Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-28 / 115. szám
A BACSMEGYE! NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE —------------------i irirnrrTiMrirTrTiiTiiriB^^ !■ mi ..... Tőke nélkül nem lehet épiteni A házépítési szövetség tagjainak az építkezési összeg huszlmszonöt százalékát készpénzben ki kell fizetni — Csak reális alapon, komoly szakemberekkel dolgozhat a lakásépítő szövetség — Telekspekulánsoknak és munkát kereső iparosoknak nincs helyük a szövetségben — Többet ér tiz ház a valóságban, mint háromszáz papiroson Szakértő nyilatkozata a szuboticai kislakásépitő akcióról Az utóbbi hetekben több érdekcsoport alakult meg Szuhoticán, amelyek kislakások építését tűzték ki célul. Ezt a mozgalmat úgy a közvetlenül érdekelt lakótársadalom, mint a szakemberek részéről nagy és- osztottan érdeklődés kiséri. A mozgloimnai összefüggő kérdésekről egy szakember, aki évek óta foglalkozik a dologgal, munkatársunknak a következőképen nyilatkozott: — A kislakásépitő mozgalom közszükségből fakadt ugyan, de zászlóhordözói iránt, akik formát adtak neki, hálásak lehetnek úgy a lakók, mint az épitőiparosság. Hiszen végre nálunk is felkeltették a nyilvánosság és a hatóságok érdeklődését az égető probléma iránt, amely a külföldön, sőt a belföld nagyobb városaiban is, már nem probléma, hanem valósággá vált építőtevékenység, egyedüli orvossága a lakástörvénynyef és lakásrendeletekkel kuruzsolt súlyos betegségnek: a lakásmizériának. — A mozgalom megindítói azonban egyszersmind nagy felelősséget is vállaltak magukra. Amilyen népszerű a cél, olyan nehéz is a megoldása a mai viszonyok között. Nem táplálhatunk túlzott optimizmust a siker iránt. A vérmessé felit koz itt reményekben való csalódás pedig nemcsak általános elégedetlenségre vezet, de dfszkreditdlhaíja az égisz mozgalmat is, ami hoszszu időre ismét eltolná a. szuboticai lakásínség megoldását. — A kislakásépités tenén sem pénzügyileg, sem műszakilag megoldatlan kérdés nincs. A hozzánk legközelebb álló példát a németek adják, akik negyven év óta a munkás- és tisztviselöházak tízezreit építették fel. Hatalmas irodalom ismerteti a problémát. Negyven év tapasztalatainak során, a rossz megoldások fokozatos kiküszöbölésével, minden nagy és kisjelentöségii kérdésre megtalálták a jó és a legjobb megoldást. Aki ismeri ezt az irodalmat annak csak választania kell a kis tárházból. •— A német kislakásépités legfontosabb tanulságait akarom itt röviden felemlíteni és széljegyzetekkel ellátni, a mai mozgalommal kapcsolatosan. Ezek a következők: 1. Csaknem mindenütt privát iniciativa, az állam, város, vagy nagy ipartelepek támogatásával. Az első már megvolna. A város támogatására, legalább ami a teiekszerzést illeti, talán lehet számítani. Az adómentességet már úgy az állam, mint a város, biztosították. 2. Nagyon olcsó, hosszúlejáratú amortizációs kölcsön. A németeknél akkor kezdett virágzani a kislakásépités, mik«*' megalakultak az országos rokkant- BtflÉpyaŐ ős aggkori biztosit© pénztárak. amelyek hamarosan aránylag nagytőkék felett rendelkeztek. Két-négy százalékos amortizációs kölcsönökkel építettek. iigyhosy a tőketörlesztés a normális lakbérnél alig volt több. —1 Nálunk erre nagyon kevés a kilátás és itt a túlhajtott optimizmus keserves csalódásokat okozhat. A belföldi töke drága amortizációra, különösen