Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-08 / 96. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ __________________________1927. április 8 Újra perük a lombardirozott hadiköicsönök birtokosait A kincstár negyven vrsaci kereskedőt perelt be A noviszadi semmitöszék már régebben elvi jelentőségű határozatot hozott, a mely szerint azok, akik a háború alatti magyar hadikölcsönöket lombardirozták, nem tartoznak utólag megfizetni a lombardtartozást, mert a hadikölcsönre adott hitel nem személyes tartozás, hanem dologi adósság. Ennek ellenére időnként újra meg újra próbálkoznak lombardkölcsönök perlésével. Mint Vrsacról jelentik, a kincstár több mint negyven vrsaci kereskedő és szőlőtermelő ellen indított pert az általuk annak idején jegyzett lombard hadikölcsönkötvény értékéért és annak 1918-tól számított nyolc százalékos kamatjaiért. Ezeket a pereket most tárgyalta a vrsaci járásbíróságon dr. Fischer Jákob járásbiró. A kincstár arra alapította a keresetét, hogy az S. H. S. Drzsavni Erár a bécsi egyezménnyel az Osztrák-Magyar Bank likvidátorától átvette partitativ a bank aktíváit és passzíváit. Dr. Bogdánity 0<. :: y dr. Singer Miklós ügyvéd képviseleti ben védekezésében kifejtette, hogy tényleg megszerezte a királyi kincstár az aktívákat és a paszszivákat, de a magyar törvénybe foglalt privilégiumok nem mentek át őreá, mert azt az Osztrák-Magyar Bank nem ruházhatja át, hanem csakis a magyar törvényhozás. Ennek következtében a statútumoknak kivételes rendelkezéseivel nem élhet a szerb királyi kincstár. A kincstárnak nincs jogalapja a követelésekre, mert az Osztrák-Magyar Bank joga a követelések tekintetében átszállt a szerb kincstárra, ugyanakkor azonban a békeszerződés alapján az átcsatolt területeket illető állami kötelezettségeket is magára vállalta a szerb királyi kormány. Tehát őt terheli a magyar állam helyett a hadikölcsön visszafizetése. Lehetetlen, hogy egyik oldalon az áljain ne fizesse meg azt a kölcsönt, amit a magyar állam helyett köteles megfizetni, a másik oldalon pedig követelje azt a kölcsönt. amit ugyanezzel kapcsolatban a Jelige: Ámor ' i A lelenc Abban tényleg igaza volt Dobáknénak, minek tolakszik az olyan asszony előre, akinek magának is van egy csomó gyereke, mint teszem az az Antus Péterné is. Nem bánom, még ha a fülébe is jut, de kimondom, a doktortól sem volt éppen rendes dolog, hogy annak a festett képű Iringánénak a legszebb kislányt osztotta ki. Pedig ahogy a szó ver, talán nem is hites ura neki Iringa. Ami igaz-igaz, mindenki előzködött a lelencosztásnál, csak éppen Csábi Péter huzódszkodott hátra, pedig egyre biztatta Ágó néni, inár mint a felesége: no apjuk azt a kis szőke lányt — vagy ha végkép nem akar lányt, akkor azt a kis zömök gyereket. Nem — nem azt a vékonyát, ott-ott balról, a sorban a harmadikat, akinek a térdin az a sárga folt van. De beszélhetett az asszony, az öreg legyintett a kezével, ami jelenthette azt is, hogy az asszonyi beszéd nein ér fel hozzá, de jelenthette azt is, hogy neki mindegy, akár fiú — akár lány. Pedig még Koszta a borbélylegény is, akit a kíváncsiság hozott oda, mondom még az is biztatgatta: no tata mozogjon, mert elfogy a gyerek! Beszélhettek neki, akár a süketnek. Ó hogy az a jóságos Isten bűnömül ne rójja, de hogyan is teremthetett ilyen csökönyös embert! Ahun ni! már alig maradt két-liárom lelenc, úgy szétvitték őket. Ne legyen már olyan istentelen, szóljon oda az orvosnak, mer még csak két gyerek van! Hamar-liamar, mert a tislérné viszi a szebbiket! I.