Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-09 / 97. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 április 9. Radies Pa vie Szuboticára jön Hatvan pártgyülés és konferencia lesz vasárnap Szuboticán A községi választások kiírására még csak hónapok múlva kerül sor, de az agitációt a szuboticai kerületben már mindegyik párt megindította és vasárnap Szuboticán és a környékbeli tanyákon nem kevesebb, mint hatvan politikai értekezletet, gyűlést és megbeszélést lógnak tartani. A horvát parasztpárt szuboticai szervezetében két héttel ezelőtt folytak le a vezetőségi választások. A választások eredménye szuboticai politikai körökben nagy szenzációt keltett, amennyiben a horvát parasztpárt szuboticai szervezetének elnöke újból Matkovics Tamás földműves lett, mig a horvát parasztpárt intellektucll-csoportja, a parasztpártba a múlt évben beolvadt bunyevácsokác párt vezető tagjai, egyáltalán nem kaptak tisztséget a pártvezetőségben. A volt bunyevác-sokác párt tagjai, minden cáfolat ellenére is, teljes passzivitásban vannak és sértésnek tekintik, hogy a pártszervezet vezetésében egy helyet sem adnak nekik. Mindamellett továbbra is a párt tagjai maradnak, de nem vesznek aktiv részt a párt szervezésében. A horvát parasztpárt zagrebi központja az elmúlt vasárnap Bacsinics Rude nemzetgyűlési képviselőt és még három horvát parasztpárti képviselőt küldött Szuboticára, hogy az ügyet elisimitsák, ez azonban nem sikerült.. A horvát parasztpárt zagrebi vezetősége azonban mindenáron rendezni akarja az ügyet és Radies Pavlét küldte Szuboticára. hogy megegyezést létesítsen a két csoport között. Radics Pavle szombaton este vagy vasárnap reggel érkezik Szuboticára, hogy' a megegyezést létrehozza. A zagrebi pártvezetőség valószínűleg uj választásokat fog elrendelni. Radics Pavle ezenkívül a községi választások előkészitése ügyében fog eljárni és megadja a szükséges utasításokat a pártszervezetnek. Harmincéves asszony (Pályamű) Ez május végén történt. Amikor a tavasz átnevet a nyárba. Az egész úgy kezdődött, mint akármelyik szerelmes kis mese, amelyik gyorsan, mint egy telhőrongy az égen, eltűnik. Chariest az apja vitte a Pyreneusok közé. A fiú akkor húszéves volt és vékony, halvány ajkain csöpp cserepeket rakott a láz. Hirtelen nem is tudta honnan lesett rá a betegség, csak egyszer keserűnek érezte a torkát és a száján valahogy mintha megszáradt volna a bőr. Aztán úgy, ahogy váratlanul gyorsan jött, el is múlt. Később megint ugyanazt érezte és hogy testét forró hullámok simogatják. Néha elviselhetetlennek találta a hőséget és kínozta a szomjúság. Aztán mindig gyorsabban kopácsolt, zúgott, lüktetett agyában a melegség és sokszor volt ideges. Néha szédült. Olyankor, amikor valamit hosszasan akart nézni: valami fátyol szaladt a szemére és csak érezte, hogy forog, forog, mintha gyors malomkerék kapta volna föl és lóbálná a magasban. Az orvos azt mondta, hogy sokat legyen a levegőn. A nyáron a tengerre akart menni — nem lehetett. Párisban akkor baktatott le a tavasz a Montmartreról. Lassan, fáradt derűvel, könnyű mosollyal. Március közepén utaztak el a városból. A fiúnak egész mindegy volt, hogy hol van. Valami kis fásultság szorította a szivét, különben nem érezte, hogy beteg. A Szajna szomjasan nyelte a napsugarakat, mint tüzes piros bort és a lágymeleg éjjeleken ringatta a fehér holdat, mint egy alvó kisgyereket. Párisban mindig ilyen a tavasz. Á hegyek között egy kicsit niegköny-Radics Pavle szuboticai tartózkodása elé nagy érdeklődéssel tekintenek politikai körökben, mert Radics Pavle valószinüleg nyilatkozni fog a pártszervezeti konferencián az aktuális belpolitikai és külpolitikai kérdésekről is. A horvát parasztpárt szuboticai helyi szervezete szintén nagy várakozássaj van Radics Pavle intervenciója iránt. Vrsac közgyűlése állást foglalt a tartományi adó ellen Munkástüntetések Olaszországban Milánóban harmincöt munkást tartóztattak le Párisból jelentik: A baloldali Soir milánói jelentése szerint a milánói rendőrség kommunista - szocialista összeesküvésnek jött a nyomára. Milanóban harmincöt munkást letartóztattak, azért, mert titkos ülést tartottak, a melyen arról tanácskozik, hogy mikép lehetne a régi szakszervezeteket feltámasztani. Bolognában a fasiszta és antifasiszta diákok összeverekedsz angol külügyminiszter