Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-30 / 117. szám
4. oldal Suboticai politikusok Gyorgyevícs Dragosziár távozásáról Rü§tJn;ött gyűlések a vendéglőkben Szuboticán pénteken is élénken tárgyalták Gyorgyevícs Dragoszláv szuboticai polgármester felmentését és az azt követő eseményeket. A szóbeszéd tárgya leginkább a csütörtök esti tüntetés volt, amelyen igen nagy tömeg vett részt. A tüntetők egy része késve érkezett a felvonulásra, különösen a tavankuti Radlcs-pártiak, akik vonattal jöttek Szuboticára. A tüntetés csütörtökön este fél tiz órakor ért véget és a hatalmas embertömeg a legnagyobb rendben j szétoszlott. Ugyancsak csütörtökön este tiz órakor nagy tömeg ember özönlött be a Sztipics Márk és a Szeibold-féle vendéglőbe, ahol a szuboticai pártok vezetői ültek össze tanácskozásra. A zsúfolásig megtelt vendéglőkben az összegyűltek lelkesen ünnepelték Sztipies Károly dr. löispán-pclgármestcrt és Sztrilics Béla nemzetgyűlési képviselőt. A vendéglőkben tartózkodó politikusok közül az összegyűlt embertömeg kívánságára többen felszólaltak és éles támadást intettek a volt polgármester ellen, akit többek között azzal vádoltak meg, hogy a gyűlölet magvát vetette el Szuboticán és terrorisztikus eszközökkel akarta Szubctica lakosságát a maga politikájának megszerezni. . • Miiics Ivó dr. egyetemi tartár magasszinvonalu beszédben vázolta a buny:váeok itteni helyzetét és rámutatott arra hogy az mindegy, hogy horvátoknak vallják-e magukat a bunyevácok, vagy nem. Ők kétségtelenül szlávok és pedig jugoszlávok és eijön az idő, amikor megvalósul a nagy horvát kön tő Jóslata, hogy Jugoszlávi határait az Adriai- és a Fekete-tenger fogja mosni. Vukotics Milán dr. ügyvéd Jovánovicspárti temparamentumos beszédében támadta Gyorgyevícs Dragoszláv volt polgármestert. Hangsúlyozta, hogy a nép spontán megnyilatkozása még sohasem diadalmaskodott úgy Szuboticán, mint a volt polgármester etleni tüntetésén. A Gyorgyevícs elleni hangulatot az bizonyltja'legjobban, hogy a miniszterelnöknek küldött táviratot minden szláv párt vezére aláírta. Ilyen együttműködést a szuboticai társadalomban és a politikai Rabszolga Irta : Tersánszkj Jenő Ötvenéves voit és még mindig oly komolyan vett mindent, mint egy gyermek. Most felült az ágyában és várta a hajnalt. Egy gondolat belczsibbadt az agyába. Tudta, hogy soha többé nem lesz reggel, nem lesz ébredés az ö számára. Azért rámeredt vad daccal a fekete égre az ablakon keresztül. Fölvillant még egy-egy bizonytalan fogalom, de csak mint a kiatvó gyertyafény utolsó lobbanása. Férfias erőfeszítéssel figyelni kezdte az agyát. Hogy születnek a maró, őrjítő képek, megsemmisitö gondolatok? Hol van az izzó határvonal az agysejtek titokzatos világában, melyen túl az őrület kezdődik? Ki kormányozza tovább a tetteket, ba ő meghal s ez a roncs itt tovább mozog? ... De nem!... Ö ezt nem akarja! Nem!... Erőlködött, de nem bírta tovább. Az akarat kisiklott. Valami szörnyű, ismeretlen erő lerombolta a mindeaséget. Még nem!... Hiszen látja a hajnali csillagot ott a feketeség közepén... itt az ablak fája... ez az ágyam széle... ez a koporsóm fedele... nem... a takaróm... ez meg itt — megmarkolta jó erősen a saját torkát — ez itt én vagyok! ... Nyakából kiserkedt a vér ujjai nyomán. Ezt már nem érezte. Nézte tovább merev, kidülledt szemekkel a sötétséget odakinn. Nem akarok megőrülni!