Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-23 / 110. szám

1927. április 23, BÁCSMEGYEl NAPLÓ 3. oldal, NHPRÚL HRPRR Szigorlat a: c utóba.! Sauerbruch proiesszorhoz, a zseniális operációiról és modortalanságáról egy­formán hires müncheni sebésztanárhoz ttárom hallgatót írtak ki szigorlatra. Mi­kor a vizsga reggelén a három jelölt a Klinikára érkezik, a professzor utraké­­szen várja őket az autójánál.-í- Nagyon sajnálom uraim — mondja i tanár — de sürgősen az Álpesekhe kivtak egy súlyos beteghez. De azért ézáiljanak csak be az autóba, útközben íiajd megtartjuk a vizsgát. A három diák beszáll a professzor Jtán. az autó megindul, a professzor rá­gyújt egy szivarra és sokáig hallgat, ütvén kilométerre Münchentől végre el­­<ezd kérdezni. A vizsga nem tart Sokáig, fráz kilométerre a város határától már részen is van. — Köszönöm. Az urakat átengedem a szigorlaton — mondja a professzor. Az­zá! megáilitja az autót. Amerre a szem ellát, sem ház, sem vasút, semmi. A professzor kinyitja az autót. — Az urak kiszállhatnak. A három diák ott ál! az országúton, a professzor autója hatvan kilométeres Sebességgel robog tovább. majd Newyorkba vitték. Ott hamarosan akadt vásárlója: Jakob Epstein, a dús­gazdag műgyűjtő vette meg ötvenezer dollárért. Egy hónapon belül ez már a második szenzációs képvásárlása ennek a bőkezű műgyűjtőnek, mert az ő kép-Párisból jelentik: A Petit Párisién hosszabb interjút közölt Mitilineu ro­mán külügyminiszterrel. A nyilatkozat­ban Mitilineu hangsúlyozza, hogy véle­ménye szerint semmi alapjuk sincs azoknak az ag­godalmaknak, amelyeket az olasz­magyar barátsági szerződés megkö­tése bizonyos körökben felszínre hozott. A magyar-olasz barátsági szerződés minden tekintetben egyezik azokkal a különböző döntőbírósági szerződésekkel, tárába került kevéssel ezelőtt Van Dyk áruba bocsátott Rinaldo és Armida cimü festménye is. Baltimorei palotájában levő hires képgyűjteményét gazdagítja most e két festmény. Jakob Epstein mint koldusszegény fiú került évtizedek­amelyeket Európa államai az utóbbi évek folyamán egyre gyakrabban kö­töttek egymással. Romániának nem kell tartani attól, hogy Olaszország románbarát poli­tikájában változás fog beállni. Mitilineu külügyminiszter eziután is­mételten kijelentette, hogy a középeuró­pai és a Balkán-államok Locarnójának előbb-utóbb okvetlen meg kell valósul­nia. A román külügyminiszter ezután cá­folta azokat a híreket, hogy a kis­kel ezelőtt Amerikába. Nem volt akkor egy fillérje sem. Szerencséje és ügyes­sége révén később meggazdagodott és most többszörös dollármilliomos, aki nagy öszegeket áldozhat mügyüjtöszen­­vedélyének kielégítésére. antant felbomlás előtt áll és rámu­tatott arra, bogy a klsantant állam­szövetségének keretéin belül a ro­mán külpolitika ma is ugyanazokat az alapelveket hirdeti, mint a kis­­antant megalakulásakor és ezekből az alapelvekből a jövőben sem fog engedni. Végül kijelentette a román külügymi­niszter, hogy a román olasz közeledés nem változtathat Románia és Francia­­ország eddigi őszinte baráti viszonyán sem. A román külügyminiszter az olasz-magyar szerződésről Mitilineu szerint a román külpolitika ma is ugyanazokat az alapelveket követi, mint a kisantant megalakulásakor Csang-Kai-Sek szövetséget köt az északi csapatokkal Oroszország pénzzel és hadiszerekkel támogatja a kantom hadsereget Kutya és sas véres harca Cateauban évek óta tartott fogva egy sast Deminat kertész. A sas a minap valahogyan kiszabadult ketrecéből és megnyirbált