Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-17 / 105. szám

oldal BACSMEGYEX NAPLÓ 1927. április 17, Szolidan épített, jó karban lévő, legalább 4 szobás átvehető lakással bíró csaiádi házra lehetőleg a beltéren komoly vevő vagyok Cim a kiadóhivatalban 3830 — Mindenkit, aki ér valamit. Ma Sa Ijapin, holnap Bicsérdy. — Ki a legnagyobb magyar név? — Vécsey. Mióta az angol király előtt játszott, azóta »gemachter Mensch.« (Nem azóta, mióta lángésznek szüle tett.) — írók? — Nem lehet velük boltot csinálni. Gerhardt Hnuptman Bécsben bukott. Tolsztoj leánya Budapesten. Vattázni kellett a házat. — Mi az a vatta? — (Másik szó képpel telel.) Éteriu­jekció. Előadás előtt az ember behivja az ácsorgókat. Ilyenkor előbb megkér­dezem a művésztől: »Parancsol egy kis vattirozást?« — (Magam elé.) Tolsztoj. (Leborulok szelleme előtt, aztán könnyedén.) Hát mi kell? — Exotikum. erotika, Hans Hsins Ewers, black people. — Csodagyerekek? — Inkább liliputiak. — Milyen a mi közönségünk? — Csak a »Sitzer«-nek dűl be, »slá­­ger«-nek, a »százszázalékos« művész­nek, akit már beharangozott Newyork és Berlin. A pestieket pofon kell csapni, fejbe kell vágni. A siker már az első pillanatban eldől. Ebben a tekintetben nem világváros, hanem egy nagy falu. — Mit rendezett először? — Bánk-bánt hetedikes koromban. Bárdos Artur Játszotta Biberach-ot. — Sokan zaklatják? — Mindennap járnak itt ismeretlen hók, hogy szerzői estet csináljak nekik, vidéki anyaszinésznők mindenféle ka­landos tervvel. Múlt héten egy indiai fakir keresett Nyomban fölajánlotta, hogy megeszik egy üvegpoharat, föl­vágja a hasát, kiteszi beleit az aszta­lomra. — Miért? — Csakhogy bizalmat keltsen. — Végighallgatja hangversenyeit? — Állandó készenlétben kell lennem. Figyelni a »Stimmung«-ot, hogy eset­leg prolongáljam a vendégszereplést. — Botránya volt? — Egyszer nem jött el a főszinésznő, valahol játszott. Mikor bejelentettem, a közönség fütyült. — És ön? — Vártam, mig elhallgatnak. De nem hallgattak el. Meglógtam a mellékajtón. — Más kellemetlenségre nem emlék­szik? — Kubetik-et Zürichbe vittem, az ét­kezőkocsiban ebédeltünk, valahol Inns­brucknál. Egyszerre azt halljuk, hogy Kubelik kocsiját, melyben ott volt a poggyásza, a hegedűjével együtt, le­kapcsolták. más irányba vitték. Autóra szálltunk, szerencsésen utólértük a vo­natot. Zürichbe pontosan megérkeztünk. — Lámpalázasak a nagy művészek? — Bizonyos idő múltán, mikor már tuljátszották magukat s erősödik a fele­lősségérzetük, mindnyájan visszakapják ifjúkori lámpalázukat. Sokan imádkoz­nak. Casals Pablo nem hiába volt pap — mielőtt a közönség elé megy. magába száll, mint egy szerzetes senkihez se szól. Egy berlini színésznő morfiumol­­tásokat vesz. Sokan pezsgőznek, íeke­­téznek, Baklanotf almát eszik, egy olasz színésznő száritott zsemlyemor­zsát rág. — Bicsérdy? — Koplal. — Kell tehetség a sikerhez? — Kis gondolkodás után.) Valami okvetlenül. A semmiből nem lehet vala­mit csinálni. Van egy milliomos fran­cia, aki egész vagyonát a felesége rek­lámjára költi, külön karmestert tart ne­ki, a legelső párisi festőkkel tervezteti ruháit, megvásárolja a külföldi sajtót, de mindez semmit sem ér: felesége egy­másután bukik. — Hol járt? — Németországban, Hollandiában, Svájcban, Franciaországban, Spanyol­­országban, Olaszországban, mindenütt. Európát