szerint a erdőkében nem szakította meg eddig Londonból jelentik: A konzervatívpárt csütörtöki pártülésén Chamberlain külügyminiszter nagy beszédet mondott | a külpolitikai helyzetről. Beszédét azzal kezdte, hogy a jelenlegi angol kormány uralma óta Európa megbékiilése mértföldes lépésekkel halad előre és a brit kormány minden törekvésével azon volt, hogy a régi ellenségek közti ellentéteket áthidalja. Hangsúlyozta Chamberlain, hogy Anglia és Szovjetoroszország viszonya rendkívül kényes és nehéz és a szovjeturalom nem csinál titkot abból, hegy forradalrrosUani akarja az egész világot. Tekintettel a szovjet örökös provokációira, az angol kormány az egész világ előtt igazolni akarja azt az álláspontját, hogy nem lehet a diplomáciai kapcsolatot fentartnnl olyan kormánynyal, amely a nemzetközi kötelezettségeket semmibe sem veszi. Ha Anglia eddig még nem szakította meg a diplomáciai viszonyt Szovjetorcszországgal és nem azért történt. mintha nem ismerte volna fel tek. Százötven diákot előállítottak a rendőrségre és közülök tizenkettőt letartóztattak. Róma munkásnegyedeiben is munkástüntetések voltak, amelyek a háztulajdonosok ellen irányultak. A trienti szardínia-gyárakban három napig sztrájkoltak a munkások. a bérek leszállítása ellen. brit kormány csak a béke megóvása a diplomáciai viszonyt Oroszországgal az igazi helyzetet és nem látná tisztán a szovjethatalom titkos céljait, hanem kizárólag azért, mert a végletekig menő engedékenységgel meg akarja óvni a békét. Ez nem a gyengeség jele Anglia részétől, hanem ellenkezőleg a maga erejében való bizalom és az a tudat, hogy Anglia sokkal hatalmasabb, semhogy túl nem tehetné magát az ilyen kihívó viselkedésen, amit más kormánnyal szemben nem hagyna megtorlatlanul. A kittai helyzetre rátérve Chamberlain kijelentette hogy a nankingi véres események megtorlást követelnek, de a brit kormány bármely percben kész békés tárgyalásokat kezdeni olyan kínai kormánnyal, amely képes a rendet fenntartani. Anglia nem fog az erőszaknak engedve olyan jogokról lemondani, amiket jogos utón szerzett, Kínában az angol politikának nincs más célja — mondotta végül Chamberlain — minthogy állampolgárait megvédje és a birodalom becsületének tiszteletet szerezzen. Érvénytelennek minősítették a város lakosságnak tartományi pótadóval való megterhelését Vrsacról jelentik: Vrsac város kiszélesített tanácsa legutóbbi ülésén, amelyen Sztojákovics Szvetiszláv, a radikális-párt elnöke elnökölt, egyhangú határozattal állást foglalt a tartományi pótadó fizetése ellen, amivel a DunameJ- léki tartománygyülés akarja megterhelni a város lakosságát. A városi tanács tiltakozó határozatát hosszabb beadványban külön kurírral küldötték Szmederevgba. A beadvány szerint Vrsac városának tudomására jutott, hogy a tartománygyülés V.rsacot ugyanolyan pótadóva! akarja megterhelni, mint a községeket. A kiszélesített városi tanács egyhangú véleménye szerint azonban a város nem köteles ehhez a pótadóhoz hozzájárulni. Az alkotmány 96. pontja értelmében ugyanis a törvényhatósági joggal felruházott városok önállósága fennáll, a mig erről másik törvény nem dönt. A 27-ik pont pedig határozottan kimondja, hogy mindaddig, amig újabb törvény nem dönt, megmarad a jelenlegi helyzet. Az alkotmány értelmében tehát Vrsac város tartományi pótadóval való megadóztatása törvénytelen. A város önállóságát az eddigi megyével szemben is megőrizte. A tartományi beosztásnál a városokat csak azért vették fel, mert földrajzilag a tartomány területén vannak, átlam'jogi állapota azonban az alkotmány 27-ik szakasza szerint változatlanul fennmaradt. A városok kulturcentrumokat képeznek— mondja a beadvány — és a további kulturális fejlődés szempontjából igen fontos szerep vár rájuk, amihez nagy anyagi áldozatokra van szükség, fia tartományi pótadó fejében elvonják ezeket az összegeket, akkor a városok képtelenek megfelelni feladataiknak. A kiszélesített városi tanács egyidejűleg felszólította Vrsac tartományi képviselőit is, hogy teljes erejükkel harcoljanak a város törvényes és jogos kívánsága érdekében. Chamberlain az angol-orosz viszonyról nyebbült. Melléről mintha nehéz ólmos súly szakadt volna le, mélyeket lélegzett. Az apja csak néhány napig maradt vele. Ezalatt sokat beszélgettek. Összebarátkoztak. Az öregedő ember jókedvű volt és néha, amikor