Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-17 / 105. szám

1927. április 17. BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 3. oldal. mi- és váltótörvények rendelkezéseit, a polgári perrendtartást, csődtörvényt stb. Ezzel kapcsolatban likvidálni kell a háború utáni sú­lyos, azonban szükséges agrárpoli­tikai operációkat is, amelyek szükség nélkül vagy pártokok­ból elhúzódnak és ami miatt az ingatla­nok szükséges szabadforgalma szenved. Ezért nem juthat a szegény paraszt egy darab saját földhöz, amelyen gazdasá­gilag megerősödhetne. Ezt a likvidálást gyorsan keresztül kell vinni gazdasági­­szocialis-jogi elvek alapján és pedig úgy, hogy eme elvek egyikét se sért­sék meg. További szükségesség ebben az irányban a közigazgatás mentesítése a politi­kától, akár a legradikálisabb esz­közökkel is. például azzal, hogy néhány évre vonják mag az állami tisztviselőktől a szavazati jogot a választásokon. Az önkormányzatok fejlesztése és tá­mogatása lehetővé fogja tenni, hogy az állásnélküli tisztviselők munkát találja nak. Uj vasútvonalakat kell építeni — A külföldi kölcsönök megkötésére nem a legalkalmasabb az idő, mert hi­szen a külföld és különösen a kapitalis­ták nehezen bíznak viszonyaink teljes konszolidálásában, különösen addig, amig nincsen rendezve állatni adóssá­gunk Angliával. A viszonyok azonban most a súlyos gazdasági válság dacára is kedvezőbbek a külföldi tőke elhelye­zésére nálunk, mint néhány évvel ez­előtt, ami a legutóbbi állami kölcsön megkötésénél is látszik, az ismert cso­porttal kedvezőbb feltételek mellett. Ha sikerülni fog a pénzügyminiszternek saját hatáskörében a fent megjelölt tő kének ezt a bizalmát megerősíteni, akkor nagyobb arányokban is számítha­tunk külföldi tőkére, például talajjavítást célokra, csatornázásokra és folyam­szabályozásokra, a passzív állami válla­latok hosszúlejáratú bérbeadására, stb. Amint ismeretes, már ma is számíthatunk a külföldi tőke bejö­vetelére uj és jövedelmező vasúti vonalak építése céljából. Az' említett munkálatok közül a kiseb­bek elvégzésére jó volna belföldi köl­csönt felhasználni, amely kedvezőbb feltételek mellett volna lehetséges. A külföldi tőke tekintetében mindenesetre előnyt kell adni azoknak, akik irányunk­ban jó indulattal vannak, vagy legalább is nem politikai ellenfeleink. Az adóegységesítési tör­vény — modern és alapos — Az adóegységesítési törvény, ame­lyet a parlamenti bizottság már beter­jesztett a parlamentnek, modern és egészséges alapon van kidolgozva és állandó megoldását jelenti az adókérdés­nek. Csak jó volna abból a legelső al­kalommal kidobni a rokkantadót, a ka­tonai előfogaladót és a forgalmi adót. Ezt a törvényt idővel csak részleteiben kell majd módosítani és pedig különö­sen abban az irányban, hogy a szemé­lyi jövedelem adója fokozatosan növe­ 1 kedjék addig a mértékig, hogy az fő állami adóvá váljék, az objektív adónemeket pedig az egész országban egységesítve, át kell engedni a tartományi önkor­mányzatoknak, a maguk pénzügyi ellátására. Ennek a reformnak a fontossága abban áll, hogy leginkább számot vet az adófizetők szo­ciális-gazdasági érdekeivel és ennek folytán igazságosan terheli meg az ösz­­szes állampolgárokat. A megterhelés ma­gassága az adókulcstól függ, amelyet az állam szükségleteihez mérten vál­toztatni lehet. Monopol-politikánk tekintetében ra­dikális reformokhoz kell nyúlni • úgy igazgatási, mint kereskedelmi, mint igazgatási-büntetési tekintetben. Mint­hogy a monopol működése nehézkes és nincsen