Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-03 / 91. szám
1927. április 3. _ BÁCSMEGYEI NAPLÓ 21. olc'al. A Hold fogja elpusztítani a Földet! Haldane Cambridge-i professzor előadása a világ végéről, amely negyvenmillió év múlva a féktelen energiapazarlás miatt fogja utolérni a Földet A legújabb teória a nagy katasztrófáról A tudomány komoly képviselői mindeddig tu'ifantasztikusnak és ép ezért méltóságukon alulinak tartották, hogy a »világ vegé«-nek lehetőségei felett .itatkozzanak és átengedték a teret a fantáziája szárnyán szabadabban és mindenesetre inkább felelősség nélkül csapongó regényírók számára. Éppen ezért keltett oly nagy érdeklődést nemcsak az angol közönség körében, de magában a komoly angol tudományos világban is az az előadás, amit az angol tudomány egyik legkiválóbb alakja, Haldane professzor, a Cambridge! egye tem kémiai tanára a világ végének t komoly tudományos felfogása által, ha nem is biztosnak, de elképzelhetőnek tartott bekövetkezéséről tartott. Ha felrobban a nap ... — A csillagnak, melyen élünk, kétségtelenül volt kezdete —• kezdette meg előadását Haldane professzor — és épp ezért, mint ebben a tudomány mondhatni egyhangúan megegyezik, bizonyos, hogy rége is lesz. A különböző vallások a »világ végét« rendszerint'az emberiség bűnös voltával hozzák kapcsolatba és mint a bűnök büntetését állítják be. Ettől eltekintve azonban a tudományos fe'fogás is kétségtelennek tartja, begy a fold épugy, ahogy kialakult el is iog veszni. Hogy a földnek ez az elkerülhetetlen kimúlása hogyan fog bekövetkezni, arra a tudomány a legkülönbözőbb hipotéziseket állíthatja fel. — Dr. Jeans, a Királyi Asztronómiái Társaság elnöke például, mint ezt nemrégiben kifejtette, azt tartja a legvalószinübb eshetőségnek, hogy a nap anyagának vagy mozgásának változása fogja a föld végét előidézni. Így bekövetkezhetik a napnak olyan mértékben való felmelegedése, hogy kisugárzása teljesen elpusztítana minden földi életet, de pályájából is kifordíthatja a főidet, előidézve ez által egy összeütközés veszedelmét. Egy másik, szintén sokak által elkövetkezbetőnek tartott lehetőség a nap explóziója. Kétségtelen, hogy a csillagok »explóziója« lehetséges. Rendkívüli meleget adnak ki magukból majd pedig hirtelen lehűlnek. Senki sem tudja, hogy mi ennek az oka, bizonyos azonban, hogy ez a jelenség s->k. a nappal teljesen megegyező természetű csillaggal megtörtént. Megtörténhetik tehát a nappal is — bár ennek va'ószi-; niisége már csak azért is igen csekély,1 mert a históriai időkön belül fö'dünk közelében még nem is történt ily csülagrobbattás. Hogyha azonban mégis megtörténne, akkor földünk megmaradására nem lehet nagyobb remény, mint egy pillangó életben maradására, melyet tenger felett ér utói a vihar. Mások szerint viszont valamely üstökös vagy bolygó idézheti e'.ö a föld pusztulásét. Igaz ugyan, hogy a valószínűsége esnek nem nagy. Az én és velem együtt a tudomány j különböző ágai nagyon komoly képviselőinek fe'fogása szerint a föld igazi veszedelmét nem a nap vagy az üstökösök és bolygók képezik, hanem — a hold. Vízió a Vénuszról És most. hogy könnyebben és érthetőbben fejezzem ki magamat, egy kis ] ugrást teszek és a főid pusztulásáról i nem mint a jövő. hanem mint a műit eseményéről fogok beszámolni — íoiy- - tatta előadását Haldane proiesszor. -Nem nagy ugrás mindössze egy körii'befül negyvenmillió év múlva élő ember szemeivel fogom vázolni a föld és. a rajta levő élet elmúlásának történetét, j Ugyanis körülbelül ez az a minimális j j időtartam, amire a föld és lakói még1 biztosan számíthatnak. Tehát körülbelül a negyvenmilliomodik évben- . egy Vénusz-lukó a következőképpen mondaná cl a föld pusztulásának történetet. Kétségtelen ugyanis, hegy a főid pusztulása nem fogja magával vonni a világegyetem többi tagjainak pusztulását, sö\ kétségtelen, hogy maguk a földlakók is mindent elfognak követni. . hogy veszélyeztetett planétájukról valamely biztosabb csillagra menekü jenek. A told pusztulásának közvetlen oka az energiával való szertelen pazarlás volt — í r;:’ Mondani a Vénusz-luko. Miután a •ok! felszínén és belsejében levő cnerg'akószlcteket már az emberi kultúra e' ö néhány ezer évében mondhatni /1 Iji sen kimerítették, teljes erővel a másik nagy energiaforrás, a. v:z kihasználására vetélték rá magukat a íö'd