Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-10 / 119. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLŐ 1927. május 10. MegaSakultSuboticán a kislakásépito szövetség Legközelebb megkezdik a kölcsöntár­­gyalásokat Á szuboticai kislakásépito szövetség vasárnap délután tartotta meg alakuló közgyűlését,, amelyen mintegy száz tag Jelent meg, A gyűlést Resch Béla igazgató, az elő­készítő bizottság elnöke nyitotta meg és hosszú beszédben ismertette az egye­sülés célját. Kiemelte, hogy . a szövetség­re főleg azért van szükség, mert- a la­kástörvény megszűnése után a kisfize. tésü emberek, képtelenek lesznek a ma­gas házbéreket megfizetni: és3 ha nem se­gítenek magukon, az uccára - kerülnek. Az egyesülésnek két célja, van: a. város belterületén kivül kis családi házakat, .a belvárosban pedig nagy városi házakat építsenek, amelyekben a szövetség tag-, iái örök lakást kapnának. A szövetség már he is adta .kérvényét a városhoz a telkek ügyében. A szövetségnek eddig kétszáznegyven tagja van :ós az eszkö­zölt számítások szerint egy háromszo­bás családi ház 85.000 dinárba kerül, amelyből húsz százalékot készpénzben kell az igénylőnek kifizetni, a többit a finanszírozó bankkal való megegye­zés szerint -- tiz-tizenöt év alatt visz szafizetendö. amortizációs kölcsönnel fedeznék. A kölcsönért tiz éves amor­tizáció mellett évi . 10.133 dinárt kellene fizetni évente. Két szobás ház ára hat­vanezer dinár és itt az . azonnal fizeten­dő összeg és az évi amortizáció is ará­nyosan kevesebb. • A városi házban ná­­romszobás örök lakás 55.000 dinár, kész­pénzben fizetendő 11.000, évi amortizá­ció (tíz évre) 5960 dinár. Valamennyi lakáshoz előszoba és fürdőszoba tar­tozik. Resch Béla elnök kiemelte. még, hogy az. egyesületnek a. legszigorúbb taka­rékossággal és üzleti -elvekkel kell el­járni és főként azt a célt kell elásni hogy a rendes, házbér fizetésével tiz éé mulV'a mindenki háztulajdonos 'Legyen. Természetesen senki sem gondolhatja, hogy ötven dinárért háztulajdonos leheti az ötven dinár beiratási díjon kívül ezer dináros részjegyet kell majd mindenki­nél: váltani és ez az, összeg lesz a szö- i vétség alaptőkéje, - továbbá-. a -föntébbi föltételek mellett az építési ár liusz, szá­­. zalékát . készpénzben kell fizetni. ' Szűk­­séges, hogy az .alakulás nehézségein mielőbb túl legyen a szövetség, hogy lefolytathassák a kölcsöntárgyalásokat, amelyek sikerétől függ az egész akció sorsa. Ezután hosszú és beható vita indult meg az alapszabály tervezetről és végül elha­tározták, hogy a tervezetet kinyomtat­ják, hogy minden tag az elfogadás előtt alaposan áttanulmányozhassa. A közgyűlés elhatározta még, hogy to­vább is felvesznek tagokat, mert mennél több házat építenek, annál olcsóbb lesz egy lakás. Végül egyhangúlag a következő veze­tőséget választották meg: elnök Resch Béla iskolaigazgató, alelnök Russ József gyárigazgató, titkár Sokcsics József új­ságíró, pénztáros Burnaty István ke­reskedő, könyvelő Jovekics Péter. Igaz­gatósági tagok: Váczi István mérnök, Sóváry Zoltán mérnök, Popov Dusán postafőnök, Pilics Simon tanár, Rab­­stein Vilmos bankhivatalnokok, Diklics József bankhivatataok, Scheffer Béla ke­reskedő, Horváth Sándor esperes, Szenti Mihály fakereskedő, Grcs/ics Lajos kő­­mivesmester, póttagok Basch János mér­nök, Kocsa Momir tanitó, Krieszhaber Gyula kereskedő, Czuczy Béla tanító, Fi­scher Albert kereskedő. Feíügyelőbjzott­­ság: Dr. Bakuié Géza ügyvéd, Penavin Velimir tanár, Hiegel Erneszt bankhivatal* nők, Ilk Aladár vasúti főtisztviselő és Komor Mihály újságíró. A családi házakat építő szövetkezet vezetősége közli, hogy technikai okokból az alapszabálytervezet kedd helyett szerdán este vehető át az