Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-06 / 94. szám
4. oldal !927. óprffis 6, BAcsmegtei napló Hol az ügyész? A noviszadi magyar kaszinó ellen megkísérelt bombamerénylet miatt a vajdasági magyarok és a nyomozó hatóságok ellen izgatnak A noviszadi magyar kaszinó ellen megkísérelt bombamerénylet felett a vajdasági közönség már-már napirendre tért. A merényletet, mint a lelkeken uralkodó türelmetlenségnek szomorú és kétségbeejtő jelét, könyvelték el. Akármennyire bántó, azt is tudomásul kell venni, hogy az ekrazitos merénylet fölött a büntető hatóságok is hamarosan napirendre tértek. Súlyos és következményében kiszámíthatatlan jelenségnek tartjuk, hogy a merényletet a bíróság kihágásnak minősítette és csak ingóvagyon rongálást látott ott, ahol az egyszerű jogérzék gyilkossági kísérletet látott. A bíróság határozatát azonban mindcnekfelett tiszteletben kell tartani és ha meg is ütköztünk azon, hogy egy vasúti jelzőlámpa megrongálása bűncselekmény, de csak egyszerű kihágás az, hogy egy épület alá, amelyben emberek szoktak lakni, ekrazitot helyeznek el, megnyugodtunk a bíróság döntésében és vártuk a tisztultabb időket, amikor az emberi belátás fogja ezt a bírói intézkedést reparálni. Annál meglepőbb azonban, hogy most nyolc-tiz nappal a merénylet után az egyik noviszadi sajtóorgánumban, a Vidovdan-ban olyan cikk jelent meg, amely nemcsak az elkövetett — nevezzük a bűncselekményt kihágásnak — dicséri fel. hanem amely telve van a magyar nemzetiségű polgárok ellen durva izgatással, durva fenyegetéssel, egyesek és a hatóságok mcgrágalmazdsával és megsértésével. Az állam tekintélyét is sérti az, ha a Vidovdán a szomorú eset kapcsán meg meri fenyegetni azokat a hatósági és privátszemélyeket, akik az elkövetett bűncselekményt üldözni próbálták, vagy akik a bűntett feletti felháborodásuknak merészeltek kifejezést adni. Furcsa fényt vetne az állam tekintélyére az, ha Jugoszláviában szabadna ilyen kihágásokat elkövetni, de a kihágások feletti felháborodásnak nem szabadna kifejezést adni és ha a nyomozó hatóságokat szabad megtámadni azért, mert igyekeztek kinyomozni az ekrazitos merénylet tettesét. A királyi ügyészségek az állam tekintélyét védik, amikor a szerb biintetötörvénykönyvuck a hivatalnoksértésre vonatkozó paragrafusát olvassak rá azokra, akik egy-egy tréfás megjegyzésben merészkednek kifejezést adni annak, ha valamely tisztviselő, nézetük szerint a hatáskörét túllépte, sérelmes intézkedéseket tesz, ellenben nem veszik észre azt a felhalmozott Ifatóságsértést, amelyet a Vidovdán legutóbbi cikkében elkövetett. A Vajdaság jogtisztelő közönsége nem tehet és nem kiván mást tenni, mint azt, hogy a királyi ügyészségtől és a büntető I Vrsacról jelentik: A Dpna-melléki tartománygyülés hétfőn kezdette meg a költségvetés vitáját. Az állandó választmány >-dr. ' organ Vladimir elnöklete alatt elkészítette az ezévi költségvetést, a tartománygyülés ügyrendjét, a tisztviselői szabályzatot, az állandó választmány ügyviteli szabályzatát és a tartományi takarékpénztár tervezetét. A költségvetés előirányzata szerint a bevételek 12,456.310 dinárt, a kiadások pedig 12J86.310 dinárt tesznek ki. A pótadó 66 százalék. Az előirányzott kiadásokból a Bánátban a következő beruházásokat eszközük: A Vrsacon felállítandó mintagazdaság és