-.. Megvárom így ülve, mozdulatlanul, álmatlanul a hajnalt... akkor elintézünk mindent szépen, józanul, emberin ... Ez veit az utolsó tiszta gondolata. BACSMEGYEI NAPLÓ _________________ 1927, äpHHt 30. pártok között csak a Gyorgyevícs elleni harc tudott megteremteni. Mamuzsicš György nyugalmazott rendőrkapitány, a horvát parasztpárt szuboticai szervezetének titkára kétszer Is felszólalt. A szónokokat a közönség zajosan megéljenezte ős Sztipies Károly Noviszadról jelentik: A noviszad: Nemzeti Színház csütörtök esti előadásán olyan botrány játszódott le, amilyen még nem fordult elő a szerb színház történetében. A színtársulat Lázics Szveti.szláv huszonnégyéves kátyi fiatal író »Politika« cimü négy felvonásos szatíráját mutatta be. A darabot elsőnek a no'Viszadi Nemzeti Színház mutatta be szerdán és a csütörtöki előadáson pedig kitört a botrány. A darab cselekménye a bánáti Perlesz községben játszódik le. Ott él egy Bunics Lala nevű jómódú ember, aki állandóan az újságokat bújja, de nem érti, mert abban csak politikát talál. Felesége okosabb akar lenni az uránál és emiatt mindig összelcoccannak. Egy alkalommal eljön BuniCshoz a falu bölcse: a borbély, aki elkezdi magyarázni a gazdának, hogy mi az a politika. A borbély, aki maga sem ért a politikához értelmetlen latin szavakat kever magyarázatába, de Bunics ettől sem lesz okosabb. Meglátogatja Bunicsot a községi Írnok és szomszédja a szabó is. akik szintén a politika magyarázatába kezdenek, de végül maguk is belezavarodnak. Bunicsot később rábeszélik, hogy menjen Beogradba és ott szerezzen tapasztalatokat politikai dolgokban. A gazda , rááll és Perlesz község őt is és feleségét is tanulmányútra küldi a fővárosba. Bunics ez alkalommal börzédet tanul be, melyet a borbély és az írnok állítanak össze a lehető legértelmetlenebbiil. A beszéd »standé pede« kiáltással végződik és mikor Buniccsal elmondatják az rrfég jobban eltorzítja a szöveget. A második felvonásban Bunics azt álmodja, hogy Beogradban van, ott találkozik különböző személyekkel: a cipőtisztítóval süteményárussal, akiktől megkérdezi. Hogy mi á politika, de azok tréfát őznek vele. Egy zugügyvéddel is találkozik Budr. főispán-polgármestert, Sztrilics Béla és Juries Márkó képviselőket, Evetovics Mátyás dr. volt helyettes-polgármestert, dr. Ivandékics Imre volt főispán-polgármestert, Davidovicsot és Jovánovics Ljubát éltetve, éjfél után oszlott szét. nics, aki borozgatás közben beavatja a kiváncsi gazdát a politikába. Elmondja neki, hogy legkönnyebb mesterség a politika, el kell zavarni a képviselőt, hamis esküvel börtönbe kell juttatni és aztán megválasztani a saját jelöltjét, A továbbiakban a zugiigyvéd azt ajánlja Bunicsnak, hogy választassa meg magát községi birónak, ő olcsó pénzért mindent elintéz neki. A parasztembernek nagyon tetszik a dolog és tízezer dinárt ad az ügyvédnek, amiért megtanította politizálni. A harmadik felvonás az egekben játszódik le. Szent Péter két írnokkal a kérvények nagy tömegét intézi; a bánátiak esőt kérnek, de Szent Péter azt feleli, hogy lehetetlen, mert az esőt a szombori vásárra és a bácsi búcsúra már elkérték és több esőjük nincsen. A koreai képviselő a napidijak felemelését kéri Szent Pétertől, mire azt a feleletet kapják, hogy előbb legyenek Jugoszláviában tisztviselők, mert ott köztudomású, hogy naponta emelik a napidijakat. Közben Bunics is megjelenik a menyországban, de még azt sem tudja megmondani, hogy honnan való, mert hazáját Jugoszláviának is és SHS-nak is hívják. Bunics itt találkozik egy szerb kávéfőzővel, akinek az az első kérdése, hogy megbukoit-e a kormány? A parasztgazda, aki azért jött a menyországba, hogy kiszabaduljon a politika hálójából, megdöbbentve tapasztalja, hogy még a menyországban is politizálnak. A negyedik felvonásban Bunics felébred. Ekkor már utrakészen várja a felesége, hogy Beogradba