Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-09 / 97. szám

1927. április 9. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal A tar tornánygyűlés csak elvben ismerte el a kisebbségek nyelvhasználati jogát A nemet párt nem támogatja a magyar képviselőket — Palásthy Ödön indítványt akart előterjeszteni, de eltávozott ez ülésről és ezért indítványát a elnök elvetettnek jelentette ki — A pártok vezető' nyilatkoznak a csütörtök esti incidensről Elfogadták a házszabályokat Szomborból jelentik: A csütörtök esti izgalmak után a tartománygyülési kép­viselők között a kedélyek lecsillapodtak és pénteken már mindenki sokkal nyu­­godtabban Ítélte meg a helyzetet. Az el­lenzék mindenekelőtt azt sérelmezte, bogy a csütörtök esti ülésen az elnök nem adta meg a szót Udicki, Nikolics és Aides képviselőknek, hanem bezárta az ülést. A kisebbségi nyelvhasználat kérdé­séről, mqly tudvalevőleg a csütörtök esti eseményeket előidézte, dr. Nikolics Bran­­kó újságírók előtt igy nyilatkozott: — A mi felfogásunk szerint az önkor­mányzat minden testületében használha­tók a kisebbségi nyelvek, miután a kisebbségi nyelv használatát nem tartjuk a nemzeti szuverénitás meg­sértésének. Terzin Pál, a tartománygyülés alel­­nöke kijelentette, hogy dr. Deák Leó indítványát nem azért nem vették jegy­zőkönyvbe, mert magyarul akarta elő­terjeszteni, hanem, mert véleménye sze­rint az indítvány tartalma sértette az állam szuverenitását. Popovics Dáka radikális szintén nyilat­kozott és kijelentette, hogy a csütörtök esti ülésen nem mondotta azt, hogy a tartománygyülésen nem fognak többet magyarul vagy németül beszélni, mert meggyőződése az, hogy ott, ahol célszerűnek mutatkozik, a közgyűlés tagjai használhatják anya­nyelvűket, fenntartja azonban azt az álláspontját, hogy a' nyelvkérdés rendezésére a tar­­tománygyülés nem illetékes. A pénteki napon az a hir terjedt el, hogy a tartománygyülésen Udicki fel­szólalása után dr. Palásthy indítványt fog beterjeszteni, amelyben pártközi ér­tekezlet összehívását kéri a helyzet tisz­tázása végett. Ezt az indítványt Palásthy a folyosón megbeszélte Terzin Pál alel­­nökkel, aki a magyar képviselő javasla­tát helyeselte is. Délelőtt tiz órakor párt­elnöki értekezlet volt, amelyen megálla­pították, hogy a közgyűlés csütörtöki üésén bemutatott kisebbségi nyelvek használatát időlegesen megengedő hatá­rozatot újból felolvassák, Palásthy vi­szont visszavonja indítványát, de leszö­gezi, hogy az önkormányzatoknak jogukban áll a nyelvhasználat kérdését ren­dezni. Palásthy a pártelnöki értekezleten meg­kérdezte, hogy ezekután a tartomány­­gyűlés kisebbségi tagjai beszélhetnek-e magyarul vagy németül, mire úgy a tar­tománygyülés elnöke, mint Petrovics Milivoj főispán kijelentették, hogy nem, mert őket köti a radikális párt határoza­ta. Az elnöki ülés után derült ki, hogy a csütörtökön elfogadott rezolució szö­vegét a kisebbségi képviselők egészen másképp ismerik, mint azt ténylegesen jegyzőkönyvbe vezették. A jegyzőkönyvben ugyanis csak az szerepel, hogy »a tartománygyülés elv­ben nem ellenzi a kisebbségi nyelv hasz­nálatát, de nem tartja magát illetékesnek a kérdés rendezésére és ezért felterjesz­tést intéz a kormányhoz, viszont nincs nyoma a jegyzőkönyvben annak, hogy az elnök addig is tűri a kisebbségi fel­szólalást^. Emiatt Terzin alelnök és Pa­lásthy Ödön között a folyosón heves összetűzés támadt. A német párt deklarációja A pénteki ülést tiz órakor nyitotta meg Terzin Pál elnök. Napirend előtt Popo­vics Izidor felolvasta a csütörtöki ülés jegyzőkönyvét, majd a német párt által benyújtott következő deklarációt: — Van szerencsénk kijelenteni a német klub nevében a következőket: 1. Deák Leó dr.