Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-26 / 113. szám

bAcsmegyei napló t927. áprflis 26. tán a többszólamú egyházi ének. A szop­ránszólamokat gyermekhangok helyet­tesítik az énekkarban és a Societe Polifo­­nica Rontana-nak is megvan a maga pueri cantusa, amelynek tagjait tiz- ti­zenkét éves olasz gyermekek közül vá­logatják össze. Külön érdekessége a hangversenynek, hogy azon előadják Paüesztrina egyik egyházi müvét, amelyet évszázadokon keresztül csak a sixtuszi kápolnában volt szabad előadni. A hangverseny egyik legnagyobb művészi eseménye lesz évek óta Szuboticának és ez min denképen érthetővé teszi a megnyilvánuló óriási érdeklődést. A SAND legyőzte Beogradban az országos bajnokcsapatot Pompás játék után 2:1 arányban megverte a zagrebl Gradjanszkit — A bécsi Siovan 2:0 arányban győzte le a Jugoszláviát Beogradból jelentik: Jugoszlávia pá­­lyafölavató ünnepségének második ré­sze hétfőn folyt le. Az ünnepség kereté­ben a SAND, a zagrebi Qradjanszkival, a bécsi Slovan pedig a Jugoszláviával mérkőzött, mintegy nyolcezer főnyi kö­zönség előtt. A SAND játéka ezúttal is a legna­gyobb mértékben megnyerte a kö­zönség tetszését. A mérkőzésre, amelyet Ruzics bíró ve­zetett, a Gradjanszki komplett csapatá­val szemben a SAND a következőkép­pen állt fel: Siflis — Beleszlin, Weisz — Kopi­­lovics. Held, Ördög — Inotai, Ko­vács. Becics — Haraszti. Szilágyi III. A mérkőzés szakadó esőben kezdő­dött és a sáros pálya nagymértékben •nehezítette meg a kombinációkat. Az első nyolc percben a Gradjanszki egyen­lő erejű ellenfele volt a SAND-nak, de a vörös-feketék lassankint felülkereked­tek és az első félidőben állandó fölén5r­­nyei játszottak. A nehéz pálya ellenére is szebbnél-szebb akciókat vezetett a SAND csatársora és az akcióknak a nyolcadik percben meg is lett az ered­ményük. Inotai kidolgozott labdáját Kovács kapta átemelte Harasztinak,. aki ! Védhetétlenül a hálóba továbbította. A gól ffcllelkesitttte a szuboticai csapa­tot, amely tovább is frontban maradt, de Mihelzsics bámulatos bravúrral' vé­dett és a legnehezebb lövéseket is biz­tosan fogta. A 23-ik percben Becics szöktette Kovácsot, akinek lövését Mi­­htlzsics kapus kiütötte, de a résen álló Inotai a labdát habozás nélkül a kapusarokba vágta. A második gól után a Gradjanszki ösn­­szeszedte -minden erejét, lassankint le­nyomult a SAND kapuhoz. A 42-ik perc­ben a balösszekötő megszökött, de lövését Siflis kiütötte, a labda azon­ban Beleszlin lábáról bepattant a hálóba. A második félidőben a SAND szép me­zőnyjátékkal lepte meg a közönséget és a Gradjanszki főképp védekezésre szo­rult. A félidő azonban nem hozott újabb eredményt, ami főképp annak tulajdo­­nitható, hogy a SANI>csatárok lövései legtöbbször elkerülték a kaput. Az utol­só percekben Szilágyi III. egyéni ak­ciója hozott izgalmat, de lövése nem si­került. A SAND játéka ezúttal is a legna­gyobb mértékben kelégitett. A csatár­sorban főképp Haraszti és Inotai bril­lírozott, a csapat legjobb része azonban a tralfsor volt. Ördög és Kopilovics a leg­jobb formát játszották ki, míg Held csak 4V. második félidőben talált önmagára. A védeiembfetr AVeisZ vólbV^-jbbbtk, Siflis szereplése ismétlése volt vasárnapi ki­nn» l..... I» I I. II !■■■.