lakói. Minthogy pedig a szárazföldek Vizei az energiának csak elenyészően csekély részét tudták szolgMtntni. a legnagyebb eiurgiaíorréisnuk. a tenger árapályának kihasználása hamarosan a tőid eiwrgiagazdálkethisánák szinte kizárólagos forrásává lett. kis ez okozta egyben a fö d pusztulását. Pusztító energiapazarlás A hold által előidézett árapály jelenség ugyanis, mint egy rendkívüli erejű fék hatott a föld forgására. Mikor az emberi élet kezdetét vette a Főidőn, a hold 20 nap alatt végezte el forgását és az ár fékezési ere.ie át'agosan 20 milliárd lóerőt tett ki. Ez azonban még mindig csak oly kevéssé észrevehető, hatással járt*, hogy egy-égy évszázadot átlagosan csak city hiákodófei'écor tett' revidebbé az előtte eimulottnál. A tenger áradásának energiaelőállitásárn való felhasználása azonban óriás1 mértékben növelte annak erejét: A rö'di kultúra történelmének első milliomodik évében már egy millió lóerőt használtak tel a tenger árjából energia, előállítás cédára és ennek megfelelőiig természetesen annak a fület’-.’ gyakorolt fékező ereje is ötvenszeres mé -fékben emelkedett. Olyan pazarlás folyt ekkor már az energiával, hogy a főidnek igen nagy részét állandóan mesterségesen ütötték hogy mintegy állandó melegházakat létesítve, a növényzet fejlődését és a termelés folyamatát gyorsítsák, amire már csak az emberiség óriási mértékű elszaporodása miatt is sziik; voU. Különleges tulajdonsága volt azonban a Föld lakóinak, hogy néhány er évnél soha sem tekintetűk előre is épp ezért senki sem vetett tenger árerejével való veszte'en aélésnck. aminek katasztrofális iát pedig már nyíltan hirdették uosok. A katasztrófa előtt A tizennyolc milliomodik évben azonvjH már az egész emberiség előtt eigne,H viszlraa tukerivhetellennek látszott a Föld bekövetkezendő katasztrófája. A nap és a hónap ekkor már teljesen egyenlő lioszszuságuakká váltak s egyformán 48 közönséges nap hosszúságának feleltek meg. A bosszú éjszakák elviselhetetlenül hidegek, a napok pedig elképzelhetetlenül melegek voltak, amit csak az óriási energiával dolgozó s az egész föld felett működésben álló hűtőkészülékek tudtak elviselhetővé tenni. A növényzet túlnyomó része egész fejlődési folyamatát leer észtül élte egyetlen nap alatt, már ,csak azért is, mert a következő hosszú éjszaka hidegében ngyis el kellett pusztulnia. Az emberiség a maga nagyobb technikai feikészfiltségével és alkalmazkodási képességével még meglehetősén hozzá tudott alkalmazkodni az uj viszonyokhoz, az alacsonyabb rendű emlősök azonban szinte teljesen kipusztultuk. A földi életnek ez az egyre fokozódó kellemetlensége, ami a közelgő veszede'emre is jobban rá terelte most már a figyelmet, egyre jobban előtérbe állította annak szükségességét hogy a föld lakói a világegyetem valamely más nagyobb biztonságot nyújtó bolygóját igyekezzenek a magjik számára lakhatóvá tenni, — kolonizálni. Expedíciók idegen bolygókra A legelső expedíciók a Marsra indultak, amelyet az emberiség sokáig mint a maga viszonyaihoz legjobban hasonló csillagot tekintett. Két expedíció érte el a Marsot, azonban vissza egyik sem érkezett, bár a másodiknak sikerült fényjelekkel annyit közölni, hogy a Mars viszonyai annyira ellenkeznek a föld viszonyaival, hogy teljesen kilátástalan a földlakóknak oda való áttelepítése. Minthogy azonban az emberiség egy része egyre növekvő aggályjvai szemlélte a földet fenyegető veszély feltartózhatatlan közeledését, a földi tudósok uj irányba fordították figyelmüket és mint a látszólag legalkalmasabb »kolónia«, a Vénusz kikutatósíim törekedtek. \ bolygók felkutatására küldő.t expedíciók egy külön erre a céira épített több kilométer bosszú s egy magas begybe beleépített acélcsőből indultai: útinkra egy kupalaku, de minden kényelemmel berendezett acélhüvelyben, a mit egymás után sorozatosan ismétlődő apró robbanásokkal indítottak útnak a kilövésre szolgáló csőből, mig a légüres térben önmagában ismétlődő robbanásoktól hajtva jutott előre. Körülbelül ötszáz, kevés kivétellel véglegzetes szerencsétlenséggel járt expedíció indult útnak, mielőtt a föld lakói biztos értesüléseket kaphattak volna a Vénuszon uralkodó állapotokról. Szerencsére azonban, mindezek a jelentések arról szóltak, hogy a Vénusz alkalmas A legideálisabb itHNnmniHnimHiwHMMniiHiiniiiinninttnramni« bőrápoló-arckr m mniiiuMimMiimmímnmnmmmitmmtmumimiiiii „CREME ELEKTRA“ Egyken használat után nélkülözheiet* lennek tál Íja. li lat ősit va ROSA CENT1FOLIA parfümmel, amely a vérvörös rózsa nayyk-c-ii illatát adja vissza a iejjcsodálatraméltóbb tevrr.