faiskola létesítésére, illetve a meglevőnek kibővítésére százezer dinár, a Belaerkva mellett fekvő kuszicsi Néra-hid felépítésére hatvanezer dinár, a vracsogáji Karas-hir javítására húszezer dinár. A bánáti utak javítására 2,516.000 dinárt irányoz elő a költségvetés. A kerületi tartományi bank létesítésére az első évben, mint első alaptőke részletet, egymillió dinárt szán a költségvetés, amit azután minden évben egymillió dinárral egészítenének ki. A tartományi bank székhelye Szmcdercvó lesz. A pénzügyi bizottság a költségvetés redukciójáról A pénzügyi bizottság három napon keresztül tárgyalta a köttségvetés tervezetét és nagyobb redukció mellett foglalt állást. A többek között törölte a takarékhatóságoktól várja, hogy a törvényt mindenkivel szemben végrehajtja és megtorolja a nemzetiségi izgatást akkor is, ha ag a kisebbségekhez tartozó polgárok ellen irányul. Miképp lehet jogrendben, törvényelőtti egyenlőségben bízni, ha megtorlatlan marad az a súlyos inzultus, amit a Vidovdan az állam, a hivatalnoki kar és a Vajdaság minden nemzeti célért is erején felül áldozó magyar nemzetiségű polgárság ellen elkövetett. pénztár létesítésére előirányzott egymillió és a kiállításra szánt kétszázezer dinárt. A pénzügyi bizottság a költségvetési tervezetet a következőképpen állapította meg: szükségletek 11,550.040 dinár, fedezet 6,428.467 dinár, deficit 5,121.572 dinár, amire a 66 százalékos tartományi pótadó nyújt fedezetet. A tartományi választmány munkabeosztása Az öt tagú tartományi választmány hatáskörét a következőképpen osztották fel: Dr. Margan Vladimir elnök, szociálpolitika, statisztika, adminisztráció vezetése, személyzeti és fegyelmi ügyek; Lotics Dimitrije szmederevói ügyvéd vallás, közoktatás és jogügyi; Lela Radivoi pénzügy, Miletics Radován útépítés és építkezés és Lazics Sztanoje szerbiai parasztgazda földmivelésügy. Bizottságot választottak a volt Temes- Torontál vármegyével és a beogradi kerülettel való végleges elszámolás céljából. A tartományi képviselők napidiját minden működési nap után 150 dinárban, az útiköltséget pedig 200 dinárban állapították meg. Vrsac nem kap autonómiát A Bácsmegyei Napló munkatársa felkereste dr. Margan Vladimírt, a tartományi választmány elnökét, aki a következő nyilatkozatot tette:, i — Vrsac város autonómiájáról egyelőre szó sem lehet. Vrsac benne van a kerületben, alig van kilátás arra, hogy a jövőben is sikerüljön elérni az autonómiát. Hiába minden igyekezet, mert a 66 százalékos tartományi pótadót úgyis fizetniük kell majd mndaddig, amíg másképpen nem dönt a törvényhozás. Vrsac ügyében adtak be egy előterjesztést, azt kiadtuk a kérvényező bizottságnak. • — Ami a tartományi székhely áthelyezését illeti, nem tudom elképzelni, hogy az lehetséges legyen. Ez inkább csak egy jámbor óhajtás. Bizonyosra veszem, hogy a tartományi székhely Szmederevóban marad és még ideiglenes áthelyezésről sem lehet ábrándozni. Expozituráról sem lehet szó, mert arra nincsen törvényes alap. — A hivatalok és tisztviselők elhelyezése Szmederevóban valóban nagy gondokat okoz. A tartományi hivatalok a régi kerületi épületben nyertek elhelyezést, ugyanott, ahol a törvényszék és járásbíróság van. Ezen az épületen fogunk majd kisebb átalakításokat eszközölni és esetleg hozzá építeni. A lakáskérdés? Minden