Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-03 / 91. szám
18. oldal BÁCSMEGYEl napló 1927. április 3. Jo ismeretségben állt oeminenciáiáva! is, akinél már gyakran evett lukullnszi lakomákat, — hozzája sietett hát s a kapitális hallal körülbelül egyidőheii érkezett a palotájába. Itt is üldözte a balsors. A kardinális ezen a pénteken legyőzte az inyes szenvedélyét. Valamelyes okból le volt kötelezve egyik kollégájának, aki a papahüe-k közé tartozott, s annak a konyhájára küldte a nagvfejüt, amely húsz perc múlva már Federigo Sanseverino bíborosnak a főzőmiitermében ragadta csodálatra a szakácsot és annak segédszemélyzetét. Tamisio persze itt is a nyomában ... De hát nemcsak a könyveknek, a halaknak is vannak fátumáik. A jeles. de igen költekező életet élő főpap kissé el volt adósodva és sok scudo-va\ tartozott a hires Chigi bankárnak. Kamat feiébCn vagy figyelemből azonnal továbbította a biborostársa ajándékát a Farnesepalotába. amelyet ez az ur nemrég vásárolt meg és proccosan földiszitett. A bankár,. Rómának legnagyobb adófizetője, az akkori idők Rothschilda (csak a Farnesina-ra kell nézni, hogy az ember lássa) ebben az időben — tehette! — az estéit a szépséges Impériánál szokta tölteni, akit annyira elárasztott ékszerekkel és egyéb a nőket elkánráztató földi javakkal, hogy a különben elég csapcdár hölgy hálából (állítólag heteken keresztül) egészen hü maradt hozzá. A nagy finánc-zsenit teljesen megbabonázta az újkor e tökéletes idomú hetéráia, s a szerelmes férfiú nemcsak este foglalkozott vele. amikor a körében időzött, de nappal is rágondolt, amikor kamatokat számolt el és pénzügyi transzakciókat bonyolított le. (Tapasztalták is az ufficio-iában, hogv abban az időben, amelyben a hires kurtizánt finanszírozta, olyan öszszeadási hibákat csinált, amilyenek sem azelőtt, sem azután nem fordultak nála elő.) Akkor is Impérián járt az esze, amikor a Sanseverino ajándékát tálalták elébe. Meg volt hatva a figyelemtől (bár jobban szeretett volna pontos kamatokat kapni) s nyomban elhatározta, hogy gyönyörű virágokkal földiszitve mint egv eleven csendéletet a barátnéjának ajánlja föl a sokat vándorolt halat. Tamisio ur, a lovai és a kocsisa már fáradtak voltak, de követték a pénzember küldöncét az Imperia kacér lakásáig. A hölgy nem ismerte személyesen a ió urat. de fogadta őt. Az ember sose mulasszon el uj ismeretségeket — ez volt egyik elve — mert nem lehessen tudni, mily előny származhatik tőlük. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte. — Akar engem boldoggá tenni, asszonyom? —, ig'y szólt Tamisio. S szavaiból a nagy hajsza folvtán s a kedvenc étele utáni vágytól az esengésnek oly meleg szellője csapott a kurtizán felé. hogv ez a kérdését teljesen félre — az az magára — értette. A szemét végigsétáltatta rajta s azt találta, hogy korai vendége se nem elég daliás, se nem választékos külseiü és valószínűleg nem is elég gazdag ahhoz, hogy szerelmi célzattal szóba állhatna vele.. Megvető mosollyal felelte: — Ebben a kondícióban? Ebben a formában? Con questa figura? — Mit akar. szép Impéria? Én bizony kissé pohos vagyok. S innen a nagy inyességem. Vagy attól vagyok ilyen potrohos? Igazán, nem tudom. Kérem, ne gúnyoljon , olyan kegyetlenül... Legyen Irgalmas hozzám . . . — Drága