Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-24 / 111. szám
1927. április 24. BÁCSMKGYE3 NAPLÓ 23, ettél. Carol és Chariot A szerelemért száműzött királyfi és a szerelem sz ímüzöttjének találkozása Páris, április. — Chapeau! Kalapot! Vegye le á kalapját! -— hallatszik a hátam mögött a figyelmeztetés az előttem ülő fiatalembernek szól. Azonban úgy látszik nem hallja, annyira nem jut eszébe, hogy őt valaki rendreutasS thatja. Ez az ember parancsolásra született és uralkodik akaratára sem szokta meghajtani a derekát ... Ez az ember: Carol, Románia száműzött trónörököse. Demokrata szokásait Párisban sem vetette le. Itt a nagy bulvár fényes mozgóképszínházában, a Max Linder Cinémában nem egy páholy mélyén húzódik meg, nem is a legdrágább helyen fii, hanem egy tizfrankos »középfinom« helyről, a tömeg közé vegyülve inkognitóban élvezi az előadást. Pedig nincs is egyedül. Fiatal hölgy ü] mellette. Nem Zizi Lambrino. A szép Zizi Lambrino, aki nem hiába panaszolta a minap a Le Journal munkatársának. hogy néha alig ötszáz lépésnyire Tákftóft''!éiyiná^8Vf>^éli^ytién, még az. uccán is csak ritkán látja égy egy pillanatra Carolt, -amikor elsuhan mellette az extrónörökös autója. Mert Románia trónörököse, aki annak idején nagyrészt Zizi Lambrino miatt lemondott az uralkodásról, nem mondott le még ő miatta sem a fiatal szív jogairól . . . A mozipartner szép vöröshaju nő, nagyon elegáns. Szünetben csendesen beszélget Carollal, mint régi ismerős. Egy régi Chaplin filmet játszanak. A L’Amous aúx champs-t. Szegény szerelmes szobapincér Charlet — Parisban Így becézik Chaplint — szeretni szeretne. Semmi mást csak szeretni. De a szálloda komor tulajdonosa nem azért tart szobapincért, hogy az szive jogainak éljen. Ez szegény szerelmes, andalgó és ábrándos Charlet a kötelesség és a szálloda »magasabb érdekel« minduntalan visszaráncigálják szerelmesének menyországából a szállodai munka hétköznapjába. Chaplint nem hagyják szeretni . . i ... És Cárul mintha valami közösséget érezne, a szerelmének ábrándjait a filmen és az életben hasztalan hajszoló Chaplin sorsával. A terem reng a kacagástól. Carol azonban egyre kevesebbet nevet Viszont egyre többet cigarettázik. (Mert Párisban nem tilos a dohányzás a moziban.) Meg-megsimogatja művésziesen kócos haját. Mintha már nem is a filmet nézné. Aztán világos lesz. Középeurópaiasan lehajtott, zöld kalapját még jobban fejébe nyomja és spanglis raglánjába burkolózik. Fel sem ismerik, pedig itt Párisban sokan láttak az Olimpiászon, a hol, mint lelkes sportbarát, állandóan jelen volt. Karonfogva partnerét, kls’iet a moziból és eltűnik egy taxiban . . . íme Páris . . . Itt ült mellettünk egy királyfi. Észre se vette senki . . . Algner László ORVOSI DOLGOK Diétás konyha 5. Mégegyszer: a vitaminokról Vagy huszonöt esztendővel ezelőtt olvastam valahol, hogy eljön majd az idő, amikor a dolgozók ebéd és vacsorája mindössze néhány vízben oldott tápkockából fog állani. A vitaminoknak nevezett fontos életanyagok fölfedezése óta nem is látszik olyan lehetetlennek ez a fantasztikus táplálkozási mód. Még vagy egy évtizeddel ezelőtt is a legnagyobb orvostudósok is a kalória mennyiség pontos betartására ügyeltek, mig ma a jelszó: kevés vitamindus táplálkozás. A vitaminok megismerése után kísérletekkel igazolták be, hogy bő táplálkozás mellett is megbetegedik a szervezet, ha a táplálékokból hiányoznak a vitaminok. Az orvostudományok népszerűsítése ma már a népek életszükségletévé vált világszerte. Nem elég az, ha csak az orvosok és természetbúvárok tudják, hogy a napsugárnak gyógyító és baktérium ölő hatása van, hogy a tüdővészt bacillusok okozzák, ezt publikálni is kell a legszélesebb néprétegekben. Nem elég, ha csak az orvosok ismerik a vitaminok fontosságát, a fölfedezést az emberiség közkincsévé kell tenni. A vitaminokról szóló tan ma már közegészségtani kérdéssé nőtte ki magát. Szarja Sándor dr., a nemrég elhunyt kiváló orvos, egyik poszthumusz müvében német szerzők nyomán adalékokká! szolgál a vitaminok felfedezésének történetéhez. A Kronprinc Wilhelm nevű német csatahajó egyfolytában háromnegyed évet, töltött a háború elején nyilt tengeren és sorra süllyesztette el az élelmiszert és muníciót szállító kereskedelmi hajókat. A cirkáló német módszer szerint mindannyiszor »elrekvirálta« a pusztulásra Ítélt hajók élelmiszereit. Idők folyamán a Kronprinc Wilhelm élelmiszer kamrái annyira megteltek élelmiszerrel, hogy végül is egy emberre már naponta másfél kiló fagyasztott hús, illetve konzerv főzelék jutott. Ötödik hónapja cirkált már a hajó a nyilt Atlanti Óceánon, a mikor a kitünően táplált legénység között különös betegség ütötte fel a fejét. Az egyik matróznak a lábai dagadtak meg, a másiknak az arca. Egy napon egyszerre tizen betegedtek meg bénulásos végtagmerevségben, izületi fájdalmakkal. A legtöbb matróz kellemetlen szemgyuíadásró!, gyengeségről, szédülésről, erőtlenségről panaszkodott.1’ Rövid időn belül több mint ötven matróz betegedett még. A hajó orvos, miután a skorbutos citromkurák eredményhez, nem vezettek, teljesen tanácstalanul állott a különös betegséggel szemben. Érdekes, hogy a tisztek valamennyien egészségesek maradtak e látszólag »ragályos« betegséggel szemben. Nyolc havi cirkálás után a beteg matrózok száma annyira elszaporodott hogy a hajó parancsnoka, aki az ellenséges hadihajókkal mindig bátran szállott szembe, a betegségnek végre is megadta magát: háromnegyed évi bólyóngás után egy akkor még semleges amerikai kikötőbe futott be a hajóval. A vitamin kutatások óta tudjuk, hogy a tengerészek tömeges megbetegedését az egy Malii, vitaminszegény táplálkozás okozta. A tiszteknek jutott elegendő nyers gyümölcs és friss főzelék, ők mentesek maradtak a bajtól. Csak a vitaminok felfedezése után értettük meg a világháború alatt előforduló tömeges skorbutszerü megbetegedéseket, amelyek nem csak a legyőzött »éhező országokban«, hanem a győző államokban is nagy. számban fordultak elő. A vitaminokról már több alkalommal megírtuk, hogy ezek a szervezetre, főként a fejlődő, épülő szervezetre nélkülözhetetlen szerves életanyagok, amelyek a legkülönbözőbb nyers állati és növényi termékekkel kerülnek az ember és állat gyomrába. Eddig négyfajta vitamint ismertettek az orvoskutatók. Az A-vitamin zsirban oldodó, főként állati és növényi zsírokban, olajokban fordul elő. Legtöbb A.-vitamin van a nyers tejben, a vajban, a tojássárgájában, a halzsirban, a csukamájolajban, a zsíros sajtban, keveset bet tartalmaznak a növényi zsirok, a libazsír, a Paraj, a répa, a paradicsom, legkevesebbet a disznózsír, szalonna, a margarin és a nyers marhahús. Az A-vitamin döntő befolyással bir a csecsemők és serdülő gyermekek csontfejlődésére, növekedésére, jelenléte megóvja a szervezetet a különböző fertőző bajoktól, igy a tuberkulózistól is. Hiánya: angolkórra, vérszegénységre, sápkórosságra, csontelferdülésekhez, szembetegségekhez vezethet, hajlamossá teheti a szervezetet a különböző fertőző bántalmak felvételére. A második ismert Vitamin az úgynevezett B-vitamin amely vízben oldódik. B-vitaminban dúsak a legkülönbözőbb nyers csümölcsök a kalászos növények, a búza, árpa, rozs, zab, kukorica, a nyers főzelékek és az élesztő. A rizs, a kenyér és a főzelékek elkészítésénél a legértékesebb vitaminok pusztulnak el. A B.-vitaminok azonkívül hogy vérképzők, nélkülözhetetlenek az organizmus izom és idegműködésénél is. Hiányuk különböző ideg és izombajokban, vérkeringési zavarokban, vérszegénységben nyilvánul meg. C-vitamint tartalmaznak bőségesen a különböző főzelékek közül a nyers káposztafajták, a saláták, retkek, a kelkáposzta, a fehér és vörös káposzta, a gyümölcsök, különösen a zöld citrom, a korai narancs, a banán, datolya, a paradicsom, a nyers tej és a tojás. A C-vitamin hiánya okozza a háború alatt megismert skorbutot, amely legyengüléssel, végtagfájdalmakkal, vérszegénységgel jár. A gyermekek között fellépő Barlow-kór tulajdonképen nem más, mint gyermek-skorbut, amely betegség C-vitaminok adagolásával a legrövidebb idő alatt meggyógyul. Egy évvel ezelőtt fedezték fel a D-vitamint a zöld főzelékekben, a gabona csirákban és a hámozatlan gyümölcsben. D-vitaminból legtöbbet a gyümölcshéj, főként a narancs és citromhéj rejt magában. Jelenléte az ásványi anyagcsere körül bir nagy fontossággal, de nélkülözhetetlen a csontok fejlődésénél is. Hiányát leginkább az idegek és az izmok érzik meg. A vitaminokról tudnunk kell, -hogy jelenlétük nélkül csecsemő, gyermek testi és lelki fejlődése lehetetlen. ~ Vitaminok nélkül ember, vagy állat nem élhet. = Az emberi szervezet csakis vitaminok jelenlétében képes lekötni az agy és idegrendszer normális működéséhez szükséges meszet és foszfort. —- Vitamindus ételekkel való táplálkozás megóvja a szervezetet a betegségek, főként a fertőző bajok ellen. = A napsugár is csak a vitaminok segítségével hat jótékonyan. — Az anyák vitaminszegény táplálkozása kihat az utódokra. = A vitaminok nem csak fokozzák a test ellenálló képességét, hanem gyógyítják, erősítik a beteget és a lábbadozót. — Vitamindus táplálkozás meghoszszabbitja az életet. A vitamin anyagok főzéssel, forralással tönkre mennek. Egyszeri forralás után a tejben még föllelhetők, de további forralások után eltűnnek. A cukrot, a lisztet, a rizst finomítással fosztják meg az életanyagoktól. A nyers húsok nyomokban, a konzervhusok egyáltalában semmi vitamint se tartalmaznak. A konzerv főzelékek a leíorrázásnál veszítik el vitaminerejüket. Az anyatejjel táplált csecsemőket a gazdag vitamintartalom teszi erőssé, edzetté, mig a forralt, vitaminszegény tehéntejjel táplált csecsemők mindenféle betegségre, bőrbajra hajlamosak. Ebből a tapasztalatból kiindulva állítanak fel újabban nagyvárosokban anyatejárusitó központokat, ahol a frissen fejt anyatejet éppúgy árusítják, mint nálunk a tehéntejet. Most már érthető az is, hogy miért olyan satnyák, véznák, betegesek a féltő gonddal nevelt, kizárólag gondosan főtt ételekkel táplált városi gyerekek, akiktől a nyers gyümölcsöket elvonják a szülők, nehogy »elrontsák a gyomrukat.« A vitamin kísérletek még nincsenek lezárva. Csak a minap számolt be az orvosi lapok hasábjain a hires japán professzor Tadasu Saiki legújabb eredményeiről. Saiki beható állatkísérletekkel mutatta ki, hogy a vitaminhiány, az úgynevezett avitaminózis és a szervezet kőképződése között szoros kapcsolat áll fenn. Vitaminszegény, mész és foszforszegény diétára á kísérleti állatoknál két hónap leforgása alatt epekő, illetve hólyagkö képződik. Ez a felfedezés óriási jelentőséggel bir, mert ha a vitaminMdny kőképződésre vezet, ebből önként következik, hogy megfelelő vitaminokra a kőképzödésnek meg is kell szűnnie. Ezt a föltevést Saiki kísérletei igazolni látszanak, amennyiben á tudós orvostanár szerint főként A-vitamlnok bőséges adagolására a kövek lassanklnt feloldódnak és el is tűnnek. Saiki mutatta ki először azt is, hogy vitamingazdag diétán tartott operáltak, Sérültek sebei sokkal könnyebben és rövídebb idő alatt gyógyulnak be, mint azoké, akik vitamint nem tartalmazó ételekkel ’.táplálkoznak. A vitaminok korszakalkotó felfedezése forradalmasította a konzervatív professzorokat is: az orvosi akadémiák rövidesen át fognak térni a szőrszálhasogató kalóriaszámitásró! a vitamintápszerekre. A tápszergyárak, kémiai laboratóriumok se maradtak tétlenek: egymásután kerülnek forgalomba a különböző gyári vitamintápszerkészitméuyek. A sok készítmény között eddig -a magyar Arrmö-vitamintápszeré a vezetés. Az Arnca-készitményeket a különböző vitaminfajták értékes foglalatjának kell tekintenünk. Az Arnea mindössze nyers növényi csirákat és szárított parajport tartalmaz. Nem hizlaló szer ez, nem fényüzésí cikk, hanem: életszükséglet. Felnőttek por és csokoládé táblácskák alakjában szedhetik, gyermekek számámára különböző Ízzel vitamin-bombonokat készítenek. Az eddig ismert gyermektápszereknek két hibájuk van: 1. vitaminszegétiyek, 2. a gyermekekbe csak nagy kínnal lehetett bediktálni az »orvosságot«. A jóízű vitamin cukrokat a gyermekek mohón fogyasztják, úgy, hogy szinte vissza kell őket tartan) a túlzásba vitt »nyalakodástiól«. A vitamincsemege csak »jó gyermeknek« jár — jutalomképen. A vitamintápszerek alkalmazásának leginkább vérszegény, sápkóros, gyengén fejtett, angolkóros gyermekeknél látjuk hasznát, de jó erdményt várhatunk szoptató anyáknál és idegbetegeknél fs. Dr. Műnk Arthur