tisztviselő úgy oldja meg, ahogy tudja. El akarják odázni Coolidge leszerelési konferenciáját Párisból jelentik: A francia kormány megszövegezte és már elküldötte a választ Washingtonba Coolidge elnök második meghívására, a melyben újból felszólította Franciaországot, hogy vegyen részt a leszerelési konferencián. A francia jegyzék kitér a meghívás elöl és ez a válasz az egész francia sajtóban egyhangú helyesléssel találkozik. A Matin céloz ara, hogy a francia jegyzék Páris és Washington között további eszmecserének lesz a kiindulópontja és a lap nyíltan megmondja, hoar a francia kormány ezzel a vonakodásával csupán időt akar nyerni és a taktika arra irányul, hogy a Népszövetség leszerelési konferenciája megelőzze Coolidge konferenciáját és minél előbb megtartható legyen. Szmederevóban marad a Duna-melléki tartomány székhelye Vrsac nem kap autonómiát — Dr. Margan Vladimir nyilatkozata Jelige: Tegnapi meditáció Babonás u'ak Ijedt és furcsa esték voltak. A lámpákat sorra eloltották, csak egy maradt égve. Égj- árva gázlámpa. És megriadt, nagyranőtt árnyak birkóztak a homállyal. Este éreztem leginkább a fájást. És az utálatot. Két hosszú ágysor között az örök ágybanfekvés utálatát, babonás iiedezést a félálom határán. Rossz volt itt nagyon. Akkor átjött lopva, tiltott suttogó beszédre egy idegen furcsa fiú. Átjárt hozzám az ágyszélére minden este. Harmincas, ez volt a száma és csak ennyit tudtunk egymásról. Megkérdeztem egyszer, hogy hivják. — Pongrác — olyan különös és kacagtató név ez. De nem mertem megmutatni a gaudiumot, ami bennem éledt- Pongrácnak hivták és csudálkoztam nagyon a nevén. Ö már tudott mindenről, ami ezt a kis körülhatárolt életünket megkísértette. Ismerte az ágyak fejéhez irt szavak értelmét, a betegségek technikus terminusát, a diétákat és tilalmakat. Mindent. Emlékszem: furcsa szóval gyóntatott és meggyónt aztán. Öt onnan nozták. a hegyek közül. Nógrádiról. Nógrádmegye ... a térkép egy pontját kereste emlékezetem, ahol sárgára fakult foltok és kis fekete pontok demonstrálják a hegyet és a várost, ahonnan ideszármazott. — Balassagyarmat? — kérdeztem. — Igen, Balassagyarmat — és behunyt szemmel sóhajtott. * A nappalok ólmosan múltak csak- Az esős november lázadása kisértett az ablakon túl, néhány faág cikkcakkja és egy ázott pavillontétő. Ó, a nappalok, azok reménytelenek voltak és mindig sirt közülünk egy. Meredt szemmel és a korán megvédettek nézésével ültek mellettem és körülöttem. Néha spanyolfalakat tologattak qssze és vergődés indult meg az elbástyázott ágyban. Reggel azután kinyilt egy percre a nagy, fehér ajtó és hideg áradt a terembe pár percig. Kivittek valakit. És várt egy üres ágy megint... Napközben az eget néztem és a szürkeséget imádkozó szívvel hívtam le az égről. Vagy magam is sirtam, hogy elszégyelt utálattal gondoljak később a puhaságra, amelyik legyőzött. A nagy hegyek titkát mind ismerte Pongrác. A falak közé zárt futás vágya űzhette esténként ágyam szélére és nekilendült álmodásban keresett kiutat. Előttem pedig szakadék nyillott, rejtelmes szavak hullottak rám Az éjjeliőr csizmás lépte alatt kavics ropogott — — — hallod? Vagy egy fáradt mozdony lármája vérezte meg az éjszakát---------- hallottad? Ö tudta jól a hangok jelét és olvasott belőlük babonás odaadással. Minden uj hangnak volt