Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-09 / 97. szám
b. oldal. 1927. április 9. BlCSMEGYEI NAPLÖ HRPRŰL HRPRR Kacsalábon forgó vár — a milliomosoknak A nizzai vásár ez évi szenzációja két párisi építész kacsalábán forgó villája volt. A villa egy forgatható fémlemezre van épitve. A fémlemez nyolc gerendán nyugszik, melyek mindkét végére öntöttvaskerekek vannak szerelve. Ezek a kerekek síneken mozognak. A forgató szerkezetet egy elektromos motor hajtja. A gépezet célja, hogy a házat mindig a nap felé forditsa. A nyaralóhelyek villáinak értéke mindig attól függ, hogy a telek napos vagy árnyékos oldalon fekszik-e. A napos oldal a drágább. A forgatható házzal minden épület tetszés szerint a nap felé fordítható. A model nagy feltűnést keltett. Rengetegen érdeklődtek. Az érdeklődés csak akkor csappant meg, mikor az árak is nyilvánosságra kerültek. Ekkor kisült hogy az elmés szerkezet csak milliomom soknak teszi lehetővé a nap élvezetét, tehát olyanoknak, akik a drága napos oldalt is meg tudják fizetni. Egy nyolcszobás elegánsan berendezett, forgatható villa ára ugyanis 1,200.000 frank, azaz több mint hárommillió dinár. Ilyen áron pedig sokkal nagyobb és kényelmesebb nyaralókat is lehet kapni — telekkel együtt. Mert az egymilliókétszázezer frankban még nincs benne a telek ára. így hát nem csoda, hogy a villára egyetlen megrendelés sem történt. Az ötletes feltalálók azonban nem csüggednek és remélik, hogy rövidesen olyan megoldást találnak, amely minden ember részére lehetővé teszi a kacsalábon forgó kastély megvalósítását. Addig is várnak türelemmel. Miniszterelnök, akit a bélyegek miatt csaptak el Sok különböző kormányválság volt már a világon, sok mindenbe buktak bela kormányfők, de hasonló miniszterválság még aligha történt, mint most Arábiában. Ibn Szaud, Nedzsd királya, a vahabiták uralkodója, aki most Hedzsasz, Mekka és Medina fölött is uralkodik s aki a kalifák egyenes leszármazottjának tekinti magát, hirtelen, egyik napról a másikra elcsapta miniszterelnökét, Hafiz Wahbaba-t Wahbaba bizalmi embere volt a királynak s Ibn Szaud jobbkezének tekintették, pedig a nedzsdi király tehetségét nagyra becsülik a keleten. Hogy miben bukott el Hafiz Wahbaba? A levélbélyegspekulációban. Az arab kormány ugyanis levélbélyegeket nyomatott, fél-, egy-, másfél-, két- és ötpiasztereseket. Mit csinált azonban a miniszterelnök? A kairói nyomdában, ahol a bélyegek készültek, rendelt még a maga szakállára tiz-, húsz-, ötven- és százpiaszteres bélyegeket is s ezeket a bélyegeket — egyenesen a nemzetközi bélyegkereskedelemben hozta forgalomba. Természetesen ezek a bélyegek ritkaságok voltak, mert lepecsételt állapotban ia j csak Hafiz Walibaba levelei révén ít^ | riiltck forgalomba s igy drágák is voltak. Hogy, hogy nem, valahogyan Ibn Szaud tudomására jutott a dolog, aki egyszerűen elcsapta a miniszterelnökét de mingyárt száműzte is. Mindennek pedig legjobban a bélyeggyűjtők örülnek mert Ibn Szaud haragjában az egész bélyegsorozatot bevonatta s most megint uj arab bélyegek után törhetik magukat a gyűjtők, akik pedig a tízéves arab királyság bélyegeiből több sorozatot tudnak már felmutatni, mint akár az öreg Dániából. Egy angol biró a válni akaró házaspár ebédjén fog ítélni: indokolt-e a válás ? A londoni társaságnak egyik legismertebb hölgytagja, Mrs. Blasy Casary. válókeresetet nyújtott be férje ellen, őnagysága válókeresetének valóban figyelemreméltó indokolása van. Először is kijelenti, hogy hitvesét mindmpstanáig istenítette, de olyan »jellemtelen ügyek« de- i ültek ki róla az utóbbi időben, amely egyenesen lehetetlenné teszik számára, hogy tovább éljen férje oldalán. Az aszszony panaszát mélységes részvéttel hallgatta meg a biró és meg volt győződve, hogy fsmét a férj! zsarnokságnak egy áldozata áll előtte és megkérdezte Mrs. Casaryt: ■— Vájjon mit követett el ön ellen a férje? Az asszony könnyek között vallotta be, hogy a férje nem ismeri el