Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-10 / 119. szám

1927. május 10. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Bajdák és Sondermayer repülőtisztek hétfőn délután megérkeztek Noviszadra .A repülők nyolcvankilenc óra alatt tették meg az utat Novisadról Bombayba és vissza Noviszadon is nagy ünnepélyességgel fogadták a Bombayból visszatért repülőket Noviszadról jelentik: Tízezer főnyi közönség fülsiketítő örömrivalgása köz­ben érkeztek meg a Bombayból haza­tért repü'öíisztek: Sondermayer Tádé repüiőszázados ós a hősiességéről is­mert volt orosz repiilőalezredes, ilajdák Leonid jugoszláv repülőfőhadnagy, az őszi jugoszláv repülőverseny győztese. Kiilönv tiatok, az autók, kocsik vég­nélkül; sora mintegy harminc autóbusz szállította ki a beláthatatlan embertö­megeket a ifovi.szadi repülőtérre, amely­hez vezető ut feketéílett az embersoka­­ságtói. Az Aero-klub napok óta a fal­ragaszok tömegével, az uccákon átfe­­szitett zászlókkal fokozta a közönség lázas érdeklődését, amely hétfőn oly nagyszabású, Noviszadon soha nem lá­tott ünneppé avatta a repülők hazaér­kezését, amilyenre nemcsak Noviszadon, de a jugoszláv aviatika történetében sem volt példa. A fogadtatás A noviszadi repülőtéren délután há­rom órakor már közel tízezer ember gyűlt össze, akiket a katonazenekar szórakoztatott. A katonai hatóságok részéről megjelentek Sztanojlovics Ra­­doszláv tábornok repülőparancsnok, Pavlovics Iván, Nikolics Márkó és To­­dorovics Péró tábornokok. A várost Popovics Alekszander városi tanácsos képviselte, a vajdasági birákat és királyi ügyészeket Aranicki Sztankó. Az ünnep­lők között megjelent Csirics Irenej püs­pök, valamint a noviszadi társadalmi és kulturegyesületek vezetői. A fogadtatás­ra kivonult az egész noviszadi helyőr­ség. Három óra után négy repülő indult el a Beogradból jövő indiai repülők elé. Bajdak és Sondermayer délután három óra huszonöt perckor szállt fel a bezsa­­niai repülőtéren és három óra negyven­öt perckor érkeztek Noviszadra. Alikor a nagy Potez-gép feltűnt, a közönség hatalmas éljenzésben tört ki. A repülő­tisztek frissén ugrottak ki az aeroplánból és a tömeg zajos ovációja közben elő­ször Sztanojlovics Radoszláv tábornok elé léptek, akinek röviden jelentést tet­tek az útról, aztán felmentek a tribün­re. ahol a hivatalos fogadtatás folyt le. Mesterovics Boskó az Aero-klub nevé­ben, Marjanovics Sztaniszláv nyolcadi­kos gimnazista az ifjúság nevében, Gyorgyevics Jása őrnagy a repülőtisz­tek nevében üdvözölte a pilótákat, akik­nek az utóbbi két ezüst babérkoszorút nyújtott át. üdvözlő beszédeket mond­tak még dr. Hadzsi, aki a sportklubok nevében, Poljakovics, aki az Achilles­­kerékpáregyesület nevében, Gyorgyevics Ljub'ca és Klicin Jelisaveta köszöntöt­ték a repülőket. A? üdvözlő beszédek után a repülők levonultak a repülőtérre, ahol a tömeg vallóra kapta és körülhordozta őket. Az ünneplés körülbelül öt óráig tartott, amikor a közönség autókon és külön­­vonatokon visszatért a városba. Parisból Noviszadon át Bombayba Sonde.rmayer Tádé százados és Baj­­dák Leonid repülőfőhadnagy a Potez 205. jelzésű francia gyártmányú repü­lőgépen április 20-án hat óra tiz perek rr szálltak fel a párisi aerodromból, hogy leszállás nélkül Noviszadra repüljenek. Az 1600 kilométeres utat a két