Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-15 / 103. szám
4. oldal. RÄCSMEGYEI NAPLÓ 1927. április lSl Az egyesült szakszervezetek a nyolcórai munkaidőért \ szakszervezeti kongresszus követeli 3 Jmia tunélküliség sürgős megold Ásót Noviszadrói jelentik: A munkáskamarák országos ankétjának lezajlása után tartották meg Növiszadon a Munkás- Otthonban az egyesült szakszervezetek országos konferenciáját, amelyen az ország vr'nmennyi nagyobb városából jelentek m g kiküldöttek. A konferencián Haramin a Vilim, zagrebi bőrmunkás elnökölt, aKi a konferencia megnyitásakor röviden ismertette az egyesült szakszervezete* mostani helyzetét és hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek az uj pénzügyi felhatalmazással kapcsolatban határozatot kell hozniok, amelyben a szociálpolitikai miniszter előtt kifejtik álláspontjukat. A konferencia először a pénzügyi felhatalmazást és ezzel kapcsolatban a munkásbiztositás ügyét vette tárgyalás alá. Megállapították, hogy a súlyon gazdasági válságban a munkásbiztositás ügye egyre nehezebb helyzetbe kerül és az egyes munkúsbiztositók deficittel dolgoznak. Nagy hibája a munkásbiztositási törvénynek az, hogy nem gondoskodik a munkanélküliség elleni bigtositásról. Az I utóbbi időben oly súlyossá vált gazda&i-! gi helyzet következtében a. munkariélkil- j tick száma egyre emelkedik és a kenyerét veszített munkás elsősorban a nunikásbiztositókhoz fordul, ahol betegséget jelent be és betegsegélyt vesz fel. A pénzügyi felhatalmazással kapcsolatos rendelet felhatalmazást ad a miniszternek arra is, hogy a munkásbiztositók reorganizációját végrehajtsa, már pedig ha a munkásbiztositók külön-kiilön pénzügyi tekintetben önállóak lesznek, megszakad közöttük az összeköttetés és ha a gazdasági válság még tovább tart, egy napon előállhat a katasztrófa és ebben az esetben a munkásság legfontosabb intézménye Jut veszedelembe. A szakszervezetek kimondották, hogy ragaszkodnak a mostani helyzethez és követelik, hogy a balesetbiztosításban mutatkozó deficitet a-’ járulékok emelésével ellensúlyozzák, mert csak ezen a módon leltet a deficitet eltűntetni. , .■ A konferencia követeli, hogy minél hamarább hajtsák végre a munkásbiztosltók autonóm választásait és protestált Harc (Pályamiij A nap forró sugaraiban ugv reszketett a gépmadár, mint egy szép, szerelmes asszony karcsú teste. Harmatos friss nyári reggel volt —• éjjel sok esők ' éré , hullhatott — a nap lángolt ifjan, merészen. István mérnök a hangár ajtajában á.Jott s a nap iiju, csókos melegét mind a szivében érezte: igen, kész... és most «négy a győzelem útjára! Mielőtt megtenné az első lépést — egy pillanatig vár: ilyen pillanatokban nagyot lobban az élet: a titkos llng hidakat éget fel s uj utakra világit... Vájjon hová ér el 6? Az a gép ott, az volt eddigi útja: élete. Megha.tódottan nézett rá: ott van az ő harminc éve: diákkorának sejtelmes, kalandos vad csinyjei. ifjúságának lázas, nagy fellángolásai, első megsértödései: amikor nagyratörő céljait kinevették s amikor elhivatottságát kétségbevonták; ekkor jöttek a magány gyilkos órái — valósággal embergyülölö lett — már csak álmai világítottak, de e fénynél volt ereje magáramaradottan is éjjel-nappal dolgozni. Már közel volt a célhoz, amikor rászakadt a legnagyobb megbántás: elhagyta őt az a lány, akit nagyálmn szivének minden melegével szereteti; a lány folyton unszolta Istvánt: fogadja «1 a gyár nagyszerű ajánlatát —• egy csapásra gazdag lesz és boldogok lesznek — de másképen értette a boldogságot István s a lánv nem akart várni. Ez fájt s ez a fájás, most megvonag- ÜOtt benne: hátha rosszul élte életét? Vájjon