tekintettel a gazdasági körökre, feltétlenül szükséges, hogy a monopol­ból zárjanak ki mindent, kivéve a do­hányt és hogy adják a pénzügyminisz­ter igazgatása alá, aki az állami fo­gyasztási adók tekintetében szabadab­ban és elasztikusaiban kisérheti figye­lemmel közgazdaságunk szükségleteit és érdekeit és ezzel szintén sokban hozzá­járulhat a gazdasági viszonyok szaná­lásához. Aini pedig a monopoligazgató­­ság drákói büntetéseit illeti, a mai majd­nem középkori törvény szerint és az ez­zel az eljárással a lakosság nagyobb részének, a parasztságnak okozott káro­kat. legfőbb ideje, hogy a monopoligaz­­gatóság munkájának ezt a részét is mo­dernizálják, de úgy, hogy ezzel semmi­képpen se ártsanak az állam érdekei­nek. Maga a monopoligazgatóság nem felel meg a mai állami berendezkedés­nek, mert szakértelem nélkül, nem ob­jektiven és pártoskodóan vezetik. Az említetteken kivtil szükségesnek tartom a mezőgazda­sági hitelről szóló törvénynek egy novellával való sürgős kiegészíté­sét, hogy ezáltal annak rossz oldalait kija­vítsuk. olyan módon, hogy az előirány­zott eszközökkel egyenrangúan támo gassák eddigi népi szövetkezeteinket és kiépítsék azt az uj hivatalos szövetke­zeti szervezetet, amely mégsem járhat sikerrel nálunk sem, aminthogy nem si­került Franciaországban sem, alionnan lemásolták. Ugyanígy sürgősen törvényt kell hozni a sza­nálási kölcsönről szövetkezeteink számára, amelyek mint eminens nemzetgazdasági és szociális intézmények a háború alatt és a háború után elég kárt szenvedtek, ami megakadályozza egészséges és gyors fejlődésüket, amitől pedig sokban függ egész gazdasági fejlődésünk. A csehszlovák köztársaságban három év­vel ezelőtt erre a célra 400 millió cseh­­koronát szavaztak meg, nálunk pedig a szövetkezeti szervezetünket egész biz­tos alkalmassá lehetne tenni a nép kö­zötti hasznos működésre 20 millió dinár­ral. Azokból a külön jövedelmekből, a melyek a valorizációs törvényből ered­nek, alapot kellene létesíteni egy ipar­bankra, amelynek a hazai gyáripar fej­lesztése lenne a feladata. szökött, mig a jegyzési iveket, mihelyt megnyitották, azonnal le is zárták. Jel­lemző, hogy Beogradot elárasztják uj ajánlatok­kal még angol kapitalisták is, bár még nem sikerült rendeznünk hadi­adósságaink kérdését Angliával. Ez egyúttal a legkézzelfoghatóbb bizonyí­téka annak, hogy az országnak meg van az a tekintélye, amelyet tényleges állapotai és lövőjéhez képest meg is érdemel. Még kevésbé komoly azoknak a kifogása, akik azt hiszik, hogy a ter­vezett belső kölcsön jegyzése alkalmá­val, ameiy.’t véleményünk szerint csak a bankók .egyeznének, a nép különö­­oCn a pár »szí, szenvedne nagy károkat, mert ez megfosztaná őt a szükséges hi­telektől. Ezt a belföldi kölcsönt is, a pénzügyminiszter nyilatkozata szerint, közmunkákra fordítanák és igy a nép zsebébe fog kerülni, olcsóbb kamat mel­lett, mint ha a bankoktól vennék fel. Magától értetődik, hogy ezeknek a kölcsönöknek meg kell felelniük az or­szág gazdasági és pénzügyi erejének. 