Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-01 / 110. szám

32 OLDAL * ARA 4 DINAR Poitarlna pfaćana n gotavom! BÁCSMEGYEI NAPLÓ XXVIII. évfolyam. Szubotica. 1927/ VASARNAP, május 1. 110. szám 1 ............. '■■■■' " —— u, j, leletem: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 ... ... Szerkesztőség: Tmaj Jovin trg.' 3. szám (Mlnerva-palota) Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyede» re 165 din. Kiadóhivatal: Subotica, Zmai Jovan trg.5. (Minerva*palota) Május elseje a feltörekvő proletariátus és a ro­mantika virágoskertjében gondtala­nul ábrándozó fiatalság ünnepe. A munkás le'teszi szerszámát, ünneplő­be _ öltözik és elmegy az egyletbe elő­adást hallgatni a szebb jövőről, majd kirándul a szabadba, hogy osztály­­harcos eltökélését a természet szép­ségeiben fürössze meg. A fiatalság az életörömök teli serlegével a ke­zében köszönti a tavasz kiteljesedé­sének költői hagyományokkal fel­­bokrétázott dátumát és evőét kiált az Életnek, amely — mi öregek rezig­­náltan állapítjuk meg — akkor szép, ha a szív lüktetésének friss ritmusá­ba nem dübörögnek bele az agy mű­helyében készült problémák tankjai. Megfogyatkozott illúziókkal, szür­külő reménnyel, gondok igájában görnyedve, mi már nem élvezhetjük május elsejének patriarkális szóra­kozásait, hanem csak szimbolikus értelmét igyekszünk felhasználni ön­magunk biztatására. Május elsejének sugarai a földhözragadt gondolatra is ráragyognak és megoldják szár­nyait, amelyeket elszoritanak a hét­köznapok kötelékei. Minden elnyo­mott jogos törekvés megmozdul és ”j e^er nára kap ezen a napon még a robottól elfásult és az élettapasz­talatoktól felhős lélekben is. A pesz­­szimizmuson is megcsillan május el­sejének visszfénye. A levegőben az élet himnuszának hangfoszlányai vibrálnak és ezt a himnuszt nem az eszmélkedés, hanem az ösztön hang­szerelte. Bizalomra pezsditő tavaszi hangu­lat kezd úrrá válni az ország politi­kai közvéleményében is. Különösen a Vajdaság, amely hosszú éveken át mostohagyermeke volt a kormány­zatnak, fűz nagy várakozást a most bontakozó rendszerváltozáshoz. Azok a vajdasági radikális képviselők, akik mindeddig hiába szálltak síkra ennek a virágzó kultúrájú, de fejlő­désében visszavetett országrésznek speciális érdekeiért és akik épen ezért disszidáltak Jovanovics Ljuba zászlaja alá, ezúttal döntő szerepet játszanak a Vajdaságot illető kérdé­sek elintézésében. Bánátra nézve Sztankovics Szvetiszláv földmive­­lésügyi miniszter és Hadia dr. kép­viselő, Bácskára és Baranyára nézve Sz’trilics Béla és Lgüosevics Jócó képviselők a kormány autoritativ ta­nácsadói és ebben az a megnyugta­tó, hogy vajdasági relációban olyan politikusok jutottak befolyáshoz, akik rájuk nézve igen kedvezőtlen körülmények között is kemény ge­rinccel, férfiasán állották meg he­lyüket a Vajdaság igényeinek védel­mében. Ezeket a politikusokat annak­idején a párthüség elleni vétség vád­jával némitották el. valahányszor a vajdasági mizériák orvoslását a kor­mányzati problémák előterébe állítot­ták. A községi és városi kiskirályok pozíciói megvihatatlan váraknak lát­szottak és a Vajdaság szempontjából valósággal történelmi érdeme a Vu­­kicsevics-kormánynak, hogy a szük­séges tekintetnélküliséggel fogott hozzá ezeknek a váraknak lerombo­lásához. Úgy a radikális párt, mint az egész ország