nem boldogabb-e amott a mezőn az a parasztpár?... az asszony ingválla hogy villog és a férfia milyen erőteljesen suhint a kaszával! Ebben a kézben annyi biztonság-erő volt, hogy István heleremegett. A szerelők megindították a csavart. István elmosolyodott... a? előbb láaz ellen, hogy a, munkások megkérdezése nélkül nevezik ki az igazgatósági tagokat. A szociálpolitikai minisztérium készülő rendelete a tiz órai normális munkaidőt akarja bevezetni, ami megint ellenkezésbe jutna a törvénnyel, amely nyolc órai munkaidőt szab meg. Az egyesült szakszervezetek a leghatározottabban követelik, hogy a szociálpolitikai minisztérium a most készülő rendeletben a \nyolc órai munkaidőt vegye normális alapul. A konferencia tiltakozik a munkabérek megadóztatása ellen, mert a munkásság napibére olyan alacsony. A szuboticai törvényszéken csütörtökön két olyan bünpörben ítélkezett Pavlovics István törvényszéki etnoK nüntetötenácsa, amelyekben gyermekrontás volt a vád és mindkét esetben egészen fejletlen, kis gyermek-lcánvok voltak az áldozatok. A vád mind a két esetben beigazolást nyert és a bíróság súlyos í ítéleteket hozott. Az egyik bünpörben az a ritka eset fordult elő, hogy a négy évi Iegyházbüntetésre ítélt vádlott, megnyugodott az Ítéletben és kijelentette, hogy a büntetés kitöltését azonnal meg akarja. kezdeni. A dadogó vádlott A két gyermekrontási biitmör közül elsőnek azt tárgyalta a bíróság, amelynek Sztantics Jakab szuboticai harmincéves, kőmiivessegéd voit a vádlottja. Az elnök ismertette a vádat, mely szerint ez év február hó 8-án Z. B. nyolcéves leánygyermek ellen erkölcstelen merényletet követett el. Ezután megkérdezte a vádlottól, hogy értette-e a vádat és bűnösnek érzi-e magát. A vádlott hosszabb ideig némán nézett ar bíróság tagjaira, kezeit a szájához emelte ts kinosan erőlködött, hogy beszóljon. Végre hosszas dadogás után kinyögte, hogy a vádat értette és bűnösnek érzi magát. Ezután nagy erőfe- j szitéssel, tolyton a szájához, kapkodva j dadogta ei. hogy a kis Z. B.-vel a kérhogy abból az adófizetés teljes lehetetlenség a munkások részéről. A kongresszus ezután az autonóm munkáskamarai választások ügyét tárgyalta, amelyeket az országban hamarosan meg fognak tartani. A Vajdaságban augusztus elsejéig tartják meg az önálló munkáskamarai választásokat és az egyesült szakszervezetek központi vezetősége felhatalmazást adót a kerületi szakszervezeti tanácsnak arra, hogy a többi szakszervezettel tárgyalást kezdjen olyan irányban, hogy a választásokon egységesen lépjenek fel. déses nap délutánján a Pasicseva-uccán találkozott és beszélgetni kezdett vele. Egy kis csomagot adott a leánykának, hogy vigye, ő adott neki egy narancsot. A kisleánnyal elmentek a Majsal-uti szőlőbe egy kunyhóba, ott együtt voltak körülbelül egy félórán át. Megkísérelte a kisleány ellen az erkölcstelen merényletet, azonban azt nem hajtotta végre. A vádlott kihallgatása ezzel véget ért és a kisleánykát vezették be a terembe. A meglepően értelmes nyolcéves kisleány az elnöknek arra a kérdésére, hogy ismeri-e a vádlottat, hátrafordult, egy pillanatig ránézett a vádlottak padján ülő vádlottra és azt mondta, hogy ismeri. Ezután az elnök arra vonatkozóan intézett hozzá kérdést hogy hód és milyen körülmények között találkozott a vádlottal. A kisleány elmondotta, hogy az ócskapiacon szólította meg öt a vádlott és cukorral is kínálta, aztán narancsot vett neki és azt mondta, hogy vigyen egy csomagot. A majsai szőlőkben egy kunyhóba vezette a vádlott. Itt azután elkövette az erkölcstelen merényletet. A kisleányba a vallomásának ennél a részénél azt mondta, hogy amikor a vádlott