úgy ismerem, mint a tenyere­met. — Afrikában nem rendezett hangver­senyeket? — Eddig nem. De rnár ott is szima tolok... (A portás jelentihogy itt a három■ szorosan-sürgős berlini telefon. Erre a hangverseny-rendező titkárjával együtt beugrik a telefonfülkébe. Halló, hier Budapest, halló. Micsoda hangszálakat, torkokat, izmokat, bőröket, agyvelő­ket szállit? Tatán uj csokoládé-lányo­kat a fehéreknek, vagy talán fchérláng­­elméket a feketéknek. A siker-gyár mű­ködik. a nagy dob pörög csinadratta­­bumm. Most valahol távol egy magyar kisvárosban, vagy Koppenhágában, vagy Athénben zongorázni tanul egy kisfia, énekel egy kislány, sir egy zseni. Csak szenvedjetek, fejlődjetek. Idővel mind­nyájan az 6 uccájába kerültök.) Kosztolányi Dezső ORVOSI DOLGOK •a n-Diétás konyha 4. / A cukorbetegség Több mint száz évvel ezelőtt fedez­ték fel a cukorbetegséget — pontosan százhuszonöt éve — és még ma is a diétás kezelés a leghatásosabb gyógy­módja ennek a világszerte elterjedt baj­nak. A cukorbetegségről szóló cikkem­nek nem az a céija, hogy tanácsokkal és receptekkel lássa el az állandó orvo­si ellenőrzés alatt élő régi cukorbetege­ket, hisz ezek annyira kiismerik idővel a bajukat, hogy valóságos »ettkorspe­­cc.listákká « válnak, hanem az, hogy a betegség leírásával, a tünetek ismerteté­sével lehetővé tegyük a laikus számá­ra is a betegség korai felismerését, a mely körülmény a bal lefolyására és gyógyítására döntő befolyással bir. Száz esztendővel ezelőtt az orvosok még nem voltak tisztában a baj lénye­gévé és a betegség majdnem annyi ál­dozatot szedett, mint a tuberkulózis. A régi orvosok a cukorbajt a »cukorárt« gyógyíthatatlan idegbetegségnek tekin­tették, mint a túlfeszített agymunka, lelki megrázkódtatás következményét- Az angol Bemard hetvenöt esztendővel ezelőtt állatkísérletekkel mutatta ki, hogy a cukorbetegséget a negyedik agygyo­mor hibás működése okozza. Csak a nyolcvanas évek végén cáfoltak rá erre a tudományos tévedésre: Mehring és Minkowscki bizonyították be, hogy a cukorbal a bélnyármirigy betegsége. A két tudós felfedezése óta rengeteg cikk, orvosi közlemény jelent meg a cukor­­betegségről, sajnos azonban ezen tanul­mányoknak legnagyobb része teljesen elavult az idők múlásával. Ma már min­den kétségen felül áll, hogy a cukorbe­tegség a bélnyálmirigy szigetes elvá­lasztó részeinek megbetegedése, amely­nek következtében a mirigy belső elvá­lasztása csökken. A bélnyálmirigy belső váladékát, az insulint Banting állította elő néhány évvel ezelőtt. Ennek az in­­sulinnak segítségével égeti, használja el a szervezet a cukorféléket. Cukorbetegek vérében az el nem égett fel nem hasz­nált cukor kering. A cukorbetegségre való haliam szü­lőktől örökölhető. Feltűnő jelenség,hogy előfordulása egyes népfajoknál gyakori, más rasszok pedig úgyszólván mente­sek a bajtól. Megállapítást nyert, hogy a cukorbetegség n kulturáltabb, elké­nyeztetett, puha, jó módban élő bősé­gesen táplálkozó emberek betegsége. Megjelenése gyakoribb az édességeket nyalánkságokat kedvelő nőknél, mint a húsevő férfiaknál. Ritkán gyermekeknél, sőt csecsemőknél is előfordul. Legsúlyo­sabb formáját a cukorbetegségre hajla­mos vérrokonok hdzaságából származó utódoknál látjuk.. Mennél későbbi élet­korban jelenik meg a baj, annál