Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-27 / 114. szám

2. oldal. 1927. április 27 RACSMEGYH NAPLÓ A pap gyilkosa a vádlottak padján Erkölcstelen életmóddal vádolja az orgoványi gyilkos mise közben agyonlőtt á dozatál Kecskemétről jelentik: A kecskeméti törvényszék kedden kezdte tárgyalni Schmidt Ferenc orgoványi kereskedő 'bünpörét, aki a matt év májusában Sza­­bftd-Jakab-S'/.dYlÁson a katholikus tem­plomban revolverre! agyonlőtte Magyar György plébánost, majd kifutott a tem­plomból és egy árokban mellbelőtte ma­sat. A paip meghalt, a gyilkos azonban a rabkórházban felgyógyult. A gyilkosság előzményei meglehetősei; homályosak. A kereskedő és a pap eleinte jóharátok voltak, később azonban a leg­nagyobb ellenségekké váltak. Schmidt mindenütt azt hangoztatta, hogy Ma­gyar plébános az 6 balszerencséje és minden rossz a pap miatt történik vele. A harag és a bosszú gondolata napról­­napra erősbödött benne, mig végül is el­határozta, hogy meggyilkolja a lelkészt Mwlt év május 29»ikén litánia volt akatho- Wfcus templomban. A harmadik padbait idt Schmidt, akinek előző éjjel éks ösz­­szetiizése volt a feleségével. A pap hát­tal a közönségnek térdelve imádkozott az oltár előtt, amikor revolverlövés dör­dült el és a plébános véresen esett ösz­­sz< majd egy óra múlva meghalt. A keddi tárgyaláson Schmidt Ferenc kijetentetíe, hogy nem érzi magát bű­nösnek. Nem akarta meggyilkolni a pa­pot. Elment a templomba és Imádkozás közben látta, hogy a pap gúnyosan néz rá. Ekkor felébredt benne az elkese­redés. — Tatán az isten keze játszott közre — mondotta a vádlott — amikor a zse­­bemből előkerült a revolver. Hogy ho­gyan lőttem le Magyar plébánost, azt nem tudom. A pap haragudott rám és rossz híremet költötte, de egyéb ok Is van, sok gyalázat, amit e! sem lehet mon­dani és amiért nagyon el voltam kese­redve. .lézus Krisztus nevében áMitom. hogy:, Magyar György-sbosszuáiló és-ha­zug-ember volt velem szemben. Ezenkívül Magyar plébános rossz erkölcsű ember \ olt. Rettenetes, hogy miket akart mii­­vebH'.fp feleségemmel és borzalmas az, amit a korcsmárosnéval tett. Állandóan hátakba járt két szakácsnő kedvéért. Ha volna itt egy koldus, akt házrói-házra jár és megkérdeznék tőle, hogy a pap kinek az asszonyát szerette, akkor sok min­den kiderülne. A vádlott vallomása után a tanuk ki­hallgatását kezdte meg a törvényszék, Valamennyi tanú terhelő vallomást tett a vádlottra, aki a tanuk szerint uton-ut­­télen hirdette, hogy Magyar plébánost meg fogja Ölni. A tárgyalást szerdán folytatják és valószínűleg már szerdán délben sor ke riil az Ítélet kihirdetésére. Halálos autószerencsétlenség a topcsideri országúton Egy ittas társasággal száguldó autó nekiment a villanyoszlopnak Beogradból jelentik: A görögkeleti husvéi másnapján Beogradban és kör­nyékén számtalan kisebb-nagyobb autó­baleset tprtćnt, köztük egy halálos ki­menetelű szerencsétlenség is. Hétfőn este Beogradból a Topcsider felé vezető országúton száguldott egy nagy autó, amelynek Meleskó Viktor a tulajdonosa. Az autóban ülitek Marko­­vlcs Sztanlmlr és Dragoszavljevics Du­sán, a Ruski Cár kávéház pincérei, azon­kívül Radulovics Jóca, Maloparics Vla­dimír, Matics Zsivota és Pojtemko Györ­gye sofförök. Ez a társaság már két nap óta állandóan Ivott és autón egyik korcs­mát a másik után kereste fel. Amikor a