bravú­ros pilóta átlag 3500 méteres magasság­ban nyolc óra huszonöt perc alatt tette meg és átrepülve a Mont Blanc gyö­nyörű hegykolosszusán, az Alpokon, Észak-Olaszország felett, Ljubljanán és Zagreben keresztül érkeztek Noviszadra. A két pilóta a Potez-gyárban késztilt uj repülőgépüket maguk hozták el No­viszadra, hogy azzal megtegyék a nem­zetközi viszonylatban is szenzációs re­­piilöturájukat, amelynek végcélja az in­diai Bombay volt. Április 22-én réggé hét órakor a katonai szakkörök és a polgári társadalom vezetőinek jelenlé­tében indultak el és ütjük első állomá­sa Beyrut volt. Április 23-án már Bas­­sorában voltak, április 24-én Djackban. április 25-én Karashibau ós 26-án Bőm­­bayban, ahonnan hétfőn délután fél négy órakor érkeztek vissza, megtéve 14.860 kilométer légi utat, ami több mint a föld kerületének egybarmada. A repülőtisztek nyilatkozata utjukról Sondormayer Tádé és Bajddk Leonid repülőtisztek visszaérkezésük után fo­gadták a Bácsmegyei Napló munkatár­sát, akinek utjukról ezeket mondották: — Tizennégyezer nyolcszázhat van" ki­lométert tettünk meg nyolcvankilenc óra alatt Parts—Noviszad—Bombay— Noviszad utunk alatt, amelyet tizenegy napi repülés alatt végeztünk el. Tizen­nyolc napig voltunk távol, de hét na­pot repülőgépünk rendbehozatalára for­dítottunk, mert az elviselhetetlen forró­­ság és főleg a hatalmas homokviharok miatt gépünket ismételten és alapos tisz­togatásnak kellett alávetni. Maga a Po­tez 205. jelzésű gépünk 2500 kiló súlyú és azon 1100 kilogram benzint vittünk magunkkal. Naponta átlag 1350 kilomé-, tért tettünk meg és ha a pihenőket és a javításra töltött időt is beszámítjuk, ak­kor a teljesítményünk napi átlaga 825 kilométer. Utunkon összesen 300.000 di­nárt költöttünk, amciy összegbe a ben­zinfogyasztás nincs beszámítva. Föne­­hézségoket a légköri viszonyok okoz­tak, amelyek áprilisban és májusban rendszerint kedvezőbbek szoktak len­ni, do ezalkalommal balszerencse iildö zott bennünket, mert állandóan észak nyugati hatalmas viharral kellett meg­birkóznunk. amely Szíriából Irak és Perzsia felé, nemkülönben Indiában Bombay-ig kisért bennünket. A vihar oly hatalmas homokfelhöket kavart fel, hogy 3000 méter magasságig 5000 kilo­méter hosszúságban a levegő homok­kal volt tele. Állandóan 3300 méter ma­gasságban kellett repülnünk, hogy a homokfelhők fölé kerüljünk, amelyek teljesen lehetetlenné tették, bőgj- más­kép, mint az iránytű segítségével tájé­kozódjunk. A homokfelhők befújták mo­torunkat, amelyet állandóan tisztogat­nunk kellett. Mindezeken kívül ember­telen hőség gyötört bennünket, az alu­minium állandóan izzó volt és egyes al­katrészei el is égtek. A bőség kilencven fok volt, mig máskülönben a maximum nyolcvan fok szokott lenni; árnyékban ötven fok Celzius volt. — A terület síkság és begyek egy­­máshakapcsolása. Djack nem létezik, csak a neve van meg és semmilyen köz­ség nincs ntt, ahol a térkép Djackot megjelöli. Az a hely, ahol Djack van a térképbe beírva, lakatlan hegykatlan ott is leszálltunk. A lakosság mindenütt pá­ratlan szeretettel fogadott bennünket. A franciák nagyszerű emberek, az an­golok gentlemanok, akik elárasztottak bennünket minden jóval. A katonai re­­pülöparancsnokságok repülő-eszkadril'lo­­kat küldtek elénk és dgyulövésekkél üd­vözöltek