ártat­lanabb, a korán felismert és gyógykezelt esetek sohase mutatkoznak oiyan sú­lyos formában, mint a lappangó, elha­nyagolt esetek. Fiataloknál tuberkulo-Gycrmek- és babakocsik nagy választékban mélyen leszállított árban. Hetn'er bútorüzlete, Novisadon zissal, öregeknél köszvényes bántalmak­­kal, bőrbajokkal, furukülózlssal szövő­dik a betegség. A baj korai felismerésé­vel, a helyes diétás életmóddal, gyógy­­kezelésseí idejében meggátolhatjuk a baj rosszra fordulását. A cukorbetegség kezdő tünetei: szá­razság érzése a szájban, amelyhez ha­marosan nagy fokú szomjúság és csil­lapíthatatlan éhség csatlakozik. A far­kas étvágy, az ételek mohó falása mel­lett a beteg rohamosan fogy. A lefo­­gyást fáradtság, nehéz légzés, fejfájás, álmatlanság, szédülés követi, majd ké­sőbb börviszketés, bőr gyulladások, kiüté­sek, bőrelhalások jelennek meg. E tüne­tekkel egyidőben a vizelet napi meny­­nyisége rendkívül elszaporodik. A fogak sokszor ellazulnak, a látás romlik. In­nen van az, hogy egyszer a fogorvos, másszor a szemspeciaáista fedezi fel az addig ismeretlen cukorbajt. Több mint egy évszázad mult el a cu­korbetegség felfedezése óta, ötven éve annak, hogy felismerték a diétás keze­lés értékét és ma — az insulin világra­szóló felfedezése után is — csak ott tartunk, hogy a diétás kezelések töké­letességétől vártuk a legszebb eredmé­nyeket. A beteg sorsa, élete attól függ, hogy mennyire tudja betartani az előirt or­vosi utasításokat. Bizony nagyon sok olyan beteg akad, aki nem akar a sok jót nélkülöző diétás étrendbe belenyu­godni és előszeretettel eszi azokat a til­tott ételeket, amik az életét valósággal megrövidítik. Az előirt diéták pontos betartása, ha nem is vezet a kívánt gyó­gyuláshoz, feltétlenül meghosszabbítja a beteg életét az emberi kor végső hatá­ráig. A cukorbetegek tudják, hogy hogy a cukrokon kívül kerlilniök kell a lisztfé­léket, a kdsafőléket, a kenyeret, a tész­tákat, a keményítőt tartalmazó étele­ket, tartózkodnlok kell a tultáplálkozás­­tól, a fehérjék nagymennyiségű fogyasz­tásától. A levesek közül megengedettek: a tészta nélküli húsleves, csont, zöldség és paradicsomleves. A levestésztákat vagdalt hússal, tojássárgával, tejszín­nel pótolhatjuk. Cukorbetegeknek ne adjunk rántással készülő ha.uislevese­­ket. A húsokból sem fogyaszthat a beteg korlátlan nagyságú adagokat. A főtt, sült, vagy füstölt húsok tehát csak elő­irt mennyiségekben engedhetők meg. Ép igy megengedhető a vese, máj, agyvelő, csontvelő, mirigy nyelv és tüdő fogyasz­tása is, kivételt csak a zsemlyemorzsá­val készített rántott húsok képeznek. A tej öt százalék cukrot tartalmaz, helyette inkább adjunk a betegnek sa­­vanykás tejszínt. A különböző sajtok a vaj, a tojás a cukorbetegek legfonto­Piros, csokoládé cukorka tojj ás bTEIftLR cukrászdában | na;y választékban kapható sabb táplálékai közé tartoznak. A főzelékek közül száműznünk kell a hüvelyes főzelékeket, a babot, borsót és a lencsét, helyettük adhatunk bőségesen rántás nélküli, vajjal, vagy tejföllel ké­szített párolt főzelékeket, mint parajt, kelkáposztát, sóskát, karfiolt, tököt, zöldbabot, spárgát, paradicsomot, sa­vanyú káposztát és gombát. Fogyaszt­hat a beteg retket, salátát, uborkát és zöldpaprikát is. A mártásokat rántás helyett tojás, tejszín, zöldség, hagyma, torma, citrom