vezetésében az az elv kerekedett felül, hogy a pártállás senkit sem immunizálhat a törvény­­tiprások következményeitől. A Vaj­daságra mérhetetlen haszon háram­lik abból, ha ezt az elvet szigorúan végrehajtják, mert sehol a komeszár­­uralomnak olyan bő szüretje nem volt, mint itt. A kezdet mindenesetre a legszebb reményekre jogosít és azok személye, akiknek útmutatásai szerint végzi a kormány a tisztoga­tás munkáját, garanciát nyújt arra, hogy a Vajdaság népe addig is, mig a községi autonómia megvalósul, meg fog szabadulni a rossz és ha­talmaskodó tisztviselők féktelen ter­rorjától. A nemzetiségeket sújtják a legér­zékenyebben a közigazgatás anomá­liái, hiszen közismert tény, hogy olyan vidék, ahol faji kisebbségek laknak, a legkövérebb talaja a hiva­talos hatalommal való visszaélésnek. Mégis a kisebbségek bizonyos pasz­­szivitást tanúsítanak abban a szabad­­ságharcszerü küzdelemben, amit a szláv lakosság folytat a kinevezési rendszer folytán rájukszabaditott kényurak eltávolításáért. De épen ez az aktivitássá élénkülni nem tudó szenvedölegesség a legjellemzőbb arra a megféleinlitettségre, amely a kisebbségek ajkára fagyasztja a pa­naszt a basáskodó tisztviselővel szett­ben, Másfelől tanulságot rert ma­gában az a körülmény is, hogy ma­guknak a szláv pártoknak sem felel­nek meg azok a tisztviselők, akik a kisebbségekkel szemben törvényte­lenségekre vetemednek. Szerb, bu­­nyevác, magyar, német, román, tót nyevác, magyar, német, román, tót egyaránt nyögi a közigazgatás be­tegségét és a Vajdaság népfajai megbonthatatlanul szolidárisak alj­ban a kívánságban, hogy a Vukicse­­vics-kormány olyan kedvező auspi­­ciumok között megkezdett munkája a közigazgatás reneszánszát ered­ményezze. Ellentétek a demokrata-pártban Makszimovics kormánybalépése miatt Davidovics ellenzi a volt belügyminiszter kormánybalépé­­sét — Makszimovics hajlandó kisebb tárcát is elvállalni A horvát demokraták a kormány ellen Beogradból jelentik: A demokra­ták főbizottságának pénteki ülése, amelyen a kormány egyhangú bi­zalmat kapott, nem keltett kormánykörökben teljes megnyugvást a demokra­tapárt egészének magatartása felöl. Kétségtelennek látszik, hogy a főbizottság ülése nem elimi­­nálta azokat az ellentéteket, a melyek a demokratapártban a kormánybalépés megítélése te­kintetében fennállanak és ame­lyek még jobban kiéleződhetnek abban az esetben, ha Vukicse­­vics megkísérli Makszimovics bevonását a kormányba. Ebben a kérdésben igen éles ellen­tétek vannak egyrészt a kormány demokráta tagjai és a köréjük cso­portosuló képviselők, másrészt a Davidovics köré csoportosuló kép­viselők között, akik pártszakadással is fenyegetőz­nek, ha a demokrata miniszte­rek belemennének Makszimo­vics rehabilitálásába. Ez a kérdés a jelek szerint rövi­desen napirendre kerül, miután Vu­­kicsevics Velja szükségesnek tartja pozíciójának megerősítését a radi­kális pártban és pedig főleg az elé­gedetlen centrum megbékítését, a melynek főkövetelése, hogy Mak­szimovics foglaljon helyet a kor­mányban. Beavatott forrásból származó in­formációk szerint már létre is jött a megegyezés Makszimoviccsal, aki engedett eredeti merev álláspontjából és nem ragaszkodik már a belügy­miniszteri tárcához, hanem be­éri más reszorttal is. Arra nézve, hogy melyik reszortot kapja, még nincs dön'és, de a mi­niszterelnök arra