Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-17 / 105. szám

1927. április 17. BÁCSMEGYEÍ NAPLÓ 5. oldal. Nem borult fel a paktum A radikálisok többsége együtt akar dolgozni a magyarokkal Dr. Klein Adolf tartománygylilééi képviselő levele A következő levelet kaptuk, ame­lyet készséggel hozunk nyilvános­ságra: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Úgy látom, hogy a bácskai tartomány­­gyűlésen a magyar és német nyelv dolgában lefolytatott tárgyalásokról megjelenő tudósítások mindinkább ki­élezik a részieteket a lényeg rovására. Résztvettém a tartománygyülés április 4—5—6-iki ülésein s mint a radikális­párt egyik kiküldöttje, megjelentem a magyar és német pár: egyik közös ér­tekezletén is. Kötelességemnek tartom megállapítani a nyilvánosság előtt, hogy a radikálispárt a tárgyalások során epeit j nem tanúsított anipiozitást a kisebbségi anyanyelvnek a tartomány gyűlési nyil­vános tárgyalások során teendő hasz­nálatával szemben. Ismételten felszólal-, tani magam is magyar nyelven a ra­dikális értekezleteken. Szívesen és meg-: értéssel hallgattak meg. KHcin Mita. j a radikálispárt egyik vezető férfia is- j metélten kijelentette, hogy mindenki1 egész bátran felszólalhat anyanyelvén tehát akár magyarul, akár németül is. Ellenben a tartománygyülésnek nem áll jogában a nyelvkérdésben, tehát or­szágos jelentőségű kérdésijén az erre egyedül illetékes fórum, tehát a parla­ment megkerülésével határozatot hozni. Addig is azonban, amíg a törvényhozás ez ügyben törvény utján nem intézkedik, a radikálispárt a maga részéről hallga­tólagosan megengedi kisegítő nyelvként a magyar és német nyelvű felszólalá­sokat is. Sőt maga Popovics Dákó kép­viselőtársam beszélgetés közben igy szólt hozzám: >Szívesen vesszük, ha Ön lesz a mi részünkről az első magyar nyelvű felszólaló!« Tehát sehol semmi animozitás. Mégsem tudtunk megegyezni. Alert a t. ügyvéd képviselő urak pro és kontra magyarázták a paragrafusokat. Csak mindig baj van az ügyvéd urakkal. A radikálispárt vezetősége által megszö­vegezett u. n. rczoluciót úgy a magyar, mint a német párt is — főleg ez utóbbi —• már-már elfogadták, amidőn egy-két in­­tranzigens ur ismét felborította az egé­szet. Tény az, hogy a tartománygyülés u n. ellenzéki pártjai, főleg a Pribicsevics­­párt, a kisebbségi nyelv érdekében szál­lottak síkra, fin a magyar és német párti értekezleten erősen gyanúba fogtam éti­nek a támogatásnak őszinteségét. Azon felfogásomnak adtam kifejezést, hogy ebben a nemvárt támogatásban inkább ugratást sejtek. A későbbi események teljességükben igazolták gyanúmat. A radikálispárttal együtt, mint annak egyik igénytelen tagja magam is azon meggyőződésben voltam és vagyok, hogy a magyar és néniét párt, tnely a radikálisokkal kötött paktum alapján a választások alkalmával együttes erővel vívta ki a győzelmet, ezt a fegyverbarát­ságot az alkotó munka idejére is mind­két fél érdekében fenntartja, sőt még szorosabbra fűzi. Éppen ezért részemről — anélkül, hogy bárkire is oktrojálni akarnám véleményemet — nem állottam volna elő mindjárt az első gyűlésen a nyelvkérdéssel, csak — mondjuk né­hány hónap eltelte után. amely idő alatt a szövetséges pártok már jobban össze­szokjak és az együttes munkában a sze­mélyek között is bizonyos melegebb légkör alakult ki. Tehát a kölcsönös bi­zalom is megszilárdult már. Úgy vélem hogy igy simán minden emóció nélkül megoldható lett volna ezen nagyíontos­­ságu ügy. A sajnálatos incidensek és a kölcsönös kisebb-nagyobb eruptiv kije­lentések magyarázatát kizárólag abban találom, hogy a szövetséges pártok még nem melegedtek eléggé össze ahhoz, hogy ilyen kényes természetű kérdést a feltétlenül szükséges kölcsönös bizalom alapján kölcsönös megelégedésre meg­­oldhatnának. Semmiképén sem Írhatom alá azon megállapítást, mintha radikális részről bórittatott volna fel a magyar és német párttal kötött választási paktum. Hi­szen még be sem fejeződtek a megegye­zés érdtkébeni tárgyalások, amidőn a második, vagy