Signor, ha én mindenkihez irgalmas volnék, aki megkíván. akkor... akkor már hol volna az a kis szépségem, amelv nemcsak önöknek férfiaknak, de nekem magamnak is nyűit némi örömet? Nézze. én jobb vagyok a híremnél, s nem egv önnél megfelelőbb külsejű férfiúnak is ellent tudok állni. Sokat szeretek, sokakat szerettem, s ha a ió Isten megőrzi az imperiális szépségemet. még sokat fogok szeretni és sokakat boldogítani, de nem vagyok olyan közönséges lotvó. akihez csak úgy. minden körülményesség nélkül, benyithasson akárkifia azzal az ártatlan kívánsággal, hogy könyörüljek rajta... Nem, kedves ur, ez nem megy ... Ellenben kivan egy pár adresszt, ahol lehűtheti a szerelmi hevületét? Jó leány vagyok, akit nem bánt a kenvéririgvség. Szívesen adok ajánlást egészen ió pofákhoz, akik kevésbbé dilíicile-k. mint én és higyje meg, szintén értenek az ars amandi-hoz ... Most pedig megbocsásson, a barátom pompás halat küldött, utasítást kell adnom, hogy hogyan készítsék el. Az Isten megáldja! örültem, hogy szerencsém volt. — Épp a hal dolgában jövök, bájos Imperia. A konzervátorok eledele vonzott ide. s nem a Maga szépsége, amely tudom hogv kiváló, de engem nem izgat. Nem mondom, hogy nem szeretem a nőket, de a halat még jobban ... Az az alázatos kérésem, hívjon meg a mai ebédjéhez. Jóizíit kacagott Imperia. — Maga ugyancsak goromba fráter. Signor Tamisio. de azért nem vagyok megsértve. S ha csak az a kívánsága, akkor rendben vagyunk. Egv ebéd erejéig irgalmas leszek Önhöz. Én azt hittem — folytatta nevetve —. hogy énrám pályázik. — óh. Aíadonna. — sóhajtott a gourmand. — én már kezdek viszszavonulni a nőktől s olyan finom falatról, mint Maga, álmodni se mernék, még akkor sem. ha aktiv volnék. Az én pásztoróráim a reggeli. ebéd és vacsora. Boldog leszek. ha egv ilv pásztorórát tölthetek a század legszebb asszonyának nem az ágyában, hanem az asztalánál. A meghívást hálásan köszönöm. s ha nincs kifogása ellene, lemegyek a konyhába és megmutatom a szakácsnénak. hogy mint készítse ezt a »papabile« halat. Olyat még nem evett se Chigi. se a barátnőié, aminő ez a fogás lesz. Imperia se vetette meg az asztal örömeit, kiváncsi, volt a hires ételszakértő receptiére s szívesen látta, hogv az kitanitotta a konyhaszemélvzetét. Egvütt ebédeltek. Tamisio ur sokat és művészien evett, s Imnériával talán először történt életében, hogy férfiúval ülvén az ebédlőasztalnál, az még arra se tett kísérletet, hogy hozzáérjen a térdéhez vagy megnvomkodia a lábát. S mikor a vendég az ebéd végén kezet csókolt a cortigiana-nak, ez a hódolat nem a női báiaknak szólt, hanem a finoman elkészített halnak. Ugyanaznap a vacsoránál Imperia elbeszélte az esetet a bankárnak és igv szólt:- Ilyen maflával még sohase ültem egv asztalnál! Annál elragadtatottabb volt Signor Tamisio. aki ragyogó arccal dicsekedett mindenfelé: — Ilvcn pompásan még sose ebédeltem! TAVASZI TANULMÁNY A I PÁRISI NŐK LÁBÁRÓL Paris, március hó Most már nem olyáti sötétlö, lejki edényeket elöntő, csontot sajgató á -Párisi nő. Kerti fröcskölés hull alá a parkok fölhasogatott mezőire, a bokrok már emelgetik biedermayer-szoknyájukat, a fák ütköznek és merészen ielemelik erkölcstelen bimbóikat, a zápor elé. Az aszfalt nedves, a pocséták tükrösek, nem mocskosak és a Uirge női lábak