Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-28 / 115. szám

oFdat BÁCSMEGYE3 NAPLÖ 1927. április 28. Gyilkos merénylet az istállóban Két fiatal löki gazdálkodót isme­retlen tettese c életveszélyesen összeszurkáltak Lókról ielentik: Izgalmas gyilkossági kísérlet tartja izgalomban Lók község la­kosságát. Keddre virradó éjjel ismeretlen lettesek behatoltak Tóth Imre löki föld­birtokos házába és az istállóban alvó ti­zenhat éves Tóth Antalt és a tizennyolc éves Tóth Istvánt borzalmasan össze­szurkálták. Hétfőn este a Tóth-család kint ült a liáz előtt és a család tagjai a pravoszláv husvétot ünneplő szomszédokkal be­szélgettek. Tiz óra tájban Tóthék már nyugalom­ra tértek, mert hajnalban ki akartak menni a szállásra. Tóth két legényfia: Antal és István az istállóban feküdtek le. Ejfél tájban Tóth István kurjongatásra ébredt fel. Lámpát gyújtott és körülné­zett az udvarban, de minthogy semmi gyanúsat nem fedezett fel, visszatért az istállóba és lefeküdt. Néhány perccel egy óra után a házban alvó Tóth Imre nyö­szörgő hangokat hallott az udvar felől. Az apa felkeltette a házbelieket és be­mentek az istállóba, ahonnan a hangokat hallották. Amikor a házbeliek beléptek és a lámpa fényénél körülnéztek, bor­zalmas látvány tárult a szemük elé. Elmondották, hogy mindketten éles fáj­dalomra ébredtek fel. Először azt hitték, hogy az elszabadult lovak rájuk döntőt ték a választófalat, de mikor az arcuk­hoz értek, észrevették, hogy az véres és hogy összeszurkálták őket. Segítségért akartak kiáltani, de nem volt erejük és elvesztették eszméletüket. A két testvér egyöntetűen vallotta, hogy senkit sem láttak és senkire sem gyanakszanak. .................................. nramrassg A csendőrség teljesen tanácstalanul áll a titokzatos merénylőkkel szemben. Egyetlen nyom nincs, amely megvilágí­taná a rejtélyt, vagy következtetni en­gedne a tettesek személyére és a véres merénylet céljára. A titokzatos merény­let izgalomban tartja az egész kóziég lakosságát. A Tóth-fiiík iránt, akiket }ó­­ravaló, dolgos fiatalembereknek ismer­tek, nagy részvét nyilvánul meg. Titokzatos gyilkosság Bscskereken Férfi-holttestet találtak a Bega-partcn Becskerekről jelentik: A becskere­­ki rendőrség pár nap óta titokzatos gyilkosság ügyében folytat nyomo­zást. A legnagyobb titokban folyt a nyomozás és csak most közöltek a nyilvánossággal annyit, hogy vasár­nap reggel a Begaparton egy felöl­tözött férfi holttestet találtak. A holt­testen külső sérülés nyomai voltak és igy kétségtelenül megállapítást nyert, hogy az ismeretlen férfi gyilkosság áldozata. A rendőri nyomozás megállapítot­ta, hogy a meggyilkolt férfit Szilja­­nicsnak hívják és előző éjjel a Mar­­kovics Szvetozár-uccai Teodorovics­­vendéglőben tartózkodott. Sziljanics a vendéglőben összeveszett Teodo­­roviccsal, aki a helyiségből kidobta. Hogy azután mi történt, hogy mi­képpen került Sziljanics a Begapart­­ra és hogyan halt meg, arról a nyo­mozás eddig még semmi bizonyosat sem tudott megállapítani. Sztaribecsej tiltakozik algimnázium megszüntetése ellen A szülők nagygyűlésének határozata A fal mellett álló ágyon, egymáshoz közéi, összevagdalt, megcsonkított arccal, vér tócsában lekiidt Tóth két fia. A meg­döbbent