rátámaoi, hivalkodott a vádlott erre rátette, a Kezét a szájára és azt mondotta, hogy ha sikolt, akkor megfojtja. A kisleány erre elhallgatott. A merénylet után a leányka elfutott, a vádlott utána szaladt, megfogta, a kisleány nagyon sirt és azt mondta, hogy most ki fog kapni otthon. Az ócskapiacig együtt mentek, ott azután a vádlott elhagyta és a leányka hazament. Otthon nyomban elmondotta az anyjának, hogy mi történt vele. Ezután Perazics Bozsidar dr. és Jertmics Risztó dr. törvényszék; orvosok terjesztették elő orvosi szakvéleményüket. Makszimovics Szvetiszláv állainiigyész, aki a közvádat képviselte, terjesztette elő ezután a vádbeszédet. Utalt az elhangzott tanúvallomásokra, majd kérte a bíróságot, hogy a vádlottat mondja ki bűnösnek. Székely Zoltán dr. védő kifejtette, hogy a vádlott bűncselekménye nincs bizonyítva, csupán csak a kísérlet, amelyet beismert. Kérte az enyhítő körülmények figyelembevételét. A bíróság ezután meghozta Ítéletét, amely' szerint a vádlottá4 négy évi *egyházra Ítélte, amibe egy havi vizsgába fogságot számítottak be. Az ügyész szigorításért, a vádlott pedig enyhítésért felebbezett. Hatvannégyéves gyermekrontó A második esetben Kordelos János hatvannégyéves napszámos volt a vádlott. A vád szerint 1926 decern', er havában J. K. hatéves kisleány ellen követett el erkölcstelen merényletet. Az elnök kérdésére a vádlott kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát. Részletes kihallgatása után a kisleánykát vezették be a terembe. A kis csöppség megállt a jegyzői asztalnál és bátran tekintgetett maga körül. Az elnök kérdéseire értelmesen válaszolt. A kisleányka után Kiss Mária és Kovács Mária tanukat hallgatta ki a »Íróság. akiknek a kisleánv elmesélte, hogy mi történt vele. A bizonyítási eljárás ezzel véget ért. Makszimovics Szvetiszláv államügyész védbeszédében fentartotta a vádat, mig Schwartz Péter dr. védő íelmentc-sf kért. A bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki az ebene emelt vádban és négyévi fegy házra ítélte, amibe két hónapot beszámított. Az ügyész szigorításért felebbezett, míg a vádlott kijelentette, hogy megnyugszik az Ítéletben és hajlandó annak kitöltését azonnal megkezdeni. Négy évi íégy ház Ítéltek két szuboticai gyermekrontőt Az egyik vádlott megnyugodott az ítéletben toltak eltűntek ... most egy csodaszép ut tűnt elő: ma még csak a felhőkig repülünk de holnap?... tni lesz holnap? Holnap a csillagokig megyünk! — búgott fel benne a szent látomás. És aztán?.,. Hol er véget a harc?... István: az embergyülölö — nagyon szerette az embereket — csodaszép dolgokat gondolt ki róluk. Mikor István a géphez szaladt és beült a kormányhoz — egyike volt ez a pillanat azoknak a fellángolásoknak, a mit ihletnek neveznek azok. akik soha sem érezték ezt a gyönyörű kint — gyors, biztos mozdulattal • indította el a gépet s az izmosán, könnyedén felemelkedett — István repült. Egyre feljebb ment s sugaras megérzéseinek erejével olyan mozdulatokra kényszeritette a gépet, hogy ott lent a földön a szerelők a meghatottságtól és a bámulattól nem tudtak szólni és volt köztük — akinek a szemében könny csillogott... Egy ember ment el közülük oda fel a magasba és egy csodálatos költemény megrázó, villanó sorait szórja fel az égre... ki az ott és kik ők itt alant?... ime egy uj üstökös, egy uj lázadó, aki elszakította magát a rendszerből, aki jj örömet hirdet! A tér legyőzetett — a repülés többé nem probléma — suttogta István s egy pillanatra megállt. I>: mi ez? — a keze fején egy mély, vörö 'obos karcolás égett — iszonyú kin tűrt utat szivéhez: egész teste lángolt. Igen: még a hangárban megsértette a kezét s nagy