hosszú lejáratúra aligha lesz kapható. A külföldi tőke pedig, a « valutánk stabilizálatlairsága, az állandó kormányválságok és a törvényegységesités hiánya miatt egyelőre várakozó állásponton vall, legalább is még évekig nem lesz aktuális. - Ha pedig mégis kapható lesz, akkor -nagyon drága kölcsön lesz. Maradna az építtető salát tőkéje — ha van — és esetleg a belföldi nyolc-tiz százalékos tiz-tizenöt éves amortizációs kölcsön,- — Kapcsoljuk ki azokat, akiknek saját telkük és építési tőkéjük van. Ezeknek nem kell kislakásépitő mozgalom, inkább ipari szövetkezet, mint munkavállaló testület, amely olcsóbban dolgozik. Ilyen testület nálunk nincs és előreláthatólag nem is fog alakulni: Nézetem szerint, vagy legalább is garanciát nyújtani az építési í tőke egynegyed-egyötöd erejéig, akkor már képességein túl levő terhet váTol magára, ha meg is kapná, ezen előfeltételek nélkül az egész szükséges tőkét amortizációs kölcsönkópen. Garancia természetesen csak betáblázás, vagy jótállás lehet, nem pedig hivatalnoki fizetés cedálása, vagy másféle bizonytalan és lehetetlen alap, amelyet már hallottam is emlegetni. Szóval az építésbe belemenni fentirt viszonyaink között, csakis annak tanácsos, aki a szükséges töke negyed-ötödét előre le tudja tenni, vagy garantálni. Aki ennél nagyobb reményeket táplál, az kislakás helyett alighanem csak légvárakat fog épiteni. Kétségtelen, hogy ez az előfeltétel erősen fogja csökkenteni az igénylők számát. De legalább szilárd talajon marad. A köznek többet használ tiz újonnan épült lakás, mint háromszáz papiron levő. 3. A bázépitőszövetkezet, vagy társulat. különösen a mi viszonyaink között, csak erkölcsi testület lehet, tiszteletbeli, fizetésnélküli vezetőkkel és minimális tagdíjakkal, amelyek csak a legszorosabban vett adminisztrációra szükségesek. A sok kölcsönre szoruló közül egyik tag sem garantálhatja a másik tartozását, tehát szükségtelen a részvénytársaság, szövetkezeti, vagy betéti társasági forrni. — .4 társulatban csirk közvetlenül érdekeltnél: van helye. Gondoljunk csak a halotti és kiházasitó társulatok közismert hiénáira, azonnal belátjuk, hogy telekspekuláns, vagy munkát kereső iparos nem való a házépítő társulatba. Hiszen a társulás egyedüli értelme abban van, hogy a tömeges építkezés megszervezése által a iegszélesebbkörü ver-Béogradböl jeleentik: A szalonikii szabad zóna kérdését még mindig nem sikerült rendezni. Ez az iigy mindig sok mellékkörülménnyel függött össze, de elsősorban a Jugoszlávia és Görögország között fennálló politikai differenciák állottak a szalonikii jugoszláv szabad zóna megoldásának az útjába. Még 1913- ban, közvetlenül a Balkán-háborúk befejezése után, a görög kormány és a szerb kormány között megállapodás jött létre, amely a következőképpen hangzik: »A görög király hozzájárni ahhoz, hogy a görög kormány megtegyen minden könnyítést, hogy ötven éven keresztül a szerb kereskedelem részére a szalonikii kikötőn és Szkoplje- Bitolj vasútvonalon keresztül teljes szabad kivitelt és bevitelt biztosítson, fiz a szabadság a legteljesebb lehet, ha nem érinti görög állam szuverenitását. A szükséges megállapodásokat egy külön delegáció fogja megkötni, amelynek ezt a munkát egy éven belül kell elvégezni.