Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-17 / 105. szám
2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. április 17. A szanálás jegyében Körkérdés néhány politikushoz, aki résztvett a költségvetés vitájában, arról, hogy mikép lehet a gazdasági válságot enyhíteni Az 1927—28. évi költségvetés és a hozzátartozó pénzügyi törvény a maga számos fontos rendelkezésével és a kormánynak biztosított széleskörű felhatalmazásaival uj alapul szolgál nemcsak az állami pénzügyek vezetésére, hanem az ország egész gazdasági életének is. Az ország gazdasági élete szakemberek és laikusok egyöntetű megállapítása szerint súlyos válságon megy át és ennek az uj költségvetésnek, amely már a szanálás jegyében készült, kellene a válság megoldása kiinduló pontjának lennie. Hogy ez a várakozás mennyire fog megvalósulni, azt majd csak a jövő fogja megmutatni. A költségvetés mellett még egy egész sor egyéb intézkedést is vár az ország népe a kormánytól és a parlamenttől a gazdasági válság enyhítésére és fokozatos megszüntetésére. Éppen ezért nagy érdeklődésre tarthat számot azoknak a politikusoknak a véleménye a költségvetés várható gazdasági visszahatásairól és az ezenfelül sztiksé-. ges intézkedésekről, akik a legtevékenyebben vettek részt a költségvetés bizottsági és parlamenti tárgyalásában és nagyrészt mint a parlamenti pártok előadói is szerepeltek. A Bácsmegyei Napló beogradi szerkesztősége tehát körkérdéssel fordult a legagilisabb költségvetési szónokokhoz. Kérdéseink a következők voltak: /. hozzájárulhat-e az 1927— 28. évi uj költségvetés és pénzügyi törvény a gazdasági válság szanálásához? 2. A költségvetés mellett még milyen pénzügyi intézkedéseket tart szükségesnek ahhoz, hogy gazdasági életünk általában normális állapotokba jusson? 3. Mi a véleménye a dinár értékéről és milyen irányban kellene valutáris politikánknak fejlődnie? 4. Szüksége van-e az államnak és milyen mértékben külföldi kölcsönökre és mit kellene tenni az ország hitelének a külföldön való emelésére? 3. Kedvezőnek tartja-e a mostani időpontot ilyen kölcsönök megkötésére? 6. Szükségesnek és jogosultaknak tart-e ezenkívül még belföldi kölcsönöket és mi legyen ezeknek a célja? 7. Szükségesnek tartja-e, hogy a külföldi tőkét beengedjék az országba és mit kellene tenni, hogy szolid külföldi tőke jusson be? 8. Az adóegységesítési javaslatot, ahogyan azt a parlamenti bizottság elfogadta, az adókérdés állandó megoldásának tartja-e és cl fogja-e bírni a nép ezeket a terheket? 9. Szükség van-e a monopolpolitika gyökeres reformjára? ff). Milyen intézkedéseket tart még fontosaknak és szükségeseknek a gazdasági válság megoldására, tekintettel a mezőgazdaságra, iparra, szövetkezeti életre, az erdők és bányák kiaknázására és az egyéb gazdasági ágakra? A fenti kérdésekre beérkezett 'álaszok a következők: ' vény pedig a maga nagyszámú alkotmányellenes felhatalmazásával nemcsak hogy nem fogja a költségvetés rossz oldalait kijavitani, hanem ellenkezőleg, még rosszabbá teszi azokat. 2. Hogy az ország gazdasági életét normális állapotokba hozzuk, ahhoz elsősorban a költségvetést kell redukálni az ország gazdasági erejének megfelelően és ezért revízió alá kell venni az állami alkalmazottak redukcióját, kommercializálni kell az állam gazdasági intézményeit, modern egyenesedő törvényt kell hozni, meg ke'l szüntetni az összes közvetett adókat és fényüzési adóval kell suitani minden a luxust szolgáló tárgyat. 3. A dinár mai tőzsdei értéke nem telel meg valódi értékének a belföldi piacon. Jó pénzügyi politikával, a kivitel növelésével és a luxustárgyak behozatalának megnehezítésével ’ stabilizálni kell a dinárt valódi értékében, azután pedig végre kell hajtani a devalvációt arany alapon. 