fontossága, minden hang talajt talált itt, titkot kovácsolt. Az elült riadás nyomán pedig megfogyott a magyarázata, belényult, úgy formált... És nem tudtam semmit ellenvétni, a jelek ólomsulya alatt azt éreztem csak, hogy behunyt szemmel járhattam eddig az örök gonosz partján ... És igy nőtt ki lassan, ilyen estéken nőtt ki a titkunk. Megtudtam tőle, hogy ők vannak minden hang mögött. Az éjszaka kisértői. A három fagyosszent. Pongrác már látta őket. Egyszer almavirágzáskor az utakon találkozott velük Gonosz huhogással futottak, összefogódzva és kővel dobáltak mindenkit. Egy kődarab meg is vérezte a vállát — látod a nyomát, itt? És fájt neki nagyon, akkor és másnap. Három éjszakán át riasztottak és el is fagyott minden a lehelletükre. Mert gonosz és rosszakaratú kísérteik ezek és nevetnek mindig a rontáson, kajánul. Jaj annak aztán, aki meglátta őket. Azt keresik, jelekkel riasztják, úgy rontják életét. Az ő fájása is kiújult az idén — megint valami gonoszságra készülnek odafönn a hegyekben. De ő nem mondta el még senkinek, miért kell itt lennie, még az orvosnak sem. Ezek mind azt hiszik, a láz miatt. Pedig csak a jelek riasztása űzte, a három gonosz megrontóé ... Megcsillant a szemében az üldözöttség, a mártiromság — már nem nevettem a nevét, a kezét szorongat tam, hogy ott ült dideregve az ágyam szélén: mondd, mondd tovább a titkot — És örök hallgatást esküdtem neki. # Decemberben hazavitték Pongrácot és egyedül maradtam- Az irigykedésem kisérte útját, meg fájt is, hogy elment mellőlem. Aztán--------jöttek a megpróbáltatás 'órái. Lassan fészket vert bennem egy gondolat, gyűlölni kezdtem az emlékét. Hogy ő is hozzájuk tartozó! És tudtam is már; most engem dobott oda áldozatnak. ök voltak a patronusai és most hivja őket az éjszakába. Megbékült velük, beárult nekik, hogy tudom a'titkukat és jaj annak, aki a titkukat tudja... A megpróbáltatás órái voltak. És rámforditotta haragjába három fagyosszent — A fehérköppenyes orvos fejcsóválva állott az ágyam előtt: sokszor volt úgy, hogy elmondok neki mindent. Egyik szemét fekete kötés takarta és olyan plezurosnak, megvérzettnek láttam, hogy rá mertem volna bizni a titkomat és elhitte volna. Meg akartam kérni sokszor, hogy maradjon itt mellettem egyetlen estén és hallgassa ő is a sötétből idetévedt nevetést és meg fog érteni mindent akkor... De már alig volt szavam és az elfulladt erőtlenség mellett némán ment el ő is. És a többiek. A vörös rémület ült fölöttem. A láz. # A fagyosszentek pedig jót nevettek a hegyek között. Nevették a virágélet rokkanását, a köhögést, a lázamat. A fehér leplet, hogy sűrűn járt közénk álompuha takarónak. Az anyámat kerülgették, aki innen roskadt térddel ment ki és könnyel a szemében. És láthatóan ott ültek a nagy pavilion tetején és ott voltak a szomszédasszony szemében, ott voltak minden kérdésben: a kisfia asszonyság jobban van már? Ha pedig este lett, ők voltak az árnyak a falon és ők voltak a némaság az ablakon túl, az éjsáakában. Gonosz és furcsa szerzet volt és gyűlöltem őket nagyon. * De nem tudta senki ezt, örök titoknak lettem osztályosa, összeszoritott szájjal némán ültem ágyamban és láttam minden este, hogy a fehér ajtót egy szőrös nagy kéz nyitogatja- És kacagott valaki hozzá gonoszul... Nem tudtam elfelejteni ezt a nevetést azóta.