harmadik napon a tár­gyalási teremben Dr. Palásthy képvi­selő tüntetőleg átköltözött a radikális oldalról az ellenzéki oldalra, sőt a töb­bieket is vele invitálta. így aztán a 4-5- ik napon Popovics képviselő deklaráció­jával nézetem szerint csak likvidálta a megtörtént eseményeket. Es mégis állítom, hogy egyik részről sem történt paktum-szegéi.. Nem is tör­­iénhetett. Mert az országos érvénnyel megkötött paktumot éppen úgy nem bo­ríthatja te! egyik, vagy másik tarto­mány gyűlési párt, amiként nem hozhat az országos jelentőséggel bíró nyelv­kérdésben sem jogérvényes határozatot. Meggyőződésem, hogy a kölcsönös félreértések tisztázása után simán és megelégedésre megoldható lesz a nyelv­kérdés is. A közeljövőben várható köz­ségi és országgyűlési választások alkal­mával pedig közös fronton fognak küz­deni a radikális, a magyar és német párt a győzelemért. A nagyon kényes természetű ügy csak elodáztatok. Egészen bizonyos hogy majd csak megtalálják az illetéke­sek a megoldáshoz szükséges formulát is. Ne kongassuk tehát a vészharan­gokat. Kiváló tisztelettel Dr. Klein Adolf tartomány-gyűlési képviselő. Klein Adolf dr. tartományi képviselő levele, amely aligha íródott a radikális­párt vezetőinek tudta nélkül — meg­nyugtató húsvéti ajándék a higgadtan és objektiven gondolkodó magyarság ré­szére. A jugoszláviai magyarság zöme becsülettel meg akar maradni a radiká­lispárta! kötött megegyezés mellett, ha :i szövetséges rudikálispárt teljesíti azo­kat a kötelezettségeket, amelyek nél­kül tegyverbarátság el sem képzelhető. Ha taktikai hibát követtek el a ma­gyar párti tartományi képviselők, két­ségtelen, hogy még súlyosabb taktikai hiba és sértés az. amit egy-két radiká­lis képviselő szóban és írásban az egész jugoszláviai magyarsággal szemben el­követett. Hisszük, hogy ennek a repará­lására is sor kerül. Bethlen visszatért Budapestre A magyar miniszterelnök részletesen nyilatkozott római tárgyalásainak ered­ményéről — Magyarország át akarja venni a fasiszta állami berendezkedés be­vált intézményeit — Magyar szakbizottságok mennek Olaszországba — Andrássv Gyula szerint Magyarország úgy fog táncolni, ahogy Mussolini fütyül Bethlen szerint Jugoszlávia már elvben hozzájárult a tranzitó-íorgalom megoldásához Budapestről jelentik: Bethlen István grór miniszterelnök péntek délelőtt in­dult el Milánóból és szombat délben a trieszti gyorsvonattal kíséretével együtt megérkezett Budapestre, A trieszti pá­lyaudvaron a magyar kolónia tisztelgett Bethlen előtt, akinek szalonkocsiját az olasz hatóságok kiküldöttei kísérték a magyar határig. A magyar sajtó képviselőt Bethlen elé utaztak. A miniszterelnök szalonkoesi­­jában fogadta őket és nyilatkozott előt­tük római útjáról. Elsősorban arról be­szélt, hogy milyen jelentőséget kel! tu­lajdonítani a Mussolinivá folytatott tár­gyalásainak. Rámutatott arra, hogy az Adriához való kijutás kérdése és a barátsági szerződés megköté­sének gondolata siettette olaszor­szági útját. — Az olasz miniszterelnök úrral — mondotta Bethlen — teljes részletesség gél megvitattuk a barátsági egyezmény jelentőségét. Elhatároztuk, hogy a szerződés megkötését csak tár­gyalások fogják követni. Ez a feladat magyar résztől a kereske­delmi miniszterre vár. Valószinüleg még ebben az esztendőben szakbizottságot küldünk Olaszországba a további pro­blémák megoldása végett. S-iikséges a szakbizottság kiküldé­se, mert a fasizmus olyan eredmé­nyeket mutat iei Olaszországban, amelyeket minden államnak hasz­nos megismerni. Az olasz kérdés tanulmányozásával nem az a célunk, bogy a fasizmust utánozzuk, hanem, hogy ej o'arz állami berendezkedés bó­jáit intézményeit honosítsuk meg Magyarországon is. Ami a tengerhez való kijutás kérdését illeti, azt hiszem, hogy sikerül az ügyet teljes megelégedésre elintézni. A ugoszáv kormánnyal már olasz­országi utam előtt érintkezésbe léptem és a jugoszláv kormány el­vileg hozzájárult ahhoz, hogy a tranzitó forgalom megoldása elé nem gördít