utazzanak, de Bunics. aki álmában végigszenvedte a politikai tanulmányaikat, kijelenti, hogy kiábrándult a politikából és nem megy le. A csütörtök esti előadáson zsúfolt liái za volt a Nemzeti Színháznak. Már az első felvonás közepén érezhető volt némi izgatottság a közönség soraiban. Az erősebb és szúróbb mondásoknál a közönség lábdobogással és pisszegéssel adott kifejezést nemtetszésének. Egy noviszadi ügyvéd és több tisztviselő le vele! le vele! kiáltással töbször félbeszakították a darabot, dörömböltek, zajosan fütyültek és minden percben gúnyos közbikiáltást küldtek a színpad felé. A második felvonás végén általános volt a botrány, a közönség két táborra oszlott az egyik tábor éltette és megtapsolta a szereplőket, mig többen azt kiabálták: Hol az államvédelmi törvény? A harmadik felvonásban állandóan nagy zaj volt. A közönség cgyrésze terbször lámpa elf hívta a szereplőket, de a színpadon csak Göc jelent még, akit az egyik tábor tomboló lelkesedéssel, a másik pedig füttyszóval fogadott. Ugyanígy járt a szerző is, akit ünnepeltek í$ és Hintettek is ellene Az előadás szakadatlan dörömbölés és zaj között ért végett, de komolyabb incidens nem történt. □kártyázta a feleségét „Gsdövár asszonya“ - modern kiadásban Szolnokról jelentik: Furcsa büntetőfeljelentés és szokatlan válókereset érkezett a szolnoki törvényszékhez. H. M.-né egy tekintélyes jászsági földbirtokos felesége $ feljelentő. A feljelentés szerint H. M. földbirtokos április eleje óta megváltoztatta szolid életmódját, iszákos és kártyás lett. Egy alkalommal az asszony is vele volt egy mulatságon, de nem bírta sokáig az iramot, mert az ital hamar megártott neki és ezért az asszony meglehetősen mámorosán és becsipve hazament és lefeküdt, a férfiak azonban tovább mulattak. Másnap furcsa dolgokat hallott az aszszony a faluban pletykálni. Azt beszélték, hogy férje egész éjjel veszített kártyán és a végén elvesztette őt, a feleségét is. Nem végérvényesen, csupán Tövid időre. A nyertes pedig nem volt más, mint férjének legjobb barátja a Jegyző. Azt is csak másnap tudta meg az aszszony, hogy az, aki éjszaka hazatért hozzá és kora reggel eltávozott a lakásból, nem a férje volt, hanem a jegyző. Az asszony eleintő nem hitt ai megdöbbentő pletykának, végül azonban mégis kénytelen volt elhinni a. dolgot, mert férje az emlékezetes éjszaka óta nem tért vissza hozzá. Ne bántsd a politikát! Színházi tüntetés Noviszadon egy po it;kai színezetű darab premier én A feketeséget lassú szürkület váltotta fel, majd izzani kézdett valahol a vörös végtelenség borzalmasan, mint a pokol! kazánja. A csillagok sorban kialudtak, a tűz fölött füst gomolygott. Odafönn hűllámzaní kezdett az ég, mint valami szennyesvörös folyadék. Kupolája megingott, behorpadt, aztán mintha nem bírná el a fölötte trónoló istenséget, beszakadt, leomlott s az őrült látta az aláhulló, izzó cserépdarabokat. Tudta, hogy a nagy edény most összetört és mérhetetlen súlyú tartalma elönti, elégeti a világot. Íme a pokol olvadó lávája már az ablakon szűrődik be és emelkedik, folyton emelkedik zúgva, sisteregve, égeti a szőnyeget, az ágyat, a testét érinti a tűz és hallik a tulvilági moraj... Az őrült felugrott. Agyában nem volt többé sem ok, sem okozat, csak egy nagy, mindent átfogó őrületes gunykacaj a teremtés tökéletlensége fölött. Arcán sem bu, sem öröm, csak vérfagyasztó, hideg, élettelen torzmosoly. Miért?... Hahaha... Semmiért... Csönd van... Hogy hívják?... Igen, igen... Felséges asszonyom... lárma a neve ... Alszik mindenki a palotában... Revolver?... Tekintete a szomszéd ágyra tévedt. Vigyorogni kezdett, amikor az asszony bájos, fiatal arcát meglátta a párnába süppedni. A szoba ajtaja kissé nyitva maradt valamikor s abból az irányból szelíden, egyenletesen beszivárgott a reggeli csöndbe a másik férfi horkolása. Az őrült fölfigyelt és csöndesen mondta: — A hiéna!... Meglapul, ugrásra készül. De ez itt jókarát és segíteni fog.