szakácsművészetét és a háziorvos asszisztenciájával a képzelt beteg szerepét játssza. Otthon nem hajlandó semmit sem enni, de a klubjában farkasétvággyal táplálkozik s a legnagyobb gurmandériával fogyasztja el a legnehezebb ételeket. — Csakhogy engem és a szakácsnőmet, aki a konyhaművészetnek kiváló mestere, bosszantsa, találta ki az egész komédiát a férjem. Ha a válást nem mondják ki, kijelentem, hogy itt a törvényszéki palotában agyonlövöm magam. A biró hosszú ideig nem tudott határozna Nem volt könnyű a helyzete, hiszen hasonló panasszal még nem fordultak a londoni bírósághoz. De az asszony oly energikusan fenyegetőzött az öngyilkossággal, hogy a bíróság még sem merte minden további nélkül keresetével elutasítani. A bölcs bíró végre egy salamon? ítéletet eszelt ki: — Holnap a Casary-családnál meg fogok jelenni löncsön — hangzott a biró szava — és az ebédnél szerzett tapasztalataim alapján fogom meghozni a végleges ítéletet Én, mint bírósági ember, objektíve meg fogom tudni Ítélni, hogy tényleg a férj rosszindulatáról van-e szó, vagy csak egy papucshős gyávaságáról aki nem meri bevallani feleségének: Kedvesem, te, bár minden asszonyoknak gyöngye vagy, de a rosböíjeid és pudingjaid élvezhetetlenek. Románia felvilágosítást kér Rómában az olasz-magyar szerződés céljáról A román közvéleményt kinosan érinti Mussolini pohárköszöntője — Olaszország kénytelen tárgyalásokat kezdeni Jugoszláviával A szovjetsajtó szerint a szerződés Jugoszlávia ellen irányul Bukarestből jelentik: A román közvéleményt kinosan érintik a római ese>mények és a lapok különösen az olaszmagyar szerződés aláírása után elhangzott pohárköszöntőket kifogásolják, mert tulszivélyesnek találják Mussoliniik Bethlen és Magyarország iránt kifejezett rokonszenvét. Különösen a liberális lapok neheztelnek Mussolinire és Olaszországra, amiért a magyar miniszterelnökkel szemben túlzott szívélyességgel viseltettek. A liberális párt hivatalos lapja, a Viltorul azt írja, hogy a román közvéleményt Mussolini lírai ömlengései kinosan lepték meg. Mussolini bizonyos kérdéseket érintett, amelyek Románia vitális érdekeire vonatkoznak. Romániának semmiféle kifogása nincs az ellen, hogy Olaszország és Magyarország között rendezzék a viszonyt és nincs kifogása egy olasz-magyar barátsági szerződés ellen, de az, ami Rómában történt, messze tulment ezeken a határokon. A Viitorul annak a reményének ad kifejezést, hogy a közeljövőben összeülő kisantant konferencia újból be fogja bizonyítani ennek az alakulatnak életképességét. Nagy feltűnést kelt diplomáciai körökben, hogy a román kormány utasította római követét, hogy kérjen felvilágosítást az olasz kormánytól a magyar-olasz barátsági szerződés céljáról Román politikai körökben nagy érdeklődéssel várják az olasz kormány válaszát. Az orosz lapok a román szerződésről Moszkvából jelentik: Az orosz sajtó az olasz-magyar szerződést Anglia sikerének tekinti és hangsúlyozza, hogy az angol külpolitika egyre jobban kiszorítja Franciaországot a Balkánról és mindjobban kiszélesíti a szövi etellcnes frontot Délkelet-Európában. A szovjetsajtó szerint az olasz-magyar szerződésnek offenzív jellege van Jugoszláviával szemben és a fiumei szabad zóna az elé a különös helyzet elé állítja Jugoszláviát, hogy ellenségei nemcsak közvetlen összeköttetésbe kerülnek, hanem hadianyagokat is szállíthatnak egymásnak a jugoszláv vasutakon. Az angol-olaszi politika legközelebbi célja Bulgária bevonása a közös frontba és igy fokozatosan belekényszeritik Franciaországot az orosz-francia szövetségbe — állapítják meg az orosz lapok. Franciaországnak érdeke, hogyjugoszlávia jóviszonyt tartson Olaszországgal Parisból jelentik: A Petit Pansier péntek reggeli szalmában érdekes cikk jelent meg, amely a magyar-olasz barátsági szerződés aláírása által előállt politikai helyzetet tárgyalja és arra a következtetésre jut, hogy Olaszországnak végeredményben mégis csak tárgyalásokat kell kezdeni a