Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-14 / 102. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. április 14. A bácskai tartomány tisztvisalffinek kvalifikációs-szabály­zatát elfogadta a tartománygytllés Szomborbó! jelentik: A bácskai tar­tománygyülés két napi tárgyalás után elfogadta a tisztviselői pragmatikát. A keddi ülésen a 173-ik paragrafusig tár­gyalták le a pragmatikát és dr. Rácics Simon, dr. Paldsthy Ödön, valamint dr. Mátics Milán felszólalása után elfogad­ták a kvalifikációs szabályzatot azzal, hogy ez a szabályzat csak ideiglenes­nek tekintendő, amig el nem készül az erre vonatkozó törvény. Dr. Palásthy Ödön indítványára elhatározták, hogy a referenseknél jogi végzettséget, a tisztviselőknél pedig részben érettségi, részben négy középiskolai végzettséget követelnek meg. Nagyobb vita fejlődött ki a tisztvise­lők fizetésének a megállapítása körül. Terzin Pál javasolta, hogy a tartomá­nyi tisztviselők csak ugyanazt a fizetést kapják, mint az államiak. A javaslathoz Klicin Mita szólt hozzá, aki hosszabb beszédben ismertette azokat az elveket, amelyek a bizottságot vezették a fizeté­sek megállapításánál. Kijelentette, hogy a legfontosabbnak tartja azt, hogy a tartományi tisztviselőket jól javadal­mazzák. Regeljac Sztevan, Viddkovics Antal dr. Matics Milán és dr. Jojkics Dusán felszólalása után ennek a kérdés­nek a tárgyalását szerdára halasztot­ták el. A szerdai ülést délelőtt kilenc órakor nyitotta meg dr. Manojlovics Vladiszláv és az ülés megnyitása után Budisin Szá­va kért szót, aki kijelentette, hogy a kérvény- és panaszbizottsághoz rend­kívül sok panasz érkezett be, amelyek ^tárgyalását fontosnak tartja. Kérte, hogy ezeket a panaszokat mielőbb tár­gyalják le. Manojlovics elnök bejelen­tette, hegy a panaszokat a napirend le­­lárgyalása után előveszik. Ezután folytatták a vitát a tisztviselő pragmatika egyes szakaszai felett. Az egyes szakaszokhoz Udicki Szvetozár, dr. Paldsthy Ödön, Mátics Mjlán, No­­vdkovics Izidor és Klicin Mita szóltak hozzá. Novákovícs indítványozta, hogy a tisztviselők szolgálati lapjáról töröl­jék a nemzetiség és a vallás megjelölé­sére szolgáló rovatokat. Hosszabb vita után az elnök szavazást rendelt el, a magyarok az ellenzékkel, a németek pedig Müller János kivételével a radi­kálisokkal szavaztak. így Novákovics javaslata kisebbségben maradt. Dr. Palásthy Ödön javasolta, hogy a fegyelmi bizottságba csak jogászokat válasszanak be és ha a tartománygyü­­lésben nincs elegendő jogász, agy olya­nokat is kinevezhessenek a bizottságba, akik nem tagjai a tartománygyülésnek. Klicin Mita ellenezte a javaslatot. Rege­ljac Szteván indítványozta, hogy a fe­gyelmi bizottság öt tagból álljon, ennek az elnöke a mindenkori tartománygyü­­lési elnök és csak két tagja legyen jo­gász. A javaslat felett azonban csak a délutáni ülésen döntöttek, miután az el­nök azt az előterjesztést tette, hogy eb­ben a kérdésben pártközi konferencián állapodjanak meg. Délután folytak is iáyen tárgyalások, úgyhogy amikor az ülést délután öt órakor megnyitották, megegyezés jött létre úgy erre vonatkozóan, mint a tisztviselők alapfizetése tekintetében is. Elfogadták azt a javaslatot, amely szerint a tartományi tisztviselők alap-Noviszadról