szárnyaival bevergődött a kertbe. Ott egy hatalmas kutya megtá­madta. Véres harc támadt ezután a sas és a kutya között és a kertészlegények nem mertek segítségére menni sem az egyiknek, sem a másiknak, mert attól féltek, hogy azok majd őket fogják kö­zösen megtámadni. A bokrok mögé búj* va várták a harc végét. A sas mély se­beket vágott csőrével, a kutyán és nagy darabokat tépett ki a húsából. A kutya azonban nem rémült meg: összeharap­­dálta ellenfelét s végül ráugrott a sasra és leharapta tőből az egyik szárnyát. A sas ekkor elterült a földön, de a kutya is kimerültén kullogott el és lefeküdt egy bokor mellé, ahol később élettelenül ta­lálták meg. A sas sem került ki élve a küzdelemből, agyon kellett lőni, sebesülé­se gyógyíthatatlan volt. Király mint szocia i ta vezér­eik iró A belga minisztertanácson, amikor a zđnai kiváltságokról való lemondásról tanácskoztak, Vandervelde egy iratot ol­vasott fel, amelynek nem nevezte meg a szerzőjét és amelyben részletesen ki volt fejtve, hogy az európai nemzetek­nek Kinában le kell mondaniok a privi­légiumaikról. Mikor Vandervelde végzett a levél felolvasásával, az egyik miniszter éle-Londonból jelentik: Sanghaii je­lentés szerint Csang-Kai-Sek uj kor­mánya Nankingban teljesen elnyom­ta a hankaui kormányt. Csang-Kai- Sek elbocsájtotta az állami szolgá­latból Borodint, valamennyi munka­társával és három kommunista mi­niszterrel együtt, akik a pénzügyi, igazságügyi és közlekedésügyi tár­cát töltötték be. Az uj kormány azt ajánlotta a többi minisztereknek, hogy tisztázzák álláspontjukat. Ha a kommunisták ellenségének vallják magukat, akkor az uj kormány meg­tarthatja őket, ellenkező esetben azonban másokkal töltik be helyüket. Csang-Kai-Sek legközelebbi célja, hogy a hatalmakat megengesztelje, a kommunistákat eltávolítsa és Csang-Cso-Lin fenyegető előretöré­sét elhárítsa. Csang-Cso-Lin csapatai elérték Hankau határát, ahol a déli csa­patok főhadserege áll vele szem­ben. A bankaui csapatok ellenálló képes­sége ezen afrontszakaszon a legmi­nimálisabb. A Daily Telegraph sanghaii tudó­sítójának jelentése szerint az északi és déli-csapatok között a harc egye­lőre szünetel. Hírek vannak arról is, hogy Csang-Kai-Sek és Csang-Cso- Lin között tárgyalások indultak meg és nem lehetetlen, hogy a két hadvezér közös erővel ve­szi fei a harcot a kommunisták ellen. Számolnak azzal, hogy ehhez az uj szövetséghez Sun-Csuan-Fang is csatlakozik. Pekingi jelentés szerint az ottani szovjetkövetségen lefoglalt iratokból kitűnik, hogy Oroszország eddig hetvenhat­­ezer angol font segélyt iuttatott a kinai kommunistáknak. elsősorban Feng keresztény tábor­nok utján. Az angol katonai attasé több ilyen okmányt lefényképezett. F.gy Borodinhoz intézett levélből ki­tűnik hir szerint az is, hogy a szov­jetkormány a kantoni hadsereget hadiszerekkel is támogatta. Uj antanttal akarják rendezni a világpolitikai erőviszonyokat Nagy fontosságú diplomáciai tárgyalások Franciaország és Anglia kozott — A két nagyhatalom meg akar egyezni Amerikával is az egységes keletázsiai politikát ille­tően —- Anglia hajlandó enyhébben kezelni a kinai és az orosz kérdést — A izöve séget a francia köztársasági elnök londoni látogatása fogja megpecsételni Az uj szerződések a Népszövetséget akarják pótolni sen kikelt az ellen: — Ez az expozé úgy hangzik, mint egy szocialista lap vezércikke. Minisz­ter ur a legjobban »teszi, nogyha beküldi a Feuplenek: ott közölni fogják Vandervelde mosolyogva válaszolt: — Uraim, van szerencsém önöknek