Topcsider közelében levő Goszpodarszka Mehanc-íéle vendéglőhöz értek, a sof­­for vigyázatlansága következtében a ‘:ocsi hirtelen átcsapott az egyik oldal­ról a másikra és nekivdgódott egy Vil­lanyoszlopnak. Az összeütközés következtében Vala­mennyien kiröpüttek a kocsiból, Marko­­vics és Dragoszavljevics olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy még a helyszínen meghaltak, mig a többiek ki­sebb-nagyobb sérülések árán menekül­tek meg. A rendőrség kiszállt a helyszín­re a nyomozás megindítása végett. A holttesteket a hullaházba, a sebesülteket pedig a kórházba szállították. Amerika barátsággal van Kina iránt Cooiidge elnök feltűnő nyilatkozata a kínai eseményekről Újabb orosz csapatösszevonások Mandzsúriában Newyorkból jelentik: Cooiidge el­nök hétfőn este az amerikai sajtó képviselői előtt beszédet mondott, a melyben mindenekelőtt arra utalt, hogy a sajtó nemzetközi vonatkozá­sokban sok bajt okozhat, állandóan bírál más népeket és hamis indító­­okokat tulajdonit -viselkedésüknek. Az elnök nyilatkozott ezután a mexi­kói és nikaraguai hélyzetről, majd igy folytatta beszédét: — Az imperialista politika teljesen távol áll tőlünk. Nem gondolunk erre Kipában sem, ahol politikánk minden­kor mentes maradt minden támadó jellegtől. Ez utóbbi körülmény onnan származik, hogy nincsenek kiváltságos terüle­teink Kínában és sohasem száll­tunk meg kínai területet. Kíná­hoz való barátságunk közmon­dásos. Teljes részvéttel nézzük a kinai nép mostani baját. Reméljük, hogy megvalósulnak a szabadságra, egységre és nemzeti szellemre irányuló tö­rekvéseik, továbbá, hogy si­kerül eró's köztársasági kor­mányt alakiíaníok. A kinai vizeken tartózkodó hadiha­jóink feladata csupán ag, hogy meg-, védelmezze az amerikai állampolgá­rok élet- és vagyonbiztonságát. A nankingi sajnálatos események arra kényszeritettek bennünket, hogy a többi hatalmakkal együtt jegyzéket nyújtsunk át. Kína válasza engesztelékeny és egyes pontokban előzékeny. A követelések végleges elintézést további megfontolásokat vesz igény­be. Nem kétlem azonban, hogy Kina végül is szilárd kormányhoz jut és jóvá teszi a velünk szemben tanúsított igazságtalanságot. Cooiidge nyilatkozata politikai körökben nagy feltűnést keltett. Véres bicskapárbaj Bosszú a testvér haláláéit Petrovoszelöról jelentik: A községben véres bicskapárbaj játszódott le, amely­nek három súlyosan sebesült áldozata van. Vasárnap este a noviszadi színtár­sulat Petrovoszelpn vendégszerepelt és a Katholikus Legényegylet helyiségében elő akarta adni a »Marica grófnőt«. Az előadás technikai okok miatt elmaradt és a közönség szétoszlott. A hazaigyekvők között voltak Gales Dobroszláv, Gaics Szteván, Vukoszavljev Qyóka és Va­­koszavljev Áca petrovoszelói legények is. A két Gaics-testvér már évek óta gyű­lölte Vukovszaljev Gyököt, aki öt évvel ezelőtt vadászfegyverrel, amely vélétíe­­nül elsült a kezében, megölte Gaics Je­­lenát, aki Vükoszavljevnak menyasszo­nya volt. Noha a szerencstélenség véletlenül tör­tént, a két GaiCs-testvér minden alka­lommal, amikor Vukoszavljev Gyokóval találkozott, belekötöttek és megverték. Vasárnap a négy haragos testvér össze­találkozott az uccán és Gaics Dobroszláv odalépett Vukoszavljev Ácához és arcul ütötte. A járókelők akkor szétválasztot­ták a verekedő legényeket és igy heve­sebb Összecsapásra nem