bennünket. Különösen megha­tott minket az indiai angol hadsereg fő­­parancsuokának és az angol 'légiflottá parancsnokságának különösen lelkes és szokatlan meleg üdvözlése. — Bombayban nincs is repülőtér, ha­nem 120 kilométerre a várostól egy al­kalmatlan íensikon. Odáig különösen az utolsó szakaszon 3000 méteres hegy­láncok felett kellett elrepülni, ami sike­rült is nekünk, noha feladatunk igen ne­héz volt. Egyetlen egyszer kellett kény­szerleszállást eszközölni, ez az indiai Dcolulabun volt, mert elfogyott a benzi­nünk. A benszülöttek jöttek a segítsé­günkre. A terület nem volt alkalmas a leszállásra és így, amikor földet'értünk, a repülőgépet meg kellett fordítanunk. A benszülöttek akik ebben segítettek, eltörték a gép farát, amit azután meg kellett javítani. Bagdadnál május 6-án hatalmas cldalszelet kaptunk és órákig élet és halál között lebegtünk, miért ;s megfogadtuk, hogy május 6-át mindket­ten születésnapunkká avatjuk, mert ezen a napon az életünket csoda mentette meg. A legnehezebb repiUŐutunk a kis­­ázsiái Taurus felett volt. A Konstantiná­poly és Béograd közti utat ködben tet­tük meg é$ alig láttuk a tni repülőink jelzéseit. — Ez az ut megedzett bennünket és akár egy földkörüli útra is mernénk vállalkozni, ha a felettes hatóságaink ebhez hozzájárulnak. Esetleg egy ocein­­utra mennénk, ami nemkülönben nagy teljesítményt jelént. A Potez 205. jel­zésű repülőgép kifogástalanul működött és csak a terepviszonyok nehézségei okozták utunk akadályait. Utunk leg­nehezebb része Perzsiában. Indiában és Mezopotámiában volt. A leghosszabb szakasz a Noviszad—aleppoi volt, amely 2000 kilométeres volt és amelyet nyolc óra huszonöt perc alatt tettünk meg: óránkénti sebességünk 220 kilométer volt, ölért legnagyobb magasságunk 3300 Kilométer. Utunkon banánokkal, szendvicsekkel, limonádéval és ásvány­vízzel táplálkoztunk. A kormányzás egyáltalán nem fárasztóit ki bennünket, csak a gép folytonos javítása. Fölváltva tiltunk a kormánykerék mellett. Vissza­térőben átlagosan százhúsz kilométer sebességgel haladtunk, mert erős ellen­­széllel kellett megbirkózni. — Életünk eddigi legnagyobb élmé­nyét szerencsésen hátunk mögött hagy­tuk, de ez viszont uj, a jelenleginél is nagyobb teljesítményre serkent ben­nünket, amivel újabb és nagyobb dicső­séget szerzünk a jugoszláv aviati­kának. Vasárnap avatták fel Ausztrália uj fővárosát Canberra, a márványból épült metropolisz, a világ legszebb városa egy lakatlan völgyben épült lel Londonból jelentik: Nagy ünnepségek között vasárnap avatta fel a yorki her­ceg, az angol király niásodszülött fia Ausztrália uj fővárosát, Canberrát. Igen érdekes ennek a városnak a keletkezése Ausztráliának uj fővárosát, Canber­rát tisztára politikai okokból varázsol­ták elő. Az ausztráliai angol domíniumok között évtizedek óta szívós versengés folyik és Sidney, Melbourne, Adelaide és Brisbane között a versengés egyre nagyobb méreteket ölt. Az ausztráliai egység érdekében mutatkozott szükséges­nek az uj főváros megteremtése, egy vá­rosé, mely győzedelmeskedik a helyi ér­dekek fölött és központosítja magában az ötödik világrész minden fontos állami intézményét. Ennek az uj városnak a születése a XX. századnak egyik legcsodálatosabb, szinte meseszerü eseménye. Canberra az első város, amely az épí­tész. a