egyesületben. Esküvő helyett temetés Leánya lakodalma napján halt meg egy apatiní iparos Apáimból jelentik: Tragikus esemény történt szombaton Apatinban. Leánya esküvője napján- szivszélhüdésben meg­halt Wasinger Ferenc hetvenhétéves apatini kárpitosmester. Wasinger leányának szombaton lett vcína az esküvője a szomszédos Aljmás községben. Az esküvőre a család Wa­­singer kivételével reggel akart elutazni és amikor a menyasszony bement apja szobájába, hogy elbúcsúzzon, a legna­gyobb megdöbbenésére apját holtan ta­lálta. Nyomban orvost hivtak, aki meg­állapította, hogy Wasinger még az éj folyamán szivszélhüdésben halt meg. A lakodalom a tragikus haláleset kö­vetkeztében elmaradt. Az elhunytat va­sárnap temették el nagy részvét mellett. mennyiségére vonatkozó adatokat, vi­dékenként, a különböző években s az egyes iparágakban. A munkásság élet­nívójának és vagyoni helyzetének pon­tos jelemzése végett arról is adato­kat vesznek fel többek között, hogy egy átlag munkásnak miből áll a garderób­­ja: hány öltönye, mennyi fehérneműje, cipője van? Az egész statisztikai felvé­teli munka körülbelül három hónapig fog tartani és u.iabb három hónapot vesz majd igénybe az adatok koncentrálása és rendezése. % A szuboticai munkáskamarai kiren­deltség már elkészítette a munkaviszo­nyok statisztikájából azt, amely a leg­­szonjorubb adatokat tartalmazza: a bal­eseti statisztikát. Eszerint a múlt évben a szuboticai munkáskamarai kirendelt­ség hatáskörébe tartozó területen (Szu­­botica, Szenta, Sztaribecsej és más hely­ségek) hatszázöt volt az üzemi balese­tek száma, ezek közül négy halálos. Háromszázhetvenkét baleset Szuboti­­cán történt, a többi vidéken. A vidéki helységek között a balesetek terén első helyen áll Szenta. Az összes szeren­csétlenüljártak közül ötvennégy a nő. Rét nőt ért halálos balesel az 1926. év­ben. Hány ruhája van a munkásnak? Statisztika készül a vajdasági munkásság helyzetéről Hatszázöt üzemi baleset l őzül nécy haláíOS volt Szubo 'icán és vidékén J926-ban Nagyszabású adatgyűjtési munka fo­lyik néhány nap óta ,a vajdasági mun­kásság életkörülményeire vonatkozó­lag: a noviszadi munkáskamara, az or­szág többi munkáskamaráival egyidő­­ben, statisztika készítését kezdte meg, amelyben résztvesz Bánát, Bácska és Baranya területén minden munkáskama­rai . kirendeltség. A háború vége. óta mo-st indult először . ilyen munka, amely­nek az a célja, hogy a munkáskamara alapos kimutatást készítsen a munkások helyzetéről és az összegyűjtött adatok alapján sürgesse a szociálpolitikai : mi­nisztériumnál. a szükségesnek mutatkozó munkásvédelmi .intézkedések ' életbelép­tetésé t. .......................‘ ‘ Az ilyen módon kialakuló statisztika előreláthatólag érdekes képet fog nyúj­tani arról is, hogy az ország gazdasá­gi- viszonyainak változásai és a gazda sági válság milyen kihatással voltak a munkásság életstandardjára, mert az adatgyűjtési munka csaknem minden részletre kiterjed. így összeírják a mun­káskamara .megbízottai, hogy az ipar­ban és más munkahelyeken az egyes években mennyi volt a munkabér, kü­lönböző időpontokban hogyan ' alakultak a munkabérek. Ezzel párhuzamosan ki­mutatás készül az élelmiszerek árának változásairólj a munkás elsőrendű élet­szükségleti cikkeinek áralakulásáról. Kü­lön statisztikába fokláljáR " a munkaidő Tizenhároméves gyilkos Egy kisfiú szivenszurta játszótársát Pancsevóról jelentik: Opova Temes­­menfí községben megrendítő gyermek­tragédia történt vasárnap délelőtt. Az egyik füves téren több kisgyermek ját­szadozott. Játék közben a gyerekek va­lamin összevesztek és veszekedni kezd­tek. A járókelők mosolyogva állták kö­rül a dulakodó kisfiúkat és biztatták hol az egyiket, hol a másikat a vereke­désre. A civakodás hevében, amely először csak játéknak látszott, Sztanojev Szláv­­kó tizenhároméves fin kirántotta, bics­káját és teljes erővel Geosev Ilija tizen­hatéves fiú mellébe döfte. A peng© a fiú szivét fúrta át, aki .