jelentik: Popovics Páka noviszadi mérnök, a noviszadi kereske­delmi és iparkamara elnöke, tarto­­mánygyülési képviselő a tartomínygyü­­lés egyik múlt heti ülésén a magyar tar­­tománygyülési képviselők ellen irányult éles közbeszólásaival vonta magára a figyelmet, ami annál nagyobb feltűnést keltett, mert Popovics Dáka kamarai elnököt eddig a magyarság barátjának vélték, aki legutóbb a noviszadi tarto­­mánygyülési választásokat megelőzőleg, az Arany-Hordó vendéglőben néhány száz magyar választó jelenlétében meg­tartott választási gyűlésen kifogástalan magyarsággal elmondott beszédében a magyarság lelkes barátidnak hirdette magát. Popovics Dáka a Zasztava szerdai számában »Mi történt Szomborban«? Címmel szokatlanul éles hangú újabb tá­madást intéz a íartomáuygyiilés ma­gyar képviselői és a magyar, sajtó „el­len. Popovics a cikkben kifejti, hogy a radikálisok, akik mindig .liberálisak és toleránsak voltak, azt a legfőbb célt tűzték maguk elé, hogy mindenekelőtt elintézik a tartománygyülés legfonto­sabb teendőit és igy elfogadhatják a költségvetést. A cikkíró szemére veti a magyar és német kisebbségeknek, hogy ahelyett hogy együttműködtek volna a radikálisokkal, amit örömmel vettek fizetése ugyanakkora, mint az állami tisztviselőké. A tisztviselőket három ka­tegóriába osztják és minden kategóriá­ban tiz-tiz osztály lesz. Az első kategó­riában a legnagyobb évi alapfizetés 14.000 dinár, a legkisebb 3600 dinár. A második kategóriában a legnagyobb 10.440 dinár, a legkisebb háromezer di­nár. A harmadik kategóriában a legna­gyobb évi alapfizetés 8580 dinár, a leg­kisebb 2700 dinár. A tisztviselők azon­ban a rendes drágaság oótlékon kívül, amit Sz állami tisztviselők kapnak, spe­ciális tartományi drágasági pótlékot is élveznek, úgyhogy a fizetésük végered­ményben ugyanakkora lesz, mint jelen­leg a megyei tisztviselőké. A javaslat ellen csak dr. Jojkics Dusán, a radiká­lis klub elnöke szavazott. Ezután általánosságban is elfogadták a kvalifikációs szabályzatot. volna, a nyelvkérdést feszegették. A ra­dikálisok kijelentették, hogy ez a kér­dés országos jelentőségű és annak meg­oldására a tartománygyülés nem ille­tékes. Az ellenzék a kisebbségeknek »egeket« ígért, autonómiát és az 1886-iki nemzetiségi törvényt, amelyet pedig maguk a magyarok is már régen fel­adtak. A naiv németek és a még nai­vabb magyarok felültek az ellenzéknek és közös akciót indítottak, hogy az el­lenzékkel szövetkezve megbuktassák a műi többséget és uj plattformot találja­nak a további együttműködésre. — A radikálisoknak nem lett volna kiíogásuk — irja Popovics — ha a ma­gyarok és a németek az ellenzékkel kö­zös kritikai megjegyzéseket tettek vol­na a többségi javaslattal szemben, de ezt nem tették, mert a radikálisok ja­vaslatai olyanok voltak, hogy azon nem lehetett semmit sem változtatni és min­denben a törvény intencióit követték. Ez a kritika megfelelt volna a választási paktumnak is, de ők mást akartak, kü­lönösen a magyarok, akiknek viselke­dése erkölcstelen és elítélendő. Ahelyett, hogy a radikálisokkal együtt dolgoztak volna a költségvetés megteremtésében, támadást készítettek elő, amellyel a tartománygyülés egész működéséi meg akarták bénítani. Sajtójuk szenzációk után szomjazott, de a