-nak nem volt felha­talmazása arra, hogy a mi nevünkben benyújtsa határozatát ős olyan értelmű kijelentést tegyen, mint ahogy azt a tartománygyülés csütörtök esti ülésén megtette; 2. Mi amellett a rezolució mellett va­gyunk, melyet a tegnap esti tarto­mánygyülés elfogadott azzal, hogy a tartománygyülés elvben nem ellenzi, hogy a tartományi képviselők anya­nyelvűket, mint kisegítő nyelvet, hasz­nálhassák, nem tartja azonban magát kompetensnek, hogy ezt a kérdést sa­ját hatáskörében elintézze, hanem a kérdés végleges rendezését a törvény­hozásra bízza. A deklaráció felolvassa után Udicki Szvetozár demokrata kifogásolta, hogy Terzin Pál alelnök csütörtök este Klicin felszólítására az ülést felfüggesztette és közel háromórás szünetet tartott. Terzin Pál válaszában kijelentette, hogy az el­nöknek nemcsak a házszabályokat kell figyelembe venni, de tekintetbe kell ven­ni bizonyos lélektani momentumokat is. Az ülést nem Klicin felszólítására füg­gesztette fel, hanem egyszerűen azért, mert elejét akarta venni, hogy az izga­tott képviselők között nagyobb összeüt­közés támadjon. Nem kell napidii Afőcs dr. PribicsévicS-párti rámutatott arra, hogy a tartománygyülés egyáltalán nem dolgozik és indítványozta, hogy miután a képviselők csütörtökön semmit sem csináltak, erre a napra ne utaljanak ki részűkre napidijat. — A tartománygyiilésnek sürgős fel­adatokat kell megoldani, elsősorban is végezni kel! legkésőbb április 23-ra a költségvetéssel, mert ha a költségvetést nem tárgyalják erre az időre le, a kor­mány közbeléphet és ha a tartomány­gyülés a kormány újabb felszólítására sem végez a költségvetéssel, a kormánynak jogában áll a tartó­­ináuygyülést feloszlatni és uj vá­lasztásokat kiírni. — Ami az anyanyelv használatát illeti — folytatta Mócs — elvben feltétlen bi­zonyos engedményeket kell adni, de a kérdésből semmiesetre sem szabad párt­­politikai kérdést .csinálni. A tartomány­gyülés legkevésbbé hivatott arra, hogy ebben a kérdésben döntsön, a végső szó ebben a kérdésben a parlamentet illeti. A radikálisok azon voltak, hogy politikát vigyenek be a tartományi önkormány­zatba, ezt bizonyítja az is, hogy lepak­­tájtak a nemzeti kisebbségekkel. A választások előtt kellett volna a radikálisoknak a nyelvhasználat kér­dését tisztázni. akkor nem történt volna a csütörtöki in­cidens. Nikolics Szteván: Maga volt az, aki az első ülésen ajánlotta, hogy a nemzeti­ségi képviselők magyarul és németül te­gyék le az esküt és most maga beszél ellenük? A karzaton a közbekiáltást megtapsol­ták, mire az elnök erélyesen rendrein­­tette a hallgatóságot. Mócs beszéde végén indítványozta, hogy a szervezkedési szabályrendelet paragrafusai közül csak azokat olvassák fel, amelyekhez a képviselők Írásbeli megjegyzéseket tettek. Nikolics Brankó dr. demokrata szemé­lyes megtámadtatás címén szólalt fel, kijelentette, hogy nem tekinti fennállónak a nemzeti­ségi törvényt, ezzel szemben azonban megengedhető­nek tartja, hogy anyanyelvűket használ­ják azok, akik nem ismerik perfektül az államnyelvet. A kisebbségi nyelvhasználat — nem pártpolitikai kérdés Racics Szima dr. disszidens radikális beszédében rámutatott arra, hogy szán­dékosan azért nem vett részt a vitában, mert a kérdést pártpolitikai szempontok­ból kezelték. Ebben a kérdésben szerinte az államalkotó tagoknak egységes fron­tot kellett volna alkotniok, azzal a meg­győződéssel, hogy itt, mint kisebbségi képviselők polgártársai ülnek, akikkel szemben őszinte jóindulattal vannak el­telve. — Tisztában kellett volna lenni azzal, hogy a fennálló törvények és az alkot­mány rendelkezései szerint nem vagyunk kompetensek arra, hogy a kisebbségek nyelvhasználati jogát becikkelyezzük. A radikális párt hibát követett el akkor, amikor nem hivta fel egységes állásfog­lalásra az ellenzéki pártokat is, az ellen­zék pedig abban követett el hibát, hogy ezt a kérdést, mint pártpolitikai kérdést kezelje. Meddig szabad olvasni a beszédeket? A tartománygyülés ezután áttért a na­pirendre. Ivkovlcs-lvandékics Imre Ra­­dics-párti a házszabályok 44-ik paragra­fusához hozzászólva azt indítványozta, hogy a szónokok ne olvashassák fel be­szédeiket, csupán deklarációkat vagy pártnyilatkozatokat olvashassanak fel. Klicin Mita azt a javaslatot tette, hogy a tartománygyülés beszédek felolvasását esetenként engedje meg. Mócs dr. kijelentette, köztudomású, hogy nemcsak olyanok ülnek a tarto­­mánygyülésben, akik nem birják az ál­lamnyelvet, hanem olyanok is, akik egy­általán nem tudnak beszélni. Felemlítette, hogy a tartománygyülési képviselők kö­zött akadnak olyanok, akik nem tud­nak olvasni sem szerbül, igy többek közt Jeysel, a német párt elnöke is. Mócs a németpárti tagok felé fordulva igy folytatta beszédét: — Azok, akik nem tudják az állam­nyelvet, ha azt hiszik, hogy nem méltó­ságukon aluli, hogy itt, mint bábuk, né­mán ülnek és csak a szavazásban vesz­nek részt és ha azt hiszik, hogy hivatá­suk magaslatán állanak és eleget tettek kötelezettségüknek, maradjanak tovább­ra is bábuk. Sokkal jobban tennék azon­ban, ha otthon dolgoznának, mert ezzel nem terhelnék napidijaikkal a tartomány amúgy is nagy költségvetését. A német képviselők, különösen azon­ban Jeysel, élénken tiltakozott a megál­lapítás ellen. Popovics Dáka radikális azt javasolta, hogy azok, akik nem tudják jól az állam­nyelvet, engedjék meg, hogy egy félóráig olvashassák beszédeiket. Ivkovics-lvandékics Imre újabb felszó­lalásában kijelentette, hogy nem volt szándékában a kisebbségi képviselők ne­héz helyzetét még jobban megnehezíteni, tisztán technikai szempontból ajánlja in­dítványának az elfogadását. Nikolics Brankó dr. Klicin álláspontját fogadja el, dr. Jojkics Dusán viszont azt javasolta, hogy a tartománygyülés tizen­öt percig engedje meg a beszédek olva­sását. A tartománygyülés Jojkics indítványát fogadta el. Interpellációs jog a tartomá­nyi képviselőknek Mócs dr. Pribicsevics-párti ezután in­dítványozta, hogy adják meg azt a jogot a tartománygyülési képviselőknek, hogy kérdéseket, interpellációkat, indítványo­kat terjeszthessenek be írásban és szó­ban. A választmánynak a szóbeli inter­pellációkra három nap, az Írásbeliekre nyolc nap alatt kell válaszolni. Az indít­ványt a tartománygyülés elfogadta. A 21. szakasz tárgyalása előtt Palás­thy — dolga lévén — eltávozott és nem volt jelen, amikor az elnök felhívta in­dítványának előterjesztésére. Az elnök emiatt az indítványt visz­­szavontnak nyilvánította. Palásthy szombaton a házszabályokhoz fog szólni és megállapítja, hogy az el­nök véleménye nem felel meg a házszabályoknak és kérni fogja ja­vaslatának újbóli naplrendretüzését A vita végén az elnök névszerinti sza­vazást rendelt el, a tartománygyülés a felolvasott házszabályokat egyhangúlag megszavazta. A szavazás után rövid szünet volt, utána íéltizenkettőkor Manojlovics Vla­­diszláv elnökletével megkezdték a szer­vezési szabályrendelet tárgyalását. A vitát egy órakor megszakították és dél­után három órakor folytatták. A szerve­zési szabályrendelethez dr. Nikolics, dr. KUcin Mita, dr. Palásthy Ödön, Jojkics Dusán dr. különböző módosító indítvá­nyokat terjesztettek elő, amelyeket a tartománygyülés elfogadott. Testvérgyilkosság a biztosítási összegért Egy csehszlovák kereskedő agyonlőtte a nővérét Prágából jelentik: A prágai rendőrség csütörtökön a prágai Városi Biztositó Társaság feljelentése alapján letartóztat­ta Haugh Vencel huszonhat éves keres­kedőt, aki megölte tizennyolc éves hú­gát, de előbb a leányt annak tudtán kívül titokban baleset és halál ellen bizto­sította. Február 26-án Haugh Prágából haza­utazott szüleihez, akik Prossnltz kör­nyékén egy kis községben laknak. Más­nap reggel Haugh még ágyban volt, a mikor húga bevitte neki a reggelijét. Beszélgetni és tréfálkozni kezdtek, majd egy lövés dördült el a szobában és a mikor a szülők rémülten berontottak, az asztal előtt holtan fekve találták a leányt, bátyja pedig az ágy szélén ült és a megrémült szülőknek azt mondotta, hogy a leány az asztalon fekvő revol­verrel játszott, miközben elsült és szi­vén találta a fiatal leányt. Miután a ha­tósági helyszíni vizsgálat semmi gya­nús körülményt nem talált, megengedték a leány eltemetését. Most Haugh jelentkezett a prágai Vá­rost Biztosító Társaságnál és felmutatta a biztosítási kötvényt, amellyel százezer cseh koronára biztosította a maga javá­ra húgát, Haugh Máriát baiest vagy halál esetére. A biztositó társaságnál megtették a kellő lépéseket, hogy a ha­lál körülményeit tisztázzák és igy tá­madt a gyanú Haugh Vencel ellen, akit feljelentettek. A rendőrség ennek alapján letartóz­tatta a kereskedőt, aki rövid tagadás után beismerte, hogy ö ölte meg húgát' Haugh elmondotta, hogy üzlete a tönk szélén állt és mindenáron pénzt kellett szereznie, igy támadt aztán az a gon­dolata, hogy bebiztosítja bugát és az­után megöli. Amikor a biztosítást meg­kötötte, hazautazott és amikor nővér« ■bevitte szobájába reggelijét, beszélgetni kezdett vele, majd egy alkalmas pilla­natban a párnája alatt rejtegetett revol­verrel szivenlötte és hamar odatette mel­léje a fegyvert, hogy úgy lássák, mintha véletlen szerencsétlenség történt volna. A testvérgyilkos kereskedőt letartóz­tatták. FELÜLMÚLHATATLAN EAU DE COLOGNE CHYPRE BOURJOIS-PARIS 677 1

Next

/
Thumbnails
Contents