4. Kiiifö'di kölcsönökre olyan szüksége vun az országnak, mint a száraz kenyérre, a nagyszámú beruházási munkálatokra, amelyeket nem lehet tovább is a rendes költségvetés eszközeiből elvégeztetni. Olcsó kölcsönök megszerzéséhez azonban szükséges, hogy az ország külföldi hitelét emeljük, ehhez pedig elsősorban az szükséges, hogy Demetrovics Jura]: A feltett kérdésekre a következőket válaszolom: Az 1927/28. évi költségvetés a népre ugyanolyan egyenes és közvetett adóterheket ró, mint az 1926/27. évi. Éppen ezért joggal lehet várni a gazdasági válság erősödését az országban, mert hiszen az adóterhek túlhaladják a polgárok tehervise’ö képességét. Az esetleges uj tartományi önkormányzati pótadók, az .eddigi magas községi terhek mellett ugyancsak a gazdasági viszonyok további leromlása irányában fognak hatni. A kormány számára a pénzügyi törvényben megadott diktatórikus felhatalmazások a probléma semmiféle megoldását sem jelentik. A pénzügyminiszter, miután nem állott módjában a budget azonnali csökkentése, ezt a jövőre helyezi kilátásba és állami bizottságot alakit, amelynek majd csak ezután kell megállapítania, hogy mit kell tenni a közterhek csökkentésére. Valójában ez azt jelenti, hogy a kormánynak még nincsen kidolgozott terve és programja, hanem még a keresés stádiumában van, de már előre rendkívüli felhatalmazásokat vett ki. Ez fi’ius ante patrem. A gazdasági szanálásnak az állami terhek radikális csökkentéséből kel kiindulnia. Különösen hangsúlyozom annak a szükségességét, hogy Írják le azokat az adótartozásokat, amelyek abból eredtek, hogy az adókat, különösen a jövedelmi adót, nem vetették ki és nem szedték be a kellő időben. Különös figyelmet kell fordítani a mezőgazdaságra. Én a külségvetési vitában felvetettem egy kérdést, amely véleményem szerint elsőrangú fontosságú: kifejtettem, hogy mennyire szükséges 1 a gazdák adósságának konvertálása. Állami liite'intézeteinknék kell átvennie az összes földmives-adósságokat és a mostani drága földnviveshiteleket átalakítani hosszúlejáratú öles* földmives hitelekké. A fentemlitetteken kívül gazdasági viszonyaink normalizálását nem látom j lehetségesnek egyfelől az állami igazgatás teljes depolitizálása, másfelől az állam gazdasági intézményeinek kommerciahzálása nélkül. A depolitizáció a feltétele annak, hogy az állami igazgatás reorganizálását keresztülvihessük. Véget kell vetni a pártoskodásnak, hogy a legfelsőbb akarattá az államban a törvény és csakis a törvény váljék. Szükséges, hogy az egyéni iniciativa teljes kifejezésre juthasson, amely azután tudni fogja és módját ejti az együttműködésnek a külföldi tőkével és amely valójában lehetővé is fogja tenni a külföldi tökének az országba való elhelyezkedést. Külföldi töke nélkül mi nem lóghatunk hozzá természeti kincseink kiaknázásához. Ami az adóegységesités kérdését illeti, ismeretes, hogy* én ismételten követelem a Szerb Királyság adótörvényének a kiterjesztését az> egész országra. Ezt nem fogadták el, az egységesítés keresztülvitele pedig még mindig bizonytalan. Ha a parlament elfogadná a mostani törvényjavaslatot, akkor is csak 1928-tól kezdve kerülne a sor a kiegyenlítésre. Ennek a törvényjavaslatnak azonban meg van az az alapvető hibája, hogy átöleli az összes adóforrásokat, úgyhogy az önkormányzatoknak nem marad sem ni, emellett pedig egyes adónemek,- különösen a földadó, még nagyobbak lesznek, mint ma. elhárítsuk az állandó politikai válságokat a teljes alkotmányosság, parlamentárizmus és demokrácia bevezetésével. 5. Az állandó politkai válság miatt nem tartom az időt alkalmasnak jó kölcsön megkötésére. . 6. A pénz bősége miatt, amely terméketlenül fekszik a pénzintézeteknél, szükséges egy belső kölcsön felvétele, amelyet a földmives- és ármentesitő szövetkezeteknek nyújtandó hitelekre kellene felhasználni, hogy a íöldmivest megszabadítsuk a szörnyű uzsorától és az ármentesitő társulatoknak lehetővé tegyük a melorizációs munkálatok elvégzését. 7. A belföldi tőke fejletlen. Ezért szükségesnek tartom a külföldi töke beözönlését. Szolid külföldi tőkét pedig csak jó állami igazgatással, szolid gazdasági és pénzügyi politikával, a függő adósságok kifizetésével és a külföldi háborús adósságok rendezésével lehet az országba vonzani. 8. Az uj adótörvény nincs azok szerint az elvek szerint összeállítva, amelyek az alkotmányba bekerültek, mert az uj javaslat szerint az adókat nem fogják sem az adózóképesség szerint, sem progresszive kivetni. Eszerint az állami terhek semmivel sem lesznek kisebbek és leginkább a földmivesosztályt terhelik meg. 9. A Földmives Szövetség képviselői mindig követelték a monopol-politika, gyökeres reformját. A dohánytermelést fel kell szabadítani, épugy mint a dohány kivitelét is és csak a belföldi fogyasztás maradjon egyedáruságbam Az élelmiszer-monopoliumokat meg kell szüntetni. Radics Pavle: Moskovljevics Milos: 1. Az 1927/28. évi állami költségvetés, amint azt burkoltan maga a pénzügyminiszter is beismerte, nem járulhat hozzá a gazdasági válság