* 1923-ban létre is jött ez a megállapodás, 1925-ben SHS részről ezt a konvenciót ratifikálták, azonban mindezideig még nincsen szabad zónánk Szaloniki- Hogy a szalonikii szabad kikötő hiánya mily«» károkat jelent a jugoszláv ptn&mpam k«*i*kKl«iemnek( arra csak seny igénybevételével jelentős olcsóbbodást érteitek el. — Más oldalról azonban túllő a célon az, aki külföldi építőanyagok vámmentes behozataláról, vagy az itt is elkészíthető épületfefczerelés külföldön való beszerzéséről álmodozik. Mindkettő céltalan volna, ha lehetne is, de azonkívül ok tabui is, mert a tőkét, amely végre egyszer felszabadult, másutt költenék el. 4. Legvégül, de nem utolsó helyen, megemlítem még annak a fontosságát, hogy a nagyobb házcsoportok, vagy telepek parcellázását, tervezését és építés vezetését csakis arra hivatott szakemberek végezzék. A németek szerint egy ilyen nagyjelentőségű, nagy tőkét igénylő és végeredményében a város fejlődésére kiható problémának helyes megoldására >« legjobb szakemberek is csak éppen elég jól:«. Szükség esetén tehát a fentirt feladatokra is széleskörű pályázat utján adandó megbízás. a következő példát hozzuk fel. Dalmáciából Délszerbiába egy cementgyár anyagot akart szállítani. A cementes hajó megérkezett Szalonikibe és az úgynevezett jugoszláv szabad kikötő zónában akart kirakodni. A görög ha-' tóságok azonban ezt a rakodást nem engedték meg és. Így kénytelen volt a hajó a görög kikötőben kirakodni. Mivel azonban a görög kikötő aránylag rendkívül szűk, az árut a nyílt tengeren kis hajóba kellelt kiönteni és csak a kis hajóból tudták a cementárut a vasúti kocsikba átrakni. Egy ilyen cementvállalat éppen a szalonikii sok átrakodást költségek miatt csődbe is került. Perics Ninko volt külügyminiszter a szkupstinában elmondott expozéjában megígérte a szalonikii zóna ügyének a rendezését. Beogradban azonban mindenki tudja, hogy a szalonikii jugoszláv szabadforgalom útjában nem csak a görög politikusok állanak, hanem az olasz-a«gol érdekek vonulnak fel, a törekvő jugoszláv kereskedelemmel szemben. Nehéz feladata lesz tehát az uj kidüevminiszternek, hogy ezeket az akadályokat a 9faiomkii szabad forgalom Htjából elhárítsa. akinek nincs tökéje és házhelyet kap, drága kölcsönnel nem építhet. Ha ugyanis nem «tudja, előre befizetni, Kommercializáiják az S. H. S. vasutakat A közlekedési minisztérium az állami jelzálogbank érdekkörébe tartozó csoportnak akarja átadni az államvasutat Bcogradból jelentik: Popovics Bora mérnök, a közlekedésügyi miniszter helyettese a napokban konferenciát szándékozik egybehívni. Erre a konferenciára meghívják a különféle gazdasági korporációk kiküldötteit, hogy azok állást foglaljanak az államvasutak' kommereializálása ügyében. Ezen a konferencián —' hir szerint — a minisztérium részéről olyan megoldást terjesztenek elő, hogy az államvasutakat egy olyan kereskedelmi társaság vegye át, amely az állami Jelzálogintézet, a monopoligazgatóság és az állami hajózási társaság érdekcsoportjaiból alakulna. Kérdés, hogy mit szólnak majd ehhez a megoldáshoz a gazdasági vezető körök. Bizonyos, hogy erről az oldalról is lesznek különféle javaslatok és előterjesztések, amelyek jobbak lesznek az állami javaslatoknál. A konferenciát május első napjaiban fogják megtartani. Az olasz-angol érdekek akadályozzák a szalonikii szabadzóna használatát A görög hatóságok nehézségeket támasztanak a jugoszláv hajók kirakodásánál