■ tűnő játékának. A Jugoszlávia vezetősé­ge a SAND-nak értékes serleget adott, amely az ajándékot egy aranyserlegge! viszonozta. A SANE^—Gradjanszki meccs után játszották le mérkőzésüket a Szdovan és a Jugoszlávia. A kitűnő bécsi profi­csapat hétfőn már fáradtabban mozgott, de 0:0 félidő után igy is 2:0 arányban megverte Beograd legjobb csapatát. A mérkőzést Jokcsics biró vezette. Mellbelötte magát egy szombori tanárjelölt Szerelmi bánata mia't akart megválni az éleitől Szomborból jelentik: Megrendítő sze­relmi tragédia játszódott le vasárnap Szomborban. A tragédia áldozata dv. Kromcs Milan haTminckétéves polgári iskolai tanár, aki revolverrel meílbelőt­­te magát és sérülése olyan súlyos, hogy minden pillanatban várják a halálát. Kronicsot, aki tanító, a polgári isko­lához annakidején azzal a feltétellel ne­vezték ki, hogy meg kell szereznie a tanári diplomát. A fiatal tanító, aki a háború után nősült meg és egy jómó­dú szombori gazda leányát vette fele­ségül, már két év óta, Beogradban ta­nul. A fővárosból az ünnepekre tért vtsz­­sza Szomborba és az édesanyjánál fa­kó feleségével és gyerekeivel töltötte a szombati napot. Kronics, aki már rég­óta rossz viszonyban él feleségével, este hivatalos volt egyik barátjához vacso­rára, ahol barátaitól revolvert kért köl­csön azzal, hogy neki hazamenet szük­sége lesz rá. A vacsoráról meglehetős kedvetlenül távozott, kiment a vasúti parkba, leült egy padra és mellbe lőtte magát. A golyó a szív alatt hatoM be és a háton jött ki, súlyos sebet ejtve a fatalemberen. Az öngyilkosságot a rend­­örjárőr fedezte fel, amely Kromcsot be­szállította a kórházba, ahol a halállal vivődik, Kronicsnál négy búcsúlevelet találtak. A fiatal szimpátikus tanár átíitófcrg sze­relmi bánat miatt akart megválni az élet tök 2. olda/. Végzetes perpatvar Felakasztotta maAá',de levágták a kötélről Szomborból jelentik: Az elmúlt éjsza­ka öngyilkosságot követett el Kovasics Zsárkó harmincéves dobrovoljác. Kovasics szombaton éjszaka elment a fel-támadási misére, onnan kijövet betért az egyik korcsmába, ahol pár deci bort ivott. Mikor hazatért Gundulicseva-ulicai lakására, felesége szemrehányásokat tett iteki, amit annyira a szivére vett, hogy kiment az udvaron levő fáskamrába és ott felakasztotta magát. Az asszony abban a híiz.mb**n, hogy férje a korcsmába ment vissza, nem is sejtette, hogy mi történt és csak tiz perc mulv^,. amikor apró fáért kiment a fás­­kamrába vette.észre, hogy férje felakasz­totta magát. Fellármázta a szomszédo­kat, akik levágták a kötélről az elalélt embert és behívták az éppen arrahaladó dr. Tibor Ervin, szombori orvost, aki hosszas élesztgetés után magához térí­tette Kovasicsot. A sixtusi kápolna énekkaraSuboticán Szombaton les/, a hires énekkar hangversenye a színházban Óriási érdeklődés előzi meg a sixtuszi kápolna énekkarának szombati szuboticai hangversenyét. A hires Societa PoUforúca Romami középeurópai turnéja a legna­gyobb művészi, esemény mindenütt most, hosszú idő után Raffaele Casimiri ka­tionok vezetésével a világhírű énekkar bejárja Európa nagyvárosait. Monsig­nore Raffaele Casimiri kanonok, az ének­kar kiváló karmestere Palestrina elve­szett müveinek felkutatásával tette is­mertté a- nevét az egész zenei világ előtt és ma kétségkívül a legkiválóbb ének­kar-dirigensek egyike. Az énekkar programmját Palesztrina Orlando di Lasso müvei és a XIII— XIV. századbeli gregoriánus-énekek töl­tik ki. Ez utóbbi a templomi karének, tu­­lf.jdotiképeiii megteremtőjének, Gergely pápának nevét yisgij, Av gregoriánus­­ének hangszer seíítsége' nélkül sžere­­pett.;a templomban és ebből fejlődött az-Novella (Pályamű) A szoba homályának fantasztikus ár­nyai ahogy a selyem-falak »világos tes­tére terpeszkedtek, olyanok voltak, mint sokszögletű, alaktalan, elhibázott akti­vista rajzok. A három férfi Szófián ide­gességgé! ült