Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-03 / 91. szám
20- _______________________________ BlCSMEGYEI NAPLÓ »•arca sze’derjessé’vált és elterült a párlián: — A fiamat! — hörögte kinosan... iTöbbet nem szólt. Kiszenvedett. A sürgönyre hazaérkező fiú már csak a-temetésre jött meg.-* A temetés után, amint anyját a karjánál vezette, az öreg megtört asszony csak megállt hirtelen és a fiára függesztette a szemeit. A fiú megértette a néma kérdést. — Ne sírj anyám... JJem tehetünk róla, ez a természet rendje... Hogy a fiuk és az apák különbözzenek egymástól... hogy sohase érthessék meg egymást ... Két generáció... Aztán folytatta: — De azért belátom... igy nem lett volna szabad... A fiatalabbnak azért mégis engedni kell... mert — őneki még van miből engedni... az övé az élet... A tekintetes asszony csöndesen bólintott. Szivéről nehéz teher szakadt le. Szeméből megeredtek a könnyek és csöndben, halkan, föloldódottan sirdogált az utón a fia karján. TINTA------■■-----Napló Barátom, miért pirultál el? Másodszor mesélted el nekem ugyanazt az adomát. Hát aztán? A hatás kétségtelenül nem oly viharos, mint mikor először hallottam tőled. Ne akard azonban elhitetni, hogy ezt te csak másodszor mondtad el. Legalább kétszázszor előadhattad már különböző időkben, különböző embereknek. Azok előtt nem szégyelted magad, csak én előttem? Micsoda szinészkedés. Legyünk őszinték. Valljuk be, hogy mindnyájan a hatást vadásszuk. Mindenkiben van egy ripacs, meg egy majom. # Egyre jobban bámulom a macskát. Idegenül él közöttünk, távol a mi erkölcsünktől, nem erkölcstelenül, hanem minden erkölcs fölött, nyilván egy magasabb morál szerint, melyet mi nem ismerünk. Elfogadja ételünket és életünket, de közönyösen irántunk, mint egy társadalmon kívül levő, háládatlan lángész. Kutyám néha szeret engem, néha haragszik rám. Ö lenéz. Ha szemem találkozik sárga-zöld üvegszemével, érzem, hogy semmibe se vesz, mintha levegő volnék, egyszerűen nem létezem számára. Legfölebb mint akadály. Sohase siet. Bármily éhes, lassan, mértékkel eszik. Rendkívül erősnek tudhatja magát. Évezredeken át se felejtette el oroszlán-atyafiságát, mely most is, mikor már nem él a öntudattal tölti meg. .Arányos kecsessége, acél-rugón járó biztos mozdulata, villanyos bundája, bátor önállósága tisztasága, talpraesettsége oly csodálatos, hogy nem értem a természetet, miért bánt vele oly pazarul, miért adott minden mosónőnek, vasúti őrnek ilyen fényűző állatot, melyet igazság szerint csak egy amerikai milliárdosnak, vagy egy gazdagabb királynak lehetne megszerezni, legendás összegekért Voltakép az egész földgolyón csak ötven-hatvan macskának volna szabad lenni. Akkor ezeke számon -tartanák, akár a világ nagy gyémántjait s olykor egy-egy hires példányukat cirkuszok mutogatnák magas beléptidijak mellett, meghívott közönségnek, kis üvegkalitkában, aranypárnán. A macska mindenesetre megérdemelné, hogy kevesebb legyen belőle. Az emberek a legfinomabbak, a legjobbak is kegyetlenek, mihelyt egy súlyos testi hibában szenvedő társukkal • találkoznak. Ilyenkor állandóan érzik barbár fölényüket, hogy ők nem púposak, nem sánták stb. s nyelvükön lebeg a szó, hogy ezt kimondják. De ők müveitek. Kétségbeesett erőfeszítést tesznek, hogy minden erre való célzást elkerüljenek. Rejtekutakon azonban — szóképek alakjában — mindig rátérnek. Múltkor egy családi ozsonnára elvezet tek egy vak asszonyt. A vendégek körülvették, elárasztották résztvevő szeretetükkel. Legtöbben sajnálták, hogy már olyan régen nem »látták«. Valaki a társalgás során azt akarta mondani, hogy »találomra« de véletlenül ez a szó csúszott ki a száján: »vaktában«. Ez — amint később bevallotta — »szembeötlő« hiba volt. Mennyivel őszintébb, 'kíméletesebben viselkedett az a négy éves kisfiú, aki a szegény, világtalan asszony elé állt, rámutatott az ujjával s igy szólt: »Ez a néni vak.« # Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában azt tapasz-Somlyó Zoltán: Tauasztól télig -Sokat lát, aki negyven évet élt. Most már feladhatok minden reményt! Halálos búi már ez a régi lob... Ha eddig igy volt, nem lessz sose jobb. A rosszra most már berendezkedem. A megszokott régi rend ez nekem. Az élő rossz, mely esik s havazik tavasztól télig... s téltől tavaszig... taltam, hogy a Kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de g kellemetlen dolgok — fölmondani egy régi, hü alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot — könyebben mennek idegen nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul. Kosztolányi Dezső téltől tauaszig... Esököpeny-é vagy télikabát... Az ember összehúzza jól magát, hogy minél kisebb és szürkébb legyen, mikor az uccákon tovamegyen. A bánatnak, mely mindég célt kutat, így legalább csak kicsiny célt mutat. S éjiében, amely végleg ráborult, vér nélkül ússza meg a háborút... Mert ö már se nem ur, se szolga itt! Csak önmagának teszi dolgait. S hu egyszer megbicsakolja magát, egyetlen szót se szól száz éven át! Mária királynő elragadtatással nyilatkozott a venaci gyermeküdülőtelepről Ahol napi huszonöt dinárért gömbölyűdnek, piros-pozsgássá válnak a gyerekek A királyné őfelsége néhány nappal ezelőtt tekintette meg a Fruska-Gora tetején létesült pazarul felszerelt és berendezett mintaintézményt: a vénáéi gyermeküdülötelepet. Dr. Miletics Szlávkó egészségügyminiszter, aki a királynét a gyermekszanatóriumban kalauzolta és akinek minisztersége alatt létesült ez a nyugatcurópai színvonalon álló intézmény, valóban büszke lehet erre az alkotásra. De őszintén kiérdemelte a Felséges Asszony több Ízben kifejezésre juttatott elismerését dr. Markovics Lázár noviszadi egészségügyi felügyelő is. akinek köszönhető, hogy az üdülő gyermekek számára ez a kis paradicsom létesülhetett és aki a maga finom ízlésével és ami annél is több: rajongó szeretettel rendezte be és szerelte fel. Azok az amerikai orvosok, akik néhány hónappal ezelőtt tekintették meg a múlt év nyarán létesült üdülőtelepet, nem győztek elég dicséretet összehalmozni, annyira tetszett nekik ez a telep, amelynek minden legkisebb kavicsa kultúráról, fejlett ízlésről, higiénikus előrelátásról, modernségről és gyermekek iránti sok-sok szeretctről tanúskodik. Az üdülőtelepen most lázas munka folyik: a királyné személyesen jelölte ki azt a helyet, ahova a legújabb hatalmas pavilion kerül, melyben nemcsak erdei iskola lesz, hanem ahol újabb 60—70 gyermek kap egészséges elhelyezést. A Királyné által kijelölt erdarészen már kidöntötték az évszázados hatalmas fákat, hogy helyet adjanak egy nagyszerű intézmény terjeszkedésének. Dr. Markovics Lázár, akinek szivéhez nőtt ez a maradandó becsű intézmény, maga vezeti az épitési munkálatok ellenőrzését és személyesen irányit minden kapavágást. — Az uj barakk, amely az eddigieknél is nagyobb és szebb lesz — mondotta — a német jóvátételi számlára készül és máris útban van. Pár hét múlva az eddigi 60—70 gyermeken kivül további 70 gyermek lesz elhelyezhető. Aki egyszer idekerült, a két-három havi üdülés után tudni sem akar, hogy hazamenjen és mind kéri, hogy hosszabbítsuk meg a tartózkodásukat. Gömbölyűkre híznak, hisz naponta ötször kapnak bőségies táplálékot és állandóan magaslati levegőn vannak, eltűnik a beteges, egészségtelen arcszinük és piros-pozsgás gyerekek kerülnek vissza a dalmát, szlovén, boszniai, délszerbiai vagy valamely vajdasági faluba, mert az ország minden részéből kerülnek idie gyerekek, olyanok, akiknek a tengerparti levegő helyett a magaslati levegő kell, olyanok, akik a bácskai alföldről kerülnek ide fel a hegyre. Mindenkor öröm tölt el, ha látom, hogy mint fejlődnek ezek a gyerekek s mikép nyerik vissza egészségüket. — Hála a sorsnak, hogy sikerült az üdülőtelep élére egy olyan intézőt találni, mint Nikolics Sztevan, aki a Narodna Banka hivatalnoki asztalát cserélte fel ezzel a humánus feladatot betöltő állással, melyet nálánál nagyobb szeretettel, több hozzáértéssel senkisem tölthetne be. . Alkalmunk volt a telepet megtekinteni és igazolva láttuk mindazt a lelkesedést, amellyel azok beszélnek a kis mintaintézményről, akik azt már látták. Külön pavillonban vannak a fiú és külön pavillonban a leánygyerekek, 5—10 évesek elhelyezve. Közös hálóterem, hófehér pompás ágyak, vakitó tisztasággal. Egész nap nyitva vannak az ablakok, este lefekvés előtt, miután fenn a hegyen, mindig 3—5 fokkal hidegebb