törekszik, hogy Makszimovicsot minél kisebb jelen­tőségű tárca elvállalására, bírja rá és egyelőre még a közoktatási tár­cát, amely az üres tárcák között a legjelentősebb, sem hajlandó neki dtencc hn. Még nem lehet pontosan tudni, hogy a kérdés mikor válik tel­jesen aktuálissá, de sürgőssé teszi a miniszterelnök számára a kérdés megoldását az a körülmény, hogy a parla­menti bizottságokban biztosíta­nia kell a kormány többségét, ami nehezen volna lehetséges a radikális párt centrumának tá­mogatása nélkül. Párhuzamosan ezzel a feladattal igyekezni kell a miniszterelnöknek arra is, hogy a demokraták egy ré­szének ellenzését leszerelje. A de­mokrata párt egységét veszély fe­nyegeti a horvát demokraták részé­ről is, akik elégedetlenek, mert egyetlen képviselőjük sincs a kor­mányban. A miniszterelnök a királynál Vukicsevics Velja miniszterelnök szombat délután öttől-hatig kihall­gatáson jelent meg őfelségénél. \ miniszterelnök folyó ügyekről refe­rált a királynak. Krsztelj szenzációs nyilatkozata Nagy feltűnést keltett politikai körökben, hogy dr. Krsztelj Ivó volt miniszter, a demokrata párt főbi­zottságának egyik alelnöke nent vett részt a párt főbizottságának pénteki fontos ülésén. Krsztelj, aki a horvátországi demokraták vezére, szombaton este újságírók előtt a következő érdekes nyilatkozatot te'tte: — Azért nem vettem részt a fő­bizottság ülésén, mert rögtön a Vu­­kicsevics-kormány megalakulása után lemondtam a főbizottságban viselt tisztségemről. Ezt pedig azért tettem, mert a kormány a főbizott­ság megkérdezése nélkül alakult meg. — Mivel indokolta miniszter ur a lemondását? — Lemondásomat azzal indokol­tam. hogy nem maradhatok egy olyan párt vezetőfórumának a tag­ja, melynek politikája néptörzsi ás szeparatisztikus irányba fordult. Nem lehet állandóan a néptörzsek egyenjogúságáról beszélni, ha pedig tettre kerül a sor, fordítva cseleked­ni. Én például nem helyeseltem a szlovénekkel szemben az eljárást, szerintem illojálisan bántak el_ ve­lük. Ezt az illojalitást a radikálisok számlájára kell ugyan Írni. azonban a demokraták sem vették figyelem­be a Szávámuliakat és a kormány tisztán szerb jelleget kapott. Engem személy szerint ez a kérdés nem ér­dekel, miután már régebben kije­lentettem. hogy a kormánytól sem­miféle állást nem fogadok el. Most csak megállapítom, hogy a kor­mány egészen titokzatos módon ala­kult meg a főbizottság és a képvi­selő klub megkerülésével és egyet­len horvát sem került a kormányba. A Vukicsevics-kormány tisztára vá­lasztási kormány és ha később be is lép valamelyik horvát a kabinetbe, ez csak kirakat horvát lesz. — Egyedül áll miniszter ur ez­zel a véleménnyel? — kérdezték az újságírók. — Én nem kérdem senkitől, hogy mit fog csinálni. Annyi bizonyos, hogy a mi vidékünkön nagy az elé­gedetlenség. — Mért hagyta mégis jóvá a klub és a főbizottság a kormány megala­kulását? — Nagyon praktikus okból! Min­denki a maga mandátumát tartja szem előtt. A kormány gazdasági és pénzügyi bizottságá­nak ülése A kormány gazdasági és pénzügyi bizottsága ülést tartott, melyen a különböző bizottságokba kiküldött tisztviselők honoráriumáról tárgyal­tak. A bizottság a pénzügyminiszté­rium vezérigazgatóját bízta meg az­zal. hogy a többi minisztériumok képviselőivel együtt erre nézve sza­bályrendeletet dolgozzon ki.

Next

/
Thumbnails
Contents