apa azonnal a csendőrökért és orvosért küldött. Az orvos megállapí­totta, hogy a merénylők éles bicskával, vagy hosszupengéjii disznóölö késsel szarkáitok össze áldozataikat. Tóth Ist­vánnak a penge átvágta bal arcát és ket­tőbe hasította az orrát, arcának jobb fe­lét pedig átszurta a merénylő. Tóth An­talon az orvosi vizsgálat több szúrt se­bet állapított meg, melyek közül legsú­lyosabb az, amely az arcát éktelenitettc el. Az orvos a szúrások irányából és az áldozatok helyzetéből arra következtet, hogy a merénylők, akik ketten lehettek, át akarták vágni a 'két légénv torkát, de a sötétben és izgatottságukban csak az arcukon sebesitették meg a szerencsét­len embereket. A csendörség, nyomban a merénylet felfedezése után, megindította a nyomo­zást. Csendőrcsoportok átkutatták a ház környékét, de semmi nyomot nem talál­tak, amelyek alapján továbo folytathat­ták volna a kutatást. Reggel felé a két sebesült fiatalembert sikerült kihallgatni. Sztaribecsejről jelentik: A sztaribe­­cseji és környéki szülök hétfőn délelőtt tiltakozó nagygyűlést tartottak a gim­názium tornatermében. A tiltakozó gyű­lésen résztvettek a sztaribeeseji szülők küldöttségén kívül a petrovoszelói, csu­rogj, zsabalji, báeskogradistei és goszpo­­cljmei-i szülők kiküldöttei is. A gyűlést Pavlovics Sztoján bank­­igazgató, tartománygyülési képviselő nyitotta meg. Pavlovios hivatkozva a Bácsmegyei Napló szombori munkatár­sa által közölt hírre. felhívta a megje­lentek figyelmét az ügyre Utána Szte­­panov Jován kerületi esperes egy órás beszédben foglalkozott a sztaribeeseji gimnázium ügyével' Elmondotta, hogy Sztaribecsej négy és fél, millió dinárt költött a gimnázium építésére, pótlékot ad a tanároknak, ingyen villanyvilágí­tással látja el az intézetet és amikor a község a legnagyobb áldozatkészséggel hozzájárul a gimnázium fentartásának költségeihez, ugyanakkor az illetékes té­nyezők meg akarják szüntetni a gimná­ziumot, holott az építés előtt négy aktiv miniszter Ígérte meg, hogy a gimnáziu­mot fokozatosan főgimnáziummá fej­lesztik. Sztepanov felsorolta azokat a történelmi, kulturális és közlekedési oko­kat, amelyek a gimnázium megmaradá­sát kiv4nják. Badnagyev Dimitrije tanító statiszta kai adatokkal bizonyítja, hogy a becseji gimnázium fentartása nemzetnevelési és kulturális követelmény, továbbá Becsej kedvező fekvésénél egészségügyi szem­pontból is jobban megfelel e célnak, mint Novibecsej, vagy Szrbobrán. Míg Szrbobránban a nyolc osztályú gimná­ziumnak csak 300—400 tanulója van, ugyanakkor a becseji algimnázium ta­nulóinak száma 576. "(jobb felszólalás után elhatározták, hogy a mozgalmat az érdekelt faluk­ra is kiterjesztik, amelyeket felkérnek az állásfoglalásra. Pavlovics Sztoján tartománygyülési képviselő indítványára a gyűlés a kö­vetkező határozatot fogadta el: — A Bácsmegyei Napló szombori tu­dósítás alapján hirt közölt arról, hogy a közoktatásügyi miniszter meg akarja szüntetni a sztaribeeseji algimnáziumot és helyébe a szSmbori tanítóképzőt akar­ja Becsejre helyezni. Az érdekelt szü­lők felkérik a minisztert, hogy álljon el a gimnázium megszüntetésétől, egy­ben Becsej és környéke nevében köve­telik a régi ígéret teljesítését: a főgim­názium átszervezését. A község