került sor. De amikor a legények elhagyták a község­háza épületét, újra összecsaptak és most már előkerült a bicska !S. A koromsötét éjszakában véres küz­delmet vívott a négy legény. Gaics Szte­ván négy rettenetes szúrást kapott, ket­tőt a fejébe, kettőt a hátába. Gaics Szteván hadokolva maradt va' csatatéren. A bicska-harcban súlyosan megsebe­sült meg Gítics Doibroszláy és a, segit- S^gjéreM,sio.to; barátja Gagiczki Péró. is, Vukoszavljev Áca könnyebb sérülést szenvedett. A rendőrség Vukoszavljev ófelánt és Vukoszavljev Ácát letartóztatta. A nyugodt lelkiismeret Irta : Orbók Attila Somogyi ur, az. Európa-Bauk föpénz­­tárosa, a világ legbecsületesebb embere «üt. Senki sem tartatta okos, vagy élel­mes embernek s a nagy bankban nem kiváló képességei, hanem becsületessége vitte előre, egészen a iöpénztárosi pozi-j cióig, amely meglehetősen irigyelt állás! /olt, mert jó fizetés járt vele. Somogyi pontosául ellátta hivatalát, tizesztendös fopénztárosi múltja alatt soha a legki­sebb kellemetlensége sem volt, mert min­dig nagyon nyugodtan megfontoltan dol­gozott. s egy fillérrel sem fizetett . ki többet, vagy kevesebbet a feleknek, mint amennyit kellett. ló módban és gondtalanul élt. Nőtlen ember vett, mulatni nem járt, a szinház, variété nem érdekelte, mindössze az Ope­rába ment el nagyritkán, oda is azért, mert ismert a karból egy ifin hölgyet, aki a bankban volt gépirónö s onnan került a világot jelentő deszkákra, miután egy operai énekes meggyőzte, . hogy kár a hangját parlagon hevertetnie. Somogyi ur, aki a bankban a legkorrektebbül vi­selkedett a hölgyekkel -cinben is, ami­kor a gépirónö. a szép szőke Gizi, kóris­­taloány lett, összebarátkozott vele s ő volt aztán már évek óta élete egyetlen fényűzése. Somogyi ur hetenként egy­szer találkozott vele és egyáltalán nem érdekelte, hogy Gizi mit csinál a hét töb­bi bat napján keresztül. Somogyi ur megelégedetten, nyugod­tan éif, míg a®tán egy napon valami olyan dotog nem történt a bankban,ami vgészea íelforgatta életét. A bank egyik füMMüdiie ét>. akt&Btje óriási összeget Ikvzou a Nw*u*ti B**kbói, trés» tartal­mas lakattal lezárt. bőrtáskában. Bevit­ték a pénzt Somogyi ur rácsos fülkéjé­be s a főpénztáros, miután felnyitották az egyik' táskát, gondosan megszámolta a bankjegykötegeket. Még be sem fe­jezhette az első táska tartalmának át­vételét, amikor az altiszt rémülten ki­áltott fel: — Hol a negyedik táska?! Nincs itt a negyedik táska! Somogyi ür ereiben megfagyott a vér, de a következő pillanatban máT kiadta a parancsot az altisztnek, hogy csukássá be azonnal a bank Összes kapuit s ő magja telefonált a rendőrségre, hogy be­jelentse a rettenetes esetet és defektive-1 ket kérjen. Felejthetetlenül izgalmas órák követ­keztek. Rendőrtisztek és titkosrendörök valóságos raja lepte el a bank hatalmas palotáját mindenkit igazoltattak, meg­motoztak, az épületet a padlástól a pin­céig felkutatták, az összes tisztviselőket rögtön kihallgatták ott a helyszínen, el­sősorban Somogyi urat, akt halálsápad­­tan, verejtékezve mondotta, hogy ért­hetetlen előtte, a dolog, őt nem terheli semmi felelősség, mert még nem vette át a pénzt és hangsúlyozta, hogy nyu­godt a lelkiismerete. Ezt legalább tíz­szer elmondotta, olyan szánalmas ijedt­séggel, hogy a szigorú rendőrtiszt el­mosolyodott. * Eltelt két hét, de a buzgó nyomozás­nak semmi eredménye nem volt; meg­fejthetetlen rejtély maradt hogy hová tűnt el a bőr táska a hatalmas összeg­gel. Somogyi urat még egyszer kihall­gatták és megállapították, hogy »semmi néven nevezendő felelősség nem terheli, mert ő-esak agukért az összegekért t de­ars, amdyefcet onr átvert. A tülke hátsó ajtaját pedig a Pénz átadásakor, előirás szerint, az altisztnek kellett volna gon­dosan őriznie.