szanálásához, mert nincsen a nép mai gazdasági erejéhez szabva. Bár a költségvetésben a takarékosság bevezetésének kellene kifejezésre jutni, valójában semmiféle takarékosságot sem jelent a személyi kiadások terén és még kevésbé az állami adók terén, amelyek ugyanazok maradtak. A pénzügyi tör— Az 1927/28. évi költségvetés és pénzügyi törvény is hozzá fog járulni a gazdasági válság enyhítéséhez különböző könnyítésekkel, mint például a végre nem hajtott monopólbüntetések elcgendésével, az adóterhek bizonyos csökkentésével, az állami illetékek és fogyasztási adók csökkentésével, a mezőgazdasági és egyéb ipar között megkezdett különbségtevéssel, stb. A pénzügyi törvényben megadott széleskörű különös felhatalmazások segítségével szintén elő lehet mozdítani komoly és súlyos gazdasági viszonyaink meggyógyitását. Ez egyebek között főleg attól függ, hogy hogyan lesz öszszcálíitva az állami bizottság, különösen a szakértők tekintetében, akiknek nemcsak hozzáértő és objektiv embereknek kell lenniük, hanem az állam főbb gazdasági ágai képviselőinek és igényeik Ilii tolmácsának is. A pénzügyminiszter egyedül igy kaphatna közvetlenül pontos információkat az egész állam gazdasági viszonyairól és a szanálásra vonatkozó alapokat ki tudná egészíteni és helyesbíteni oly módon, hogy az alkalmazott reformok sikeresen és gyorsan hassanak és hogy ne következzenek be erősebb megrázkódtatások a gazdasági és politikai életben. Egyébként ezek a reformok is veszedelmesekké válhatnának úgy az országra mint a kormányra, mint magára a pénzügyminiszterre is, aki elsősorban viseli értük a felelősséget. A pénzügyi intézkedések közül a legfontosabb az egyenes és közvetett adók egységesítése, ami egyúttal az állami fiskusnak is létkérdése. Ezenkívül hozzá kell látni az állami illetékek és fogyasztási adók alapos rendezéséhez is, amit az említett pénzügyi törvényben nem kezdtek meg kellő mértékben. És különösen a mm konszolidált átiami adósságok rendezése jelent égető problémát számunkra. A be- és kiviteli vámok kérdése szoros viszonyban áll a gazdasági válság enyhítésével oly módon, hogy a mezőgazdasági termékek kiviteli vámjának csökkentése lehetővé teszi azok versenyét a külföldi piacokon, a mezőgazdasági célokra szolgáló ipari termékek beviteli vámjának csökkentése pedig hozzájárulhat a mezőgazdasági termelés olcsóbbá tételéhez az országban. Eb ben a tekintetben rendkívül fontos a közlekedési miniszter tarifapolitikája, úgy a vasutakon, mint a hajókon, különösen a Dunán. A mostani tarifák súlyosan terhelik kivitelünket és lehetetlenné teszik mezőgazdasági termékeinknek a külföldi piacokon való versenyét. A tarifák csökkentése erősebb kivitelt és nagyobb állami bevételeket tennének lehetővé, amelyek például az állami folyamhajózásnál az első kísérleti évben több mint 12.000.000 dinárra rúgtak, bár nem fejezték be a liquidálást a hajózási szindikátussal és igy nem is vették át az összes objektumokat és nem voltak meg a törvényben biztosított fejlődési lehetőségek. Az állami költségvetés redukálását sürgősen keresztül kell vinni a személyi kiadások csökkentésével, az anyagi kiadások korlátozásával és azok felhasználásának ellenőrzésével és egyenlő arányú felosztásával az állam egész területén, a beruházási hiteleknek a megkötött uj kölcsön egy részével való fedezésével, hogy ilyen módon is csökkenjenek az állami kiadások és hogy csökkenteni lehessen az állami bevételeket, vagyis megszüntetni bizonyos adónemeket és ezzel könnyítést adni a gazdasági életnek. Az egész közgazdaság érdeke, hogy valutánk stabil marad on és a gazdasági viszonyok szanálásának kellő sikere után elő kell készíteni a teret az aranyvalutára való áttérésre egy állandó alapon. Az ország népe és a külföldnek valutáinkhoz való bizalmára nézve nem kis jelentőségű az sem, hogy a vert pénznemen pontos törvényes megjelölés legyen, ahogyan az az alkotmánynak megfelel, nem pedig mint ma, csak cirillicával. Államunk gazdasági szanálásához mindenesetre szükségesek a külföldi kölcsönök, mert hiszen nálunk kevés a saját tőke és amennyiben van is, nagyrészt szervezetlen sőt tezaurált, az idegen töke bizalmát azonban csak a jogbiztonság erősítésével és a hazai és külföldi hitelezők követeléseinek biztosítására irányuló eljárás gyorsításával lehet elnyerni. Ebből a célból sürgősen egységesíteni k«U az egész országban a kereskedel-