van, mint a városban, befütenek és reggel is meleg szobában ébrednek fel és meleg-hideg zuhanyok állanak a fürdés céljaira az apróságok rendelkezésére. A hálótermek mellett függönnyel elkerített fülkében egy-egy nővér, aki egész nap a gyerekekkel van és lépésről-lépésre kiséri őket és valóságos anyai gondossággal őrködik felettük. Reggel hétkor keinek az apróságok. A külön pavillonban elhelyezett tágas közös ebédlőben már reggeli várja őket. Kitűnő tej, vaj, csokoládé, tea, vagy köménymagos leves, amit különösen szeretnek. Reggel! után a tágas és fényűzően berendezett két hatalmas terraszon, külön a leány-, külön a fiúgyermekek, az ott elhelyezett nyugvószékekre feküsznek, nyakig betakarják őket pléddel, sőt késő tavaszig báránybörrel bélelt lábzsákokba bujtatják őket és ott két órát pihennek. Ezután jön a tízórai. Tej, vaj, tojás, túró, melynek elfogyasztása után délelőtt a leányok vonulnak az iskolaterembe, ahol ecélból alkalmaz >tt tanítónők oktatják a gyerekeket. Két csoportban: az I. és II. osztály közösen tanul és külön tanul szintén együtt a 1927. április 3. I III. és IV. osztály. Mig a lányok iskolában vannak, a fiúgyermekek a nagy áldozatkészséggé! létesült játszótéren játszanak, ugyancsak állandó felügyelet alatt. Délben megszólal a kis harang, amelyet egész Irigig lehet csendes estéken meghallani és ebédre gyűl össze a gyermeksereg. Leves, sok főzelék, hús, tészta. Ebéd után séta, ismét játék, kettőkor újabb két órai pihenés a nyugágyakon, azután uzsonna, najd a fiuk vonulnak az iskolába, a leátyok a játszóterekre. Este fél hétkor vacsora és hétkor lefekvés. Külön pavillonban van az intéző-felügyelő tágas irodája, impozáns üveggé fedett terrasza, szobája, mellette raktárhelyiség stb. Külön pavillonban vannak a nővérek elhelyezve, külön pavilion áll a többi alkalmazottak lakása részére és külön pavillonban van a konyha, amelynek tisztasága külön büszkesége a telepnek. Az egész üdülőtelepen vízvezeték, villanyvilágítás, modern, föklbesülyesztett és vasajtókkaJ elzárt szemetesgödrök, az utak apró kavicsokkal telehintve, de oly gondossággal és csinnal, mintha minden egyes Kavicskát külön-külön helyeznék el. Minden héten egyszer-kétszer egéssségügyi előadások, amelyeket legtöbbször maga dr. Markovics Lázár tart. Hetente rendszerint vasárnap teljes müsonu mozielőadás. Egy-egy egészségügyi propaganda film, néhány szemléltető kép: Jugoszlávia természeti szépségei, néhány aktuális film — múlt vasárnap mutatták be őfelsége a királyné látogatásáról készült jól sikerült filmet, amelyen az> egész telep, az összes gyerekekkel, látható volt, aminek persze a gyermeksereg módfelett örült és apró, kis kacsóikkal percekig megtapsolt — és végezetül néhány burleszkgyermekj-film, amely végtelen sok örömet szerez az apróságoknak. A gyermekek számára valóságos aranjuezi napok. Odahaza közülök kevesen élhetnek igy. A szegénysorsuakról az állam gondoskodik és fizeti a napi teljes ellátásért járó 25 dinárt. A tehetős szülök sajátjukból fizetik ezt a kevés pénzt, a melyért annyit nyüjtanak, mint sehol másutt a világon. Nikolics Szteván gondnok érdeme és művészete, hogy kizárólag ezekből a 25 dináros pénzekből ily fejedelmi bőkezűséggel látja el a gyerekeket. Az állam egyetlen para hozzájárulást sem ad a telepnek, mely igy önmagát tartja el, sőt ezekből a 25 dinárokból telik a gondnok és a nagy személyzet fizetésére. Aki ott fenn a hegyen alkalmazva van, aa csupa gyermekbarát, szereti az apró Ids gyerekeket és a kitűnő gondnok ebben is a legjobb példával jár elől. A gyerekekkel úgy tud bánni, mint ahogy csak az anyák tudnak. Szeretik is az apró emberkék. A venaci üdülőtelep külön élvezetes, látványossága azi a pazar kilátás. Lent a völgyben írig, Ruma és szabad szemmel látni Mitrovicát, a kacskaringós folyású Száva ezüstös tükrét, a magasba nyúló boszniai hegyeket, sőt szabad szemmel ellátni Beogradig, amely mögött kiemelkedik az ezer méteren felül levő Avala kúpos csúcsa. A »horvát Svájc« szépsége felejthetetlen panoráma annak s igazán alig van kedve az embernek a Venacot a város egészségtelen, füstös, poros levegőjével felcserélni. Mayor József fsrlötfendö szer fcámsűata,