« A tisztviselőt és az altisztet a hank gondatlanságukért elcsapta, de Somogyi urnák még csak szemrehányást sem tett a vezérigazgató, aki figyelmébe ajánlotta, hogy ezentúl, amikor pénzt vesz át a fülkében, zárja le az ajtót. Egyszer aztán Somogyi urat mégis kellemetlen meglepetés érte. Ebéd és vacsora után mindig be szokott ülni fe­ketére az Eldorádó-kávéházha. Meg­döbbenve vette észre, hogy minden ál­dott nap egy nagybajuszai, atlétaterme­­tii ember telepedik le a közelében és fi­gyeli őt... Detektiv volt... Somogyi urat, bár­mennyire nyugodt is volt a lelkiismere­te, nagyon felizgatta a gondolat, hogy figyelik öt, Egy este a fess Gizikével el­ment az orfeumba s a ruhatárban, a tükörben megpillantotta a defektiv mar­káns profilját... Somogyi ur másnap reggel a legko­­pottabb ruháját húzta fel... »Az ele­­gánciám kelthetett gyanút, pedig ha tud­nák, hogy mi mindent vonok meg ma­gamtól, csakhogy jó ruháim legyenek!« — gondolta magában. A kávéházba sem ment többé. Amikor pedig a rákövetke­ző héten, színházba készült s a kórista­­leány, akinek egy dúsgazdag bőrgyáros volt a barátja, gyönyörű oposszum-pré­mes bundát akart magára venni. Somo­gyi ur hirtelen elhatározta, hogy nem megy vele. »Még meggyanúsíthatnak, hegyén vettem neki« — gondolta. Osz­­széveszett Gizivel és szakított'vele. i És boldog volt, hogy nem kellett többé se­hol sem megjelennie a feltűnően pazarul öltözködő leánnyal. A hivatalából tófűden áldort -nap ugt* surrant haza, mint valami töivaii, szo­bájába bezárkózott s nem mozdult ki, csak éppen vacsorázni ment egy kis sör­­csarnokba. Egyszer aztán ott is megpil­lantotta a detektívet,' aki egy diszkrét sarokban ült, újságba temetkezve, nyil­ván azért, hogy Somogyi ur észre he vegye, hogy őt figyeli... Somogyi urnák nyugodt volt a lelki­ismerete, mégis, ha csengettek nála, összerázkódott és a szive hevesen do­bogni kezdett... Eltelt két hónap, a bankban sem be­széltek, már a szenzációs lopásról.... Csak Somogyi ur nem bírt egyébre gon­dolni... Egyszer, amikor délután a hivatalába sietett, a kapuban találkozott a vezér­igazgatóval akinek alázatosan köszönt. A »vezér« ránézett s nem viszonozta köszönését. Ez még sohasem történt meg Somogyi úrral. • Szorongó szívvel ment a fülkéjébe, a hol lezárt amerikai Íróasztalának redő­nyén rózsaszínű cédulát pillantott meg Idézés volt. Annak a detektivesoportnak a vezetője idézte meg hétfő. délelőtt fiz órára, amelyik a lopás felderítésével volt megbízva. Péntek délután volt. Es Somogyi ur, aki' egészen 'ártatlan volt a dologban, ebben a pillanatban azt gond-oka magában: — Rájöttek, hogy én vagyok a töl­ti ■■■ A bankban meg voltak győződve ró­la, hogy a főpénztáros ártatlan. Csak másnap délelőtt nyitották fel a kasszát. A rovancsolás meglepő eredménnyel járt. Harmincezer dollár és negyvenmil­lió magyar korona hiányzottt. Somogyi ur külföldre szökött a péti# zel. . -

Next

/
Thumbnails
Contents