tervező számára minden megkö­töttség nélküli határtalan lehetőséget nyújtott. Ausztrália fővárosa a legjobb betonból, hófehér márványból épül. A lakónegyed márványból és vöröstéglábój épülő házai között már ültetik a mér­tani pontossággal kiszámított tágas fa­sorok fáit, úgyhogy egy utópisztikus álomváros valósul meg, mely semmiben sem hasonlít a világ többi városaihoz, A háború előtti kor ízlésétől teljes egészé­ben eltér Canberra építkezése. A célsze­rűség szépségét szolgálja minden tégla semmi romantikus díszítés, gazdag de­koráció nem bontja meg a nemes anyag tisztaságát. A legnagyobb meglepetés volt a telok­­spekulánsok számára, hogy az uj város építésénél a meglevő vasútvonalakat egy­általában nem vették tekintetbe. Amikor építeni kezdték Canberrát, még egyetlen vonal sem vezetett abba a derűs szép­ségű völgybe, amelynek feiiyö- és gumifa, erdőségei között épül a világ uj metro­polisa. Az építkezéssel egyidejűleg kezd­jék meg a vasútvonalak építését. Az uj város teljes egészében egy állami kor­mányzat teremtménye. Semmilyen más érdekeltség, sem ipari érdeketlség, sem tclekspckulánsok nem jutottak szóhoz. A kormány mindezeket a legszigorúbban távoltartotta mindaddig, amíg végleg el­készült a részletes terv, aniely pontosan szabályozza a nyilvános kertek, a fa­sorok, a disztelek és az állami épületek helyét. A csatornázási munkálatok már a háború előtt megkezdődtek, de a ma­gánosok csak 1924-ben vásárolhatták az első házhelyeket. 1927 elején az ausztráliai szövetség territórium lakossága tnég csak hatezer leiekből állt. d:c augusztusban vagy szeptemberben már átköltözik Canberrá­ba az egész állami kormányzat, úgy» hogy az év végével az uj főváros la­kossága már a százezret meg fogja ha­ladni. Harminc négyzetkilométernyi te­rületet hasítottak ki a tulajdonképpeni városépítés számára. Nagy súlyt fektet­tek arra, hogy kellő helyet biztosítsa­nak kertek és városi erdők számára, mi­után a terv szerint Canberra a világ első kertfövárosa lesz. A városterületen ki» vül százezer akernyi földön nagyszabású parkokat és egyéb vároki üdülőhelyeket épitenek. A város maga lankás dombok félkörében terül el. az egyes kisebb emel­kedésekre építik a legfontosabb állatni épületeket. Augusztus és szeptember .hó­nap folyamán megkezdődik a népvándor­lás Melbcurneból Canberrába, az egyéb lakosságon kívül tízezer állambivatal­­nok költözik át. A vasárnapi megnyitási ünnepségen a yorki 'herceg aranykulccsal nyitotta ki a parlament főkapuját és leleplezte György királynak a parlament előcsarnokában felállított szobrát. Ezután felolvasta a trónbeszédet, amelyben rámutatott a par­lament megnyitásának különös fontossá­­gáro és kijelentette, hogy a brit biroda­lom olyan népek rendszerén épül fel, a melyeknek mindegyike szabadon folytat­hatja nemzeti életét, majd arra a jelentő­ségteljes körülményre utalt, hogy épen most az angol birodalom történetében tij korszakot jelentő világbirodalmi konfe­rencia befejezése után ünnepük az uj ausztráliai főváros megszületését. Végül kiosztotta a yorki herceg azokat a kitüntetéseket, amelyeket az angol ki­rály adományozott a vezető ausztráliai politikusok részére az uj főváros fel­avatása alkalmából. FELÜLMÚLHATATLAN EAU DE COLOGNE CHYPRE BOURjOIS-PARIS 677 1

Next

/
Thumbnails
Contents