bejelenteni, hogy a vezércikk szerzője, őfelsége a belga király. E y miigyüjlö 50.000 dollárért vas ro t is cg cgy regényes mó­don felfedezett Rafael-képet Egy londoni képkereskedő közvetítésé­vel Jakob Epstein amerikai műgyűjtő megvásárolta ötvenezer dollárért Rafael nemrég felfedezett portréját, amely Emi­lia Pia de Montefeltrot ábrázolja. A ké­pet regényes módon fedezték fel. Sokáig volt ki nem cfer>tett titka a műtörténe­lemnek,, hogy mi módon kallódhatott el a remek Rafael-kép és hol lehet. Most véletlenül kiderült a titok. Bécs egyik régi házából egy műkereskedőhöz került olcsó pénzért egy megfeketedett, régi olajfestmény s amikor letisztították róla a piszkot, kiderült, hogy gyönyörű olasz festmény, de most már azt is meg kel­lett róla állapítani, hogy kinek a müve. Dr. Qronaut, a berlini Cassel-képtár volt igazgatóját bizták meg ezzel a feladattal és ő több, kiváló mükritikus támogatásá­val hitelesen megállapította róla, hogy Rafael festménye. Kiállították ezután a képet Londonban, Zürichben, Parisban, Londonból jelentik: Hetek óta élénk diplomáciai eszmecsere folyik Paris és London között részint az albán konflik­tus elsimítása céljából, részint a nan­­kingi események miatt a kantoni kor­mány külügyminiszteréhez intézendő ul­timátum ügyében. Ez a diplomáciai esz­mecsere egyre szélesebb körre terjedt ki és végül odafejlődött, hogy Franciaország és Anglia között fel­vetődött egy uj talán az eddiginél is szorosabb antant terve, hogy évtizedekre kiható megállapodáso­kat létesítsenek a világpolitika minden vonatkozására. Beavatott helyen ennek a tervnek a céljáról azt a felvilágosítást adják, hogy az uj antant elsősorban a nyugati hatalmak erőviszonyait akarja át­csoportosítani az államszerződések egész sorának megkötésével, amelyek magukban foglalják a Balkán az angol-francia viszonyt Olaszország irányában, a Földközi-tenger és Észak- Afrika politikáját és Anglia, Franciaor­szág és Amerika egységes keletázsiai politikáját. A diplomáciai előkészítés munkálatai annyira előrehaladottak, hogy Brland és Chamberlain a tervnek végleges formát akarnak adni Dou­­mergue francia köztársasági elnök londoni látogatásakor és úgy gondolják, hogy ez a hivatalos látogatás a legkedvezőbb alkalom lesz a francia-angol újabb antant megpecsé­­telésére, amely a két államfő pohárkö­szöntőiében juthat kifejezésre. Londoni semleges diplomáciai körök véleménye szerint ezt a megegyezést Franciaország és Anglia között sietette az a körülmény, hogy a genfi leszerelé­si konferencia kedvezőtlenül alakult Angol és francia politikai körökben mindjobban megérlelődik az a fel­fogás, hogy a Népszövetség nem válik be és a két hatalom külügy­miniszterei eltökélt szándékkal igye­keznek azon hogy mindenekelőtt a keletázsiai kérdésben megegyezés­re jussanak az Egyesült-Államokkal a Népszövetség keretein kivül. Franciaország hajlandó engedményeket tenni Amerikának a flottaleszerelés te­kintetében, viszont Anglia nem zárkózik el attól, bogy a washingtoni kormány kívánsága szerint keztyüs kézzel bánjon Kí­nával és Szovjetoroszországot Is enyhébben kezelje, Franciaország pedig a régi cári adós­ságok elismerése fejében megadná az uj hiteleket Szovjetoroszországnak. Mindez egy szerződéshálózat megköté­sére vezetne. Az uj kombinációba természetesen Olaszország is beletartozik. Mussolini jugoszlávellenes agitáció­­ját azzal akarják leszerelni, hogy Franciaország kész számolni Olasz­ország Kisázsia felé irányuló ter­jeszkedésével,

Next

/
Thumbnails
Contents