az asztal körül s a kopo­gás zajára izgatottan tekintett az ajtó íe*é. — Szabad! —- mondotta rekedten az egyik. A neveletlenül csikorcluló ajtó lassan nyik ki s csak annyi rést hagyott, ame­lyen az érkező beléphetett. «Ö azt« lélegzett fel mind a három férfi s az egyik a nő elé sietett. A no a félhomályban idegenkedve lépett elő­re, Hirtelen elsápadt és megállt. Lát­szott, hogy a tétovázó lábak egv lépést akartak tenni, de ijedten és remegve hökkentek az ingadozó megállásba. — Jó estét — köszönt a barna hajú férfi és szavai után a díszes csillárból meleg, székes fényáradat folyt ki. — Foglaljon helyet. A nő remegve engedelmeskedett. A férfiak jóleső érzéssel nézték a karos­szék ölébe hullott asszony szánalomra­­méftó vergődését. Mit akarnak tőlem? — kérdezte a nő. Szavai tétova reszketéssel töredez­tek ki belőle. Az ezüstös hajú férfi válaszolt: — Először is bocsánatot kérünk Ön­től, hogy ilyen otromba módon ide csal­tuk. de közös ügyünk követelte, ltogy kihasználjunk minden olyan körülményt, mely az ..Önnel való találkozásunkat le­hetővé" teszi. így határoztuk el. hogy egyik barátnőjének nevében ide hívjuk. A csel'sikerük. Mi pedig — kiknek éle­tét tönkretette — azért rendeztük ezt a ints tetemrehivást, hogy vádat emel­jünk és: Héletet mondjunk Ön felett. A nő, ijedelme rémületbe szökkent, si­kolyba domborodott és iszonyattal né­zett a beszélőre. Az ezüstös ha]u férfi leült, egykedvűen szivarra gyújtott s a barnít hant vette át a-szét.■■Rázta az itt­­dutat. de i.yMttoá&n beszélt. A bensőé­ben dúló vihart csak kezeinek groteszk hadonászása árulta el. — A feleségem volt — mondotta foj­tott .hangon. — Halálos szerelemmel szerettem. Házasságunk első éveiben, boldpgan éltünk, míg egy éjszaka ... Most felállt az eddig szófián harma­dik és ő folytatta tovább: —... Egy éjszaka ölelésünket revol-. verlövés zavarta meg. A férje lőtt ma­gába, mert az ablak alatt meglátta a csókjainkat. Rosszul tette. Én Önre lőt­tem, mikor felfedeztem, hogy vele csalt meg — és az ezüstös hajú férfire mu­tatott. — Golyóm nem talált, de gyil­­kcssági kísérletért két évi fegyházat kaptam s a büntetést ki is töltöttem. Az ezüstös hajú már személyének em­lítésekor készült szokásra i — Családom volt. Jó feleségem és két szép gyermekem. De a szenvedély szent őrületében eldobtam magamtól mindent, mert azt mondta, hogy Ön is szeret. Hittem Önnek és Ön — mikor a V,ag.vonom elfogyott — búcsú nélkül el­ment. Fel akartam kutatni, hogy meg­öljem, de gj^enge voltam arra. hogy szerelmemnek tragédiás hőse legyek. Ám könnyű operett-lovagok módjára sem tudtam elsuhanni összeomlott éle­tem romjai mellett, hogy uj életet kezd­jek s bosszút esküdtem Ön ellen. Most elérkezett a bosszú órája is! Utolsó szavai úgy csengtek, mint a nemes érc és csengésükből kigőgösödött a halálos Ítélet Is. A halál gondolatának borzalmat keltő fogalma rájuk iszonyo­dott s mind a négyen hangtalanul me­redtek egymásra. A csendet — mikor már fájni kezdett — a barna férfi törte meg: — Tessék — egy poharat nyújtott át a nőnek. — Méregpohár — mondotta a harma­dik — tartalma lassan és fájdalommen­tesen öl. A nő átvette a poharat. Sápadt arcát eddig elkerülte a pir. de most felviila­­nyozódott és siihuettje mosolyogva nőtt ki a szorongó villanyfényben. — Ha nem engedelmeskedik, erőszak­kal fogjuk kénysz^jlterii. A nő kényelmesen dőlt hátra a karos­szék I bő ölében s nem k^rüHe ej figyel­mét a három férfi felvillanó, mohó pil­lantása, amint selyembe öntött lábait egymásra téve szoknyája alól kinézett a .térde. Ebben