s fűszerek hozzáadásával tehetjük Ízletessé. A fűszerekkel taka­rékoskodjunk, Ízesítőül inkább fahéjat, szegfűszeget, vaníliát és ecetet használ­junk. A tésztafélékhez és kenyérhez szo­kott magyar gyomornak legnehezebb feladata az édességek és a »száraz tész­ták« nélkülözése. A tésztaféléket előirt mennyiségű burgonyával tudjuk pótolni. A fehérkenyér szénhydráttartalma hat­van, a Graham kenyéré negyven szá­zalék, igy hát ez utóbbinak a fogyasz­tása is csak kimért mennyiségben en­gedhető meg. Az úgynevezett »levegő­kenyeret'« és »habkenyeret« nem szí­vesen eszik a betegek. A lisztfólékkel együtt indexre kerül a rizskása is mint amelynek szénhydráttartalma nagyobb, mint a burgonyáké, vagy a liszteké. A gyümölcsök cukrot tartalmaznak és azért közülök csak a piszke, a meggy, a citrom, az áfonya, a korai földieper és málna, mogyoró és dió fogyasztható, mig a száritott gyümölcsök, a szőlő, a füge, a datolya, a körte, a banán*1 csak a megengedett szénhydrátrnennyiség számlájára élvezhető. A levétő! meg­fosztott frissen főtt gyümölcs lényege­sen kevesebb cukrot tartalmaz, mint a nyers. A cukorbetegek az ételeket és italo­kat szaccharinnal édesítik, ami három­­százszor édesebb, mint a kockacukor. A változatosság kedvéért saccharin he­lyett Krlstallose-t, vagy dulclnt is hasz­nálhatunk. A cukorbaj az egyetlen betegség, a melynél az orvosok nemcsak, hogy nem tiltják, hanem egyenesen ajánlják az alkoholos italok fogyasztását, főként a savanykds asztali borokat, a konya­kot és a páünkdt. Az alkoholt tartalma­zó italok magas kalóriaértéküknél fog­va tápflálók, segítenek a zsírok elemész­­tésénél, kedvezően hatnak a beteg ke­délyére és védelmezik a beteg organiz­must a veszedelmes acetontestektől is. Ezek az acetontestek a szénhydrátok tulságbavitt elvonása folytán jelennek meg a vérben és a vizeletben és ezek­nek elszaporodása súlyos, általános sav­mérgezéshez vezethet. Szénhydrátok adagolására az acetontestek eltűnnek, az életveszélyes savmérgezés megszű­nik. Ami a napi diétaelőirást illeti, szigorú, merev szabályokat nem állíthatunk fed: úgyszólván minden cukorbetegre mds és más étrendet, életmódot kell szabni. A kövér embernél inkább megszoríthat­juk a diétát, mig a leromlott, sovány betegnél a változatosabb, tápláöó kosztra leszünk utalva. Régebben csak a cukor és a szénhydrát (keményítő) anyagokat tiltották le a betegek étrendjéből, mig a fehérjéket, főként a húsokat és a to­jást szinte tömték a betegbe. Újabb anyagcserevlzsgálatok derítették csak ki, hogy a fehérjék is a cukorképzö anyagok közé tartoznak. amiknek emésztése izgatja a cukorbontó szerve­ket. Ma már tudjuk, hogy minél több az emésztésre váró fehérjeanyag, an­nál kevesebb szénhydrátot (cukrot) ké­pes a szervezet felhasználni. A másik újítás az, hogy a súlyosabb cukorbete­geknél a szénhydrátok adagolásánál bő­kezűbbek vagyunk és Inkább a fehérjé­ket szorítjuk meg, hogy ezzel elkerül­jük az acetontestek megMenését. A diéta megállapításánál ismernünk kel! a beteg cukor és iehérlctürö képes­segét amit orvosi műszóval tolerancia­­meghatározásnak nevezünk. Ezt a tole­ranciát úgy határozzák meg az orvo­sok, hogy egy ismert próba étrend után megvizsgálják a huszonnégy óra alatt gyűjtött vizeletmennyiség alapián a cu­korszázalékot

Next

/
Thumbnails
Contents