ássa-lássa már el is vitte. Mit? hogy akit mindenki otthagyott? Hogy azt a kis ijedtet? Hát nincs magának szeme, nem látja, magyar állam nyújtott. A hadikölcsönkötvényeket az állam felülbélyegzés és nosztrifikálás céljából bevonta azzal, hogy aki ennek nem tesz eleget, elveszíti az ezen kötvényeken alapuló minden jogát. A kormány a visszafizetés módozatairól a mai napig még nem döntött, te-Belacrkvárói jelentik: Regényes történet aktái fekszenek a belacrkvai ügyészség előtt. Egy banjalukai tanár, aki néhány évvel ezelőtt Vrsacon lakott, tett feljelentést egy igen tekintélyes vrsaci közéleti szerepet játszó férfi eilen, akit gyermekrablással vádol. A szenzációtkeltő feljelentés fordulatokban gazdag előzményei a következők: Dr. Ivanovics Zsiván középiskolai tanárt 1922-ben helyezték át Noviszadról Vrsacra. A háromgyermekes családapa még áthelyezése előtt felesége ellen beadta a válópert, azonban a törvényszék a mai napig sem mondotta ki a válást Amikor Vrsacra jött, udvarolni kezdett egy igen tekintélyes szerb család leányának. A leánynak megtetszett dr. Ivanovics és elhatározta, hogy feleségül megy hozzá. Mohamedán esküvő Dr. Ivanovics erre, miután első feleségétől elválnia nem sikerült, Szarajevóba helyeztette át magát, ahol áttért a mohamedán hitre és a mohamedán egyházi szertartások szerint másodszor is megnősült és 1923 júliusában elvette feleségül vrsaci mennyasszonyát. A házasságból egy fiúgyermek született. Két és fél évi liázasélet után azonban a fiatal asszony otthagyta urát s 1925 decemberében visszatért beteg anyjához Vrsacra. A mohamedán férj ezután vajmi keveset törődött gyermekével és második feleségével, aki teljesen visszavonult életet élt anyja házánál. Később, a fiatalhát ennek következtében r/;« döntésig a kereslet idöelötti. A járásbíróság dr. Bagdánffy kérésére harminc napos határidőt adott a védekezésnek írásbeli kidolgozására és csak azután fogja az érdemleges tárgyalást kiT tűzni. asszony betegeskedni kezdett és ez óv január elsején meghalt. Férje ekkor Vrsacon tartózkodott, elkísérte utolsó útjára az asszonyt, inaid két nap múlva elutazva, azóta egyáltalán nem törődött gyermekével, sorsára bizta, akit nagyanyja gondozott tovább. A gyermek öröksége Az amugyis beteges öregasszonyt teljesen megtörte leányának halála és bánatában ez év március 14-én követte őt a sirba. Az öregasszony után tekintélyes vagyon — egy ház és közel 40 hold föld maradt, aminek örököse a kis unoka lesz, akit még anyja életében a görögkeleti vallás szertartásai szerint megkereszteltek és az anyja nevén, mint törvénytelen gyermeket az anyakönyvi hivatalnál könyveltek el. Az öregasszony halála után a rokonok magukhoz vették a gyermeket és a kis fiú most a szomszédos Dobrics községben van nagyanyjának testvérénél. Néhány nappal ezelőtt hirtelen megjelent Vrsacon dr. Ivanovics és követelte, hogy a gyermeket szolgáltassák ki neki. A rokonok azonban ezt megtagadták, mire K-anovics a belacrkvai ügyészségnél bűnvádi feiejelentést tett Vrsac egyik legtekintélyesebb polgára ellen, akit gyermekrablássa! vádol. Dr. Ivanovics arra az álláspontra he- I lyezkedik, hogy Boszniában nincs átlátni I anyakönyv, az állam szempontjából törj vényes házasság az, amely a bevett és j elismert vallásfelekezetek törvényei sze- I rint szabályszerűen megköttetett. Ennélfogva ha a török szertartás szerint a házasság törvényes, akkor az törvényes állami szempontból is. A Vajdaságban az apai hatalom csak bírói ténykedéssel íüggesztlietö föl, vagy szüntethető meg, mindaddig, mig az meg nem történt, az apa korlátlanul és szabadon gyakorolhatja jogait gyermeke felelt. Ezzel szemben a gyermek itt az állami anyakönyvi hivatalban mint törvénytelen gyermek van elkönyvelve s a rokonok álláspontja szerint Ivanovics köteles igazolni. hogy a gyermek törvényes házasságból született. Jogászkörökben nagy érdeklődéssel tekintenek ennek a páratlanul érdekes jogi esetnek fejleményei elé. Ferenczy György Polgármesterválaszíás páncé autókká Chicajo alkohol-polgármestert választott Chikágóból jelenik: Most tartották meg Gbikágóban ,a polgármesterválasztást, amely az autonómpárt fényes győzelmével végződött. A roppant szenvedélyes agitációval lefolyt 'választás alatt két bombamerényletet kövétt'Uc el amelyek azonban emberéletben nem tettek kárt. A választás előtt a szavazók közül többet autón elraboltak, köztük két bírót is, akik a szavazatszedő-bizottságnak lettek volna a tagjai, de a szavazás befejezése után mindannyian kiszabadultak az ellentábor korteseinek fogházából. A rend biztosítására a választás napján a rendőrség ötezer emberrel vonult ki és a városháza körül kétszázötven páncélautót és harmincöt gépfegyvert állítottak tel. Végül is a republikánus Tomsont választották meg Chikágö polgármesterének, aki a »nedvesek« közé tartozik, mig az előző polgármester ' demokratapárti volt és a legszigorúbban végrehajtotta a prohibiciós törvény rendelkezéseit. A választások alatt az urnák körül rendőrök álltak kivont karddal és éles töltésű fegyverekkel. '' Harc a gyermekért Mohamedán hitre tért egy tanár, hogy másodszor is nősülhessen — Törvényes-e a második házasságból született gyermek ? bogy az zsidógyerek? Ó édes Jézusom, még a gondolatára is megöl a szégyen, hogy falu csúfjára akar tenni. Csábi Péter pedig tempósan, lassan ooajépett az orvoshoz és kiíratta a gyereket a nevére. Átvette a gyereek kiskönyvét s mielőtt lekezelt volna az orvossal, csak úgy meíleslegképpen oda mondta: tarfáspénz pedig nem köll, ne mondhassa senki, hogy Csábi papucsos pénzért lett apa. Ágó néni már akkor nem is volt ott. Amikor meglátta, hogy az ura az orvos felé indul, megfordult és szinte majdnem szaladva ment haza. Még a micsoda Örzse is, ejnye no, — segítsenek a nevét kimondani, itt van a nyelvein hegyén oszt... — az izé, na, a Szokolai örzse szóit is hozzá a szövetkezet előtt az uj papucs miatt, de mintha nem is neki beszéltek volna. úgy elsietett mellette. Hát mondom igy került a kis Grün Izsó Csábi Péterhez. Csábi Pétert mondok, mert nem lehet mondani, hogy Csábi Péterekhez, ami igaz-igaz, Ágó néni nem vállalta a közösséget az urával. Ki is jelentette, hogy neki ez a gyerek végkép nem kell. Aki vállalta, meg a házba hozta, az gondozza is. Inkább százszor egymásután elöli magát, de zsidó gyereknek anyja nem lesz. Kalapáti bognár. Csábiék tőszomszédja, aki nyilván kihallott egyet-mást, ki is jelentette minden csürés és csavarás nélkül Halmi Misának, aki éppen valami lőcsjavitás ügyben volt a műhelyében, hogy ebben a lelenc kérdésben Ágó néni az. aki jogalapon áll. Mprt lássa kend, nem mondom, hit ide, bit oda. meg nem mintha egyik ember nem volni olyan, mint a másik, de már zsidót venni a házba, az már mégis csak »abszolúte« volt az öregtől. Tény való, hogy Agó néni egy álló hétig rá se nézett a gyerekre. Igaz ugyan, hogy a kis Izsó még csak a közelébe sem mert mpnni, folyton Csábi mellett söntörködött. Ki tudja, talán egy kicsit fájt is Ágó néninek, hogy a kis gyámoltalan mindent csak »édes apámtól« kén. A nagy szégyentől az asszony még a piacra sem ment ki. Maga az öreg árulta a papucsokat. Ez pedig nevezetes tény, mért az egész falu tudván-tudja. hogy Csábi nem piacolni való ember. Nem az italozás miatt. Egész józan ember ö, hanem egy nagy gyengéje van — a szive. Szép szóra képes még a Firincs cigánynak is oda adni a papucsot hitelbe. Az pedig tudott dolog Finnesről, hogy igen gyenge karakter, aki a vizen és a petróleumon kívül minden italnak erősen hódol. Az öreg pedig tovább is egyedül ajnározgatta a gyereket. Ö rakta azételt a tányérjába, ö mosdatta és ö fektette is le. Ágó néni már nem is állhatta szó nélkül: jó lesz azt a kőiket nem kényeztetni. mert majd a fejére női. No-no hát csak köll valakinek szeretni ezt a kis anyátlan árvát. Nagyon-nagyon szivén szúrta ez az anyátlan szó Ágó nénit. Nem is lehetett aznap a szavát hallani. Már most ha agyon ütnek sem tudom, hogy másnap-e, vagy rávaló harmadnap a kis Izsó meghallotta, hogy az uccán játszanak a gyerekek. Kiváncsiságból-e, vagy közéjük való vágyódásból kiállt a kiskapuba és onnan nézte őket. Tudom is én liitták-e játszani, vagy csak maga-magától ment közéjük, de ainyi igaz, hogy egyszerre csak köztük volt. De hogy melyik gyerek kezdte, nem lehet bizonyosan tudni. Bénák Éva azt mondja hogy Snsi Vince, viszont Andruskó Pista meg is esküdött rá, hogy a tamburásék Ferkója kezdte el, hogy: üssük a zsidót. Tény való, bár mondom, a kezdőt pontosan megtudni nem lehetett, a kis Izsót közrekapták. , Ágó néni éppen a köcsögöt akasztotta föl az ágasra, amikor a kis Izsó jajveszékelését meghallotta. Mint a fúria rohant ki az uccára. A sisere-had egyszerre szétfutott, csak a kis lelenc maradt ott a földön fekve. Fölkapta a földről s magához szorítva, csókolgatva vitte be. És a kis féreg könnyes árpát Ágó néni arcához szorítva csak azt hajtogatta: ne hagyjon édesanyám. Még félóra múlva is karján volt a gyerek. Oszt hallják az a vén istentelen még csak föl sem kelt a kisszékrői, amikor a felesége behozta a siró gyereket. Csak úgy oldalvást odapillantott oszt varta tovább a papucsot. Mintha az a papucs nem várhatott volna. Még volt neki lelke oda szólni az asszonynak: tedd le már azt a kőiket, ne kényeztesd, mert majd a fejedre nő!. Ámbár Ágó néninek nem volt soha a kenyere a visszafeleselés, most tnég se tudta megállani, hogy oda ne mondja: mindenki a maga gyerekével törődjön. Csodálatosképpen az öreg most nem haragudott az asszony visszabeszélésére sőt széles mosoly kezdett szétterülni az arcán. Hogy Ágó néni észre ne vegye nagy megelégedését, a fal felé fordult és szörnyű nagy igyekezettel nézte a falon lógó, már ezerszer látott Mária képet. De nini — ejnye no — talán a szeme káprázott, de Isten uccse, mintha a szent anya intett volna neki és mintha ebben a barátságos intésben benne lett volna: megértettelek derék öreg Csábi Péter. Mint ahogy szentbizonyosan meg is értette