akadályokat. Kívánatos, hogy a jugoszláv tranzitó forgalomra vonatkozó tárgyalások jobb stádiumba lépjenek és azt hiszem, hogy Jugoszlávia elvi álláspontja után ennek nem lesz akadálya. — Az olasz-magyar barátsági szerző­dés — jelentette ki ezután Bethlen — természetszerűleg nem jelent valamely komolyabb po­litikai akcióra vonatkozó szövetsé­get és igy nem bir semmiféle tá­madó vagy offenzív jelleggel egyet­len állammal szemben sem. Ezután Mussoliniról beszélt Bethlen látható elragadtatással. —- Mussolini olyan energiával vezeti az. olasz állam ügyeit — mondotta — és olyan orientálódása van, amelyet állam­férfiaknál is ritkán tapasztaltam. Egyéb­ként úgy a Mussolitiivcl folytatott ta­nácskozásaim eredményeiről, mint a szerzett tapasztalataimról a külügyi bi­zottság május ötödiki ülésén fogok rész­letesen beszámolni. Időközben a miniszterelnök vonata be­jutott a délivasuti pályaudvarra, ahol VasS József népjóléti miniszter vezeté­sével a kormány több tagja és sok kor­mánypárti képviselő fogadta Bethlent, aki a pályaudvarról a miniszterelnökség­re hajtatott. Bethlen kedden veszi át hi­vatala vezetését. Antlrássy Gyula gróf az olasz-magyar szerződés kö V ctk e z in én vei rő 1 Az Esti Kurír húsvéti számában be­szélgetést közöl gróf Ándrássy Gyulá­val, aki a magyar miniszterelnök római tanácskozásairól, annak jelentőségéről és várható fejleményeiről a következő­ket mondotta: — Nem tudom, hogy Bethlen mit ért el Rómában, mit nem. Nem tudom, hogy ván-e titkos megállapodás közöttünk, vagy nincs. Nem vagyok a részletekről informálva, igy tehát csak a külső benyomásaimról számolhatok be. amelynek lényege min­denesetre az, hogy a római tárgyalások eredménye hasznos lehet. A jelen helyzetben örvendetesnek keli tartani, hogy akadt egy nagyhatalom, amely kezet mert fogni velünk és igy egész Európa előtt hangsúlyozni merte, hogy a mi érdekünk az övé is, a mi erőnk az ő érdekében való is. Amig egy­felől ezeket az előnyöket elismertem, hangsúlyoznom kell, hogy nagy hiba volna részünkről ha Bethlen és Mussolini megegyezésé­től nagyon sokat várnánk. Hiba volna ugyanis, ha olyan állandó kötelezettséget vállalnánk Olaszor­szággal sz.emben, amelyek bennünket az olasz érdekek szolgálatába állít­hatnak. A szövetségben rendesen az erősebb dik­tál és azt hiszem nem csalódom, ha azt állítom, hogy olyan helyzet bekövetkezésének vagyunk kitéve, amelyben úgy fo­gunk táncolni, ahogy Mussolini fü­tyül. Nekünk pedig a külpolitikában egy alap­tételt sohasem szabad szem elöl tévesz­teni: nem szabad más célért áldoznunk, mint a legközvetlenebb magyar egoisz­­tikus célokért. Annyira leíokozottak, olyan gyengék vagyunk, hogy a magyar vćrcseppnek' legkisebb részével is taka­rékoskodni kell. Ebből következik az a felfogásom is, hogy bűnt követne ei a nemzet ellen, a ki Magyarországot nagy európai politikai ellentétekbe keverné és igy a magyarnak ellenséget szerezne ott is, ahol jelenleg ellensége nincs. Mi­előtt az általános európai politikai hely­zet végleg ki nem alakul, addig a ma­gyar nemzetet nem szabad hozzákötni egyik tábornokhoz setn. Averescu nyilatkozott a román király állapotáról A miniszterelnök szerint Ferdinand király túl van minden veszélyen Bukarestből jelentik: Pénteken éjfél­tájban Averescu miniszterelnök felol­vasta a kamarában a királyi rendeletet, amellyel berekeszti a törvényhozás téli ülésszakát, majd tájékoztatta a képvise­lőket a király egészségi állapota felől. Averescu elmondta, hogy a király be­­tesége legutóbb országszerte nagy iz­galmat keltett és a legkülönbözőbb ta­lálgatásokra adott okot. Ferdinánd ki­rály — monlotta a miniszterelnök — tényleg súlyos betegségben szenved, amely különleges gyógykezelést igé­nyel és ez a gyógykezelés rendkívül legyengítette a királyt. Időközben a ki­rály »leghült, mire Bukarestbe 'hívták dr. Slays belga orvost, aki konstatál­ta. hogy a meghűlésnek semmiléle sú­lyosabb következménye nem lehet, de a gyógykezelést csak akkor lehet ioly­f

Next

/
Thumbnails
Contents