táncosán keresgélik az ösvényt, mely száraz lenne és nem fröccsent hibát a selyemharisnyára. Muszáj észrevenni a párisi nők lábát, A flegma amazonjai pedig ama nők. akik az ólálkodó párisi esőben, fölhúzzák a sportharisnyát és spriccelhet az eső akárhogy, ők cuppognak a maguk utján Heine-tól Napóleonig. Csuromos, bemaszatolt lábak kapkodó káoszában elbizakodottan sürögnek, a makulátlan lábak A párisi nő boszorkánysága, hogy esőben is olyan marad a harisnyája, mintha skatulyából húzták vulna ki, a Printemps, a Louvre skatulyáiból E mocskot, sok mindent áthágó lábakról inak már verseket is, mi azonban az áruk nincs feltüntetve, de bizonyára minden pénzt megér a lábcsuda, amit, akit ily szikrázva megpatkolnak. Elvonjuk azonban könnyelműen tekintetünket e csudalábakról és megint csak a párisi mindenki-nö gazellás, párducos szökkelését, feldobbanását szemlélgetjük például a táncporondon. Mily örvényesen tanulmányosak például, a demokratikus, népi tánchelyiségek, mondjuk a »Bullier«, a »Moulin rouge.« Mily egyéni, szembeugróan kevély a francia nő lába a táncok forgatagában. Dalt játszik a zenekar, a dalt, amit mostaniban odakünn a meghatott kedvű tavaszi fák alatt a kóta-kereskedő énekesek dalolgatnak és körülöttük a nép rohanó útját abbahagyva, a kótával, a leckével a kezében utána danolássza a chansont. A dalt, a lábak-szivek, ime eltáncolják. A táncterem ragyogását holdas mélázással elsápasz-tják, a zenekar önti a szirupot, édes a sörszagu maryland-os levegő és dalolnak a lábak; ejtésük, mintha selyemszőnyegekre vigyáznának a váltogató, tapadó, záruló, nyíló vonalak, mintha Watteau rajzolna a szerelemről; pogány szerszámaikkal szemérmesek, mint ahogyan Verlaine áhitatos; önfeledten, a szemüket is lehunyva, a pillanatot ki élve táncolnak: a lelkiül, a lábuk... Ám megdübörög a zenekar, föllobbantják a holdvilágot, lángol a világosság és megörjöng ama charleston. A szende lábacskák dühöngő ritmussal iramodnak, de ritmus! Mennyire elasztikus minden porcikájuk, artista téboly-e a tánc és ebben az elvadult rázkódásban, ábrák kákofóniájában, vigyázatosak, ösztönösek, diadalmasak, az igy még szebb párisi női lábak. Tanulmányos ördöngösség, amint rátáncolják a gondolatra: race! Olyasmi lehet, mert volt egy fordulója ennek a charleston-tornádónak, amikor a nöcskék csapzott eton-frizurával, ziháló kebellel, kitágult, elfordult tekinteti tel úgy hágtak az orgia tetejére, hogy ránksugott a sejtelem: ilyen megvesztegető furiásan, lábaik mámoros kifeszülésév.el ugranak tán, e táncos démonok a barrikádra is, ha kell... Sietve följegyezzük még, hogy a Claridge-szálloda előtt láttunk egy női lábat. mely ugyancsak megvonta képzele* tünket. A nyitott autó egészen úgy tetszett, mint egy táruló landauer. Benne egy arcocska, gyermekes, pisze, talán bakfis, érettszépen. Az arcocskát megemelte a zsenge váll, a mókás slussz, a portás már hajlongva nyitja az autót, a kis nő kiszáll, a lábát! előre dugja, aranyharisnya van rajta. a könnyű futamokat, amik kecsesen meghordozzák a finoman szépet, ami j pompás bokákhoz az enyhe csípőktől a virágosán hajló nyakszirtig, odatartozik. Szemetel az eső és pontosan érezni amint költögetőn rákoppant rügyre, mozduló sziromra, serkenő barkára, de talán az is -íavaszias észrevétel, hogy