összeesett és a hely­színen meghalt. A tizenhároméves gyilkos . fiút letar­tóztatták és bekísérték ä pancsevól ügyészség fogházába, , Történet a gyűlöletről és a tisztaságról h ta: Benedek Marcell Nagyúri módon egyszerű szobában szemközt ülnek egymással, tanár és ta­nítvány, A. tizenhatesztendős fiú leikésen, szeretettel nézi mesterét. Márton Mtklós, aki hat esztendeje ne­veli már a kormányfőtanácsos ur egyet­len . fát, első tekintetre csak rendkívül gondosan öltözött idősebb urnák látszik. De van valami a pillantásában — valami hitvalló lelkesedés, mindenkit magához ölelő szeretet. .... Pali eltolja maga elől a könyvet és megszólal: — Tanár uí az egyetlen ember a vilá­gon, akiről nem tudom elhinni, hogy va­laha gyűlölt volna valakit. Márton Miklós egy pillanatra elkapja a szemét Pali erősen belekapcsolódó te­kintete elől. Hátradől karosszékében és megfogja a szék karjának két gombját hosszú, fehér ujjaival. Sokára felel: — Pedig gyűlöltem Én, aki a mindent átfogó szeretetre tanítalak, én is gyűlöl­tem egyszer ... halálosan. — Az lehetetlen. így van, ha mondom. És, jó, hogy nekem szegezted ezt a kérdést. Kénysze­­ritesz, hogy meggyónjak neked. E nélkül a gyónás nélkül hazug poző'r maradtam volna, aki emberfölötti erényekkel dicse­kedik. Jobb, ha nem faragsz bálványt be­lőlem, hanem meglátsz emberi mivoltom­ban. Amire tanítalak, az igaz marad igy is ... talán még igazabb. — Rettenetes okának kellett lenni, hogy gyűlöljön. Bocsásson megj tanár ur, hogy faggatom, de ez most már életbe­vágó kérdés... Mert ha ilyen ember sem tudott megszabadulni a gyűlölettől, akkor hogy lehessen kinevelni ezt, az át­lagemberből? Mondja meg, tanár ur... ITgy-e, fiatalkorában... féltékenység... — Mem, item. Arja -okom sem Afoltiso-. ha. Akit szerettem, az enyém lett... és tudod, hogy boldog családapa vagyok. Egyáltalán rossz nyomon jársz; ha va­lami nagy olcqt keresel. — Pedig éppen azt akartam |érdezni: a háború?... — ■Ezt már nem volna szabad kérdez­ned. Tudod jól, hogy a háborúban nem gyűlöltem senkit. Az ellenséget sem, aki éppen olyan Vizes, ' bűzös, véres lövész­­árokból 'héüett szembe vélünk, mint a miénk volt. De még azt sem, aki ezer méterrel, vagy ezer kilométerrel ,á front mögött volt. Ez nagyobb szó... — Politika? ... —' Tudod, hogy sohasem törődtem vele. — Akkor hát nem értem, nem értem. Hogy érvényesülési ambíciók miatt sen­kit sem gyűlölhetett a tanár ur,. arra megesküszöm. — Meg is esküdhetel nyugodtan. Én csak egy embert gyűlöltem életemben... nem sokáig, de halálosan, mondom... az irigység keserű gyűlöletével... Pali toporzékolt türelmetlenségében. — Dehát mit irigyelt tőle? Márton Miklós elmosolyodott. Lassan fölemelte jobbkezét és mutatóujjával megfricskázta ragyogó -duplagallérj.át. — Ezt. * — Messziről kell. kezdenem, fiam, hogy megérts. Azt tudod, hogy az apám egy­szerű kistisztviselő volt. Szeretném, ha möst el tudnám képzeltetni veled egy ilyen szegény kispolgári család életét... a tisztaság szempontjából. Nem az er­kölcsi, hanem a fizikai tisztaságról be­szélek. Mi, édes fiam, egészen természe­tesnek találtuk, hogy az ember egy hé­ten egyszer vált inget, a gallérját alapo­san megvizsgálja, mielőtt rászánná ma­gát, hogy szennyesbe dobja; a mann­­csettája nincs ám az ingéhez varrva: ha az egyik fele már nagyon piszkos, meg lehet fordítani. Fürdőszoba nincs a lakás­ban. Mosdótálakkal, vödrökkel operál az ember (íáfaszta és kellemetlen íoglalko- gyerekkel, zás, .nagyon kell xajongani