5. Nekünk óriási Iáhasználatlan kin­cseink hevernek a földben, melyeknek kitermelésére ugyancsak óriási tökére van szükség. Ez a tőkénk nincs meg, ezért szükségünk van külföldi tőke bc­­öz önlésére. Ez is egyik főfeltétele a gazdasági vál­ság megoldásának. Az én választókerü­letemben (Boszniában) óriási erdőkom­­plexumok vannak, melyekből senkinek sincs haszna. Miért ne adnánk oda kül­földieknek e természeti kincs kihasz­nálási jogát, természetesen bizonyos fel­tételek mellett, különösen az állami el­lenőrzés tekintetében, amikor ma a népnek ki kell vándorolnia tűzhelyei mellől és idegenben munkát keresni? Vagy micsoda haszna van az államnak a Steinbeisz-féle vállalattól, (Az ország legnagyobb faipari vállalata, ma államt kezelésben. A szerk.) ha nincs abban a helyzetben, hogy ellássa azt a szükséges hitelekkel és elnézi, hogy a vállalat má­ról-holnapra tengődjék és egész jöve­delmét pártparaziták tandemjeire és jól fizetett tisztviselőkre költse? Az állam­nak elsősorban deétatizúlnia kell ösz­­szes vállalatait, ha azt akarja, hogy haszna legyen belőlük és át kell őket engednie a magániniciativának. 6. Az egyenes adók egységesítésé­ről szóló törvényj'avaslat az alkot­mány óta, meggyőződésem szerint a legfontosabb törvény, amely máig a parlament elé került. Nem állítom, hogy ez a javaslat tö­kéletes, de van két jelentős tulajdonsá­ga: először, technikai szempontból jobb. mint akármelyik tartományi törvény és másodszor, ez a javaslat egy jogállam alapvető elvét viszi keresztül, hogy t. i. a törvény előtt minden polgár egyenlő. Mi történik Albániában ? Rómába vitték az országból az aranyat — Jegybank, amelynek működése ellen a pénzügyminiszter til­takozik — Komitácsi-bandát szerveznek az o'aszok Hogy készítik elő a háborút ? Kulundzsics Bogoljub: 1. Az uj költségvetésben lefektetett reformok és a széleskörű felhatalmazá­sok, amelyeket egy elismert szakmi­niszter kapott a pénzügyi törvényben kétségtelenül hozzá fognak járulni gaz­dasági válságunk szanálásához. Ezeknek a reformoknak azonban csak akkor lesz meg a kívánt ha­tásuk, ha nem zavarják meg azo­kat a lelkiismeretlen professzionis­ta politikusok akciói, akik a személyes és pártharcokban any­­nyira mennek, hogy még saját hazájuk tekintélyét is lerombolják. 2. Ami a gazdasági válság megoldá­sához szükséges egyéb intézkedéseket Illeti, azoknak elsősorban modern fiská­lis törvények meghozatalában kell ál­lania, azután alkalmas állami funkcioná­riusok káderjének a kiképzésében és végül pártviszonyaink konszolidálásá­ban. Ex volna. a legrövidebb válasz az ön első két kérdésére. 3. A valutapolitika tekintetében az én szerény véleményem az, hogy az egyedüli jó politika az, amely összhangban áll a ma reális érde­keivel, ez pedig a dinár stabilizálá­sának politikája a mai nívón. 4. Annak, hogy a mai viszonyok kö­zött az ország termelő ereje emelked­jék, egyik fő feltétele kedvező beruházási kölcsönök meg­kötése, elsősorban külföldieké azután pedig, ha lehetséges, belföldieké. Nem jogosult azoknak a kritikája, akik azt állítják, hogy most nincs itt a kedvező időpont ezeknek a kölcsönöknek a megkötésére. Ezekre a pesszimistákra legerősebben rá­cáfol az uj Bleer-kölcsön megkö­tése, amelynek 86 százalékos kibocsájtási ár­folyama a tényleges jegyzésnél 92-re Beogradból jelentik: A Dácsmegyei Napló munkatársa beszélgetést folyta­tott a Beogradban élő albán emigráció egyik vezetőjével, dr. Kortsha Djevat­­tal, aki nemrégiben menekült el Albániá­ból. Dr. Kortsha a bécsi egyetemen sze­rezte a doktorátust, régóta harcol Al­bánia függetlenségéért. Jelenleg a beo­­gradi egyetemen az alhán nyelvet tanít­ja. Az albániai viszonyokról dr. Kortsha a következő érdekes dolgokat mondotta el munkatársunknak: — Albánia ma már nem önálló állam, hanem inkább olasz kolónia. Albánia ügyeit nem Tiranában intézik, hanem Rómában és Mussolinit illeti meg min­denben a döntő szó. Hogy ez igy van, erre csak egy példát hozok fel. Az al­bán nemzeti bank albán papírpénzt adott ki. Az albán nemzeti