elfoglaltságában nem törődött a sebbel — még keztyüit sem húzta te!. Arca eltorzult: le, le a földre! Jaj: sirt fel benne valami — a dalt megöli ez a kis karcolás. Lenézett; lehetett úgy kétezer méter magasan, de ő tudta. Ijogy ami most övele történik, az olyan távlatokba helyezi őt, ami méterrel ki n«tl fejezhető; ő most cg vedül lebeg az űrben a sebével, ami csak neki fáj s amelyen át az elmúlás kacag... egész teste már egy láng... a fertőzés régen beállott. A gép mintha átment volna most vele egv üres térbe és ott rohanna vég nélkül — minden tartalom — előbbi énje kiesett belőle, nem ismert magára; csak egv szót talált, amellyel kifejezte mostani énjét: megnaiok — suttogta és érezte, amint idegen lesz önmagának.. A gép vezető nélkül kóválygott a tétben.-, nem érezte, hogy könnyek peregnek arcan, a gépet nem látta már — az a kis karcolás, csak_ az égett, láncolt az űrben... s valaki kilépett a sebből. aki szemben áll most vele... ki ez?... valahol nagyon régen már mintha látta volna öt... Mit akarsz? ö: te sírsz? István: mintha ismernélek; de gúnyos. tagadó arcod olyan idegen nekem. Ö: igen — mi már többször találkoztunk! Mondd; miért sírsz? Utolsó találkozásunknál úgy viselkedtél — mint akit nem érdekel; amit mondok! Sirásod azt mutatja: igazat adsz nekem! István: nem akarok neked válaszolni! — s amit mondók, nem neked mondom: nem tudom miért sírok, de jó ez a könny! Ó. most felismerlek! — igen: te nem tudsz sírni! ' ö: én nevetek a te fájásaidon; céljaid hiábavalók! István: mondd őszintén: te nem ismered a fájás jóságát? Külsődben úgy hasonlítasz rám, majdnem azt mondtam: testvérem!... A fájás ez... Ö: nem értelek! — ne mondd! István: tudom... Ah: te voltál az, aki mikor a kezem elfagyott azon a csodálatos, csillagos télj éjjelen, amikor a csillagok csak nekem világították s behintették arcomat fénnyel, mikor már a célom előtt állottam én: a lerongyolt, elhagyott, éhes. félig megtagyott — de fény után hajló ember — megfogtad fagyott kezeimet és annak a lánynak a meleg, égő kezeibe tetted — mert te hoztad öt akkor oda hozzám — és szóltál: most pedig menjetek az éjjel vár!... s fülembe súgtad: tied a csókia! De egy mosoly elárult, láttam: megcsalsz! Iszonyú fájások mdján mentem tovább azon az éjen. amikor ő — az a lány, nézd: nem tudom kimondani a nevét —• elment! ö: de most itt a vég! Nem sajnálod hogy akkor ő — elment? István: én akkor éjjel lefagyott kézzel. csóktalanul — látod: ez fáj. nem tagadom — de csillagok fényében megalkottam ezt a szabályos gépet. De te mosolyogsz! Előtted ez az öröm soha sem fog megnyílni, amit én akkor éreztem, amikor én fedetlen fővel kimentem a csillagos eg alá és felnéztem a fényükbe és valami ilyenfélét mondtam: a testvéretek vagyok! Kinek — kérdezi a te mosolyod —- hogy kinek vagyok a testvére?... ö: figyelmeztetlek: ötszáz méteres sebességgel rohansz és hét másodperc múlva egy véres roncs leszel. Ha-ha! Mii ér a találmányod? István: véres roncs... de mégis megmaradok! ő: kezdesz valakire hasonlítani... igen voltak elődeid... akiket megköveztek ... István: a testvéreim... ö: és most... elvégeztetett.. nem vagy... István: nézd. itt ezt a nevet —- én véstem ércbe: látod; az űrben egy szilárd pont, amelyre a testvéreim maid építenek! — s anunt ők haladnak, te egyre kisebb leszel’ O- <szen te nem látott ezt az épületet1 lallod? Látod: az én göndörre- szilárd pont... tudod- - v uo.at! ... Ö: szegény, hiszen te meghaltál! Teljesen felismerhetetlen lettél és ami megmaradt azt most a tűz kezdi felemészteni. István: (felemeli a fejét) én élek! —' a gondolatom él!... ő: (valahol az űrben felkacag) javithaUt!«nU»».
