedelmi szerződéses tárgyalásokra mikor kerül sor, eire a kérdésre most nem tudnék pontosan válaszolni. A beogradi kereskedelmi minisztérium egyik' osztályfőnöke az árumintavásár alkalmából a közeli napokban Budapestre érkezik és én is tőle várom az erre vonatkozó információkat. — Könnyen meglehet, hogy a kereskedelem szerződéses tárgyalások során, vagy esetleg még azok előtt sor kerül j a jugoszláv tranzitó tarifák megtárgyalására, amelyek a fiumei kikötővel kapcsolatban nyertek aktualitást. Errevonatkozólag csak azt tudom mondani, hogy Jugoszláviában senki nem emel akadályokat a magyar tranzitóíorgaiom megkönnyítése ellen, annyira természetesnek találja mindenki, hogy Magyarországnak a tengeri kikötőre szüksége van. — De szóba kerülhetnek e tárgyalásokon ennél talán még fontosabb problémák is. Én itt elsősorban a magyar és jugoszláv mezőgazdasági termékek közös védelmére, a külföldi piacokon való értékesítés lehetővétételére gondolok. Ezen a téren eddig semmi sem történt, hacsak az nem, hogy a magyar malmok lekonkurrálták tönkretették a mi malmainkat — hogy milyen eredménnyel, azt most már ők maguk is tudják. Pedig ha valamilyen tekintetben, úgy ebben egész bizonyosan egymásra vagyunk utalva és együttesen kell gondoskodnunk azokról a lehetőségekről, amelyek a két agrárország terményfeleslegének az exportját biztosítják. A hivatalos körök állásfoglalását ezekben a kérdésekben még nem ismerem, igy kizárólag a magam egyéni véleményét fejezem ki, de azt hiszem, hogy a hivatalos lépéseket, a két kormány megegyezését rendkívül megkönnyítené, hogyha a jugoszláv és a magyar magánérdekeltségek a legkülönbözőbb cikkekről meg tudnának egyezni egymásközt. így például nem lehetne gyakorlati akadálya annak, hogy a tőkeerős magyar malmok közös munkaprogram alapján dolgozzanak a jugoszláv malmokkal. Egy ilyen megegyezés után a két kormányra már csupán egy meglevő helyzet elismerésének és szankcionálásának a feladata hárulna. Bécs és a bécsiek Értéktelen anyagot halmoztak fel a bécsi kiállításon Bécsböl jelentik; Hahásch Mihály dr. köztársasági elnök vasárnap nyitotta meg a »Bécs és a bécsiek« címen megrendezett kiállítást, amelynek egyetlen érdekessége a kiállítás területén kívül épített és ugyanacsak most megnyílt Zeiss-féle planetárium, amely egy óra leforgása alatt élénkbe varázsolja az égboltozatot összes csillagaival a különböző évszakokban és különböző helyekről, például Bécsből, az északisatfcról, vagy az egyelitő alól nézve A jénai Zeiss-müveknek ez a csodás alkotása az optikus ipar tökéletessége. A planetáriumtól eltekintve, a kiállítás semmi különöset nem nyújt. Gipszből készült miniatűr természeti szépségek, szociáldemokrata agitációs plakátok a bécsi villany- és légszeszmiivek reklámjai, néhány vitrinben bécsi készitményü ruhák és kalapok — fez az egész kiállítás, amelyet még egy szedő-terem egészít ki, ahol a közönség előtt szedik és nyomják a kiállítás napilapját. Kedvezők-e a doliárkölcsönök? A beográdi bankkörök véleménye szerint a főváros dollárkölcsönár.ok súlyosak a feltételei Beogradból jelentik: A beogradi bankok vezetői rendkívül nagy izgalommal fogadták az újabb Blair-kölcsönök megkötését. A kormány és a főváros között a kölcsönök megkötése előtt rendkívül nagy harc dúlt. Először Kumanudí polgármester kapott különféle ajánlatokat, de a kormány politikai okokból nem garantálta ezeket a kölcsönöket. A kormány akkoriban nem nézte jó szemmel, hogy a demokrata főváros előbb kapjon kölcsönt, mint a kormány. A főváros azután várakozó álláspontra helyezkedett, megvárta, amíg á kormány megegyezik a Blair-csoporttal, azután a főváros is megegyezett a négymillió dolláros Blair-kölcsönben, anélkül, hogy külön állami garanciát kellett volna felmutatnia. A főváros TVí százalékot fizet a kölcsönért 87-es kibocsátás mellett, amit a beogradi bankkörök rendkívül kedvezőtlen feltételnek tartanak. A fővárosban már megkezdődtek a nagy tavaszi munkák, a beogradi sajtóban pedig nagy vita folyik arról, hogy kedvezőek-e a külföldi doliárkölcsönök vagy sem. A beogradi bankok azért sírnak, hogy ezeket a kölcsönöket nem ők közvetítették. Fontos azonban, hogy a külföld most már akar Jugoszláviának kölcsönt adni, amire három éve hiába várt az ilkm, de különösen a főváros. Együttesen kel! gondoskodnunk Jugoszlávia és Magyarország terményfeleslegének értékesítéséről A budapesti jugoszláv kereskedelmi attasé nyilatkozata