bank olasz tőké­vel alakult meg és ezért néhány hónap­pal ezelőtt az albán pénzügyminiszter egy körjegyzékben tiltakozott az ellen, hogy az albán állampolgárok ezt a pa­pírpénzt elfogadják. Az albán pénzügy­­miniszter tudta, hogy az albán emisz­­sziós banknak nincsen egyéb célja, mint­hogy felszívja az országban forgalom­ban levő aranypénzeket. A pénzügymi­nisztert nem sokat kérdezték és az arany­pénzt már el is vitték Rómába. Az albán parasztoknak pedig odaadták az albán aranyért az olasz nyomású papirpén zeket. Albánia jelenlegi teljhatalmú ura, Achmed Zogu — mint minden zsarnok — csak arra gondol, hogy minél tovább maradhasson uralmon s e cél érdeké­ben az egész országot kiszolgáltatta Olaszországnak. Az albán csendőrség és a katonaság ma teljesen az olaszok kezében van. Minden katonai Intézkedés, amely Jugoszlávia ellen irányul, olasz inspirációra történik. A tiranai olasz kö­vetség albán-macedón komitácsi bandá­kat szervez, amelynek az a célja, hogy Délszerbiában és Macedóniában forra­dalmi megmozdulásokat készítsen elő. Pénz, fegyver, munició és mindenféle hadianyag Albániába naponta érkezik Olaszországból. Minden hajón, amely Bariból, Brindisiből vagy Triesztből jön, százával jönnek olasz katonák s tö­megesen jön a katonai felszerelés. Az olasz katonaság nagyrésze természete­sen polgári ruhában van. Éppen ma ér­kezett jelentések szerint Durazzoban az olasz katonák száma ezernél is több. Ezek a katonai előkészületek odairá­nyulnak, hogy Délszerbiában és Mace­dóniában gyors kirobbanást idézzenek elő. — Az olaszok nagyarányú előnyomu­lásának az az oka, hogy ma Albániát bűnös emberek kormányozzák. Az al­bán nép teljesen elvesztette szabadságát. Minden falu el van árasztva kémekkel, akik rnég az emberek gondolatait is ki­fürkészik. Az ország intelligenciája ma emigrációban él, legalább 700—800 ta­nult ember nyomorog ma a világ külön­böző részein. Az emberek, különösen a földművesek helyzete tarthatatlan és egyáltalán nincsen szükség arra, hogy az albán emigránsok valamilyen akciót indítsanak, az albán forradalom magá­tól log jönni. — Nagy baj, hogy az albán emigráció ma nagyon széttagolt. Fan Noli nem vezetője az albán emigránsoknak, csak egyik előkelő tagja a bécsi emigráció­nak. Fan Noli ma inkább irodalommal foglalkozik, mint politikával. Az emi­gránsok háta mögött áll ma már az egész Albánia és Achmed Zogu napjai meg vannak számlálva. Ha 1926. no­vemberig Jugoszlávia nem támogatta volna Achmed Zogut és az emigráció nem veszekedett volna, akkor már ré­gen más viszonyok lennének Albániá­ban. — Az olaszok tovább folytatják Al­bánia kolonizálását s félő, hogy nem­sokára háborúra kerül a sor. Azt hiszem azonban, hogy Mussolini meg fog ijedni a háborútól. De ha mégis háború lenne, akkor az albán nép a fasiszták ellen fog fegyvert. — Jugoszlávia sem ismerte fel mindig teljesen külpolitikai érdekeit és különö­sen, az albán kérdésben nem látták Beo­gradban tisztán azt. hogy mi volna a tennivaló. Beogradban adták ki azt a jelszót, hogy a Balkán a balkáni népe­ké. Ez a jelszó nyugalmat, békét és gazdagságot jelentene különösen ak­kor, ha ezt a jelszót nemcsak a Bal­kán-népek, hanem az összes nyugati ha­talmak a magukévá termék. — Ma az albán petróleumért és Olasz­ország Földközi-tengeri hegemóniájáért dúl a diplomáciai harc és a kis államok­nak nagyon meg kell gondolniok, hogy ki mellett és kiért akarnak állást íog­­latni. 0. «U Az elismert divat 677 POUDRE MON PARFÜM BOUR JOIS-PARIS T

Next

/
Thumbnails
Contents