lakos­ságának az ellen sincs kifogása, hogy a főgimnázium mellett még egy vegyes férfi és női tanítóképző létesittessék Sztaribfecsejen és a község minden ál­dozatot meghoz a tanítóképző érdeké­ben is, csak az algimnázium megma­radjon. A határozatot megküldik az illetékes minisztériumoknak. A makacs öngyilkos) elolt Halszori mérgezési kísértet után a kórház emelet: ablakából ugrott le 3SB budapesti leány Budapestről ielentik: Szokatlanul ma­kacs öngyílkosjelölt vivődik a halállal a Rókus-kórház egyik kórtermében. PekU Tér óznék hívják a fiatal öngyil­kos leányt, aki az elimrit hetek folya­mán hatszor mérgezte meg magát, mi­után azonban egyik öngyilkossági kísér­lete sem sikerült, kedd délután felszö­kött az összekötő vasúti hidra és ami­kor észrevette, hogy egy vonat kanya­rodik a hidra, a sínek közé vetette ma­gát. A mozdonyvezető azonban még idejében lefékezte a vonatot és igy a leány nem került a kerekek alá, hanem csak a mozdony tolta néhány méter­nyire maga előtt, úgyhogy a leány ki­­sebbméretü agyrázkódást szenvedett. Pekli Terézt beszállították a Rókus­­kórházba, ahol az éjszaka folyamán magához tért és jajgatni kezdett, hogy ismét nem sikerült meghalnia. Amikor később mindenki elaludt körülötte a kórteremben, odavánszorgait a kórte­rem Rákóczy-utra nyitó egyik ablaká­hoz, felkapaszkodott az ablakpárkány­ra és hangos sikoltással levetette ma­gát a kövezetre. A kórházban nagy iz­galmat keltett az öngyilkosság, az or­vosok és ápolónők kirohantak az uc­­cára, ahol összetört tagokkal véresen találták a fiatal leányt. Azonnal visz­­saaszállitották a kórterembe, ahol most a halállal vivődik. A huszonegyéves cselédleány azért követte el ezeket a sorozatos öngyil­kossági kísérleteket, mert már hónapok óta nem tud alkalmazáshoz jutni. Egy kritikus albumából Irta : Baedeker Wells-nek a megállapítása, hogy az emberiségnek uj bibliám van szüksége s az az óhaja, hogy ilyen­nek előbb-utóbb el kell készülni, tel­jesen megokolt. Az emberiség sokat haladott és sokat hanyatlott, amióta a régi bibliát megírták s a morál na­gyot változott — jóra-rosszra egy­aránt — amióta a könyvek könyvé­nek a törvényeit és tilalmait kodifi­kálták. Ámde hol az a kiválóság, aki az uj tanok szerkesztésére mandátu­mot kaphat? Hol az a mózesi tekin­tély, akinek elég a sulya, hogy az ni könyvet megírni és életbeléptetni merje? Avagy azt is konferencia, kongresszus, ankett vagy kodifikáló bizottság állítsa össze? Elnökök, elő­adók és hozzászólóknak a vélemé­nye alapján, jegyzőkönyvek révén s esetleg szótöbbséggel hozott hatá­rozatok utján? ... Nehéz ügy lesz. És valószinüleg még sokáig marad érvényben a régi biblia s hogy még végeláthatatlan időkig ez lesz az a törvénykönyv, amelynek a paran­csait és tilalmait megszegjük s a törvényeit kutyába vesszük. ¥ A nevetségesség „ néha úgy fest, mintha morális tulajdonság volna. Az u. n. kémikus ember nem kelt komikus hatást mindenütt — nem mindenütt nevetnek rajta, mint ahogy némely immorális egyént nem min­őé nhoJ tartanak erkölcstelennek. Aki Parisban nevetséges, az még ko­molyszámba mehet Pancsevón, ép­pen úgy, mint ahogy az, akit er­kölcstelennek kiáltanak ki Oroshá­zán, még egészen morális lény lehet Parisban. * Nem tudom