többség nagy al­kotó munkájára nem talált egyetlen el­ismerő szót sem. Minden heves össze­csapást feljegyeztek, de a munkáról nem völt egyetlen szavuk sem. Még azokat a kifejezéseket is, amelynek más volt az értelmük, kiforgatták. A radikáliso­kat soviniszta, intoleráns pártnak tüntet­ték fel, pedig az soha sem volt és nem is lesz. A radikális-párt mindazok után, antik Szomborban történtek, joggal megállapíthatja, hogy a magyarok vi­selkedése a tartomány gyűlésen inkor­rekt és illojális volt. Kevés maliciával és több joggal még ennél többet is lehetne viselkedésükből következtetni, vagy ab­ból gyanúra okot találni. — A magyarság viselkedését — fe­jezi be cikkét Popovics Dáka — kettő­zött figyelemmel fogjuk kísérni. Aki a mi eszméink ellen dolgozik, vagy azok' megvalósítását megnehezíti, vagy lelki­ismeretlen vagy ellensége ennek az or­szágnak. Popovics Dáka cikke nemcsqjz a ma­gyarság és a németség körében kelteit kínos feltűnést, de az objektiven gon­dolkodó szerbség is egyértelműen azon a vélenfényen van, hogy a kamarai el­nök nagyon elvetette a sulykot. Orvostanár pőre a szentai agrárérdekeitek ellen A járásbíróság felmentette a birtok­háborítással vádolt igány őket Szentáról jelentik: A szentai járásbí­róságon szerdán tárgyalták azt a bir­­tokháboritási pert, amelyet dr. Sztano­­jevics Lázár beogradi orvostanár indí­tott Ruszwurm Oszkár, az agrár za­­jednica volt igazgatója és tizenhét ag­rárérdekelt ellen. A vádirat szerint Ruszwurm és tizenhét társa fegyve­resen megjelentek dr. Sztanojevicsnek a szentai határban levő földjén és azt erő­szakosan birtokba vették. Ebben az ügyben szerdán tartották meg a harmadik -tárgyalást, amelyen Sznbotics Qyura járásbiró busz tanút hallgatott' ki. A tanuk elmondották, hogy a .földbirtok megelőzően huszonegy ag­rárérdekelt között volt felosztva, akik azonban nem tudták, hogy Sztanojevi­­csot az agrárreformminiszter birtokba helyezte és igy továbbra is megmunkál­ták. A vádlottak tagadták, hogy fegy­veresen vették birtokba a földet és mint­hogy egy tanú sem vallott ellenük, a biróság valamennyi vádlottat felmen­tette. Az ítélet ellen dr. Sztanojevics jogi képviselője felebbezett. Popovics Dáka éleshanga támadása a magyarok és németek ellen A tartományi képviselő immoralitással és inkorrekt­séggel vádolja a kisebbségeket Egy kritikus albumából Irta: Baedeker — Egy nögyülöíö mondásaiból — A rut nők a szépek minden hibái­val bírnak s még azonkívül nem szépek. * A nő szervezete bámulatos sokat bir ki s mindent könnyebben, mint azt, hogy valakinek (s különösen a férjének) vele szemben igaza legyen. A férfi nem lehet se annyira fukar, se annyira pazar, mint egy asszony. * A legpraktikusabb nő se erőlteti meg a gondolkozását azzal a problé­mával, hogy honnan jön a pénz — csak legyen! # A leányok legnagyobb részét arra nevelik, hogy férjhezmenjenek, de úgy, hogy ne kapjon senki kedvet őket feleségül venni. * A legtöbb bolondságnak, amit fér­fiak elkövetnek, közvetett vagy köz­­vetetien oka a nő — s majdnem minden oktalanságnak, amelyet nők visznek véghez, ugyanez az oka. * A nők úgynevezett jótulajdonságai nagyobbrészt olyanok, amelyeket a férfiak — lírai költök és egyéb Min­­nesängerek és Frauenlobok — csak úgy rájuk fognak. Finomak és gyen­gének — mondják ezek a szabadal­mazott udvarlók —, de nem tudják az ajtót olyan csendesen betenni, mint egy finomtalan és gyöngédte­­len pincér. Finomak és gyöngédek, de a barátnőiket és egyéb ellensé­geiket mégis mindig és következete­sen vénebbeknek mondják néhány évvel, mint aminők valójában. És nagy a gyanúin, hogy ha a maga­sabb életkor előny volna, hogy ak­kor fiatalabbaknak hazudnék őket e gyöngéd és finom teremtések. Igen, ők finomak és gyengédek, de annyi­ra kedvelik a nem mindig finom pletykát, hogy ha egy fiatal leány egy úrral — mellette vagy mögötte az anyja — kétszer végigsétál az uccán, már konstatálják róla, hogy »nem vigyáz eléggé a hírére«... És aztán: nem ismersz finom és gyön­géd hölgyeket, akik egy falat kenyér és minimális alamizsna nélkül bo­­csájtják el küszöbükről a kéregető­­ket és helytelenitik. hogy a férjük, ez a könnyelmű fráter, »minden csa­vargónak a kedvéért« a zsebébe nyúl? Nem ismersz gyöngéd uriasz­­szonyt, akinek a lármájától napestig visszhangzik a ház s aki szitkozó­­dással »neveli« és »tanítja móresre« a cselédjeit? Nem ismersz finom del­nőt, aki duzzogással s hasonló pe­dagógiai eszközökkel »szedi ránc­ba« az urát? És olyant, aki a nevelő­nővel házitanitúval és más a házában ioglalatoskodókkal szemben lépten­nyomon hangsúlyozza a maga előkelő­ségét s az ő inferioritásukat? Óh, e finom és gyöngéd lények tudnak bi­zony, anélkül, hogy nagyon meg­erőltetnék magukat, kevésbbé fino­mak és kevésbbé gyöngédek is lenni... * A legnemesebb nő is kegyetlen ah­hoz, aki ellenszenves neki. * Nőknek a humor iránt ritkán van érzékük s a szavalást többre becsülik az esprit-nél. A szellemességet csak akkor méltányolják, ha az az udvar­lásnak formájában jelentkezik előt­tük — máskülönben észre se veszik, vagy pedig ostobaságnak és fölös­leges szószátyárságnak tartják. # A nő barátsága, amelyet férfi iránt mutat: ügyes kacérság. * Az emberek különbek volnának, ha nem asszonyok szülnék őket. * A legerényesebb nő is elgondolja néha, hogy mily érdekes volna meg­ismerkedni a bűnnél * A nő nem marad erényes — néha erényesnek hagyják. * A nők Genovában nem hűek — olvastam egy könyvben. De kényte­len vagyok följegyezni, hogy meg­fordultam már más városokban is, ahol e kedves teremtések nem vol­tak jobbak a Deákné vásznánál és génuai nővéreiknél. & A nő a végletekig szerénytelen- s ugyané szélsőségig szerény. Ha jó női tulajdonságokról van szó, akkor azt állítja, hogy azok mind megvan­nak benne, ha pedig asszonyi hibák­ról beszélnek, akkor kijelenti, hogy csak hallomásból ismeri őket. Tűz ütött ki a házban s az asszony ijedten sikoltott: — Jesszus! Az uj kalapom! A fűző, a hajpor, a festék s a női fegyverzet többi szépítő, félrevezető és kendőző rekvizitumai ugyanazt a szerepet játszák a nők harcában a iérfinemmel szemben, mint a jegy­zett kártya a játékasztalnál, ahol »grec«-ek folytatnak kártyacsatákat gyanútlan és tisztességes urakkal. Égy ideig lehet följavitani a szépsé­get és korrigálni a szerencsét, de állandóan ez a manőver nem sikerül­het. Végül minden hamis játékost lefülelnek s egyszer végre minden ilyen harci eszközökkel operáló dá­mát lelepleznek. (Jövő héten a nőimádó mondásai jönnek.)

Next

/
Thumbnails
Contents