jugoszláv kormánnyal, hiszen a Fiume felé irányuló magyar exportforgalom jugoszláv területen bonyolódik le. Igaz ugyan — írja a lap — hogy Olaszországnak a Jugoszláviával meginduló tárgyalásokban minden ütőkártya a kezében van, Olaszországé Adria kulcsa és Albániában is sokkal több kilátása van az olasz politikának, mint Jugoszláviának, ahol a jugoszláv politikának igazán nincs mit keresnie, ennek ellenére azonban Olaszország bizonyos megnyugtató nyilatkozattal tartozik Jugoszláviának a tiranai szerződés értelmezése tekintetében. Végül hangsúlyozza a cikk, hogy Franciaországnak elsőrangú érdeke, hogy Jugoszlávia és Olaszország között baráti jöviszony uralkodjék és nem helytálló bizonyos külföldi köröknek az a véleménye, hogy Franciaország mindenáron konfliktusba akar kerülni Olaszországgal. A politikai békeangyal Szuboticán DimitrijevicsMita beogradi politikus szuboticai tárgyalásai Csütörtök éjjel Szuboticára érkezett Dimitrijevics Mita, az ismert beogradi politikus és iró, volt radikális képviselő, akinek az utóbbi időben több alkalommal igen jelentős szerepe volt Radios István és a radikális-párt, illetve a kormány közti tárgyalásokban. Dimitrijevics mindannyiszor a legfontosabb bizalmas missziókat vállalta és működésével a politikai közvetítő és békitö hírére tett szert, ezért érkezésének nagy jelentőséget tulajdonítottak Szuboticán, noha ezúttal más, hír szerint főleg mint egyik szuboticai bank igazgatósági tagja, azért jött, hogy résztvegyen az igazgatóság ülésén. Dimitrijevics Mita pénteken délelőtt meglátogatta hivatalában dr. Sztipics Károly főispánt. Körülbelül egy óra hosszat tartózkodott a főispánnál a beogradi politikus és a beszélgetés egy részénél Gyorgyevics Dragoszláv polgármester is jelen volt. A városházáról Dimitrijevics Mita a jogi fakultásra ment, ahol felkereste dir. Atyimovics Miodrág dékánt. Dr. Aiyimovics dékán, akihez régi ismeretség és barátság fűzi, arra kérte Dimitrijevicset, hogy Szubotica város és Jován cár négyszázéves évforduló-ünnepsége céljára eszközöljön ki támogatást a kormánytól. Tárgyalni szándékozott Dimitrijevics a szuboticai horvát parasztpárt vezetőségével is, minthogy azonban Matkovics Torna elnök és dr. Ivkovics-Ivandékics Imre, a szombori tartománygyülés miatt távol voltak Szuboticátől, a konferencia elmaradt. Délután négy órakor Dimitrijevics Mita visszautazott Beogradba. Tizenötéves rablógyilkos Egy elzüllött árva fiú meggyilkolta nagybátyját, nagynénját és unokahugát Berlinből jelentik: Az oranienburgi törvényszék előtt pénteken érdekes bünpört kezdtek tárgyalni, amelynek vádlottja a háromszoros rablógyilkossággal vádolt Müller Károly Ernő. Az elzüllött árva fiú a múlt év októberében megszökött az állami javítóintézetből és Berlinbe utazott, ahol revolvert és tört vásárolt, majd Oranienburgba utazott nagybátyjához, Dobrin nyugalmazott postatitkárhoz. Az öreg Dobrin-házaspár már ágyban feküdt, amikor Müller Károly este megérkezett és csak Dobrinék tizennyolcéves lánya, Katalin volt ébren, aki meglátva unokaöccsét, átszaladt a szomszédos csemegáizletbc, hogy a fiúnak vacsorát hozzon. Müiler Károly ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy tőrrel leszúrta nagybátyját és nagynéniét majd felnyitotta z szekrényeket, amelyeket ki akart fosztani. Közben váratlanul belépett a lakásba a Jány, mire Müller megölte őt is. A pénteki törvényszéki tárgyaláson a tizenötéves vádlott egykedvűen ismerte be mind a három gyilkosságot, de azt állította, hogy azokat nem rablási szándékból követte el, hanem azért mert Dobrin Katalin unokahuga fel akarta a rendőrségen jelenteni. Amikor az elnök figyelmeztette a fiatalkorú vádlottat, hogy tegyen részletes beismerő vallomást. — Elmondok én mindent, mert néhány évvel több, vagy kevesebb úgyse számit Nem félek. Én az öregeket csak el akartam némitani. A törvényszék a fiatalkorú bűnösök részére megállapított maximális büntetésre, tiz évi börtönre tiélte Möllert.