a tisztaságért, hogy sűrűn cselekedje) — és havonként egyszer, vagy, ha nagyon jól megy, két­szer. el lehet menni nyilvános fürdőbe... De egy nagy család minden tagját fürdő­be járatni nehéz dolog. — Neked : erről fogalmad sem lehet, fiam: te a mindennapi kész fürdőt s a kád mellé, odakészitett tiszta fehérneműt éppen úgy természetesnek találod, mint a gazdagság egyéb kellemes oldalait. Ha szegény emberre gondolsz, legföljebb az éhség, vagy a hajléktalanság képe jele­nik meg a szemed előtt. A két szobában lakó, napjában háromszor étkező szegé­nyek fürdője és gallérja nem jut eszedbe. — A bencéseknél végeztem a gimnáziu­mot s mint fiatal tanárjelöltet a régi ta­náraim ajánlása juttatott be Edelény her­cegekhez nevelőnek. Ott úgy jártam, mint az a kis társalkodónő, akiről Shaw beszél egyik regényében. Megtanultam, hogy a tisztaság nem erény, hanem a legkellemesebb fényűzés. Módom is volt hozzá, kötelességem is volt, hogy belé­­tanuljak. S amikor a hercegi családtól elkerültem és mint állami tanár meghá­zasodtam: a kollégáim sokat csufolódtak a »hercegi tempóim« miatt. Igazuk volt; sok privátórát kellett adnom, hogy há­zasember és nemsokára családapa létem­re úgy öltözhessem, úgy fürödhessém, olyan tiszta fehérneműt viselhessek, mint... most.. Egy kicsit megint —■ erény lett tisztának lenni. De akár erény volt, akái\ fényűzés: ragaszkodtam hoz­zá magamra és családomra nézvést. — Jött a háború — a lövészárokban egyformán tetvesek, piszkosak, büdösek, szőrösek voltunk mindnyájan. Nem mon­dom, hogy ez volt a legnagyobb szenve­désünk. Nekem legalább még a negyedik esztendőben is nagyobb gyötrelem volt halottat, sebesültet látni. — Ennek is vége lett. Hazajöttem és itthon újra kezdődött a munka;, őszülő fejje], megviselt idegekkel a tudományom­ban nagy hézagokkal... és négy. éhes. — A pénz értéke rohant lefelé, a fize­tés, az órák dija lassan vánszorgott a növekedő számok után. Le kellett monda­ni minden fényűzésről. Régi, kopott, fé­nyes ruhákban , jártam. Ez nem fájt. Nem akartam én soha gavallér .lenni. De az már fájt, hogy a fehérneműt kímélni kellett, mert a mosás nemcsak drága, de rontja is s ha egy ing elszakad. . nincs miből másikat venni. Aztán a fürdő ... drága a tüzelőanyag. Eleinte kierőszakol­tam minden másodnap... aztán kétszer egy héten... végül már csak minden va­sárnap tellett. Tiz centiméter viz a Md fenekén, hogy sok -gáz ne fogyjon ... — Ekkor kaptam az apád levelét,, hogy keressem föl reggel, mielőtt az irodájába megy. Ajánlottak neki és szeretné rám­­bizni a fia nevelését... — Eljöttem. Az ebédlőbe vezettek. A reggelije 'várta. Leültettek: azt mondták, öltözik még. — Pár perc múlva belépett. A fürdő­szobából jött. A ruhája frissen vasalva, a cipője ragyog. A haja simán lefésülve kétoldalt; valami illatszer nyoma is ér­zik rajta. De lehet, hogy a fürdője volt illatos. Az arcán érzett, hogy ebben a pillanatban borotválták. Inge, gallérja, mancsettája először lehetett rajta, amióta a boltból kikerült — Én is felöltöztem erre az alkalom­ra, amennyire telt tőlem: nem akartam, hogy rongyos professzornak nézzenek. És oly rég nem láttam már közelről ren­desen felöltözött embert, hogy hazulról eljövet meg voltam elégedve a külsőm­mel. Most egyszerre éreztem, hogy igenis: rongyos vagyok, piszkos vagyok. A tudásom, a gondolataim, a munkám nem vitte annyira, hogy — tisztaságban fölvehessem a versenyt ezzel a pénzem­berrel, aki most barátságos arccal,-kezét előrenyujtva siet felém. — És akkor, fiam, átnyilallott a lelke­­men a gyűlölet. Esküszöm neked: sem azelőtt, sem azóta nem gyűlöltem senkit. De apádat abban a pillanatban meg tud­tam volna ölni — mert olyan tiszta volt.

Next

/
Thumbnails
Contents