hány fehér holló van a világon. Valószinüleg nagyon kevés — amit onnan következtetek, hogy még egyet se láttam. De aligha le­hetnek sokkal kevesebben, mint az evangyéliorpi értelemben vett igazán tisztán morális lények, akikkel szin­tén nem lehet találkozni minden uccasarkon. # Ha valakinek más a morálja, mint a környezetének, ez könnyen ráfog­ja, hogy nincs morálja. # Az a közmondás, amely szerint »ahány ház, annyi szokás«, jóformán azt jelenti: »ahány ház, annyi mo­rál«. Sőt: alighanem több házat ta­lálsz, amelyben ugyanaz a szokás, mint olyat, ahol azonos a morál. * Az erkölcsprédikációnak több ha­tása van, ha az uralkodó morál ellen, mint ha mellette szól. A mórál soha­se népszerű. # A morál törvényei sokszor ellenté­tesek a természetéivel. Az előbbiek szerint sokszor a gyengébbnek kelle­ne győzni, az utóbbiak szerint min­dig az erősebb van felsőbbségben. A. természet jéiormán nem is tesz egyebet, mint hogy ellenakciót foly­tat a morál ellen. Ha mégis a morál marad fölül, akkor ez nagy és ritka győzelem, amelyhez az embernek olykor megnyilvánuló igazságérzete és még ritkábban jelentkező nemes fölbuzdulása segiti. * Akit csak a vallás tesz erkölcsössé, annak a morálja nem áll valami erős lábon. Jobban szeretem, ha valakit a morálja tesz vallásossá vagy hí­vővé. * A moralisták mindig terhére vol­tak a társadalomnak, de azért min­dig akadtak, akik erre a szerepre vállalkoztak. Az egyén se szereti néha a lelkiismeretét, mert kellemet­len dolgokra emlékezteti, de azért nem zárhatja el előle a fülét. Mert a lelkiismeret beszélni akar és be­szélni fog mindig, akár szívesen hall­gatják, akár nem. * A moralista: a társadalom lelki­ismerete. *­Ha eredeti a gondolkozásod mód­ja s különösen, ha szigorúak az er­kölcsi elveid, akkor le kell mondanod arról, hogy kedvelt tagja légy a tár­saságnak s hogy sok barátod legyen. Az ismerőseid közt lesznek, akik ér­dekesnek fognak találni (az eredeti­séged folytán) s akadnak, akik be­csülni fognak (a morális elveidért), de barátokra nehezen fogsz találni közXük. A morál néha hasonló a vil­lámhárítóhoz — eltávolítja közelünk­ből a Kedélyességnek áramát. * Minden u. n. moralista többé-ke­­vésbbé amoralista. Hiszen a saját­­maga morálját hirdeti, amely imitt­­amott okvetlenül eltér a tömeg­erkölcstől. Mert ha nem különbözik tőle, akkor minek hirdeti? A morálbölcselök és erkölcsprédi­kátorok sokszor hasonlók azokhoz a tarfejü patikusokhoz, akik a leg­fanatikusabb meggyőződés hangján hirdetik, ajánlják, kínálják és árul­ják csodaszereiket a kopaszság ellen. Ä­Néha széfryenlünk valami kifogás­talanul erkölcsös dolgot megcsele­kedni. máskor meg bravúrosan kö­vetünk el olyan cselekedeteket, ame­lyeket a moralista semmiképp se he­lyeselhet. # Ha Krisztus még egyszer föltá­madna s valamelyik iskolához hitta­­nitói állásért folyamodna, a katedrát aligha kaphatná meg. Az iskolaszék azt találná, hogy nincs kellő kvalifi­kációja s hogy nem áll a mai tudo­mány színvonalán. S annyi bizonyos, hogy az iskolákban már nem az Ö erkölcstanát tanítják. S az életben, sajnos, még kevésbbé. # Az irók és egyéb prédikátorok egyre hirdetik a morális tanokat, de se ők, se az olvasóik nem javulnak meg tőlük.

Next

/
Thumbnails
Contents