sétált a fiúval, tervezgetett. — A nyáron itt maradsz; azt hiszem akkorra teljesen meggyógyulsz. Aztán beiratkozol az egyetemre. Hat év múlva kész lehetsz és átveheted a gyárat. Mikor visszaindult Párisba, nem engedte. hogy a fiú elkísérje az állomásra. Melegen megszorította a kezét és szó nélkül ment el. Charlesra abban a percben rázuhant a csend. Mintha viz alatt állt volna. Korán reggel nekivágott a begyeknek és egyedül kószált délig. Ebéd után otthon maradt. Fáradtan Végigdőit nyugágyán és. olvasott. Néha hirtelen elgyengültek az ujjai és kiesett kezéből a könyv. Ilyenkor valahogy soha sem jutott eszébe utána hajolni. Lecsukta szemeit és gondolkozott. El akarta magával hitetni, hogy gondolkozik. Nem jutott eszébe semmi. Este, mikor vacsora után leült a szalonban egy bőrfotelbe, szerette nézni az idegeneket. Rendszerint éjfélig táncoltak. Sokszor megkérték, hogy zongorázzon nekik. Különben sose beszélt egyikkel sem. Alig ismert köziilök néhányat. Május végén aztán hirtelen minden megváltozott. Vasárnap volt. A nap már nem is látszott, csak egy bosszú, végtelen piros felhőcsik feküdt a hegyek csúcsán. Olyan volt, mint egy hinta, amit gyerekek tákolnak össze egy lécből, meg egy szarkalábból. Akkor látta először Nicholet. A többiekkel együtt jött a szalonba. Lila selyem utiköppeuy volt rajta és fején ugyanolyan autósapka. Charles ott ült a rendes helyén'és olvasott. Az asszon y ránézett és mosolygott. A fiú zavartan felállt, meghajtotta magát, aztán viszszaült a fotelba. Az asszony hangosan beszélt. Hogy az ut gyönyörű volt, hogy nagyon örül és hálás a fogadtatásért és haragszik, amiért a doktor elárulta, hogy mikor jön. egyúttal bocsánatot kér a társaságtól. de át akar öltözködni. Gyorsan beszélt, csaknem hadart, de hangja puha volt és hizelgö. Csak a vacsoránál látta ismét. Mellette ült. Akkor kénytelen volt bemutatkozni neki. Az asszony csak annyit mondott: Nichole. Száján egy csöpp rúzs piroslott és az ajka körül halványan két mély ránc húzódott. Mikor hallgatott, szája alig észrevehetően remegett. Haja sötét szőke volt, majdnem vörös és mikor a villanyfény rálnillott, gyöngén csillogott, mint az arany. A fin nem érzett semmi nyugtalanságot. Olyan mindegy volt neki, hogy ki ül mellette. Keveset beszélt. Az aszszony ideges volt. Sokszor elgondolkozni látszott. Néha felállt és gyorsan távozott az ebédlőből. Csak percek múlva jött vissza. A fiúnak feltűnt az izgatottsága. Megkérdezte: — Vár valakit, asszonyom? Az asszony mosolygott. — A kislányomat. Mikor megjöttem, még aludt és még most sem ébredt fel. Aztán hozzátette. — Minden nyáron itt van és én meg szoktam látogatni. Vacsora után kiültek a kertbe. A hegyeken pirosán égtek a csillagok, mint parányi pásztortüzek és a levelek halkan susogtak. Csak halvány árnyékként látták egymást csöndesen, nagyon csöndesen beszélgettek. — Szeretek itt — mondta az asszony. Csak a fiú hallotta. Oft ült mellette. — Nem tudom, mért szebb itt minden, mint másutt? Vagy talán ez csak olyan szeszély. Öreges, keserű vágyakozás a csendes, meleg nyári esték után. A fiú hallgatta. A szive körül könnyű borzongást érzett. Közelebb húzódott az asszonyhoz. Testük összeért. Nichole felrezzent. Ránézett. Aztán felállt és bement a házba. Charles félve nézett utána. Nem merte követni. Másnap reggel otthon maradt. Szobájának ablakából nézte az asszonyt, amint kislányával játszadozott a kertben. Félt lemenni. Az asszony egyszerre meglátta. Intett neki. Az ebédnél találkoztak. — Ez az én kislányom, Charles — mondta.— Most lesz tizenkét éves. Bágyadt mosoly suhant át arcán. Délután együtt voltak. A fiú zongorázott és az asszony ott ült mellette. Fejét hátravetette a széken s csukott szemekkel hallgatta. A fiú lassan ráhajolt a kezére és megcsókolta. Nem mozdult. Csak halkan mondta. — Gyerek... Játszón tovább. Charles felállt, odalopózott a háta mögé. A száját kereste. — Nichole. Fölijedt. Hosszan, szomoru-mosolyos szemekkel nézte a fiút. — Nem haragszom. Két kezébe fogta a fejét és megcsókolta a száját. Aztán kézen fogta... és odavezette a nagy falitükörhöz. Nem szólt. Csak kis, fehér ujjával mutatta: két mély ránc az ajka körül. Szája öregesen reszketett. Elmosolyodott. Keserű, gúnyos mosolya volt. Szeretném... kezdte. De nem mondta tovább. Lassan, bizonytalan léptekkel kiment a szobából.