figyeljük a párisi nők lábainak szökkelését, a virgonc szemű tócsákon át, sietősen, erébb és arébb ugrándozva s feltűnik, hogy a harisnyájuk tiszta marad. a zuhogó öntözésben. Pedig ugyancsak kurta a szellős szoknyácskájuk és meleg vonalaikat fröcskölhetné az eső, bokától, ama jóizü kalácsjg ... Már tanulmányozzuk a párisi hölgyek hullámos léptű, szimetriával elváló, teltebb selymeiket is ringató lábait és a harisnyájukat megóvott eső nem mocskolta, csatak nem csapdosta, tiszta, mint amikor a rózsaszint ráhúzták a rózsaszínre. Még fajta-studium is kínálkozik a területen! Esőben meg lehet állapítani, ki a francia nő, ki az idegen. Látunk aggodalmasan lépkedő hölgyeket, még a rövid szoknyájukat is emelik, de a viz, a sár rámocskol selyemre és húsra, tragédia, a szerencsétlen lábikrájához kap és csipkés zsebkendővel a szemünk láttára radírozza a csúnyát. Alighanem germán nő az a deli nő, aki kiöltözködött Paris minden diszével, a cipellő, cipő rangos, a harisnya ragyog, mint az achát, de felülről kiszakad az öntözőkanna, nincs menekvés és a germánszinezetü nő ügyeskedik, lépked, tápod és az achát fázós foltokkal szederjesedik. marasztaljuk magunkat a beszámoló tudósítás mellé és referálunk arról is. hogy a párisi nő nagyon is megáll a lábain és tudja- szép az, ami érdek nélkül tetszik, mennyivel szebbek tehát az ö lábai. Akai is tetszeni! Gyönyörű holmi, ékszeres csuda az ármány-napsütésben, villanó aranyselymeknek, csipkéknek szirmai közül: mint meleg kelyhéböl a fölfűző bibe ... Révész Béla m RÁDIÓAMATŐRÖK 1 szakvéleményt adok, ké zülékeik felülvizsgálását, javítását végzem, uj kés.-ülékek szakszerű fel l'itását, mindennemű alkatészt szállítok legolcsóbban CZUCZY EMIL Ä !9 SUBOT T1A, massakiiíova 2$. isi Nem a karrierjüket megtutott női lábakról krónikázunk itten, a hires színésznők, táncosnők reflektorokkal megvilágított bokáiról, ikráiról, de a nőcskeknek, még inkább kicsinyítve mondott lábacskáiról, úgy amint az uecán, déli kiözónléssel az áruházak előtt, autóbuszok lépcsőin, 35 ős, 3b-os villanással, toppannak elénk. A párisi nő lábáról értekezünk úgy általában és észrevesszük például azt, hogy a süldő uiidinettek miiven oieso, ócska ruhákba burkolódzluk, köntösük reménytelen, takarosak, de szegényesek, de a lábuk kifogástalan, pompázó: kultusz! Valami ősi, diktáló tulajdonsága lehet ez a párisi népnek mert Páris valósággal berendezkedett arra, hogy a legclárvultabb varróleány is igényesen, bábuzó passzióval felöltöztesse a lábait. Művészettel formált cipő és cipő az irdatlan áruházak kirakataiban, mellettük selyemharisnya, ki, milyet akar. Mindjárt értjük, a midinett lába is megragyoghat, 40—50 frankért megvásárolhatja a mokány cipellőt. 15— 20 frankért az opálosan csillámló harisnyát. Aki pedig nagyon értékeli a lábacskáit, tudja is értékelni, talál azért 3—400 frankért is harisnyát (1 millió korona!), igen helyes cipőcskéket illusztrálva, tájképekkel, ornamentikákkal mindössze 1200 1500 frankért (3)4 4% millió koronáért!); cipősarkokat gyémántokkal kiverve, ékszerészüzletekben. ENGLESKI MAGAZIN Beograd VukaKaradžićaul. 18. Telefon 24-98 Zagreb Strossmajerova 10 — Telefon 16-50 Elsőrendű úri divatáruház. Saját műtermében készít mérték után ruhát és fehérneműi Eredeti Burberry Weatherproots