— Ajkához emelte a revolvert és mint egy szerelmest, megcsókolta. Aztán lélekzetét visszafojtva, arcán valami gyerme■ kfös ^vancstsaggal nézte $ ahol az asszony, a fiatal, egészséges, szerelmes és talán ártatlan nő lehunyt szemekkel, boldogan mosolygó ajakkal álmodozott. Félig meztelen keblei öntudatlan sóhajra emelkedtek s rózsaszín karjait gyanútlanul nyújtotta ki a halál felé. Az őrült vigyorgott s nézte a feléje nyúló karokat gyáván. Akkor a kezek aláhanyatlottak s az asszony arca kipirult a boldogságtól. Féláloniban pihegni, suttogni kezdett szerelmes szavakat, majd hangosan, értelmesen és szenvedéllyel mondta ki a férfi nevét. A másik férfi neve volt s az örült szeretett volna szélesen fölkacagni, de félt, hogy felébred az asszony. Szemeit a szomszéd szoba ajtajára fordította, majd óvatosan, nesztelenül fölemelkedett. Szájára tapasztotta a kezét, nehogy meghallják a kibuggyanó röhejt. Volt még annyi esze, mint egy csinytevésre készülő gyermeknek. Csak kuncogott. A fegyverre nézett, melynek fénye megcsiklandozta az idegeit. Úgy simogatta, mint egy drága csecsebecsét, finom, törékeny ékszert. Aztán kéjelegve illesztette bele az ujját. — Ne félj, asszonyom... a vadat, azt a gyönyörű példányt megszerzem neked ... Lábujjhegyen kiosont az ajtón és megállt a másik szobában, mint egy kisértet a másik férfi ágya előtt. Szemeiben kigyulladtak a pusztítás démoui csillagai, a pokol emésztő lángja. Vad felkiáltással robbant ki belőle az elfojtott kacaj és alvó unokaöccsére célzott. Torz gyönyörűséggel nézte, mint emelkedik föl ágyából a rémképre ébredő férfi. Mint kapkod levegő után, mint hátrál a fegyver előtt s ugrik ki hálóingben a nyitott ablakon. Az örült későn húzta meg a büfei&nát, a másiknak még ideje volt eltűnni a kert bokrai mögött. Az ajtóban az őrült háta mögött sikoltozva jelent meg az asszony. — Gyilkos! — kiáltott az asszony, de torkán akadt a szó, mert csak most ismerte fel férje arcán az őrületet. Az örült megfordult, szembe az aszszonnya! és arca komollyá torzult. Nem nevetett többé, hanem kimért, határozott léptekkel az asszonyhoz közeledett. Mozdulataiban valami furcsa alázat és félszegség volt, valami a megvert kutyából. Az asszony állt az ajtóban aláomló, kibontott hajjal ié'meztelenül, ahogy fölébredt. Hangja elnémult, ereiben megdermedt a vér. fiatal, egészséges teste vonaglott, arca fehérré vált a borzalomtól. Tehetetlenségében szemeit folyton az őröltre szegezve, lassan hátrálni kezdett. Szinte öntudatlanul ért az ágyához és leült. Vállairól lecsúszott az ing, meztelen keblei kjfeliéredtek, de nem merte megigazítani, eltakarni; rémülete erősebbé vált, mint szemérme. Érezte, hogy egyetlen mozdulattól függ az élet, vagy halál. Az őrült közeledett. Földreszegzett fejjel, mintha az utat figyelné, melyen halad. Kezével fáradtan Ióbálta a fegyvert, mintha görnyedezne súlya alatt. Az asszony előtt megállt, zavart mozdulattal, lesütött szemekkel és reszketni kezdett. Egy pillanatra fölnézett az asszony kidomborodó, fehér kebleire, aztán elpirult, szégyenkezve, mint egy ártatlan gyermek s szemeit újra lesütötte szemérmesen. És nem mert többé az asszonyra nézni. Mint egy veszettségében is hü kutya. A fegyvert is lerakta szépen és azt mondta: — Felséges asszonyom... a király meghalt..., csak rabszolgád él...