a pillanatban született még a hádítervé. Arcára friss mosoly terebélyesedett s a csillár felé emelte a poharat. — Tokaji bor. ugye? — és megcsil­logtatta az aranyszínű italt. Nyugalma már teljesen visszatért. Tes­téből izgató remegés áradt és szépsége buján pompázott a báróin ámulatba ká­bult férfi előtt. Az uccára nyíló ablak előtt kövér tes­tű zongora várakozott a játékos ujjak­­ra, hogy csöndes, vagy vad melódiákat varázsoljanak , ki . .acélhu.ros tüdejéből. A hatalmas ebédlőszekrény óriási mére­teivel szinte a szobára feküdt és már­­ványlapián drága, antik órát tartott, melynek robotoló mutatói törvényszerit következetességgel Ölték az időt. A fa­lakon nehéz pénzű festmények élősköd­­tek s a szo-ba mámorba lészegült csend­jének zümmögése olyan volt, mint szor­­dinóval fojtott hegedüszó hangja. A nő felkacagott. — Remélem, megengeditek, hogy el­játszani a hattyúdalomat. A poharat az asztalra tette és a zon­gorához ült. Vad ritmusok folytak ki az ujjal nyomán s amint beröbogták a szobát, miseszerü. lágy. zsoltáros me­lódiákba olvadtak. Szépen és halkan hul­lámzott a zene. mint holdfényes éjsza­kákon a pihegő tenger. Finom trillák csicseregtek és szerelmes párok virá­gokkal díszített gondolájaként ringatóz­tak a mély basszus hangok kábító Há­tú ritmusain. A csipkés melódiákból ap­ró virágok nyíltak ki és lassú hullám­zással óriási virágerdővé híztak. Majd tompán búgtak fel a hurok és fekete hangjuk szétterült a billentyűk fölött. Hirtelen éles piros hangok táncoltak ki a zongora tüdejéből és elvegyültek a csendesen csobogó rózsaszínű futamok­kal. A zene ujjongása mindig nagyobbra nőtt. A melódiákban már vérvörös han­gok örültek és gyors ütemű ölelésben táncoltak a trillázó lilákkal. Néha fel­­nyögütt egv sötét szinti hang is. de bar­na illatának méla akkordja csak pilla­natig ijesztette.,a boldog örömben, úszó fehérek és kékek kedvét, jtnetí megtört a hajbókoló skálák sikoltozásán, mint vad sziklán a hullám. A színes hangzavar izgató melódiái kábultan, szédelegve forogtak és szét­ömölve a szoba lázas levegőjéből, for­ró, vérpezsdítő hangulatokait daloltak: a három férfibe. »Az én nótám...« gondoltai az ezüs­tös hajn. »Ezt a dalt játszotta egy gitáros az ablakunk alatt, mikor Velencében nász­­uton voltunk.« Örült a barna férfi és szemei könnyel teltek. »Nekem játszik!« ujjongott a harma­dik. S mind a három férfi agyában egy­szerre született meg a gondolat: »Még mindig szeret!« A nő befejezte a dalt, felkelt a zongo­ra mellől és kezébe vette a poharat. — Egészségetekre! — mondotta. —, Várj! — sikoltott fel a harmadik. — Még ne igyál! — az ezüstös hajn szávait a döbbeneté mondta. — Van még valami kívánságod? — kérdezte akadozva a barna. —• Egv üzenetem volna valakihez. — Nos? — Mondjátok meg neki. hogy még mindig szeretem! — és végignézett a férfiakon. A barna: »Engem szeret! Tudtam!« »Nekem mondta, mert rám nézett!« ujjongott az ezüst haai. A harmadik szétáradó boldogságának imádatával te­kintett a nőre: »Rám mosolygott! Sze­ret!« Boldog csend iilt rájuk. — Én nerti ítéltem halálra... — Én sem... A harmadik félve remegett a másik kettő szigorú tekintetében. —* ßn...; én.... — dadogta — a.., többség ... Ítélete ... a döntő... A nő diadalmas mosollyal nézett rá­juk. — Bocsássatok meg — mondotta — de elmegyek, mert sietnem kell. A vi­szontlátásra. A három férfi megremegett. »A vi­szontlátásra!« — A viszontlátásra — mondották egy­szerre s a távozni készülő nő kezefeie felé kapkodott a csókjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents