Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-24 / 111. szám

24. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 április 24. Siralmas mókák A szellemes speditőr— Adolphe Valentino öt ete Becskerekrői jelentik: Jó üzleti kon­junktúra idején a becskereki kereske­dők körében a legkitűnőbb viccek szü­letnek, a jelenlegi üzleti pangás sivársá­gát pedig az a körülmény jellemzi a leg­jobban, hogy semmi humor, semmi de­rű nem található a kereskedők berkei­ben. Ami itt-ott mégis előadódik, annak is rendszerint nagyon savanyu a hu­mora és inkább csak a mai áldatlan gazdasági viszonyok szomorkás perszi­­flázsa. Ezekből a bánatos becskereki viccekből itt adunk néhányat. 1. Egy becskereki speditőr néhány hónap előtt fizetésképtelenséget jelentett és ötven százalékos kiegyezést ajánlott föl hitelezőinek, de azl se készpénzben, hanem egy későbbi időpontban kezdődő részJetfizetésre. . A hitelezők hosszas huza-votia után elfogadták a felajánlott egyezséget, mert a helyzet olyan volt, hogy egyebet nem is tehettek. Március második felében aztán az ösz­­szes hitelezők levelet kaptak a cégtől, hogy jelenjenek meg április elsején az irodájában, amikor is az első részlet­­törlesztés meg fog történni. A hitelezők nagy örömmel tettek eleget ennek a fel­hívásnak és április elsején reggel kilenc órakor testületileg vonultak be a spe­ditőr irodájába. Tizenöten voltak a hi­telezők. többnyire kisemberek, kereske­dők, magántisztviselők, élükön egy is­mert becskereki pénzügynökkel. Bevo­nultak az irodába, a speditőr barátságo­san fogadja őket, helyet kínál nekik, az­után naiv arccal kérdezi: — Mivel lehetek az urak szolgálatá­ra? — Eljöttünk a pénzért t- hallatszott egyszerre tizenöt basszushang. — Még egy kis türelmet kérek uraim — szólt a speditőr — jelenleg pénzem egyáltalában nincsen. Nagy volt a megrökönyödás a tizenöt hitelező körében. — Hát akkor mért küldte nekünk azt a levelet? — kérdezték ijedten. A speditőr elmosolyodott. . — Hát nem értették meg az urak? Hiszen csak egy kis áprilisi tréfa volt. A hitelezők egymásra néztek. Csak­ugyan április elseje van. — .Jobb viccet nem tudott kitalálni? — szólt dühösen a vezetőjük. — Jobb viccet? . . . Ezekben a nehéz időkben? . . . 2. A jelenkor legsikerültebb közgazda­­sági ötletének tartják Becskereken az itt következőt, amelyen sokan nevetnek, még többen irigykednek, néhányan pe­dig bosszankodnak Becskereken. Az öt­let szerzője egy becskereki malomtiszt­viselő. akinek kevés fizetése, de jó fel­lépése és kitűnő modora volt. Ez a fia­talember szerény fizetésével arányban nem álló módon költekezett. Minden es­te a bárban volt található, ahol nagy társaság vette rendszerint körül, a ceh­­het pedig mindig ő fizette. Nagy össze­Gyenge idegek, a munkában kifráadt test, újjáélednek a Dianával való bedörzsöiéstől Mindenütt kapható geket költött a bárhölgyekre, különösen sokat járt Elza grófnő társaságában, a mi pedig közismert fényűzés volt Becs­­kereken. Mindenkinek feltűnt ez a nagy költe­kezés és sokat törték a fejüket az em­berek. hegy honnan van a szegény tiszt­viselőnek annyi pénze. Végre már a fő­nökeinek is feltűnt, hogy Adolf — vagy ahogy itten jó megjelenése miatt el­nevezték: Adolpho Válentinö — havi 1800 dinárból legalább tízezret költ el, Titokban nyomozást indítottak, megfi­gyelték egész működését, de semmit sem találtak. Végre is ez a titokzatos megfejthetetlen rejtély annyira nyugta­lanította a malom igazgatóságát, hogy valami ürügyet kerestek a tisztviselő elbocsátására. Történetesen éppen már­cius 31-ikén telt le a felmondása, ami­kor némi végkielégítést is kapott és ki­lépett. Másnap aztán megoldódott a rejtély kulcsa. A malomnak majdnem minden bevásárlója — mintegy harmincötén — a Bánát mindén falujából beállítottak az irodába és Adolf urat keresték. Nagy volt azonban a meglepetésük, mikor megtudták, hogy éppen előtte való nap kilépett. Végre az igazgató elé kerültek, akinek elmondták, hogy milyen járat­ban vannak: — Amikor a malomigazigatóságtól be­vásárlási előlegeket kértünk, először Adolf úrhoz kellett jönnünk az előlegr kérőiv kitöltése végett. Adolpbo mindig megkérdezte: — Mennyit akar. — Negyvenezer dinárt, vag5r ötven­ezret, hatvanezret, ahogy jött,, Feleltük mindig neki. Akkor aztán barátságösan mosolyogva behízelgő hangon súgta: — Nézze István bácsi, tegyen nekem egy ,szívességet. Kérjen tízezerrel töb­bet és aztán azt adja nekem kölcsön. Április elsejére, mielőtt még leszámol­na, visszaadom. Nézze, nem a magáé­ból adja, hanem a maloméból, maga nem vészit semmit és nekem meg szí­vességet tesz vele. Nem lehetett megtagadni a kérését és kitől ötezer, kitől tízezer dinárt kapott kölcsön. Most összeszámlálták: kétszdz­­nyo’cvanezer dinár az összes tartozása. Persze elveszett pénz. Büntetőfeljelen­tést nem lehet tenni ellene, mert a köl­csönkérés nem ütközik a büntetőtör­vénybe, behajtani pedig nem lehet raj­ta. így járatott Adolpho Valentino áp­rilist a malom bevásárlóival. Ez volt a legsikerültebb áprilisi tréfa Becskere­ken. (h. j.) TERE-FERE Mezítláb... Bruxeliesben óriási tö­meg követ egy urat, aki a Brouckére-té­­ren sétál Ez az úriember kifogástalanul van fölöztözve, keménykalapot, vadonat­új kesztyűt visel, semmiféle hibája nincs, semmiféle reklámot nem visel a hátán, a tömeg csak azért.érdeklődik iránta, mert mezítláb van. Bemegy egy kávéházba, Itt megjelenése természetesen általános föltünést kelt. A pincér kijelenti, hogy nem hozhat neki feketét. Végül jön a tu­lajdonos is, az is sajnálattal értesíti, hogy nem szolgálhatják ki. Rendőrt kell hivni. De a mezítlábas úrral nem lehet kibab­rálni. Valóságos kis beszédet mond a pincérnek: — önnek egyáltalán nincs joga meg­tagadni tőlem a feketét, melyet megren­deltem. Talán azon csodálkozik, hogy mezítláb járok? Nagyszerű. Ha a mezit­­lábasság tüntetés a mai drágaság ellen, akkor legalább egyszerűen és Ízlésesen tüntetünk. Másrészt én nevetségesnek tartom, hogy alsó végtagjainkat holmi állatbőrökbe burkoljuk. Elvégre nekünk is vari bőrünk. Értette? Szóval adja ide a feketémet. vott el, anélkül, hogy vizet ivott volna, ezzel szemben Bruxeliesben Bollaert a szivarozás másik világrekordját állította föl, a lassusági világrekordot, amennyi­ben egy szivart 2 óráig szívott. Egy amerikai Lowney 4 perc alatt 104 osztri­gát nyit ki s Franciaországban Dublé kis­asszony 19 óra alatt 2007 szendvicset ké­szített el, Parisban Ukszoj Tea kisasz­­szojly 37 órán át szakadatlanul charfes­­tonozott. V .tV."' Dr. Földes-féle Saját érdekében mielőtt RÁDIÓT vásárol kérjen ajánlatot Leipnik Testvérektől Hol az összes alkatrésze is kaphatók. 274 Tere/iima ul. 5. Nep*örrel szemhon Nem volt mást mit tenni, mint kiszol­gálni a különös urat, mert a kávéházban lévők pártját fogták s a rendőrség maga is tisztelte egy polgár szabadságát, aki cipötlensézgével nem sértette meg a tár­sadalmi rendet. Ez a jelenet aztán Bruxelles egyeb ká­véházaiban is megismétlődött. Vájjon a drágaság elleni tüntetésről van szó, vagy egy egyszerű fogadásról? Nem lehet tudni. # Egy iskolában ezt a dolgozatot daták föl: Miért csikósak a tigrisek. Az egyik kisfiú szóról-szóra ezt irta: — A tigris azért csikós, hogy az állat­kert igazgatója megismerje. Ha egy tig ris elszökik az állatkertből, akkor sokkal gyorsabban meg lehet fogni, azért, mert csíkos. Mihelyt kimegy az uccára, tud­ják, hogy nem kutya, nem ló. Erre az ál­latkert igazgatójához fordulnak s meg­kérdezik tőle, hogy nem vesztett-e el vé­letlenül egy tigrist? * A világ legkevésbé nevezetes rekordjai a következők: — Qourdonban Dupont ur a diótörés rekordját tartja: egy óra alatt 2844 diót tör föl. Londonban Clooks ur a burgo­nyahámozás világbajnoka: 7 perc alatt 14 kiló burgonyát hámozott meg. Berlin­ben Wolgtns 2 óra alatt 19 szivart szi­ma már mindenkinek nélkülözhetetlen. A régiségkereskedőhöz bevetődik egy Író, aki magát mindenesetre »ismerU- nek tartja. — Mennyibe kerül ez a szobrocska? — Százhúsz frankba. — Ugyan adja ide nyolcvanért. — Akkor ráfizetnék — sóhajt a keres­kedő. — De nem bánom, önnel nem al­kuszom. A szobor nem >s nagyon tetszett az írónak, de mert a kereskedő hizelgett a hiúságának, hogy neki, éppen neki ol­csóbban adja, kifizette. — Majd küldje haza — szolt oda ha-T S 2 gal. / Erre azonban a kereskedő az íróhoz fordult: , „ .o _ Szabad kérdeznem a becses nevet. Az iró elsápadt. Rossz üzletet kötött. ' * Egy lelkes fiatal költő tanácsokat kért Tristan Bernardtól a másnapi előadá­sára vonatkozólag. Tristan Bemard ezt mondta: — Aztán ne feledje barátom, hogy mi­kor végez, hajoljon me£ a közönség felé s menjen ki a teremből lábujjhegyen. — Miért lábuijhegyen? — kérdezte a költő megrökönyödve. — Hogy föl ne ébredjenek. * Csapni való rossz darabot irt egy is­mert drámagyáros. . Tristan Bemard előtt váltig mentegetőzött: — Nem kellett volna nevemmel je­gyeznem. — Ugyan kedves barátom. Először is a darab igen kedves. Másodszor, ha nem is Írja oda a nevét, a közönség úgyis tudja, hegy csak maga írhatta. * Shaw utálja a cigánymuzsikát, de sze­ret enni. Egyszer az étteremben magához inti a cigányprímást: Naponta eloszlatja a kellemetlen nyo­mokat, amelyeket a kimerültség és a gondok okoznak, a SIMON-KREME (Créme Simon) Megakadályozza a ráncok képződését és megőrzi az arc puhaságát és tisztaságát. Mindenütt kapható. ll SIMON-KRĆM, PÚDER és SZAPPAN Parfümerie Simon, 59. Fg, St. Martin, Parh — Mondja, ha szépen megkérném, ját­szana valamit? — Hogy ne — hajlongott a primás. — Hát kérem legyen szives amig va­csorázom, játszék egy Parti sakkot. Tanácsok ebtenyésztőknek. A kutyák kultusza olyan nagy, hogy a francia eb­tenyésztők lapja, az Eleveur külön pon­tokba foglalta mire kell ügyelni a kutya gazdájának. Itt közöljük az ebtenyész­tők parancsolatait: 1. Kutyáinknak ne adjunk gyakran en­ni. Naponta legfeljebb kétszer. # Tévedés azt hinni, mintha a hús árta­na akár a kis, akár a nagy kutyáknak. Ha megnézzük fogazatukat, látjuk, hogy ragadozók, a hús természetes eledelük. Legokosabb lóhussal táplálni őket. .ERICSSON« rádiók és alkatrészek „PHILIPS* rádió ampák lés egyenirányítók „CORNALM“ ská’afejek, inikrodiáiok kaphatók MALLER BÉLA o .<■), gépészmérnöknél Subotica. Petrogradska ul. 8 3. Csak ritkán kedveskedjünk nekik cukorral, mert a cukor bélzavarokat idéz efő Ha elrontják gyomrukat, has­hajtóul a »kutyanyelvnek« nevezett páf­rányból készítsünk párlatot, mely ned­ves, árnyékos helyen nő . 4. Minden nap két kanál olívaolajat öntsünk az ételükbe. 5. Az a szokás, hogy a kutyának víz­ben adagolják be a ként helytelen, mert a kén Vízben nem oldódik.' Porrá kell törni s vajban, vagy busgöngyölegben kell elrejteni. 6. Ne fürdessük őket. Elég megmosni szemünket, szájunkat és fülünkét bór-Q| nYVMC 3 nap alatt tel|ár fogak Dl-UAYlMt fOGPOM-SÄ vízzel. De gyakran fésüljük és keféljük puha kefékkel, hogy szőrük fényes le­gyen s kipusztitsuk a bolháikat. 7. Ha kutya beteg s nem akar enni. semmiesetre se kényszeritsük. Ösztöne csalhatatlan. 8. Nyalánkságokkal, csemegével so­hase traktáljuk kutyáinkat. Ez, a leg­rosszabb. Aki megtartja ezeket a parancsokat annak a kutyája — a francia ebtenyész­tő szerint — elél —- az emberi kor leg» végső határáig. Egy csillag a TAKY-ról J#nny Go’d*r, egyike nagy színpadi csilla­gainknak. határozottan kijelenti: „a felesleges szőrök ét pihek e-tüntetésére nincs más mint a Taky. Aplikáljon egy keveset ebből az iltatos kenőcsbő , úgy ahogy ez a tubusból kijön; s vár­jon 5 perc'tf, mossa ie egy kevés v zzel, s ez elegendő, ön el hs* ragad.atva az eredménytől és örökre istenhozzádot mond a veszélyes bo­rotvának, me y pattanásokat okoz. a szőröket erősebben és gyorsabban kinöveszti. Takarékos, legyőzhetetlen a Tfky, me y feloldja a szőröket s végleg eltünteti. Ezen csodálatos találmány óta én is taleyzom magem és meg vagyok elégedve." Kénviselet és főlerakat: Neumann H. Henrik, Zagreb, Bosko vićeva ulica 42. Telefon 13—80 Mind» gyógy* -e rtárban, drogériában és il»a'- 4019 szertárban laphaté

Next

/
Thumbnails
Contents