é'Zete'séjrben. v ható tubusban ćs tégelyben minden illatszerl irhán.— Kérjtn levelezőlapon ingyen mintákat. J. F. Sclt :v rzlosc Sihne, Be. tin Vezérképviselet : Hier i V.-.žonji, Veiika Kikinda terepet nyújt az emberiségnek rajta való letelepedésére. Mindössze az oxigén hiánya és az intenzív meleg volt olyan akadály, amihez még alkalmazkodni kellett az emberiségnek, mielőtt gt ndolni lehetett volna a Vénusznak a földlakók gyarmata, majd később meubc'ye gyanánt való kihasználására. A pusztuló világ Az emberi nemzedék szisztematikus kitenyésztése révén azonban sikerült elérni, hogy az emberiség oxigénszükséglctét az azelőttinek egytizedére lehetett leredukálni anélkül, hogy az károsan hatott volna a szervezetre. Ugyancsak így sikerült a Vénusz viszonyaihoz akiimatizálrii azt a körülbelül száz állatfajtát is, amit az ember magával szándékozott vinni uj lakhelyére. Közben pedig az expedíciók egymásután indultak az uj kolóniára és az eniy beriségnek közben kifejlődött hatodik érzéke révén, amely képessé tette a rádium hullámoknak minden készülék használata nélkül való felfogására, a ízét csillagzat lakói már állandó összeköttetésben állottak egymással... A Hold pedig ezalatt eg.vre gyorsabb és gyorsabb iramban közeledett a Földhöz. A Hold ekkor már csak egy ölödére volt a Fiádtól annak a távolságnak, ami a történelem kezdetén e két csillag között fennállott. Nagysága huszonötször akkora volt, mint a Napé és a tenger árját egyre veszedelmesebb mértékben növelte. Ezen már az sem segített, hogy a világ végének bekövetkezte előtt mintegy félmillió évvel már betiltották a tengernek energia céljaira való kihasználását. A Föld és a Hold egymásolioz való közeledése pedig egyre veszedelmesebb lett. Egymásra való hatásuk pedig óriási váltakozásokat idézett elő mindegyikük fizikai viselkedésében. A Hold kezdett széttöredezni, hatalmas meteorok válltak te testéről, melyek saját pályájukon rohantak tovább veszedelmes közelségben a Földhöz. Körülbelül ezer évig tartott az a folyamat s a Földnek a Vénuszra való kivándorlás folytán már nagyon megcsappant szánm lakói már egészen hozzá is szoktak ebhez. Egyszerre azután szédületes gyorsasággal jött a vég. A Hold ekkor már napról-napra észrevehetően fokozódó közelsége elviselhetetlen ménékben emelte a Föld hőmérsékletét. Folyók és tavak kiszáradtak, a vegetáció teljesen kipusztult s az emberiségnek az a része, amely még mindig nem akart, vagy már nem tudott a Vénuszra jutni, a föld alatt próbált menedéket találni a hold perzselő sugarai elöl. A Napnak ekkor már szinte a létezését is elfelejtették, annyira túlszárnyalta hatását a Hold. Mindennek vége ... — Magáról a katasztrófáról nagyon keveset tudni — fejezte be előadását Haldane professzor. — Az összeütközés következtében támadt hatalmas láva-, hamu-, gőz- és tüztenger teljesen elfödte a megfigyelés lehetőségét a Vénusz lakói elöl. A kontinenseknek csak maradványai maradtak vissza, többezer méter vastagságban befödte a Holdról levált láva- és meteortömeggel. Legnagyobb részük azonban belemerült a forró óceánokba. Emberi élet nem maradhatott fenn. A Hold fennmaradt tömegei pedig gyűrű alakjában veszik körül a Föld izzásban lévő maradványait... Ez az a kép, amit a tudomány mai felfogásának alapján a »világ vége« valamikor kétségkívül elkövetkezendő lefolyásáról alkothatunk magunknak — mondotta a Vénuszról újból a pusztulásra Ítélt Földre visszatérő professzor. — Kétségtelenül fantasztikusnak és ma még elképzelhetetlennek látszó kép, azonban ha mai fizikai, asztronómiai és kémiai ismereteink alapján akarunk képet alkotni magunknak a szinte elképzelhetetlenről, akkor körülbelül ez az% amit tudományos indokolással és bizonyítékokkal is alá lehet támasztani. Ami a Vénuszra való költözés szintén teljesen fantasztikusnak látszó eszméjét illeti — íz szintén nem oly lehetetlen, mint ahogy az első pillanatra látszik. A csillagászat és fizika legjelentékenyebb képviselői között nagyon sokan vannak, akik a Vénuszt, mint a Föld viszonyaival legjobban megegyező csillagot, emberi letelepedésre alkalmasnak tartják.
